Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-08 / 27. szám

6 új ifjúság Barnard professzor: Oj szívvel is lehet sportolni Sugársterilizáció... antitestecskék... vá- guszideg... ödémák... donor... szívátültetés... apyátültetés... orvosetika... csak úgy röp­ködnek körötte a téma asszociatív szavai. Christian Barnard professzor egyszer csak felém fordult és azt mondta: — Dr. Philipe Blaiberg, igaz? Hadd közöljem gyorsan, hogy dr. Barnard egyáltalán nem tévesztett össze első „űj- szívű“ betegével, a délafrikai fogorvossal. Csupán egy kérdést tettem fel neki, — me­lyik „újszívü“ betege sportol? — és ő vá­laszolni akart, ám elragadták mellőlem és csak később folytathattuk az interjút. Madridból Párizsba, Párizsból Budapest­re repült, majd innen Rómába ment. Hogy ott az Egy élet című készülő önéletrajzi könyv kiadója, vagy Gina Lollobrigida vár­ta-e, «nem tudom, pedig ez is érdekelt, ám féltem, hogy lejár az ideje, vagy ismét el­rabolja valaki, így hát a tárgyra tértem. — Szóval, út szívvel is lehet sportolni? — Feltétlenül. Blaiberg például sokat sé­tál, autót vezet és úszik. Pieter Smith, ki­lenc hónapja megoperált betegem pedig már teniszezik is. Sőt... kemény ellenfél! — Ezek szerint ön is látszik? — Ha van rá időm, szívesen. Tegnap a kocsiból láttam egy teniszpályát. Majdnem kiszálltam. A magyar szívspecialisták gyűrűjében fel kellett gyorsítanom az interjú ritmusát. — Tehát szereti a sportot. — Mindig is rajongtam érte. Melyik sportágat űzte? — Várion csak... először is atlétizáltam. Képes voltam mérföldeket futni. — fis aztán? — Rögbiztem és kriketteztem is. Később megkedveltem a vízisít. Ez a lányomnak is megtetszett. —* Deirdré tizennyolc éves és bajnoknő. — Honnan tudja? — Sztori-átültetés. Nevetett. A halából egy tincs barnára sült homlokára hullott, gyerekes mozdulattal hátrasímította. Zöld vagy kék a szeme, ezt vizsgáltam, miközben ő már másnak felelt: — Blaiberg jól van. Meddig él? Remélem sokáig. Visszavezettem a sporthoz: — Miért hasznos a testedzés a sebészor­vosnak? — Feloldja a feszültséget. — Mikor látjuk ismét, Mr. Barnard? — Talán jövőre. — Orvosként, vagy turistaként? — Mindkettőként. És elhozom a lányo­mat is, hadd lássa Pestet. Talán közhely, a- mit mondok, de nagyon szép város. Búcsúzóul ezt mondta a sportról: „HA KÉT NEMZET A SPORTMEZÖN TA­LÁLKOZIK, NEM KÍVÁN A HARCMEZÖN TA­LÁLKOZNI.“ (HÁMORI) Sok focistáról mondják, hogy egészen kivé­teles sikereket érhetett volna el, ha közbe nem jön valami. SOMOSI GYÖRGY, a kassai VSS fedezete ilyen típusú labdarúgó. Amikor meg­ismerte nevét a közönség, és hétről-hétre ját­szani látta a Lokomotivában, gyakran hallot­tuk: — Ha ez a Somos! Prágában játszhatna, talán rövidesen válogatott is lenne. Masopust- tal együtt emlegették a szurkolók. Volt is a dologban valami. Mindketten tech­nikásak, kiválóan kezelik a labdát, játékuk­ra az átgondoltság, ésszerűség jellemző. Soha­sem rúgják el fejetlenül a labdát, a legremény­telenebb esetben sem. Mindkettő javában játszik még, mégis más­képp alakult a sorsuk. Masopust Belgiumba szerződött, Somosi néhány évvel ezelőtt a VSS- t választotta klubjául. Somosíból nem lett válogatott fedezet. A li­gában a legjobbak közé tartozott és tartozik ma is, de mindenki tudja, hogy sportszerűbb életmóddal, több fegyelemmel, szívóssággal még kiválóbbat produkálhatna. Amíg az ereje el nem fogy, osztogat, irányít, szerel, sőt, gó­lokat lő. Somosi szimpatikus fiú, tudja, hogy a szur­kolók „Rumos“-nak hívják. Amikor av ligát ér­tékeljük, és hallgatom véleményét a kiesőkről (szerinte megérdemelte a sorsát Pardubice és Beszterce is), meg arról, hogy a VSS-nek nem volt valami sikeres éve ez a mostani, és sem­mi kedvük Rappan-Kupát játszani, főleg azért, mert ismét olyan csoportba osztották be őket, amelyben egy hagyományosan kemény, sőt dur­va lengyel ellenfelet kaptak. A többi csapat meg olyan országból való, ahol jártak már, úgyhogy nincs vonzóereje a nyári tornának. Kassán sohasem volt baj a fedezetekkel. A közelmúlt híres labdarúgói közül Pintér és Fel- szeghy volt az, aki a leginkább tetszett So­mosinak. Mindkettő cserbenhagyta a futballt, a szurkolók szinte nem is tudták, mikor akasz­tották szögre a cipőt. Megint meg kell jegyez­nünk: méltóbb búcsút érdemelt volna az a két játékos, aki annak ideién a legtöbbet tett az­ért, hogy a VSS megállja a helyét a legjob­bak között, sőt, hogy egyáltalán visszakerül­jön a ligába. Mikor fejezi be az aktív futballt Somosi? E- zen még nem gondolkodott, mert szeret ját­szani és minél tovább meg akarja tartani he­lyét a csapatban. Hogy aztán mi lesz, nem tudja még, s őszintén szólva nem is töpreng rajta, mert korainak tartja a latolgatást. Mindenesetre többre képes, mint amennyit nyújt. Azt hiszem, szigorúbb rendszabályok be­vezetése nála is fölfelé ívelő formát eredmé­nyezne. B. T. Az aranyfiú Falakat és padlózatot megvéd a penésztől; az epret a gomba-betegségektől (Boritis cinerea) a hatásos HERYL 80 nevű készítmény. Beszerezhető drogériákban és speciális magke- resked^sekben. Nagyobb mennyiségben a Mező- gazdasági Felvásárló és Ellátó Üzemekben kap­ható. Kiskereskedelmi ára 1 kg 16.- Kcs Gyártja: Chemické Závody J. Dimitrova, Bratislava Sakk-fesztivál Immár harmadszor látta vendégül Márton városa Szlovákia legjobb középiskolás sakkozóit, akik az országos, iskolák közötti sakkbajnok­ság döntőjére gyűltek össze ebben a szép városkában. A selejtezők során 24 szlovákiai iskola sakkozói verekedtek fel magukat a döntőbe, s a 13? sakkozó háromnapos küzdelemben dön­tötte el a bajnokság sorsát. Az egyes iskolák hattagú csapatai négy kategóriában mérték össze tudásukat. Külön került lebonyolításra a lányok és fiúk egyéni, valamint a négytagú csapatok versenye. Ezen­kívül minden iskola benevezhette valamelyik játékosát a feladvány­versenybe is. Egy ilyen nagyszabású verseny előkészítése és megszervezése rend­kívüli szakértelmet és sok munkát igényel. Ennek a munkának orosz­lánrészét a mártoni ipariskola és a járási szakosztály funkcionáriu­sai vállalták. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk róluk. Figyelmük a legkisebb apróságra is kiterjedt, s a verseny a legki­sebb zökkenő nélkül zajlott le. A küzdelem-sorozat reggel kezdődött el az ipariskola nagytermé­ben. Pénteken és szombaton nyolc órán keresztül ketyegtek a sakk­órák. és a bajnoki címek — az értékes díjakkal egyetemben — va­sárnap délben találtak gazdákra. Az iskolák versenyét, és ezzel együtt az Iskolaügyi Minisztérium serlegét a mártoni ipariskola csapata nyerte. A második helyen a homonnai iparisták, a harmadikon az eperjesi középiskolások végez­tek. A lányok egyéni versenyét a trencséni Lakyrová nyerte az e- perjesi Vokálová és a homonnai Samudovská előtt. A fiúk egyéni versenyében a mártoni Nemec bizonyult a legjobbnak, őt a brati- slavai Bíró és a trencséni Dohnányi követte. A területi selejtezők során két magyar tannyelvű iskola vívta ki a döntőben való részvétel jogát: a kassai ipariskola és az ipolysági mezőgazdasági szakiskola. A döntő küzdelmei során a kassaiak sze­replését több siker kísérte. Az iskolák versenyében a hetedik he­lyet szerezték meg. Az Iparisták közül különösen a csapatkapitány Varga Ernő volt eredményes, aki a feladvány-versenyen a negyedik helyen végzett, és ezzel értékes pontokat szerzett. A négytagú csa­patok versenyében. az iparisták Papp, Varga. Pólós, Dankó összeállí­tású csapata a hatodik helyen végzett, a lányok egyéni versenyében a kassai Bartók Ilona, 16., a fiúknál Polgári László a 10. lett. Az Ipolyságiak valamivel halványabban szerepeltek. Versenyzőik a középmezőnyben végeztek, az iskolák versenyében a 19. helyet sze­rezték meg. (Galaba, Elzer, Gyarmati, Csutora, Vörös és Cseri.) A következő esztendőben márciusban rendezik meg a döntőt, hogy a verseny még kevésbé zavarja az érettségiző diákok felkészülését. A jelentkezési határidő ennek megfelelően alakul, az iskoláknak szep­tember közepéig kell beadni nevezéseiket, hogy a selejtezőkre decem­ber közepéig sor kerülhessen. Reméljük, hogy egy év múlva több magyar tannyelvű iskola, csa­patával találkozunk Mártonban. Nem hinnénk, hogy a két tucatnyi magyar tannyelvű középiskolában ne lennének olyan tehetséges sak­kozók, akik egy kis irányítással, rendszeres felkészüléssel ne har­colnák ki a döntőben való részvétel jogát. Az idei AC Milan — Ajax Amsterdam BEK döntő egyha­mar nem megy ki a labdarúgás híveinek emlékezetéből. Külö­nösen az olaszok könnyed, ele­gáns játéka nyújtott felejthe­tetlen élményt, játékosság volt a javából ahogy a labdát kezel­ték, ahogy támadásba lendül­tek és egyre-másra hagyták fa­képnél ellenfeleiket. Ma tart­ják a BEK legújabb évfolyamá­nak sorsolását. Mikor e soro­kat írom, még nem ismerem a párosítást, ám az emlékezetes madridi találkozó óta bizonyára sok új bajnok vezetőjének ne­hezedett kő a szívére: mi lesz, ha ezekkel hoz össze a sorso­lás szeszélye? A sziporkázó játék lelke és mestere kétségkívül GIANNI RIVERA, az olasz közönség ked­vence volt. Az egyik tizenhatos­tól a másik tizenhatosig vezet­te fáradhatatlanul a támadáso­kat. Ügy szólván minden roha­mot 0 indított el. Időnként még lövésre is futotta erejéből. És azok a leadások..., szinte sze­me volt a labdáinak. Pratinak vagy Sormaninak nem is ma­radt más választása, minthogy a hálóba továbbítsa őket. Aki mindezt látta, most már nem lepődik meg a mindössze 22 esztendős fiatalember hallatlan népszerűségén. Olaszországban különböző vi­rágos jelzőkkel Illetik. Leggyak­rabban aranyfiúként becézik. Nem vitás, hogy bármelyik ran­gos klub színarannyal fizetne érte. Népszerűsége hazája ha­tárain túl is óriási. Az omani emirátusban postabélyeget ad­tak ki az arcképével ellátva. Ha valakivel ilyen kegyesen bánik a gondviselés, általában egy-kettőre fejébe száll a di­csőség. Példa erre több hazai futballcsillag. Riverát nem i- lyen fából faragták. Továbbra is szerény, kedves, közvetlen, mint 16 éves korában, amikor a labdarúgás kedvéért abba­hagyta a tanulást, hogy szívós, rendszeres edzésbe kezdjen. Pe­dig egy-egy vasárnap rövid két óra alatt annyit keres, mint honfitársa Salvatore, a Nobel- díjas költő egy egész hónapon át. S hogy mennyit keres va­lójában, azt talán csak az édes­anyja tudja, aki mindmáig szi­gorú nevelője és „ügyvédje“ is egy személyben. Több hazai és magyar labda­rúgó példát vehetne róla. S ak­kor talán úgy rebesgetnék ne­vüket világszerte, mint Riverá- ét. Talán pénzük is több len­ne... P. L. Az Cj Ifjúság sportrovatának AUTOGRAM - MÚZEUMA: 1 / / aj KÁRPÁTI BÉLA KOVÁTS MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom