Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-09-23 / 38. szám

ra, ha valaki másról, más munkájáról igazat mond, tárgyilagosan próbálja meg­ítélni a helyzetet. Nem bí­rálja, hanem megfúrja. Ne­kiszalad, beleereszti a tol­lát és testén-lelkén lyukat fúr, mint a féreg. Az kény­telen lemondani, otthagyni a foglalkozását, legjobb e- setben is: tönkreteszi ed­A gyermek-szaküzletekben nincs gyermekholmi. Pályások­ra egyáltalán semmit sem le­het kapni. A pozsonyi gyer­mekáruházakban a legkisebb bébiholmi egy rózsaszínű háló- ingecske — kétéves gyerekre. Pelenkákért sorba állnak a kismamák. De ha véletlenül otthon felejtették az anyasági könyvecskéjüket, azt sem kap­nak. Hallgatom, ahogy egymás­nak tanácsolják: Győrbe men­jen, legalább olyan jól bevásá­rol, mint bárhol külföldön. Pe­lenkát is adnak bármennyit. Va­lamivel ugyan drágább, mint nálunk, dehát mit lehet ten­ni! Emlékszem arra az időre, a- mikor magyarországi roko­naink hozzánk jártak bevásá­rolni. Még nem is olyan ré­gen... A pelenkákat a Kólóra vál­lalat semily-i kirendeltsége gyártja. Megtudtam, hogy a babakelengye és gyermakhol- mik gyártási tervét egyrészt a tavalyi populációs görbe, más­részt a lakosság vevőkészsége alapján állítják össze. így csi­nálták éveken keresztül és ad­dig nem is volt baj a pelen­kákkal, mfg .. Míg nem emelték a portör­lőrongy, az edénytörlö és sok más olyan holmi árát, ame­lyeket nyugodtan lehet a 4 ko­ronás pelenkával helyettesíte­ni. így aztán ez év első ne­gyedévében hiaba gyártottak a múlt évben termelt mennyi­ségnél 11,4 százalékkal több gyapjúkabátkát és 9,6 száza­lékkal több pelenkát. Az em­berek egy kis munka, szabás- varrás, festés árán, a legfan­tasztikusabb dolgokat „gyártot­ták" a rongyból, amit az egy­HÁLÁDATLANS/fc Az autogramgyüjtök számára vagyont jelent Picasso, De Gaulle, Johny Halliday vagy Pelé autogramja. Egy ausztriai kis szállodában ereklyeként őrzik azt a fürdőkádat, ame­lyet egykor Mária Terézia használt. Vajon mi szentelünk-e olyan figyelmet nemzeteink nagy­jainak és történelmünk alkotóinak, amilyen megilleti őket? A Szlovák Nemzeti Felkelés egyik résztvevőjével beszél­tem, aki annak idején szemtanúja volt a partizánharcok­ból visszamaradt két tank összezúzásának. A Donovaly melletti harcokból (1226-os kóta) a parti­zánok menekülés közben visszahagytak két tankot, ame­lyek csaknem karcolás nélkül „megélték" a felszabadu­lást. Az ötvenes évek a hulladékba juttatták. Az arra járók még ma is találhatnak a völgyben alkatrészeket a két „veteránból“... Ezt csak egy szóval jellemezhetném: háládatlanság. A rossz diákok — jó helyzetben Remek helyzetben vannak nálunk a rossz diákok, mert egy-egy osztályt csak egyszer ismételhetnek, és így ha már egyszer meg­buktak, még iskolába sem kell járniuk, úgy­is átmennek. A követ­kező évben nyitva e- lőttük az út: tovább­jutnak. Ki is használ­ják. Nevetnek, büszkék, „majd bolond leszek tanulni, hiszen úgysem bukhatom meg“ — mondják a notórikus iskolakerülő gyerekek. Azt hiszem, ez a sza­bály tarthatatlan. <n) ÚJ JÁTÉK Szeretem a paradicsomot. Nem az íze, in­kább a neve miatt. Paradicsom, paradi­csomkert, Adám és Eva, hajaj... Meg aztán azért is, hogy olyan sokféle­képp lehet felhasználni. Például nyugod­tan a kollégám székére tehetem, vagy titok­ban a zsebébe csúsztathatom, ha feleségé­nek örömet akarok szerezni. A régi rómaiak — de mit nem csináltak azok! — szívesen játszottak labdajátékokat a paradicsommal. Főleg ellenségeikkel. Ezt a hagyományt készségesen ápolgatják az amerikaiak választási kampányuk idején. A demokraták „labdázgatnak“, a köztársasá­giakkal és fordítva. A labdát persze nem mindig sikerül visszadobni. Gyakran le kell kaparni. Mondanom sem kell, hogy ilyen célokra nem alkalmas a friss paradicsom. Azt per­sze úgyis hiába keresnének zöldséges üzle­teinkben, de ha egy kiló között mégiscsak akadna egy friss, kemény, akkor azt ne felejtsék el megenni. A többivel nyugodtan „labdázhatnak“. Köszönet zöldséges üzleteinknek, hogy fel­ébresztették bennünk a játékos kedvet. Há­lából néha majd velük is „ellabdázgatunk".-ze­Cj foglalkozásomban egy régi szó új használatát ta­nultam meg. Eddig — hiá­ba csodálkoznak — nem­csak, hogy nem éltem az­zal a lehetőséggel, hogy megfúrjak valakit, de nem ismertem és nem is hasz­náltam a szót ebben az ér­telmében. Csak azt tudtam, hogy a Vasmunkások egyik szerszáma a fúró. És azt, hogy asztalosok, bognárok, ácsok is használják. De hogy az író emberek is fú­róként használják a tollú­kat, azt nem tudtam. Ami­kor először hallottam, kis­sé furcsának találtam. Ké­A „FÚRÁS" mint speciális kifejezés sőbb kifejeztem fölötte rosszallásom, de hovatovább nekem is meg kellett ta­nulnom, rá kellett szoknom. A szakmabeliek olyan ter­mészetességgel használták, hogy nem mertem ellent­mondani, s a nem szakma­beliek pedig úton-útfélen ezzel a műfajjal vádoltak. Tudomásul vettem és most már én is használom, de csak a kifejezést... Igen­is, „megfúrni valakit“, az egy speciális kifejezés ar­digi munkája eredményét — állítólag. Ha enyhén akarják magu­kat kifejezni, akkor csak azt mondják, hogy elége­detlenek. Am leginkább mégis csak azt mondják: megfúrtál, megfúrtad, stb... Hát így is jó! (n) IJYIII A ^fürdőváros f 1 UL#1 «fesztiválváros nyerte el Gyula. Műemlék épületei között épp ezért barokk ízlésű a legtöbb, de a klasszi­cista és a romantikus stílus jegyeit is őrzi néhány védett lakóház és középület. A leg­főbb városképi együtteseket parkok foglalják magukban, és virágokkal, fákkal szegett szé­les utcák kötik össze. A természeti táj élmé­nyét kelti a városon átfolyó keskeny Kőrös­ág zöld sávja, a víztükörre hajlő füzek mesz- szire futó kettős sorával. A török pusztítás mindössze három közép­kori építészeti emléket hagyott meg a város­ban: a várat, a XV. század végéről való für­dőépületet és az 1406—1566 között fennállott ferpnces kolostor-templom szentélyének lo­mokban megmaradt alaofalait. Mindezek kö­zött lenielentfisebb a városcentrumhoz közel fekvő cár, mely meglehetősen épen vészelte át a történelmi viharokat, s mint eredeti for­májában megmaradt síkvidéki vár egyedülál­lónak mondható az országban. Az ágas-boqas kanyarokat vető Fehér-Kőrös vízgyűrűivel körülvett földháton emelték épí­tői a végtelen árterület fölé. Azóta kiszárad­tak a körülötte terjengő vizek, csak a Fehér- Kőrös kis oldalága maradt meg falai tövében, s ma zöld gyepes síkságból emelkedik ki messzire vöröslő nyerstégla falaival. Tagolat­lan, tömör téglaalapjából méltóságteljesen ma- gaslik ki a vaskos öreqtorony, a vár legkie­melkedőbb része. A szűk nyílású, széles pár- kánvzatú falak hosszúkás várudvart fognak körül, amely nyaranta sajátos várjátékok szín­helye. A gyulai Várszínház történelmi játékok bemutatóhelye. Az idén Jékely Zoltán Feje­delmi vendég című darabja elevenedett meg a tömör várfalak közt, a klasszikus színházat pediq Lope de Vega Furfangos menyasszony című vígjátéka képviselte. Gyakran csendül­nek fel a Várszínház színpadán a Bánk bán dallamai. Legutóbb a vár közelében levő Er- ke1-fa szomszédságában, szabadtéren is elő­adták; ott, ahol a gyulai születésű zeneszerző 1861-ben az opera zenéjét komponálta. „Ma­gasra szárnyalva fenségesen zengi Tiborénak fájdalmát a nagy magyar zseni“ — olvashat­juk a vén fát jelző emléktáblán. Gyula másik nagy vonzóereje a gyógyhatású termálfürdő. Az úgynevezett Kastélykertben — ahol az ősi váron kívül a volt Almássy- kastély barokk épülete is helyet foglal — 1958-ban 70 fokos hévizet tártak föl. Az érté­kes ásványi anyagokat tartalmazó termálvíz kiválóan alkalmas mozgásszervi megbetegedé­sek és különféle női bajok gyógyítására. A gyulai fürdő az elmúlt évek során az crszág egyik legvonzóbb üdülő- és gyógyhelyévé vált. A védett ősparkban nyolc különböző rendel­tetésű és hőfokú medence épült, s több ezer vendég befogadására alkalmas öltöző-sor. A hidégvizes uszoda, a langyos strandmedencék és a meleg gyógymedencék forgalma hétköz­napokon eléri a 2000—3000 főt, szombaton- vasárnap pedig a tízezret is. A vendégek még­Légy okos, bébi! szerű halandó rendszerint az újszülött fenekecskéje alá dug. Kiderült, hogy külföldiek is szívesen vásárolnak nálunk gyermekholmikat. Szintén nem kis mennyiségben... Mi lesz hát? Mert könnyű a segítség, ha nincs disznó- hús. Azt marhahússal vagy ba­romfival lehet helyettesíteni. A felnőttek megértik. De magya­rázza meg valaki annak a kis emberkének, akinek az evésen, alváson és... kívül semmi dol­ga sincs, hogy mérsékelje kis­sé a... mert nincs pelenka. Pró­báljuk meg! Azt mondják, a mai gyerekek okosabbak az e- Iöbbieknél. De főleg megértőb­bek. -2e­Légifelvétel az ősparkba ágyazott Várfürdőről Az utóbbi esztendőkben egy Kőrös-vidéki kisváros, a teleti országhatár mentén fekvő Gyula váratlanul a kulturális és idegenforgal­mi érdeklődés élvonalába került- A „Gyulai nyár“ művészeti rendezvényei évről évre mind több látogatót vonzanak, s a 750 esztendős múltú békési település immár fesztiválváros­nak számít, akárcsak Szeged vagy Agrigento. Az idei „Gyulai nyár“ eseménysorozata az Er- kel-diákünnepségekkel kezdődött; a Duna- Tisza-köze és Dél-Tiszántúl középiskolásai ti­zenegy művészeti ágban mérték össze tudá­sukat. Az eszperantó nyári egyétemre tizenhat' országból érkeztek résztvevők, s a nyári pro­gram legkiemelkedőbb része, a Várszínház műsora zsúfolt nézőtér előtt pergett. A két­ezer személyes szabadtéri színpadon öntevé­keny művészeti együttesek léptek fel; hang­versenyek, kiállítások követték egymást. Gyula művelődési szerepének megnöveke­dése csak azokat lepte meg, akik. nem ismer­ték e nagy múltú alföldi település sajátos va­rázsát, vonzóerejét. Aki viszont csak egyszer is eljut Gyulára, az nyomban hatása alá kerül, s ú.ib.ól és újból visszatér más és más évsza­kokban. Mái maga a Gyufa környéki táj is figyelemre méltóan elüt az Alföld általánosan ismert képétől. A Bihar-hegységből aláeresz­kedő Fehér- és Fekete-Kőrös Gyula közelében egyesül egymással, s az összefutó vizek lé- hegyes, alkotóelemei a „táj képének. A ..Kőrö- sökSkijutyán az frtféljö JjfegygkiJi&gll, itt fhárj kis esésű, csendes járású, folyócskák, melyek jórészt megszabáíybzott mederben'háladhak a Tisza felé. Gyulát is átszeli ‘egy Csatornává alakított Kőrös-ág, míg maga az élő Fehér- Kőrös a város északi szegélyén halad el. A Körösök mente éppoly tengersík vidék, mint amilyennek Petőfi rajzolta az Alföldet, mégsem egyhangú, mert vizek és erdők ta­golják, s az egymás közelében futó folyócskák, a dús ártéri füzesek, a nagy időket átélt mo­csári tölgyesek itt is, ott is megmaradt folt­jai rendkívül változatossá, gyönyörködtetővé teszik. Fokozza a Gyula környéki táj szépsé­gét gondos megmunkáltsága. A gátak közé szorított, duzzasztóktól fékezett Kőrösök men­tén lépten-nyomon öntözőművekkel, zöldsé­geskertekkel találkozunk. Ahol hajdan ké- nyükre-kedvükre csavarogtak a rakoncátlan vizek, ma kordába fogva, célra irányítva, kul­túrnövényeket öntözgetnek, locsolgatnak, egy­re növekvő nagyságú területeken. Az ily barátságos tekintetű tájba települt Gyula a legvárosiasabb alföldi kisváros. Egyik ismertetője a „Tiszántúl Sopronja" néven em­líti — külsejére, történelmi levegőjére, isko­láira, lakóinak életmódjára, életérzésére hivat­kozva. 1405 óta város, s a gyulai vár Magyar- ország legrégibb építménye. A település mind­máig őrzi nevében a honfoglaló magyarok egyik törzsfőjének, Gyulának a nevét. Várát a szájhagyomány szerint maga Gyula vezér építette Attila híres fapalotája helyén, a va­lóságban azonban Róbert Károly volt az, aki 1313-ban erősséget emeltetett a Kőrösök mo­csaraitól védett földhátra, kiemelkedő szige­tecskére. E vár körül alakujf ki. aztán száza- ;H8ik «fffcjlp a mai várpijfca: ■.I . fjc's* kőpben víz vette körül Gyvffát;1" JT város tíélfweülétén még nia is sok helyén feliélhető a Kőrös egy­kori medre, a megyei.bíróság déli szárnya he­lyén is a Kőrös folyt-válámikör.- Jelenlegi városképét a török hódoltság után sem éreznek zsúfoltságot a nagy zöld terület szeilős beépítése folytán, hiszen a fürdő park­területe meghaladja a hatvan holdat. A kas­tély műemléki értékű lovardáját fedett ter­málfürdővé alakították; az üvegtetős csarnok­ban a nagy úszómedencén kívül két gyógy-» medence és kádfürdő-részleg fogadja télen- nyáron a fürdőzőket. A gyulai Várfürdőnek tavaly már félmillió vendége volt. Gyula ma már kétségkívül az Alföld leg­szebb fürdővárosa. Érthető, hogy évről évre mind többen keresik fel közeli és távoli or­szágrészekből is. A vendégsereg befogadására az országban először itt létesítettek ún. mik- rohotelt, amelynek 120 szobája termálfűtéses, télen is fogad vendégeket. A gyógyfürdő fes­tői környezetében 300 személyes kemping lé­tesült. a városerdőben vikendházakból alakult ki egy kedves kis üdülőtelep. A várral szem­ben most ált befejezés előtt a kilencemeletes szakszervezeti üdülő fehér toronyépülete, és tervezés alatt van egy 650 férőhelyes, 22 eme­letes üdülőszálló. A vendégforgalom állandó növekedése jelen­tős mértékben hozzájárul a város fejlődésé­hez, természeti adottságai minél teljesebb ér­tékű kihasználásához. A környék erdőfoltok­kal teleszórt, vizekkel átszeldelt tája pedig egyre vonzóbb hatást gyakorol a természet­járókra. vadászokra, horgászokra. Ha a Fehér- Kőrös hídján átmegyünk a kedves Kétkörös- közbe, az Alföld legnagyobb összefüggő töl­gyesében találjuk magunkat. Ahol pedig a Fe­kete- és a Fehér-Kőrös összefolyik a gyönyö­rű Szanazugban egymást érik a horgászta­nyák. A vízre hajió görcsös vén füzek aljában itt is, ott is hallgatag horgászok várják a ka­pást. Távoli vidékekről jönnek ide a nyaralók, üdülők, horgászok; sátrat vernek, vagy a szét­szórt kis vikendházakban pihennek; kajako­sok, kenusok ütnek tábort az ősi égerfák te- rebélye alatt. A Gyula felé vezető utakon egymást érik a hazai és külföldi autóbuszok; az úticél a ba­rátságos hangulatú, vendégszerető kedvességü kisváros, ahol gazdag kulturális program s gyógyító erejű hévíz várja a látogatókat. A. Gy. A Bánk bán színpadképe a várudvaron. Jelenet a Fejedelmi vendéglőből: Petényi Ilona, Fülöp Szigmond és Iványi József.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom