Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-29 / 17. szám
í 4 új ifjúság POLITIKA MINDENKINEK FORRADALMI BÖLCSESSÉG — BÖLCS FÖRRADALMISÁG Csehszlovákia január utáni történelme, elsősorban a munkásosztály történelme, annak politikai öntudatra ébredése és mint politikai tényező megszervezése. egyben a munkás- osztály és parasztság, az értelmiség és az ifjúság szövetsége kialakulásának bonyolult történelme. A történelmi visz- szapillantás, Csehszlovákia január utáni fejlődése, fel kell hogy fedje a végletek, a hibák, kilengések és tévedések zűrzavara közül azt az alapvetően újat, amellyel ez a néhány hőnap legújabb történelmünk legjelentősebb eseményei közé sorolható — az 1945-ös és 1948-as évek mellett. Miben gyökerezik ez az új és alapvető január utáni időszak, amelyről nem mondhatunk le és amelyet folytatnunk kell? Elsősorban a munkásosztály lényeges átalakulásában. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a január előtti rendszert a munkásosztály politikai pasz- szivitása jellemezte és ugyanakkor ezt a passzivitást, amelyet kialakít és megszilárdít, szinte létezése feltételének tartja. A formalizmus, a bürokrácia, a kommandírozás, a vezetés Irányelveinek módszerei stb. stb., mindez ugyanakkor eredménye, de egyben előfeltétele is a munkásosztály politikai passzivitásának. A leglényegesebb és legalapvetőbb, hogy társadalom-politikai téren a január utáni időszak mint megújhodó, forradalmi, a munkásosztály szocialista át-' alakulásának időszakát jelle- mezhetjük, amely valóságos tényezővé válik és ezzel az átalakulással egyidejűleg feléleszti és elmélyíti a szövetségi köteléket, amely a parasztsághoz, értelmiséghez és az ifjúsághoz fűzi. A passzív és politikailag semleges bürokrata módszerekkel kezelt tömegből január után ez a munkásosztály fokozatosan alakul át tetterős politikai vezető erővé, amely már nemcsak dolgozni kíván az államosított üzemekben, de mint annak kollektív tulajdonosa igazgatni is akar és mint politikai erő új módon kívánja a társadalmat vezetni és kormányozni. A kommunista párt vezetője, de egyben eszköze is a munkásosztály eme átalakulásának, egyben ennek a változásnak megfelelően megváltoztatja munkaformáját és a politikai vezetés módját. Pártunk válságos pillanatai abból erednek, hogy egy sereg funkcionárius a munkájában bizonyos szokásokat sajátított el, az irányításnak egy bizonyos stílusát, amely abból indult ki, hogy a munkások és a dolgozók tömegeivel manipulálni kell, hogy értesüléseiket felülről kell kap- niok, hogy beléjük kell oltani a gondolkodás és cselekvés bizonyos sémáját, amelyek már eleve egy bizonyos keretbe szorítják mérlegeléseiket és cselekedeteiket. A január utáni fejlődés meggyőzte a munkás- osztályt arról, hogy vezető szerepét a szocializmusban szabad véleménynyilvánítás és értesültség nélkül nem töltheti be. És mert ez a munkásosztály bebizonyította, hogy képes a saját eszével értelmezni az értesüléseket — eme ugrásszerű minőségi politikai fejlődése megköveteli tehát a munka minőségi változását és a megfelelő új munkastílust a pártban is. Szeretném megemlíteni, hogy a munkásosztály és az értelmiség közötti konfliktus, amelyet a Novotny-rendszer időszakonként kiprovokált, nemcsak hogy mesterségesen lett előidézve, de egyben álkonfliktus is volt. Az értelme nemcsak abban rejlett, hogy az egyik réteget a másik ellen bujtogassa. Támadás volt ez elsősorban a bölcsesség, a bíráló gondolkodás, az ítélőképesség, egyszóval az értelmes, intelligens munkásosztály ellen. Ez a mesterséges álkonfliktus elsősorban a munkás- osztály ellen irányult. Nem a véletlen műve. hogy az értelem ellen irányuló támadással — tehát az ítélőképesség, ész, bölcsesség ellen egyidőben felélesztették a legkülönbözőbb elavult hangulatokat, az antiszemitizmust, a tömegpszichózist és hasonlót és az értelem és bölcsesség esetleges szövetsége ellen titokban és nyíltan is szervezkedett a babona, előítélet és 'haragtartás sötét szövetsége. A legkülönbözőbb uralkodó és kizsákmányoló osztályok és rétegek a múltban belevitték politikájukba saját tulajdonságaikat és az alapvető politikai tisztesség megaslatára emelték azokat, úgyhogy politikát művelni annyit jelentett, mint alattomosnak, agyafúrtnak, erőszakosnak, stb.-nek lenni. Mi újat hoztak a munkásosztály és a modern dolgozó rétegek a politikába? A munkások, parasztok, fiatalság és értelmiségiek forradalmi politikai szövetségének abból kellene kiindulnia, hogy kölcsönös befolyások és párbeszédek alapjára épült, hogy ennek a szövetségnek minden rétege valami egyedülállót és különlegeset hoz ebbe a közösségbe és hogy ez a szövetség mint egység, valami egészen újat alkot a politikában — és ez a dolgozó rétegek történelmi hozzájárulása a politikához. A kölcsönös és kétoldalú politikai kapcsolatokban a munkásság, parasztság, ifjúság és értelmiség párbeszédeiben és egymásra gvakorolt hatásában I Kik jutottak a döntőbe? Országszerte folynak a Táncdal- esztivál járási döntői. Lapzártáig z országos döntő következő résztevőit ismerjük: Kosztka József Nagymácséd Rózsa Genovéva, Nagymácséd Rusznyák Ibolya, Losonc Bari Anna, Fülek Tóth Erzsébet, Ipolynyék Sut István. Ipolyság P e h a r c Erzsébet, Zselíz Makrőczy János, Szepsi S t r o p k o Nelly. Somodi H o r n y á k János, Kassa G e c s e József, Kassa Farkas Mária. Dunaszerdahely Wiedermann Gyula, Felsőpa- tony. Molnár Gizella, Komárom Belokosz*.olszky Zoltán, Imely Horváth Gabriella, Nyitra S z 6 r á d János, Kolon Bocsárszky Pál. Tornaija P á 1 Tibor, Rimaszombat Gratulálunk! A viszontlátásra Füleken! Ha akarjuk, ha nem, a fiatalság az emberiség örökké ismétlődő, szinte végtelen életciklusának egyik domináló tényezője. Ö a múlt nemzedék élő szimbóluma, az elődök létének anyagi és szellemi utóda, a jövőnek pedig elődje. Ö a legformálhatóbb és legne- mesíthetőbb társadalmi réteg. A fontos tüneteket talán a végtelenségig sorolhatnánk. Ez azonban nem célom. Inkább szeretném közelebbről elemezni, fiataljaink műveltségét, anyagi helyzetét, populációját és egyéb aktuális problémáit. Az ifjúság össztársadalmi szempontból homogén egységét képez. Ezt ez egységet azonban egyének alkotják. Ezért rendkívül fontos kutatni nemcsak a közösségre, de az egyénekre is jellemző vonások után. Az egyén jelleme, erkölcse, műveltsége mérvadó a közösség részére is. Ezért rendkívül fontos az egyének intelligenciájának pontos értékelése. Ma már számos eszköz szolgál erre a célra. A legismertebb és legjelentősebb az úgynevezett intelligencia kvociens (IQ), amely kvantitatív módon, pontozási számrendszer segítségével értékeli az emberi műveltség minőségét. Érdekes megfigyelni a született gyermekek intelligenciájának elosztódását európai vi- szonylatban: IQ intelligencia % 150 felett zseniális 0,1 130—150 rendkívül magas 3 115—130 nagas 14 85—115 íormális 66 70—85 ilacsony 14 70 alul gyengeelméjű 3 A táblázatból kitűnik; hogy a zseniális és rendkívüli intelligenciával rendelkező gyermekekben egyáltalán nem bővelkedünk. Sőt, inkább ellenkezőleg. Ezért objektív erkölcsi és társadalmi köte- lsség a tehetséges egyénekről való tökéletes, mindennemű gondoskodás. Ma már nemcsak lehetőségünkben áll, de objektív szükséglet is reálisan értékelni az egyének káder-minőségét. Ma már bebizonyosodott, hogy az egyének szellemi profilja (intelligenciája) cca 70 százalékban öröklődő és 30 százalékban befolyásolható a környezettel, neveléssel és szorgalommal. Nyilvánvaló, hogy az egyéb „szempontokból“ tökéletesen megfelelő egyén nem felel meg főiskolai tanulmányokra, ha nem éri el legalább a 100 IQ-t. kellene, hogy kialakuljon és ki is alakulhatna a köz- és társadalmi élet alkotóeleme — a forradalmi bölcsesség. A forradalmi bölcsességnek kellene ama alapvető tulajdonságnak lennie, amelyet a munkásosztály honosít meg a politikában és amely háttérbe szorítja a múlt korszakok tipikus elemeit. A forradalmi bölcsesség kizárja mind az opportunizmust, az ügyeskedést, mind a felületességet és hebehurgya- ságot a politikában. A forradalmi bölcsesség és bölcs for- radalmiság egyben biztosítékot jelent a hisztéria, a demagógia, egyesek hiúsága és törte- tése, a gyávaság és óvatosság, a naivitás és illuzionizmus ellen. Január utáni fejlődésünk megújhodási folyamat, amely megkísérli leküzdeni a szocializmus deformációit és igyekszik olyan tartalmat adni a szocializmusnak, amely megfelel Marx, Engels és Lenin ideáljainak. Ismeretes, hogy Marx és Lenin számára a szocializmus háromszoros forradalmat és háromszoros felszabadulást jelentett: először osztály- és szociális felszabadulást, amely eltörölte az embernek ember által való kizsákmányolását és amely egy szocialista társadalomnak, a dolgozó emberek társadalmának rakta le alapjait, akik nem ismerik a kizsákmányolást; másodszor politikai ős erkölcsi felszabadulást: amely megszünteti a társadalom felosztődását uralkodó és uralom alatt állókra, előnyben részesítettekre és jogfosz- tottakra, teljes jogúakra és nem teljes jogúakra és a szocialista társadalmat olyan alapokra helyezi, amelyben minden ember teljesjogú és e- gyenjogú szocialista polgár. Harmadszor: a nemzeti és nemzetiségi felszabadulásra, mely megszünteti a nemzetek elosztását uralkodókra és uralom alatt lévőkre, előnyben részesítettekre és másodren- düekre, nagyhatalmakra és úgynevezett kis nemzetekre és a nemzetek közti kapcsolatot az önrendelkezés, a szuverenitás, a megbecsülés és egyenjogúság alapjaira helyezi. Feltételezhetően csak félreértés, ha a szuverenitást ellentétbe helyezik a szocialista internacionalizmussal, vagy ha a jogos nemzeti és állami szuverenitás védelmét nacionalizmusnak bélyegezik. A szocializmus mint az ember tökéletes felszabadítása magában foglalja a kizsákmányolás, a politikai elnyomás, a politikai előnybenrészesítés megszünte- tétését, valamint egy nemzetnek a másik fölötti uralmát, a szuverén jogok korlátozását egy nemzet által a másik ország felett. Minden vezetőségnek reális politikai erőkre kell támaszkodnia. A jelen időben reális politikai erőt képvisel a politikai öntudattal rendelkező aktív munkásosztály és parasztság, értelmiség és ifjúság dinamikus szocialista egysége. Ha a politikai vezetés bármilyen okból mellőzné ezt az erőt, annak a veszélynek teszi ki magát, hogy máról-holnapra elveszti reális támaszát és hogy hűségének biztosítása a január utáni fejlődés pozitívumával szemben — csak üres szó marad. Abban a pillanatban sorsdöntő hasadás veszélye állna fenn egyoldalról a párt, illetve annak vezetősége, másoldalról a munkásosztály és a nép között. A pártvezetőség elvesztené reális forradalmi és szocialista támaszát, elkülönülten és légüres térben találná magát. Ebben a percben hazánk felett árnyék terülne el, amely vésztjóslóan jelezhetné egy olyan rendszer kezdetét, amely nem kevéssel hasonlít a január előtti rendszerhez. Karel Koslk (A szerző engedélyével köz- zétesszük ankét-sorozatunkban a CSKP KB 1968 november 15-i plénumán elhangzott vita-felszólalásának rövidebb kivonatát.) Nová Mysl 1969. 1. szám ez ifi íjtafo Műveltségünk problémái A tehetséges emberek rendkívüli elismerésben részesülnek világszerte. S. G. Strumlin: Ha a műveltség nélkül elvégzett munkát 100 ponttal értékeljük — a középiskolás munkája 208, a főiskolásé pedig 400. J. B. Johnson: Minden főiskolás a nemzet- gazdaságnak évente 2000 dollár hasznot biz tosít. • Hogyan fejlődik intelligenciánk? Hogy reális képet alkothassunk magunknak kísérjük figyelemmel a két következő táblázatot: A született gyermekek száma és műveltsége (három évvel a házasság után) a nők műveltsége a gyermekek száma alap alacsonyabb közép 1 főiskolai összesen 0 15 15,8 18,7 34,0 18,0 1 »4,8 68,0 67,7 57,2 65,5 2 18,0 15,0 12,4 8,8 15,0 3 2,0 0,4 0.6 — U Dr. J. Prokop: MIadí manzelé ve mésté , 1966. A vőlegények jövedelme és a műveltség %-ban havi netto jövedelem koronában alapműveltség főiskolai 1000-ig 5,1 9,9 1000—1249 37,1 44,4 1250—1499 35,2 29,0 1500—1999 19,8 16,1 2000 felül 2,2 0,6 Dr. J. Prokop: Vliv nékterych faktorú na snatek A táblázat adataihoz bővebb kommentár nem szükséges. Nyilvánvaló, hogy a magasabb kvalifikáció késlelteti a családalapítást. A főiskolás nők 33,7 százaléka például nem számít egyáltalán családalapításra. 14,1 százaléka pedig csak 26 éven felül hajlandó férjhez menni. A főiskolások egyre ritkábban szándékoznak családot alapítani. S egyre csökken a populáció is. A szakirodalom a következőket mutatja ki: egy főiskolás családja a tanulmányai révén kb. 120 ezer koronát veszít. Sajnos, a valóság még drasztikusabb. Ha hozzászámítjuk a tulajdon költségekhez a későbbi kereset hátrányához a tanulmányi költségeket és azok törlesztését, azt látjuk, hogy egy főiskolás 30 éves korában kb. 200 000 Kcs hátrányban van az iskolázatlan embertársával szemben. Ha egy önálló tudományos dolgozó 1963-ban az átlegbérekből kiindulva jövedelem szempontjából utói akarná érni a kéményseprőt, akkor hat évvel kellene többet dolgoznia. A hegesztő munkást csak élete 78. évében érné utol. Aki 1963-ban nyolcéves általános iskola elvégzése után azonnal kereseti viszonyba lépett, a tanulmányi költségek árán például a következőket vásárolhatta meg (1963-ban!): 1 hálószoba- és konyhabútort 1 jégszekrényt 1 mosógépet 1 közepes rádiókészüléket 3 üveg rumot 2 doboz Algenát, fejfájás ellen... Sajnos, az elmúlt évek politikai elmélete és populációs politikája jelentősen hozzájárult a műveltség színvonalának csökkenéséhez. Anyagilag — ha a látszat talán az ellenkezőjét mutatja is, társadalmunk elég mostohán bánt a tehetséges emberekkel jutalmazásukkor és másnemű gondoskodáskor. Tóth Endre
