Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-02-25 / 8. szám

új ifjúság 9 AZ EllENTÉTEK m VONZZÁK EGYMÁST gyökerezett meggyőződésének a helyességét. • A közös hobby nem biztosí­ték Ezekután nyilván mindenki biztosra venné, hogy a közös érdekek, hobbyk, tulajdonságok a boldog házasság biztos alap­kövei. Ez nagyon felületes megítélése lenne a dolognak, Egy példa: Marika és János az uszodában ismerkedtek meg. Mindketten nagyon szerettek úszni, Marika már néhány dí­jat is nyert, János azonban in­kább sportból, a saját örömére úszott, nem fűtötte a becsvágy a bajnoki cím után. „Nem ér­telek... miért nem erőlteted meg magad egy kicsit — vagy talán nem tudsz jobb eredményt elérni?“ — piszkálta őt Mari­ka. János eleinte nyugodtan, szó nélkül fogadta a szemrehá­nyásokat, végül Is azonban az Idegeire ment barátnőjének ál­landó unszolása. „János egy ptthány alak“ — hangoztatta Marika. „Marika betegesen becs­vágyó“ — így János. Szakítot­tak — szerencsére még a je­gyesség idején. Es csak azért, mert egy közös hobby ról más­más volt a felfogásuk. Min alapszik tehát egy há­zaspár harmonikus kapcsolata? Milyen jellemet kíván egy év­tizedeken keresztül boldognak mondható házasság? Nyugatnémet pszichológusok dr. Herbert Steiner a malnzl egyetem pszichológiai tanárá­nak vezetésével közvélemény- kutatást folytattak ennek meg­állapítására. Boldognak akkor „nyilvánították“ a házasságot, ha a házastársak legalább ti­zenöt évi együttlét után, őszin­egyáltalán nem tartották lénye­gesnek, csupán egy esetben említették: a nő ne legyen magasabb a férfinél. Ugyancsak lényegtelennek tartották a há­zaspárok a korkülönbséget - ha­csak nem túlságosan kirívó kü­lönbségről van szó. 1 A hosszú ideig tartó házas­ságok aránylag csendesen foly­nak: a sokáig tartó nyugalmat csak itt-ott bontja meg egy- egy rövid krízis. „Egész év alatt egvszer nem árt meg egy alapos összezördülés - de ezért ne legyen nagyon komoly - mert utána oly lőlesik az édes kibékülés — foglalla össze ta­pasztalatait Louise Z. (38 éves, 15 éve férjnél J. • Hüséo? Csak egy pontban voltak el­térőek a vélemények: a hűsé­get illetően. „Ha megcsalnám a feleségemet, sosem vallanám be neki. Csak felmérgeslteném vele — és mire lenne ez 16?“ — ez a férfiak tipikus állás­pontja. Ezzel szemben a nők egyöntetűen vallják: „Itt-ott egv flört — na rendben van. De többet a világért sem! Ez megbontaná a bizalmat és bi­zalom nélkül a jó házasság el­képzelhetetlen." Habár mind a férfiak, mind a nők nagyon Jól tudják, mi­iven nagv jelentőséggel bír a kölcsönös bizalom, mégsem tartják hozzá egyformán ma­gukat: A férfi bizony túllépi a ..megengedett“ flört határait. S nem mondja azt, hogy amiről az asszony nem tud, az nem fáj neki. Másrészt, a körkérdés folyamán bebizonyosodott, hogy az asszonyok nem Is akarnak tudni semmit. „Ha valóban megcsalt, örülök, hogy nem mondta meg. Csak fájdalmat okozott volna nekem“ — mond­ja ki Anna P. (45 éves, 25 éve férjnél] nagyon sok asszony véleményét. Ez volt az egyetlen ellentét a boldog párok között. Össze­foglalva, dr. Steiner tapasztala­ta szerint, a boldog házaspárt ez jellemezné: „Kis hibák, a- melyek kiegészítik egymást. Egyforma érdeklődési kör, ha­sonló szociális származás. Az eredmény nem a „Jaj de nagy“ boldogság, hanem a nyugodt elégedettség, ami a megszo- kottságon belül is biztosítja az érzelmeket. A házasság ily mó­don nem egy mindennapos ero­tikái harc, hanem két ember igazi együttélése. Ez a régi szólásmoo — ami­hez sokan alkalmazkodnak partnerük megválasztásánál — a gyakorlatban nem vált be. A pszichológusok tapasztalata azt mutatja, hogy az erre épített házasságok sikerülnek a leg­rosszabbul. A pszichológusok véleményét igazolja dr. Man­fred Mielke frankfurti ügyvéd is: „Az ellentétes tulajdonságok kimondottan veszélyeztetik a házasságot. A különböző jelle­mű emberek egymásiránti von­zóereje ugyan igen nagy — de az ellentéteket elsimító erő, az, hogy a házastársak valóban jól megférjenek egymással, na­gyon csekély.“ Dr. Mielke szerint régebben a partnerek közötti ellentétek nem voltak annyira nyilvánva­lók, mert az emberek nyugod- tabban éltek, több Idejük volt, türelmesebbek voltak egymás­sal szemben, és ha a helyzet úgy kívánta, szívesen alkal­mazkodtak egymáshoz. Ma sen­kinek sincs kedve a másik hangulatához igazodni. Továb­bá: azelőtt a partnerek közöt­ti ellentétet változatosságnak vették, ami legalább megtöri a hétköznapok egyhangúságát. Azelőtt a másik jellemét a sa­játja kiegészitőjének tekintet­ték — ma viszont zavaró té­nyezőnek. A férfi és nő közötti még relatív csekély különbségek is áthatolhatatlan gátat képezhet­nek: a férfi szószátyár felvág — a nő pedig utálja a dicsek­vést, a hazugságot, az árulko- dást. Ezeket a negatív tulaj­donságokat, amelyeket azelőtt „összefoglaló“ hibaként ész­lelt, a házasság folyamán a férje egész személyére vonat­koztatja. Vagy: a férfi pesszi­mista, az asszony optimista. Például: az asszcny szeretne magának egy ruhát varrni. „Ugyan, úgyse vagy képes ilyesmire“ — hűti le férje a szorgalmát. Vagy: az asszony örül, hogy autót vettek. „Majd megtudod, ml az igazi öröm, ha elromlik“ — jegyzi meg epésen a férje. „Ügy sem len­ne értelme“ — az ö szemében mindennek ez a mottója, ami­vel azonban lassan elveszi fe­leségének minden életörömét, sőt megingatja egész életfelfo­gását, Pesszimizmusával két­ségbevonja felesége mélyen tén, minden szubjektív vagy objektív kényszer nélkül kitar­tottak egymás mellett. De még ezeknek a saját magukat bol­dognak jelölő házastársak „tlt- ka!‘ Is részben csalódást okoz: „Alapjában véve nem boldogok vagyunk, hanem elégedettek egymással. A férjemnek is sok apró hibája van és nekem is. De úgy látszik, ezek a hibák megférnek egymással.“ Az ösz- szes megkérdezettre tipikus Maria P. (45 éves, 18 éve férj­nél) válasza: „A házasságot az egymást nem zavaró gyenge­ségek tartják össze“. Dr. Stei­ner: „Ügy látszik, hogy az együttélés folyamán a házas­társaknak meg kell ismerni a másik fél hibáit, hogy a saját­ját könnyebben elviselhesse. Fontos, hogy a negatív tulaj­donságok egyenlő természetű­ek legyenek“. • Nyutjalom mlndenekfelett Ezt mutatja Annemarie T. (40éves, 16 éve férjnél) néze­te Is: „Az én férjem szívesen nagyol, de én tökéletesen meg­értem őt. Hiszen, ha én tracs csolok a barátnőimmel, szintén összehordok hetet-havat.“ Még fontosabb a tökéletes megértés szexuális téren. „Kez­detben fékezhetetlenek voltunk a szerelemben" — mondja In­grid S. (52 éves, 28 éve férj­nél ) „ma már azonban a tévé után lefekszünk aludni — va­lóban aludni“. Az S. házaspár szép harmonikus életet él. mert megegyeznek az erotikái köve­telményeik. A többi házaspár Is a csendes, nyugodt életet részesíti előnyben az izgató intim kapcsolatokkal szemben. A „boldog" párok szocioló­giai szempontból ts egyeztek. A férfi és nő származása és képzettsége kb. egyforma volt. Csak egyes esetekben volt a férfi képzettebb a nőnél, for­dítva egyszer sem fordult elő. „Bárhová elvihetem a felesé­gemet, sehol sem vallók vele szégyent“ — ez is a megelé­gedettség egyik előfeltétele. Érdekes, a megkérdezettek ❖ ♦> <♦ •> <♦ ♦> ❖ ❖ <♦ •> ♦> ♦> ♦> ♦> •$* «> <« ♦> «$♦ ♦;* ♦> ^ ♦♦♦ ♦♦♦ .j***. »j.»;«»:♦ ♦> «5* »> ♦> «$♦ ♦> ♦> ♦> *> ♦> «5. *j. «$♦ ^ .j, ^ «j. «♦* Marina tragédiája' BESTIÁLIS GYILKOSSÁG HOLLYWOODBAN Vidám, jókedvű teremtés volt. Szerette az életet és sze­retett egy tengerészt. Tizenhét éves korában meggyilkolták. Tragédia. Hans Habe, a magyar származású világhírű író gyönyörűszép lányának tragédiája. Egy fiatal lányé, aki szép­ségét édesanyjától, Eloise Hardt hollywoodi színésznőtől, éles eszét pedig édesapjától örökölte. —O— Az utolsó mondat, amit az apa a lányától hallott és amit immár csak emlékként őriz: „Olyan őrülten boldog vagyok“. Tinédzserek gyakran érzik magukat boldognak. De Marina Habe nagyon is jól tudta, mi a boldogság. Csak azt nem sejtette, hogy ennyire múlékony. Vagy talán mégis? Talán ezért élvezte ki rövid életének minden óráját, mert érezte, ki van számítva az ideje'' Kérdések — amelyekre nincs fe­lelet. Nem felelhetne rá Marina gyilkosa sem — ha sikerülne elfogni — és ha mégis, kinek jelentene ez vigasztalást? —O— Marina Habe olyan gyerek volt, amilyet minden szülő kí­ván magának. Az apa művészi adottságait az anya szépsé­gével keverve testesítette meg. Eloise Hardt: „Ügyesen fes­tett, de az írásban még tehetségesebbnek mutatkozott — nyílván apai örökség folytán. Csodálatos dolgokat írt. Utolsó verseit halála napjának reggelén Irta.“ Marina úgy élt. ahogy a tinédzserek azt megálmodjak. Hollywoodban lakott, elvált édesanyjánál, de gyakran tartóz­kodott édesapjánál is, a svájci Asconában. Tanulmányait Ha- waion végezte. A tanulás gyerekjáték volt számára s amellett szórakoztatta is. Mindig az iskola „20 legjobbjához“ tartozott. És persze szerelmes volt Először egy sí-jöring bajnokba, aztán egy tengerészbe. Eloise Hardt: „Egy napon azzal le­pett meg, hogy apáca akar lenni Hosszan elbeszélgettünk s lemondott szándékáról. Ugyancsak ilyen hirtelen jutott eszébe az a gondolat, hogy tanulmányaiban az indiánokra specializálja magát. Nekem akart vele örömet szerezni, mert az én ereimben indián vér is folyik. Ezúttal nem tudtam őt lebeszélni. Hónapokig dolgozott munkáján s évvégi dolgoza­tát is erről a témáról írta. Nagy sikerrel.“ Marinának a fiatalembereknél is sikerei voltak. A fiatal szépséget körülrajongták a férfiak s egyszer már eljegyzés­ről is suttogtak. Az édesanya: „Igen, John Hoddesről volt szó, a napokban jön vissza Vietnamból. De ez csak olyan „eljegyzés“ volt, ahogy romantikus fiatalok szokták magu­Marina és szerelme: John Hoddes, 1» tengerész Marina édesanyja; Elois* FJardt, hoUyv*«di színésznő kát eljegyezni. A valóságban — egyelőre — senkinek sem kötötte le magát. Hiszen még három évi tanulása volt hát­<1 ra. A fiatal lány előtt nyitva állt az egész világ, de ő az édes­anyjánál akart maradni. „A lányom nem akart visszatérni Hawaira. Persze Hawai nagyon szép, de az ottani élet nem elég reális. Ezért Marina elhatározta, hogy három hónapig egy képzőművészeti iskolába fog járni. Festeni akart. A há­rom hónap után kellett volna eldöntenie: festeni fog. vagy írni — mint az édesapja. Egy kicsit komplexumokkal küz-' dött, mert az apja olyan kitűnő író. Ő egymaga akart egyé­niség lenni.“ A halál megakadályozta Marinát a döntésben. Egy vidám party után, a kora reggeli órákban, holtan találták. Bestiá­lis gyilkosság áldozata lett. A halál beállta után még hét késszúrással csúfították el szép fiatal testét. Marina Habe a nagy ismeretlen 17. áldozata volt. Hans Habe: .így éjjel detektlvekkel végigjártam Los Angelest. Megrémültem ettől a bünfészektől. Ez már nem a régi, könnyelmű, de azért szívélyes Hollywood. Ez az ellentétek városa, egy lázadó Bábel, tele ellenszegüléssel." Hans Habe levonta a konzekvenciát lánya halálából és még inkább élményeiből ebben a városban. „Tovább folyta-« tóm harcomat az elzüllés, az elvetemültség ellen, amit ma szabadságnak neveznek. Azelőtt csupán nevetségesnek tar­tottam a hippieket — végtére Is én liberálisnak születtem. De most látom az összefüggést a fiatalok értelmetlen vi­selkedése és a szülők vétkei között, akik mitsem tesznek ez ellen, akik gyáván visszahúzódnak és nem törődnek sem­mivel. A szülőknek jelentős részük van a fiatal bűnözők vétkeiben, őrült tetteikben.“ John Acton lelkész is „egy értelmetlen és kegyetlen gyil­kosság áldozatáról“ beszélt Marina Habe temetésén. És hozzáfűzte: „Elképzelhetetlen, hogy ez a lány maga lett volna oka ennek a szörnyű tettnek, hogy haragot, gyűlöletet vagy egy kétségbeejtő lépést provokált volna.“ Senki sem tudja elképzelni, és mégis: Marina Habet meg­ölték. Egy tizenhét éves lányt, aki szerette az életet, minden elhasználatlan és romlatlan erejével, merész álmaival, szár­nyaló gondolataival és forró érzelmeivel. Marina Habe olyan nagyon-nagyon szerette ezt az életet, hogy utolsó telefonbeszélgetése alkalmával, karácsonykor, boldogan mondta apjának Hollywoodból Asconába: „Olyan őrülten boldog vagyok!“ Marina nagyon szeretett utazni. A felvétel a velencei Széni Márk téren készült

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom