Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-30 / 39. szám
Február 18-án múlott huszonhárom éves s már két aranyérem tulajdonosa. Az egyiket a mexikói olimpián, a másikat az elmúlt héten Athénben lebonyolított Eurőpa-bajnokságon sze rezte. Az utóbbi annál is értékesebb, mert a gerelyvető Ránkyné-Németh Angéla nevéhez fűződik az egyetlen magyar győzelem a Ka- raiszkakisz stadionban. A 176 cm magas és 67 kg testsúlyú testnevelő tanárnő 1958 óta atletizál. Tulajdonképpen sohasem akart atléta lenni, mert jobban vonzódott a kosárlabdához. Sokáig nem is tudott a két sportág között választani, de később rájött, hogy mindkét számban nem lehet magas szinten sportolni. Győzött ugyan nála a gerelyhajítás, de közepes eredményeivel évekig csak a másod- és a harmadhegedús szerepét játszotta Rudasné és Radnai Agnes mögött. Ez azonban nem szegte kedvét, kemény munkához látott, ami már a tavalyi mexikói olimpián meghozta gyümölcsét. Angéla ugyanis addig nem nagyon szerette a nehéz erőnléti edzéseket. A technikát szívesen gyakorolta, de komolyabb alapozást csupán tavaly végzett. Olyannyira megerősödött, hogy már könynyedén guggolgat 70 kilóval a vállán. Angéla a mexikói olimpia után sem bízta el magát. Sőt, ha lehetett, ettől kezdve még komolyabban készült minden versenyére, főleg az Európa-bajnokságra. Amikor az athéni győzelme után megkérdezték tőle. számított-e arra, hogy győz a kontinens-bajnokságon, kijelentette: — Az egyik népszerű táncdalunknak ez a címe: „Mindenkinek van egy álma...“ &n nagyon szeretem ezt a dalt, nekem is vannak álmaim, kettő közülük már be is teljesült. ü>n azonban még tovább álmodozom: ha nem jön közbe valami váratlan esemény, akkor 1971-ben szeretném megvédeni Európa- bajnoki és 1972-ben Münchenben olimpiai címemet...“ Németh Angéla tehát már Helsinkire és Münchenre gondol. Igen, a siker, a nagy eredmények nem születnek egyik napról a másikra. Hosszadalmas, kemény, kitartó munka előzi meg. Angéla is tudja ezt, s már most elkezdte felkészülését a jövő világversenyeire. Nagy előnye, hogy még fiatal, mindössze 25 esztendős, s ez a kor ebben a versenyszámban „serdülőnek“ számít. (t. v.) Jehla azt jelent! cseh nyelven, hogy tű. így becézik azt a hölgyet, aki — ha eltekintünk a férfiak maratoni futásától — talán a legnagyobb meglepetést okozta az athéni atlétikai Euróoa-bainokságon. Amikor elindították a nők „vadonatúj“ versenyét, az alig néhány hónapja kiírt 15Ó0-ast, Jehla, illetve Jeh- liőková, a legeslegutolsók közt „kullogott“. Aztán „férfihoz" méltóan — mert hát a nők lenúiahban kiírt 1500-as távia még a férfiak közt is férfimunka — ráUaírázott. Amit az utolsó 100 méteren futott, azt utoIlSra Iharostél vagv Ró- »«avölnvitői, e táv minden idők lennanvobb versenyzőitől láttuk. Hát így volt és Jehlicko- vá jóvoltából másodszor játszották a pireusl öbölben a csehszlovák himnuszt. Most pedig elárulom, hogv miért írok ily lelkesedéssel Jaroslava Jehlicko- váról. Egyszerűen azért, mert rokonszenvezek mindenkivel. aki nem adja fel a küzdelmet, miután „leírták“. Márpedig Jehlickovát a táv első felében már leírták. Es leírták egyébként is. Három évvel ezelőtt már semmilyen jövőt sem jósoltak ennek a gesztenyebarna „már nem is kislánynak“. 1969. Szeptember. Európa- bainokság. A részleteket már megírtam. Ilyen hajrát nem mindennap, akarom mondani, nem minden versenyen lát az ember, 1500 méteres női síkfutás, első Jaroslava Jehlicková — Csehszlovákia. Ideje 4:10,7 perc. Világcsúcs. Ügy látszik, a szakértők néha tévednek. Jarka vagy Jehla nem volt üstökös az atlétika egén. 1964-ben ugyan országos bajnok akadályversenyben, 1966, 1968, 1969 800 méteren, és az idén az újonnan kiírt 1500-as távon is. Csakhogy — már megírtam — „leírták". A legnagyobb ellenségeimnek sem kívánom, hogy a „leírt“ szerepköréből felve rekedje magát az élvonalba. Nem könnyű, Jehla képes volt erre. Alighanem gyakran összeszoríthatta a fogát. Éppen ezért úgy hiszem, minden elismerést megérdemel. Végül néhány személyi adat: 1942. március 24-én született, 167 cm magas. 52 kiló, hajadon. Címe: Praha 4. Antala Staska c. 44. P. L. Két aranylány: Milena Rezková és Jaroslava Jehliöková A KASSAI „szívma raton“ II. levelek, győztesek, maratoni mazsolák A világhírű Békemaraton, déktek életét pár napra. A pá- vagy ahogy a múlt számunkban lyát szegélyező diákok lelke- neveztük, Szivmaraton egyetlen sen buzdították, kendőket lo- olyan futóval büszkélkedhet, bogtattak, szinte sugárzott beak! négy ízben Is kiharcolta a lőliik a segítőkészség. győzelmet. Galambos József, a kisvárdai segédmunkás 1927-ben, 1928ban, 1931-ben és 1932 ben szakította át elsőként a célszalagot. Nem érdektelen közzétenni egyik levelét, amely ma már értékes kincsnek számít, és méltó helyet foglal el a nagy világverseny múzeummá terebélyesedő archívumában. KEDVES KASSAI ISMERŐSEIM, 1925-ben kaptam először meghívót versenyetekre. Király Palival együtt érkeztem, érdekelt, mennyire vonzza ez a sportág az ottani lakosságot. Csakhamar meggyőződtem róla, hogy a versenyeket nemcsak lelkes szervezéssel, ha nem kellő szakértelemmel bonyolították le. Ekkor barátom, Király Pál győzött, én a második lettem. Már ekkor meg- logamzott bennem a gondolat, résztvennt a kassal maratonon minden esztendőben. Négyszer győztem aztán, és háromszor végeztem a második helyen. Kassán minden alkalommal olyan napokat töltöttem, amilyeneket sehol másutt a világon. A maraton mindig megváltoztatta a kassaiak és a viHa Kassára gondolok, elszo- Nemcsak a szervezők, az rul a szívem. Szívesen ott len- egész nép szeretettel vett kö- nék még egyszer, megszorító- rül annakidején. Sajnos egyé- nám a győztes kezét, átadnám nenként nem köszönhetem meg a győzelemért Járó koszorút, mindenkinek szívélyességét és Nem tudom elfeledni egyikötö- szeretetét, de sokat gondolok két sem. Senkit, azok közül, rájuk. Legszebb napjaim szerakik évről évre a maraton meg- vezöi voltak, rendezésén fáradoztak, és fá- Valamennyieteket szeretettel radoznak. A kassai atmoszféra- üdvözöllek és remélem, minők hamisítatlanul baráti és előbb viszontlátjuk egymást, szívélyes a légköre, a vendég- Eddig Galambos levele. Kilátás is kifogástalan. Ezek vol- vánsága teljesült. A huszonki- tak életem legszebb napjai. El lencedik évfolyam győztesének sem tudom képzelni, hogy el- ő adta át a koszorút, egy tisz- múltak már és nem térnek teletkört téve meg a stadion- vissza többé. Sokszor meg hi- ban. A közönség akkor is olyan hetetlennek tűnik az is, hogy szeretettel fogadta, mint gyö- résztvettem ezeken a szép ma- zelmei idején. ratoni tusákon. Itt van aztán Buddy Edéién, amerikai futó táviratának szövege. A szimpatikus Edéién tanító Amerikában. Amikor 1963- ban győzött, nem kisebb egyéniségek voltak a vert mezőnyben, mint például Wolde, a mexikói győztes, a svéd Ny- berg, a szovjet Popov, a magyar Sütő. Edéién fantasztikus időt futott közvetlenül a kassai verseny előtt: 2:14,28 at! A közönség őt is szívébezár ta. Íme, táviratának szövege: Előnyben részesítettem versenyüket az előolimpiai Játékokkal szemben, mert az elmúlt esztendőben éppen Kassán sikerült úgy szerepelnem, hogy a világ élvonalába jutottam. Sehol a világon nincs olyan remek hangulata és környezete a maratoni futásnak, mint Önöknél. Most néhány mazsola a maraton történetéből. Már-inár anekdota lett belőle. Nem ártana egyszer ezeket az anekdotákat is csokorba gyűjteni! A japán küldöttséget, s köztük az apró Takayuki Nakaot nagyon megszerették a kassaiak. Küldöttségüket meghívták egy interjúra a kassai rádió stúdióiába. Ismerje meg az egész ország a szimpatikus japánokat! A műsor befejeztével — az érvényben lévő normák értelmében — a nyilatkozók is honoráriumot kaptak, de mivel csehszlovák normákról van szó, az összeg nem volt éppen szédítő: hetven korona koponyánként. A Japánok kínos arccal fogadták el a pénzt, de alig telt el néhány perc, visszatértek a rádió épületébe, és visszaadták hiánytalanul az összeget. Nehogy professzionalizmussal vádoljon meg valaki — mondták. Hát ennyire patyolat-tiszta és ennyire őszinte a maraton légköre. És éppen úgy, mint Nakao- ék, a rendezők sem fogadnak el soha honoráriumot. Végül egy szívettépő, szomorú mazsola. A híres Abebe Bi- kiláról van benne szó. Arról az emberről, aki most gerincsérüléssel egy angliai kórházban fekszik, autóbalesete óta csak tolókocsin tud mozogni, s akt most sem adja fel a reményt, és a beteg sportolók olimpiáján máris nyolcadik lett íjlövészetben, a tolókocsiról röpítve ki a nyílvesszőket. Hogy milyen különleges alkat, milyen nagy tehetség volt ez az etiópiai ember, egyetlen orvosi fellegyzés bizonyítja, méghozzá frappánsan: a versenyzők kilencvenkilenc százaléka rengeteget veszít súlyából a negyvenkét kilométeres táv abszolválása közben. Volt olyan futó, és ez nem ritkaság, aki nyolc kilót adott le. A játszi könnyedséggel futó és győző etióp versenyzőt is megmérték a verseny után. Mindössze egyetlen kilogramm hiányzott eredeti súlyából! (batta)
