Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-03-04 / 9. szám

10 új ifjúság — Abban a7 időben azt hittem, belő­lem sohasem lesz állandó ligakapus. Reménytelen helyzetben voltam, s ak­kor jött középiskolai tanárom, Lakat Károly. Hivott a Tatabányához, öröm­mel mentem a kezei alá. Segítségével Grosics óta nincs valamirevaló magyar kapus, állítják a szakértők, szurkolók, külföldi újságírók. Volt egy labdarúgó időközben, akit Grosics utódjának em­legettek. Szóljunk most néhány szót róla, bár jelen pillanatban nem tagja a világbajnoki selejtezőkre készülő válo­gatott keretnek. Amit mond azonban érdekes. Jó lesz odafigyelni márcsak azért is, mert a kapusok teljesítménye sorsdöntőnek bizonyulhat néhány hó­nap múlva. Géléi József 1938 június 29-én született. 182 cm ma­gas, 78 kiló. 1950 óta lab­darúgó, pályafutását a Be­loiannisz csapatában kezdte. Három NB I-es csapat ka­puját őrizte, anyaegyesüle­téből az MTK-ba lépett, a kék - fehéreknél 1957-től 1961-ig védett az első csa­patban, egy éven át a VA­SAS tagja volt, 1962 óta pe­dig a Tatabánya játékosa. Nem kisebb kapus, mint Grosics utóda. Tíz év alatt 221 NB-es gólt kapott. 1965-ben Londonban, Ang­lia ellen védett a váloga­tottban. Nős, két fia van. Eredeti foglalkozása: laka­tos. Nem tartozik a legsze­rencsésebb játékosok közé. Nagy kapusnak indult, az ifjúsági válogatott mérkőzé­sein, az UEFA-tornákon so­rozatban védett kiválóan, a külföldi szakértők is felfi­gyeltek rá. A nyolcvanhat­szoros Grosics Gyula utód­jának jósolták. El is foglalta Grosics he­lyét a válogatottban és a Tatabányában is, de sokkal később és sokkal több vi­szontagság után, mint bár­ki is sejtette volna. Kálváriája tulajdonképpen abban az egyesületben kez­dődött. amelyhez a legjob­ban húzott a szive. Az MTK-ban nem értékelték megfelelőn képességeit, szorgalmát. Az 1957—58-as idényben végre bekerült az első csapatba, de csak há­rom mérkőzésen védhetett (öt gólt kapott). Az 1958— 59-es idényben egyáltalán nem kapott bizonyítási le­hetőséget. Amikor Hidegkú­ti Nándor lett az MTK ed­zője, másféléves kihagyás után az Újpesti Dózsa el­leni rangadón elővette Ge­leit. A fiatal kapus kitűnően védett Megindult felfelé. Aztán jött 1961 március, két gólt kapott a Hungária-úton Pécstől újra Gellér Sán­dor lépett elő első kapus­nak Az idény végén vette a vándorbotot, a Vasasba ment. Szentmihályi mellett azonban bajnoki mérkőzé­sen nem tudott szóhoz jut­ni, jóllehet kiválóan védett a Középeurópa-Kupa mér­kőzéseken. Egy év után a piroskékektől is mennie kellett. Azután tényleg ment min­den, mint a karikacsapás. Jött a tokiói olimpia, ahol már ő volt az elsőszámú kapus és Szentmihályi a tartalék. Hervad! atatían ér­demei vannak a bajnoki cím kivívásában, annak el­lenére hogy az EAK ellen és a Csehszlovákia elleni döntőn nem ő őrizte a ka­put. Október 18 volt a nagy napja, amikor a döntőnek is beillő Románia elleni mérkőzésen, a nyolcvanadik percben, tizenegyest ítélt a bíró a románok javára. Constantin élesen lőtte a jobb sarok fölé a labdát. Géléi azonban kiütötte, utá­na Csemai értékesített egy tizenegyest és szabad lett az út a legjobb négy közé. A tizenegyes hárításáért Géléi nagy árat fizetett. El­repedt az egyik ujjcsontja, nem védhetett tovább az olimpián. Sérülése csak át­menetileg szorította ki a csapatból. Tokió után a nagyválogatottban Baróti Lajos első kapusként vette számításba. Talán élete legjobb for­máját mutatta 1966-ban, a Tatabánya 26 mérkőzésén, mindössze 18 gólt kapott. Három világbajnoki mérkő­zésen is szerepelt. Liver­poolban Brazília ellen az angol közönséget is elkáp­ráztatta bravúrjaival Gar- rincháék nagy-' nyomása idején. Jól védett Bulgária ellen is, a Szovjetunió ellen viszont erősen benne volt Csiszlenko és Parkujan gól­jában. Válogatott mérkőzéseinek sorozatát Tamás Gyula tör­te meg. Sportszerű gondol­kodásmódjára jellemző, hogy barátként fogadta a vetélytársat, mindenben Ta­más segítségére volt, szur­kolt sikeréért. Azután lassan, szinte né­ma csendben az NB I leg- rutinosabb kapusa kikerült még a válogatott kispadjá- ről is. Váratlan hullám­völgybe került a Tatabá­nyában is. Négy-négy gólt kapott egy találkozón, s két mérkőzésre a fiatal Rot- hrmel kapott alkalmat. Az­tán magához tért Géléi és azóta kiválóan véd. A magyar kapusok - pél­dául a moszkvai 0:3 után, gyakran adnak alkalmat személyes vitákra. A tár­gyilagos, sportszerűen gon­dolkodó Géléitől erre a té­mára kértünk véleményt. Szokott módján válaszolt: : — Igaz, ha visszatekin­tünk akár négy világbaj­nokságra is, kitűnik, kapu­saink — beleértve maga­mat is — hibákat követtek el. De nemcsak az egyes számú mez gazdái okozták a balsikereket. Sajnos, a mi beosztásunk a legelőny­telenebb, mi nem hibázha­tunk. Most újra vannak te­hetséges kapusaink. Tamás, Fatér. Szarka, Bicskei al­kalmas lehet arra, hogy a következő nagy labdarúgó- eseményeken ne a kapusok­ban legyen a hiba. Sok sze­rencsét, sok válogatottságot kívánok Fatémak, s mások­nak is! B. J. A cikk azzal ért véget, hogy Géléi sok sikert kí­vánt Faternak. Ha már ka­pusokról esett szó, kérdez­zük meg Fatér Károlyt, van-e kapus-példaképe és kitől tanult a legtöbbet. — Harmincegy éves vagyok, lassan búcsúznom kell. Az idei rajtkor végleg elhatároztam, hogy a bajnokság végén visszavonulok, de most már megint erősen gondolkodom azon, hogy kár lenne abbahagyni. Ügy látszik, hogy az én pályafutásomban már szinte tör­vényszerű, hogy adódjanak reményte­len helyzetek. Nagyon bizakodom ab­ban, hogy a hagyomány folytatódik és megint menni fog a védés. — Nekem eddig Jasin stílusa tetszett a legjobban. Példáképem. A legtöbbet viszont Török Gábortól tanultam, hi­szen csaknem három évig voltam tar­talékja a Csepelben. Ezalatt sok min­dent ellestem tőle. AZT HITTÉK, GROSICS UTÓDA visszanyertem önbizalmamat, formám is javult. Jól ment a védés, jól ment a játék a csapatnak is. Kanyargós utam nyílegyenessé vált. ONDREJ NEPELA 1951 I. 22-én született. Első betűit nem a füzetbe, hanem a jégre írta. A jégre azóta egyetemi tanári szinten ír. Egyéb­ként középiskolás SANZON a LABDARÚGÁSRÓL (IN MEMÓRIÁM VILLONNAK TISZTELETTF.L) Szeretsz mulatni? Ereidben fölszikráznak a jó borok? Vizek kékes szárnyán ringasz, veled ringnak a csillagok? Szeretsz vadászni Kivárod, amíg a róka sompolyog? fölszúrt-e potykát a horog? Szeretsz vadászni? Kivárod, Szeretsz vitázni? Érveidtől Vagy tavak partján kémleled, megjámborodnak okosok? Nem hevít semmi úgy e földön, mint a foci, a szent dolog. Keresd szeretőd szemében ! a fényt, a szép, a vad tüzet, less mellé két madarára, csodáld meg lázas röptűket, szeresd a zenét, a forrást, Í rni szíveinkből kibuzog, legyenek társaid a fák, a rigók, cinkék, jázminok, száguldj jó gépeden, süvölts, és még az ég is meginog; Nem hevít semmi úgy e földön, I mint a foci, a szent dolog. Kószálj párizsi tereken, szép Bardotra csókot lehelj, űrkabinnal hullj a holdra, puhábban, mint a hópehely, légy háremőr, ficsúr, felcser, vagy pápa, pópaC kanonok, oroszlánokat fegyelmezz, pattogjon csípős ostorod; csinálhatsz bármit, hiába forrók a csókók, a borok: Nem hevít semmi úgy e földön, mint a foci, a szent dolog! Jegyzet: Szíveitekre hullanak már rádióaktív porok? Nem gyógyít semmi úgy e földön, mint a foci, a szent dolog! BATTA György 400 női focicsapat Csehszlovákiában A prágai Slávla női labdarúgó-csapatáról írtunk már la­punkban. Most ismét hírt adunk róluk, hiszen rajtolnak a bajnokságok, és az alapozó időszak után vannak már a nők is. Vilém Marzln edző mondja: „1966 óta, amikor először alakítottunk női csapatot a Slá- viában, azon töprengtünk, hogy mi legyen tovább a lányokkal. Az első tornát, amelyet a Mlady svét szerkesztősége rende­zett, megnyertük, s nem volt szívem szélnek ereszteni ezt a jó gárdát. A klub futballszakosztályához tartozunk mi is, sőt, a Slávia barátainak egyesülete patronál! Nem tudjuk, mi a vereség. A határokon túl is ismerik csa­patunkat. Megnyertük az Olasz Nagydíjat a Riviérán, végig­vertük az NSZK csapatait, majd a dánokat. Ott szenvedtünk egyszer vereséget a nyolcszoros dán bajnoktól, de kétszer is visszavágtunk. Most egy USA-beli út előtt állunk, de meghívtak az NSZK- ba, Dániába, Angliába, Spanyolországba, Svájcba és az Egye­sült Arab Köztársaságba is. Erőszakolt hasonlatnak tűnhet, de a női futball jelenleg olyan helyzetben van, mint a középkor labdarúgása. A városi szakbizottság például engedélyezi ugyan a játékvezetőknek női mérkőzés vezetését, de le kell venniük öltönyükről a bí­rói jelvényt! Falun viszont kitüntetés nőt mérkőzést vezetni. A FIFA hivatalos álláspontja a nők labdarúgó-ténykedéséhez: „Nem szabad meggátolni női csapatok létrejöttét, de támogatni sem szabad őket!“ Mit mondanak az orvosok? „A futball különleges képessé­geket, fürgeséget fejleszt ki. Kismértékben kifejleszti a felső végtagok izomzatút, jól fejleszti viszont az alsó végtagokat, a hasizmokat, a farizmot. A futball fiziológiai hatása tehát némiképp eltér más sportágak hatásától.“ Az edző, Marzin úr hozzáteszi: vezettem női kézilabda-edzé­seket. Sokkal veszélyesebb sportág. Sokkal gyakoribbak ben­ne a sérülések, összecsapások. A női futball más, mint a férfiaké. A játékosok nem mozognak mindig, mert náluk tovább tart a labda kezelése. Meggyőződésem, hogy a női evezés, kerékpározás és ejtőernyőzés sokkal kegyetlenebb sportág, persze nem akarom támadni őket. Egyesületünknek nőgyógyásza is van. Csehszlovákiában jelenleg kb. négyszáz női csapat van, szá műk napról-napra nő. Mit mond egy újabb illetékes, a Csehszlovák Labdarúgó­szövetség titkára? „Igen, ez már tömegalap, nem pusztán hóbort. Sok a gon­dunk. jelenleg azt valljuk, amit a FIFA. Mindenképpen sokat kell töprengenünk a felmerülő nehézségek leküzdésével, mert komoly dologról van szó.“ Igen, sok a nehézség. De a feleletet már négyszáz női labdarúgócsapat várja, s erősen bízik abban, hogy jogos kérelme megértésre talál minden illetékesnél: szervezzék meg a bajnokságot és ne nézzék le együtteseiket. Valóban nem érdemlik meg!

Next

/
Oldalképek
Tartalom