Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-09-16 / 37. szám

10 fifjüf \ Pesti zoológia Kedves kis barátomat, a hétesztendős Tibit meghív­tam krémesbankettre. Az édesanyja hálás mosollyal egyezett bele a kirándulásba, de a lelkemre kötötte: — Nehogy elkényeztesse a gyereket! Az anyai intelem arra vonatkozott, hogy Tibi ne ront­sa el a gyomrát a korlátlan számú süteménytől, és be ne rúgjon a málnaszörptől. Divatos cukrászda-eszpresszóba tértünk be. Üres hely sehol. Végre felfedeztünk egy nagyobb asztalt, amely­nél csupán két fiatalember kortyolgatta a vermutot. — Szabad? — kérdeztem udvariasan. Válaszra nem méltattak, Így leültünk a gyerekkel, és megrendeltük a Tibi életszínvonalának emeléséhez szük­séges süteményhalmazt. A két Ifjú ügyet sem vetett ránk, hanem fesztelenül folytatta a megkezdett beszél­getést. Igyekszem pontosan visszaadni: — A macska nagyon klassz volt, de ott totyogott körü­lötte egy vén sárkány. Mondhatom, nem volt mai csir­ke. — Leszólítottad őket? — Hogyne. Sőt hozattam nekik két dupla konyakot. — Marha! — Dumcslztam velük és rögtön láttam, hogy a kicsi micsoda liba. De jő idomai voltak, bőven mindenütt, igazi töltött galamb. Erre belép egy öregember maki- majom, rosszallóan rám néz, mekeg valamit, és leül. — ö, a vén kecske! — Végigmért engem és nagyon zabos lett. — Micsoda 10! — El Is trappolt nemsokára. Együtt maradtam a tyú­kokkal, a csibe szendén hallgatott, de a vén papagáj­nak be nem állott a szája. Elhatároztam, hogy a kis mókust mindenáron lekapcsolom. — Igazi kandúr vagy! — De az öreg kotlös nem tágított mellőle, mire mind a kettőt meghívtam vacsorára. — Te rlnőcérosz! Itt félbeszakították a beszélgetést, fizettek és távoz­tak. Amikor megcsendesedett utánuk a forgóajtó, Tibi érdeklődéssel hozzám fordult: — Tessék mondani, ezek az emberek állatokról be­szélgettek? Annak is tudatában, hogy a pedagógiának Is tartozom valamivel, oktató hangon magyaráztam: — Nem ficskám. Ezek az állatok beszéltek emberek­ről. STELLA ADORJÄN mm w HÜLYE TRÜKK Az óoeánjárón az utasok szórakoztatására egy bű­vész produkálja magát. Egyszerű trükköket mutat be. Nagy taps. Cilinderéből kendők tömegét, majd egy élő nyulat varázsol elő. Még nagyobb taps. Végül behoz­nak egy nagy, tarka papa­gájt. A bűvész csendet kér, majd bejelenti, hogy csodá­latos és meglepő produk­cióban lesz része a közön­ségnek. Halálos csend van! A búvész felteszi a papa­gájt egy állványra, majd egy kendővel letakarja. Azután számolni kezd. Egy, kettő, három. Ebben a pillanatban fel­robban a hajó, és darabok­ra esik szét. Néhány perc múlva csak romok úszkál­nak a vízen. Egy gerendá­ba fogódzkodva úszik a bű­vész, a gerendán kissé csap- zottan ül a papagáj: Egyszerre csak megszólal a papagáj: — Hallja, de hülye trükk­je! vannak! JACKJÄR !6S TRABANT Egy Jaguár száguld az országúton. Vezetője egyszer­re csak meglepődve látja, hogy egy Trabant hajt el mellette és megelőzi. Gázt ad, és lehagyja a Traban­tot. Nyugodtan megy, hátra se néz, és a Trabant is­mét mellé kerül, sót a vezető még át la kiabál: — Ismeri a Trabantot? A Jaguár tulajdonosa most már dühös lesz. Beleta­pos a gázba, és sikerül elhagynia ismét a másikat. Ámde a* előző jelenet megismétlődik. A Trabant elhúz, a veaetője üvölt: — Ismeri a Trabantot? A Jaguáros most már a nyomába ered, és a kanyar után egy fa tetején pillantja meg a kiskocsit, veze­tője pedig félig aléltan fekszik a földön. Megáll. Sajnálja is, dühöe is. Mikor látja, hogy a Trabant vezetője épségben , maradt megkérdezi: — Miért kérdezte, hogy ismérem-e a Trabantot? — Mert meg akartam kérdezni, hol a fék? s<?~­ÖS? REKORD Amerikában RgynOkver- senyt rendeznek. A versenyt egy fejőgép- ilqynök nyerte, akt Arizoná­ban egy farmernek, akinek csak egy tehene volt, ela­dott két fefOgépet részletre, és at elsS részlet fejében rágtőn elvitte a tehenet. ELISMERI A vendég hívja a fizetőt, és kifizeti az ebédjét. Min­denesetre megjegyzi: — Tudja, ettem már Jobb ebédet is. — De nem nálunk — fe­lett a pincér. EGY FELTÉTELLEL Csinos állatszelidltőnő mutatja be nagy számét az oroszlánketrecben. Egy koc­kacukrot vesz a szájába, o- d ahajol egy nagy sörényú hím oroszlánhoz, az pedig kiveszi szájával a szelldítő- nő szájából a cukrot. Dörgő taps. A drkuszi- gazgatö harsány hangon be jelenti, hogy aki utánacsl- nálja a mutatványt, értékes jutalomban részesül. Nagy csend támad. Egyszerre csak a karzatról leszól egy hang: — Én megteszem, de vi­gyék ki előbb az oroszlánt. BALESET Arisztidet kerékpár-baleset érte, Taszító meglátogatja a kór­házban és résztvevőén megkérdezi barátját: — Hogy történt a baleset? — Este volt, és mentem az országúton. Egymás után Jöt­tek velem szemben a motorkerékpárok. Már messziről vi­lágított a reflektoruk, fin jől lehúzódtam az út szélére és a motorkerékpárok dübörögve húztak el mellettem. Egyszer csak észreveszem, hogy két motorkerékpár jön. — Most légy ügyes, Arisztid, mondtam magamban és el akartam menni a két motorkerékpár közt. — Na és? — kérdi Izgatottan Taszllö. — Na és egy autó volt! NEM BÁNJA Kovács csúnyán elverte a feleségét, és az asszony fel­jelentette. — Hogy merte megütni a feleségét — förmedt rá a rendOrtisztvtselO —, hát nem tudja, hogy büntetni csak a hatáságnak van Joga? — Hát nem bánom — fe­leli Kovács —, itt van a bo­tom, üsse meg! A szerelem buktatói 23. Ml a helyes; nősüljünk, ne nősüljünk? Ketten, akik Vannak előjogai a • Megtiltani a korai házasságokat? truccból házasodtak? • A válásokról # nős katonának? ? Aki számára nem közönyös az emberek és családok sor­sa, azok óva intik a fiatalo­kat a könnyelmű, meggondolat­lan és korai házasságoktól. Ez vonatkozik a katonai szolgálat előtti házasságkötésekre is. Ügy gondoljuk, hogy ez a vé­lemény tapasztalatokon alapul, amint azt az előző cikkünk­ben felhozott példák Is tanú­síthatják. Vannak fiatalok, akik kato­nai szolgálat előtt házasodtak össze és boldog családi életet élnek, nem bomlott fel a há­zasságuk. Egészében véve azon­ban az Ilyen esetek kivétele­sek. Hiszen különösen a fia­talemberek szellemi és érzelmi érése a húszadik év betöltése után következik be. A katonai szolgálat nem egyikük számá­ra nagy életiskola, nagy pró­ba. Sokan csak a katonai szol­gálat során, vagy utána komo­lyodnak meg, választanak fog­lalkozást, végleges életpályát, válnak végleg felnőtté. A katonai szolgálat előtti há­zasságkötést azonban nem le­het egyszerűen, törvénnyel be­tiltani, Az ilyen tilalom nem sokat segít, többet ér a fel­világosítás. Házasodjanak ösz- sze olyanok, akik teljes mér­tékig képesek felfogni felelős­ségteljes lépésüket, azt a nagy változást, amit a házasélet hoz majd az életükbe. Nagy kitar­tás, hűség és önuralom kell hozzá, hogy ne kerüljenek vál­ságba. Míg ugyanis a távoliét a szerelmesek nagy próbája, ad­dig a házastársaknál ez a pró­ba sokszoros. De k! lehet bír­ni. Mindazok, akik erkölcsileg szilárdak, erősek, életükben ki­egyensúlyozottak, megállják a helyüket. De a könnyelmű és meggon­dolatlan házasságokkal semmi esetre se lehet egyetérteni. Mindazok a fiúk vagy lányok, akik így akarják végleg ma­gukhoz „láncolni“ partnerüket, felelőtlenül járnak el. (Az e- lőző cikkeinkben ezzel már részletesen foglalkoztunk.) A jegygyűrű nem ad erőt az egy­mástól távol élő házastársak­nak a hűséghez. Ehhez csak az igazi szerelem és bensőséges barátság adhat erőt. Szomorú olvasmány az olyan éretlen fiataloknak a levelei, akik nem biztosak a dolguk­ban, akik ezernyi gyanú köze­pette élnek, féltékenyek és fel­ülnek. minden apró pletykának. Tanulságként idézzük az egyik fiatalasszony levelét: „Nekem Is megvannak a magam gond­jai. JÓI kijövök a férjemmel, van egy kisfiúnk, most kilenc hónapos és a férjem nagyon gondos. Néha azonban úgy hi­szem, hogy katonai szolgálata Idején nem hű hozzám. Ä ba­rátnőim gyakran mondogatják: „Biztos, hogy ő sem él ottt szent életet. Azt mondják, hogy a nős emberek rosszabbak, mint a nőtlenek.“ Vannak bi­zonyos kételyeim. Nem messze szolgál és gyakran mondogatja, a barátai is állítják, hogy nem járnak szórakozni. De nem tu­dom, hogy hlhetek-e nekik? Kérném önöket, ha lehet ad­janak tanácsot...“ ; Nehéz tanácsot adni. Törvény előtt házastársak. Két ember, aki a legközelebb kell, hogy1 álljon egymáshoz. Gyerekük van, tehát egy harmadik élet is egymáshoz köti őket. fis közben — a levél szavai bizo­nyítják — elegendő a legki­sebb rosszindulatú rágalom és minden felborulhat. Ezek a fiatalok bizony nem tudták, hogy ml mindent vár tőlük a házasság, nem bíznak egymás­ban és nem ismerik egymást tökéletesen. Joggel állíthatjuk, hogy „idő előtt" házasodtak össze. Jobb, ha a katonaidő próbá­ját az egymást szerető fiatalok szabad emberként élig végig. Ha ezt a próbaidőt sikeresen átvészelik, nyugodtabb lelkiis­merettel házasodhatnak össze. Es még egyet: *- kik a katonai szol­gálat előtt házasod­nak össze, a fiatal lázasok életének leg­szebb időszakától fosztják meg magu­kat. A házasság első éveit együtt kell le­élni, s nem egymás­tól távol. Néhány fiatelem- ber azt Hiszi, hogy mint nős előnyökhöz juthat katonai szol­gálatának idején. Gyakrabban eltávozhat, több­ször kap szabadságot, közelebb szolgálhat, stb. A megértő pa­rancsnok természetesen figye­lembe veszi a házasemberek gondját és ha az kitűnően tel­jesíti kötelességéit, ha az egy­ség érdekei és lehetőségei ezt lehetővé teszik, gyakrabban lá­togathatja meg családját. De ezek az „előnyök“ nem bizto­sak és nem teszik lehetővé a normális családi életet. Nem a parancsnok jóakaratán múlik, hogy támogathatja-* a nős emberek igényét, az egységnek teljesítenie kell a feladatát, ez az első és legfontosabb. Tehát a „kisügyeseknek“ nem kifizetődő a próbálkozás. Bi­zony, számolni kell vele, hogy az újdonsült házastársak néha hónapokig nem láthatják egy­mást, sőt a levélírásra sem akad elegendő idő. Minden a házastársak hűsé­gétől és kitartásától függ, nem a katonaság miatt bomlik fel a házasságuk, hanem a maguk hibái miatt, hogy hűtlenek, é- retlenek, nem kitartóak, hogy könnyelműek, akárcsak házas­ságuk megkötésének pillanatá­ban voltak. Kár tehát mást okolni és a körülményekre hi­vatkozni. Mindenkinek tudnia kell, hogy két év nagy próba, tudnia kell, hogy mire vállal­kozik. Rossz házasságot könnyű felbontani, de ezzel a fiatalok élete még nem jön rendbe, kü­lönösen, ha gyerek Is szüle­tett már. Sokszor egy egész élet kevés hozzá. Hogy egyet­len könnyelmű lépésünket hely­re hozzuk. Jobb tehát előrelá­tóan megelőzni a bajt, a hi­bát, a tévedést. Következik: Katonával nem táncolok. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom