Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-09 / 36. szám
* ŐSZI divattudósítás A DIVAT MINDIG ISMÉTLŐDIK, MINDEN ÚJDONSÁG TULAJDONKÉPPEN MÁR TÖBBSZÖR IS DIVATOS VOLI s ha végiglapozzuk a régi folyóiratokat, meglátjuk, hogy ez menynyire igaz. Nos, az idén a divattervezők kitettek magukért, mert egy Igazi újdonságot találtak ki: a pantalló-tunika, ill. miniruha együttest. Elsó pillantásra talán szokatlannak tűnik, mégis érdekes — talán azért, mert praktikus, hiszen s ruha külön is viselhető — tehát azonnal elfogadták s ma már — természetesen a megfelelő korosztály ruhatárához tartozik. Már nyáron „bemutatkozott", főleg mint strandöltözék lett közkedvelt. most pedig az ősz legnagyobb slágere. A legkülönfélébb összeállításban és változatban divatos: a pantalló lehet egyszínű, világos, tarkamintás tunikával, (jobb oldali képünk: tojáshéjszínű pantalló, azonos színű, zöld és barnamintás tunikával), vagy sötét pantalló azonos alapszínű vagy tarka, világos vagy sötét tunikával. De a felsőrész készülhet a pantalló anyagjából is, rövid vagy hosszú ujjal, övvel vagy anélkül. A pantalló szára lefelé bővül és sok esetben visszahajtódik. DE NEM CSAK MINIRUHÄT VISELNEK A PANTALLÓHOZ, hanem minfkabátot is, azonos vagy kockás anyagból. A. kabát szabása lehet princessz és öves is. Az ősz másik újdonsága — őszintén szólva nem tartjuk valami célszerűnek — az ujjatlan kabát. Ezt is bemutatták már nyáron, könnyű anyagból hosszúujjú selyemruha fölé. Most vastag szövetből készül, spicces, vagy mély ovális, esetleg nyakhoz simuló kerek kivágással s akár végig egysorosán, vagy pl. a csípőig kétsorosán gombolődik; mindenképpen kötényruhának hat. Csak az a különbség, hogy nem blúz, hanem ruha van alatta. SOK A FÉLOLDALAS MEGOLDÁS MIND A RUHÁKNÁL — egy oldalon csípőig vagy végig gombolódik, vagy lerakás díszíti — mind a szoknyánál. Különösen a féloldalt rakott szoknya divatos, A ruhák többnyire övesek, az ingruhákat is öv fogja össze. A felsőrészen hólokat vagy szegőket alkalmaznak, amelyeket a deréktól vagy csípőtől kiengednek, úgyhogy a szoknya húzott vagy szembehajtással bővül. Divatos újdonság a derékrészt díszítő úgynevezett darázshúzás is. A baloldali kép első modellje is ilyen megoldással készült, a szoknya húzott. LEGDIVATOSABB A NAGY. ALUL ELGÖMBÖLYÍTETT BUBIGALLÉR — főleg egyszínű ruhákhoz — a mintásak kis bubigallérral vagy kámzsanyakkal, esetleg gallér nélkül készülnek. MÉG MINDIG NAGYON DIVATOS A NYAKBA KÖTÖTT KENDŐ VAGY SÄL. Legújabb változata: nagyon keskeny és hosz- szú, és a nyakon átdobva viselik, mind kivágott ruhához, mind nyakhoz simuló kivágáshoz. Anyaga egyezik a ruha anyagával (bal oldali kép), de lehet elütő — többnyire fehér vagy pasztellszínű — nagyon lenge anyagból is. A mellény még mindig „tartja" magát. Pantallóhoz a hosz- szú, csípőig érő divatos, azonos vagy kockás anyagból, de kötött is lehet. Pantallóhoz a rövid, derékig érő lemberdzsek is divatos. A DIVATSZÍNEK KÖZÜL A PASZTELLSZÍNEK TOMPA ÁRNYALATAI DOMINÁLNAK: a halvány barackszín, rózsaszín, világos- és középkék, továbbá a tojáshéjszin, terakotta. piros. sötétkék és csokoládébarna. Erről bővebben és még a többi divatújdonságról következő számunkban írunk. Tanév kezdetén-a szülőkhöz (Folytatás) TÉVES AZ A NÉZET IS, HOGV A SZÜLŐ NEM TUDJA BEFOLYÁSOLNI A GYEREK ELŐMENETELÉT. Ezt azzal indokolják, hogy hiába törődnek vele, akkor sem tanul, míg más szülőket egyáltalán nem érdekel tanul-e a gyerekük vagy sem, mégis kitüntetett. Nos, amikor általánosságban gyerekről beszélünk, az átlag-gyereket, azaz a közepes képességűt és szorgalmút értjük alatta. Itt megjegyezzük, hogy a szellemi képesség és a szorgalom két különböző fogalom. A nagyon okos gyerek is lehet kevésbé szorgalmas — ez föltétlenül megmutatkozik az előmenetelen, s fordítva, erős akarattal és szorgalommal a kevésbé okos gyerek is jó eredményeket mutathat. Éppen azért hangsúlyozzuk, hogy a hanyag gyerek is lelkiismeretesebben fog tanulni, ha látja, hogy a szülők napról napra figyelemmel kísérik Iskolai felkészülését, de a legkiválóbb tanulónak is jólesik, ha igyekezetét rendszeresen nyugtázzák, elismerik. AZ ELISMERÉS ALATT azonban Bem azt értjük, HOGY MINDEN JÓ JEGYÉRT AJÁNDÉKKAL KELL JUTALMAZNI — vagy — ami még rosszabb pénzt adni érte. Nem, ez helytelen, mert így a gyerek nem azért igyekszik majd a számtanban, hogy számolni tudjon, nem azért tanulja meg a nyelvtant, hogy helyesen tudjon Imi, hanem mert a jutalomra vágyik. Egyesek ugyan azt gondolják, a cél szentesíti az eszközt; fontos hogy a gyerek tanuljon, mindegy, hogy miért. Nem egészen Így van. Már kicsi korában mej^ kell vele érteni, hogy saját magának tanul, hogy az életben szüksége lesz mindarra, amit az iskolában elsajátított. Továbbá meg kell neki magyarázni azt, milyen fontos, hogy kezdettől fogva komolyan vegye az iskolát, mert a felsőbb osztályok tananyagát csakis úgy értheti meg, ha az alsó osztályokban mindent megtanult. (Az elsős gyereknek játék formájában is megmagyarázhatjuk, hogy pl. ha kockából tornyot akarunk építeni, alul kel! kezdeni, mert ez képezi a felső kockák alapját). A nyugtázás alatt az elismerő szót értjük, tehát ne fukarkodjunk a dicsérettel, valahányszor azt megérdemli. FONTOS ÉS EGYBEN A SZÜLŐ EGYIK LEGNEHEZEBB FELADATA, hogy tisztában legyen gyermeke képességeivel, hogy tárgyilagosan meg tudja állapítani, mit várhat tőle. Nem lehet mindenki kitűnő tanuló. Ha látjuk, hogy a gyerek minden igyekezete ellenére is csak gyengébb eredményt tud felmutatni, ne szidjuk meg érte, s ne hozzuk fel minduntalan például az osztály legjobb tanulóját, hogy „bezzeg X. kitüntetett". Ezzel csak fölösleges szívfájdalmat okozunk, ami a gyermek eredményén mitsem javít, viszont könnyen előfordulhat, hogy meggyülöli a jó tanulót, majd esetleg magát a tanulást is. Összehasonlítani csak egyforma képességű gyermekeket lehet, vagyis csak abban az esetben, ha az előmeneteli különbség hanyagság eredménye. Vannak ugyan gyerekek, akiket éppen az sarkall a tanulásra, hogy ök is olyan jó tanulók akarnak lenni, mint a barátnői vagy testvérei. Sajnos, az akarat nem mindig elég, nem bírják sokáig „szusszal“ és végül is lemaradnak. (Folytatjuk) „DITTI“: Piros anyagjához az első modellt küldjük. A ruha felsőrésze teilbe szabott, a teli elöl széles gomboláspántban folytatódik és a szoknyán spiccben végződik. „DIÄKLÄNY": A pepita anyaghoz hosszltott derekú ruhát terveztünk; a szoknya ferdén glokniba szabott, elől egy-egy ráboruló zsebklapnival. A gallér és a gomboláspánt fehér piké, a gombok pirosak. „ANDREA": A kék anyagból egybeszabott ruha készüljön, elöl a szabásvonalat keskeny szaténpánt hangsúlyozza. Szaténpánt övezi a nyakkivágást, a kabátkát körül, a zsebeket és az ujjak szélét. „IVETA“: Halványlila szövetéhez egybeszabott ruhát terveztünk, féloldalas megoldással, széles tüzés-diszítéssel. A zsebet képező két zsebklapnit blzsutéria lánc fogja össze. „ANNA“: Kérésére közlünk ruhára alkalmas keresztöltéses díszítést. Eredetiben fehér ruhára alkalmazták, piros, zöld és fekete hímzőfonállal kivarrva. Ez a színezés nagyon szép, de természetesen ízlése szerint is összeválogathatja a színeket. Néhány ötlet: aranysárga, lila, fekete; piros, középkék, sötétkék; a söld vagy a lila három árnyalata. Jelige: „HA LÁTSZ F.GY KÖNNYES ARCOT" (21 éves) Higgye el jobb Is Így, hogy a fiú megharagudott, még ha nem is volt rá oka. Lássa be, hogy egy 18 éves fiú nem való magához. Ne keseredjen el, hogy „már" 21 éves és annyiszor csalódott. Járjon társaságba, de ne azzal a céllal, hog> most azonnal komoly ismeretséget kössön. Az „igazit*4 akkor fogja megismerni, amikor nem is gondol rá. Jelige: „MONDD MIÉRT ANGYALKÁM“ Az ilyen alaptalan vádakat mindig be lehet bizonyítani. A szerelem csakis kölcsönös bizalmon alapulhat; ha ez hiányzik állandóan sértegetik egymást. Egy fiatal fiú és lány közön azonban nincs helye az ugratásnak és az olyan fajta viccelődésnek amint azt maga rette. (Még ha az egyik alkalommal nem is maga volt a „vicc“ kezdeményezője.) Az ilyen természetű fiúk gyakran megjárják, mert nem lehet mindig mindent viccelődéssel fedni. És lehet, hogy én sem értem a viccet, mert én sem találtam nevetségesnek a legutóbbi esetet. Hogy mennyiben volt igaza a lánynak, nem tudom, meri azt hiszem, maga hozzám sem volt őszinte, különben meg írta volna, hogy mi baja is volt tulajdonképpen. Én csak úgy tudom megítélni a helyzetet, ha Ismerem a valóságot. Ugyanakkor a lány részéről csacsiságnak tartom, hogy mindig a szemére hányja a régi szerelmét, az ilyesminek nincs értelme — feltéve ha a gyanúsítás alaptalan. Én viszont a maga VERONIKA VÁLASZOL esetében erről egy csöppet sem vagyok meggyőződve. Ha mégis másképpen állna a dolog, írja meg nekem, hogy tisztán lássak. De a jövőre nézve mindenesetre jegyezze meg: ne ugratásokkal és viccnek be nem illő tréfálkozásokkal akarja bizonyítani szellemességét. (Esetleges újabb levelében ugyanezt a jeligét adja meg.) Jelige: „BIZALOM VONALA" Kedves asszonyom, sajnos nem mondhatok mást. mint hogy ügyvéd segítségével védje meg az igazát. Esetleg jöjjön fel Pozsonyba és kérjen itt az ügyvédi közösségben tanácsot. Gyermekei már nagyok, kérje az ő segítségüket is az ügy elintézésében. Jelige: „ÉN 16 — ö 20“ Bizony kislány, nem viselkedett helyesen, de megértem hiszen olyan fiatal, nem tudhatta, mit kell tennie ilyen esetben. Tehát: már az első alkalommal fölösleges volt meghívni a fiú szüleit, csak a fiút kellett volna, és nem 1—2 napra, hanem egy délutánra, vagy legfeljebb egy napra, abban az esetben, ha a lakhelyén van valamilyen érdekes nevezetesség amit megmutathatott volna neki. Nem Irta meg, hogy milyen messzire lakik Pozsonytól, mert 1—2 órai utat a fiú vonaton is megtehetett volna, hogy magát meglátogathassa. Az természetesen csak kifogás, hogy öt nap alatt keveset lehet látni Pozsonyból, egy fél nap nem hiányzott volna neki. De nem ö a hibás, valószínűleg a szülei nem akartak magukhoz menni és ebben igazuk is volt, hiszen ilyen rövid ismeretség után Igazán fölösleges lett volna, hogy a szülők megismerkedjenek magával és a szüleivel. Elhiszem, hogy a szülei is szívesen látták volna őket, de a vendégszeretetet sem szabad túlzásba vinni, mert félreérthetik. Azért nem történt nagy hiba, mindezt csak azért írom meg, hogy megértse, miért nem látogatták meg magukat. Ugyanez volt a helyzet a karácsonyi meghívással. Lám, ennek is kitértek — és így tették helyesen. S most az utolsó kérdéshez: ne kezdeményezzen meghívást és a szülőket semmi esetre se hívja meg. Ha a fiú esetleg a leveleiben említést tesz arról, hogy ismét Csehszlovákiába jön. Írja meg neki, örülne, ha ez alkalommal meglátogatná magát. A továbbiakban aszerint döntsön, amilyen választ kap. Ne haragudjon a fiúra, ő bizonyára szeretett volna magával találkozni, s nem rajta múlott, hogy nem sikerült.
