Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-06 / 1. szám

1 o fi| ifjúság George Best, az Aranvlabdás A beatles-frizurás csodacsatár Aranylabda. Európa legjobb labdarúgójának kijáró díj. Aranylabda 1968. Aki kapta: George Best, a beatles-frizurás csodacsatár. Előtte Albert Flóri, a magyar válogatott és a Ferencváros kitűnő labdarúgója érdemelte ki a szép dijat. Most George Bestnek, a Manchester United csodacsatárának ítélték oda. Senkisem állíthatja, hogy érdemtelenül jutott hozzá. Becsben találkoztam vele személyesen. A Prater-stadion előtt és a gyepszőnyegen láttam őt. A stadion előtt huligán­nak néztem, a gyepszőnyegen csodacsatárnak láttam. A tár­gyilagosság kedvéért azt is el kell ismernem, hogy a stadion előtt sem keltett rossz benyomást. Csak az a hosszú haja! A beatles-frizura. Vidám volt, hangos, mint a többi angol legény. A Manches­ter United győzelmet váró legénysége Futballisták. Erőtö; duzzadó, sok pénzt kereső telivér. A gyepszőnyeg sztárjai. Közöttük George Best, a Manchester egyik legjobb játékosa. Angol csapat, ir futballista. Mert George Best az észak-íror­szági Belfast szülöttje. Ir-skót keverék. Talán ezért hiányzik belőle az angolok hidegvére. A beatles-frizurás, füttyös ked­vű ír futballistát fenegyerekként tartják számon. Nem ijed meg egy kis csontzenétől, belemenös fickó. A világ legjobD szélsője. Fegyelem? Nehéz őt kordában tartani. Imádja a sebessé­get, szerelmese a gyorshajtásnak. Fehér jaguárja úgy szá­guld az angliai országutakon, mint a szélvész. Ügy száguld a jaguár, mint gazdája a gyepszőnyegen. — Szeretem a whiskyt, de csak módjával — árulta el bi­zalmasan súgta meg a titkot, hogy Matt Busby, az edzője meg ne hallja. Mert a Busby-bébik — így nevezik a Manches­ter játékosait — szigorú fegyelemnek vannak alávetve. Ezen a téren George Best sem kivétel. Sőt! Pedig George Best a kedvenc. Matt Busby mégis árgus szemmel őrködik felette. Igaz, sok mindent elnéz kedvenc játékosának. — Hogy miért engedem meg neki a hosszú hajat? A Beat­les országban nehéz megtiltani valajcinek a beatles-frizurát — mondta nevetve Matt Busby. — De különben sem akadá­lyozza őt a futballozásban. Ezt már Best maga bizonyította be a gyepszőnyegen. Szé­dületesen megkeverte az osztrák védelmet. Hiába álltak rá ketten is, a hosszúhajú Best úgy siklott el közöttük, mintha nem is lettek volna a pályán. Ördöngös cselek, szédületes vágták és aztán befejezésképpen Best-gólok. Hát ezért ítélték oda neki az Aranylabdát. Európa legjobb labdarúgójának az 1968-as esztendőben. Mert ez a huligán- szerű, beatles-frizurás futballozni nagyon tud. Még a ködös Albionban, a Beatles országában is, eleget ugratják hosszú haja miatt. Pedig a liverpooli gitáros örültek révén már megszokhatták az angolok a lányos frizurát. De más a mikrofon előtt rekedten rikoltozni, vagy a gyepszőnye­gen a bőrt rugdalni. A sportolók között fehér holló a hosszú hajú, ezért aztán Best is zsebrevágott már néhány vaskos megjegyzést. — Csinibaba, hol daueroltatsz? — Az öltözőben meg kell néznünk, fiú vagy-e valójában! Ugratták és ugratják a szurkolók. Bestet azonban hiába ugratják, csak megmarad a beatles-frizuránál. Nemcsak di­vathóbort nála, üzleti fogás is. Bestnek ugyanis Manchester­ben néhány divatkereskedése van. Társa a Manchester City egyik játékosa. — Főképp a fiatalok vásárolnak nálunk, kapható minden, ami a manchesteri fiataloknak kell, mopedtói a Beatles-le- mezekig. Igazodnom kell a vásárlók ízléséhez. Best — akárcsak a Beatles is — az angol fiatalok ked­vence Népszerűségét persze elsősorban annak köszönheti, hogy kiváló labdarúgó A Beatles és a Best-gólok — ez Anglia valutája. A Manchester United mérlege igazolja, hogy a Best- (Jólok is jelentős jövedelmi forrást jelentenek a valuta-sze­gény Angliának. Best a szigetország legjobb labdarúgója mégsem játszik az angol válogatottban. Best ugyanis ir származású. — Büszke vagyok árra, hogy írnek születtem, de azért szikesen játszanék az. angol válogatottban Nem is lett volna roSsz világbajnoki aianyéremhez jutni. George Best kárpótlásul az Aranylabdát kapta. Olyan játé­kosokat előzött meg. akik aranybetükkel írták be nevüket a labdarúgás történetébe Bobby Charlton. Dzsajics, Becken­bauer, Facchetti, Riva, Amancio, Rivera, Greaves, Pirn és többek között a tavalyi aranvlabdás Albert Flórián. — Örülök a kitüntetésnek és az 1969-es esztendőben még jobb játékkal igyekszem majd bizonyítani hogy nem érdem­telenül kaptam az Aranylabdát. Könnyen ígérhet ilyesmi*, a beatles-frizurás csodacsatár, hiszen most van a labdarúgó-korban. Huszonkét esz­tendős. — Még sokáig szeretném a labdát rúgni. Sok gólt lőni — A a leghöbb vágyam.-os­PAPP LACI és az utánpótlás — Majd a fiatalokat fogom tanítani — mondta néhány esztendővel ezelőtt a hetyke- bajszú, mokány magyar. A Carlton-szálló egyik szobá­jában a tükör előtt kötötte a nyakkendőjét. Tulajdonképpen ezzel búcsúzott tőlünk utolsó aktív fellépése után, miután a pozsonyi sportcsarnokban vál­tott ellenfelekkel megvívta utolsó bemulatőmérkőzését. Remek formában öklözött, nagyszerű erőnlétben volt, mé­gis búcsúszavak hagyták el aj­kát. — Haza hívnak. A világbaj­noki címért, úgy látszik már nem verekedhetem — jelen­tette ki mélabúsan az acélöklű Papp Laci. minden idők leg­jobb magyar ökölvívója fi volt a KO-király, az amatőr és pro- fiszorítók hőse Három olim­piai aranyérem, a hivatásosok szorítójában az Európa-bajno- kl cím. Ez fémjelezte kivéte­les tehetségét. A világbajnoki címért nem mérkőzhetett, az illetékesek azon a véleményen voltak, hogy ideje már pontot tenni Papp Laci profiszereplé­se után. — Jó erőben érzem magam, szívesen küzdenék a világbaj­noki címért, ez a vágyam már nem teljesülhet. London, Helsinki, Melbourne. Három olimpia, három arany­érem. Mindhárom Papp Laci nyakában. Három évszám: 1918, 1952, 1956. A nagyszerű magyar ökölvívó-bajnok három külö­nösen nagy éve, három olim­piai bajnokság évszámai. Nagy küzdelmek, óriási csaták a szorító kötelei között. De előttük, közöttük ép utánuk is még egy sor olyan (esztendő, amelyek szintén méltó kiegé­szítői a nagyszerű sorozat láncolatának. Papp-sorozatok, horgok, len­gék. Acélököl, magyar virtus. Három menetes amatőrküzdel­mek, tíz-tizenöt menetes pro­fiviadalok. Kétszázötven Papp- mérkőzés csaknem ugyaneny- nyi győzelem. Kevés kivétellel az acélökö! biztosította a K0- királyságot. Papp Laci remek küzdelme­ket vívott, pompás győzelme­ket aratott, de aztán *ikövet­kezett a fájó pillanat, a búcsú­zás pillanata. Lac> azonban nem akasztotta szögre ököl­vívó-kesztyűjét azután sem, hogy mint aktív versenyző el­búcsúzott a szorító köteleitől — A fiatalokat fogom majd tanítani... Ezzel búcsúzott tőlünk, az­tán már mint csak edző szere­pelt és szerepe) ma is. A Hon­véd fiataljait tanította és bár kisegített a magyar ökölvívó­válogatott edzésein is, hosszú ideig nem bízták rá teljesen a magyar ökölvívás élvonalá­nak irányítását. Hiába vártuk a hírt, hogy Papp Laci tapasz­talatát, nagy tudását, teljes mértékben kamatoztatják a magyar ökölvívó-sport fellen­dítésére. Úgy látszott, mintha Papp Lacit egy kissé a szorító kötelei mellett is mellőzték volna. Most aztán végre meg­érkezett a hir: „Papp László és Adler Zsi­ga lett a magyar ökölvívó-vá­logatott irányítója.“ Papp Laci és Adler Zsigmond Az acélöklű háromszoros aranyérmes és mestere, barát­ja. tanácsadója: Adler Zsig­mond. A magyar ökölvívók Zsiga bácsija. Mester és tanít­vány, most újabban munkatár­sak. Az ökölvívó-sport két szerelmese. — Vállaljuk a megbízatást — jelentették ki örömmel. Ebben persze a mexikói ma­gyar sikertelenség adta meg a végső lökést. A magyar ököl­vívók bizony gyengécskén sze­repeltek az olimpiai játékokon. Elmaradtak az érmek, elma­radtak a helyezések. Kajdi Jancsi, az az ökölvívó, akit Papp Laci utódjának tartottak, ő sem tudta beváltani a hoz­záfűzött reményeket. Az olim­piai játékokra kiküldött ma­gyar ökölvívók közül a tehet­séges Gedo már az első mér­kőzésen balszerencsés sérülést szenvedett és leléptették. A légsúlyú Badari két mérkőzést nyert, azután lepontozták. A pehelysúlyú Szabó Gyula egy győzelmet aratott, utána vere­séget szenvedett ghanai ellen­felével szemben. Könnyűsúly­ban Gúla a szovjet Bjelouszov- tól szenvedett vereséget. Kaj­di János már az első mérkő­zésén vereséget szenvedett, a lengyel Kulej ismét megverte őt. A nagyváltósúlyban Gáli ro­mán ellenféltől szenvedett ve­reséget. így szerepeltek a ma­gyar ökölvívók az olimpiái já­tékokon. Pedig ökölvívásban a magyar sportolók már sok si­kert arattak az olimpiai játé­kokon. Valami törés követke­zett be, és ezen úgy akarna) segíteni, hogy az utánpótlás nevelését, a magyar válogatot­takat Papp Lacira és Adler Zsigára bízzák. — Csaknem az egész élete­met az ökölvívók körében töl­töttem, örömmel fogadom a megbízatást — jelentette ki Adler Zsiga. — Az ökölvívás annyira hoz­zámnőtt, hogy nem tudok el­szakadni a szorítótói — mond­ta Papp Laci. — Igen örülök, hogy felkértek a válogatottak edzésére. Hiszem és remélem, hogy munkánk nem lesz hiába­való és bár csodákat tenni nem tudunk, bízom abban, hogy rö­videsen találunk olyan tehetsé­geket, akik majd ismét siker­rel képviselik a magyar színe­ket az Euröpa-bajnokságokon, sőt az olimpiai játékokon is. M. J. Az acélöklű KO-király Az olimpiai játékokon aranyérmet nyert kislány szeretettel öleli magához a néhány napos ponilovat. Egy boldog kislány Aranyérmes boldogság. Mint a mesés könyvben: Hófehérke, Pi­roska, Juliska. Hamupipőke. Ezúttal változik a név: Milenka. A többi marad. A csodálatos, a szép. Vágyálmok ha valóra vál­nak. Modern mese, hősnője egy tizenhatéves kislány. Milena Duchková. A mexikói olimpiai játékok egyik nagy-nagy megle­petése. Hol volt. hol nem volt, a Moldva-parti fővárosban volt egy pöttömnyi kislány. Pici, kerekszemű leányka. Egy szép napon ké- zenfogta őt a mamája és elvitte az uszodába. Már több kislány volt ott, valamivel nagyobbacskák, mint az a kis Hófehérke, a- kit a mama odaállított az edzőnő elé: — Vegye be őt is a többiek közé — kérlelte szerényen. Mária Cermáková, az edzönő, csak egy futó pillantást vetett a kislányra. Apró kis vakarcs, még hat éves sincsen. — Sajnos, csak 8 éves gyerekekkel foglalkozunk — válaszolta mentegetőzve. — De hiszen már nyolc éves... így a mama. A kicsi lánykának csak a szeme sugározta a kö­nyörgést. Az edzönő végül is megszánta. — Jól van, hagyja itt — mondta a mamának. Ezzel kezdődött Milena Duchková aranyérmés pályafutása. Persze addig, míg az aranyérmet a nyakába akasztották, sok minden történt. Edzés, edzés és újra edzés. Milenka hálás ta­nítványnak bizonyult. A szorgalommal nem volt baj, az uszo­dában bátran hajtott végre minden utasítást. Mert bizony a műugráshoz nagy adag mersz is kell. Még az ugródeszka Is ma­gasan van, hát még a torony! öt méter magasból beugrani a vízbe, hát az csak így leírva egyszerű. Ehhez bátorság is kell, nem elég a rátermettség, ügyesség. Még az egyszerű fejesug­rás sem könnyű, hát még a különböző nehézségi fokú ugrások! Szaltó előre, hátra, Auerbach-szaltó, Auerbach-íejes, deifinszal- tó, két és félszeres szaltó. különböző csavarugrások Márpedig mindezt meg kellett tanulnia a kislánykénak. Megtanulta Jól megtanulta. Egymás után nyerte a gyerek-versenyeket és tu­dásban csakhamar felnőtt a nagyok közé. Mire 16 éves lett. már az ország legjobbjának bizonyult. Az olimpiai válogatottal kijutott az aztékok városába, a nagy ver­senyre, az olimpiai játékokra. Nagy várakozással készült a leg­jobbak viadalára. A kis tinédzsertől senki sem várt csodát hi­szen az ellenfelek között voltak a szovjet és amerikai „nagy­ágyúk", számos nemzetközi sikert elért kiválóságok A három méteres deszkán még csak mérsékelt sikerrel szerepelt. Milena Duchková ebben a versenyszámban tizedik lett. Ez Is szép tel­jesítmény, mert hiszen a világ legjobbjai között a tizedik hely egy ti 2enhatéves lánynak mindenképpen siker, de azért a kis Milenka mégis elégedetlenkedett. — Majd a toronyugrásban javíthatok — bizakodott a jobb sze­replésben. igen, a toronyugrás... Ez az ő erőssége. Aranyérem­esély? A győzelmi emelvény legmagasabb fokára nagyobb re­ményekkel pályáztak mások. A felnőtt nők. ; Milenkánál idő­sebbek. Elsősorban a szovjet Lobonova és az amerikai Peter­son. De akadt még más aranyérem-esélyes is. — Az is szép siker lesz, ha az első hat közé bekerülsz — biztatta Ót az edzönóje. Milenka felment a toronyra. A magasból letekintett a me­dence vizére és azért fohászkodott, hogy az első ugrása sike­rüljön. Mert az első ugrás mindig igen fontos. Félelem? Szó sincs róla! Csak szeretett volna jól szerepelni. Jobban, mint a három méteres deszkán. Nemcsak az első ugrása sikerült, hanem a második, harma­dik is. Alakulóban volt a nagy szenzáció. Mondanunk sem kell, hogy az úszópalota' nézőközönsége neki szurkolt. A tizenhaté­ves kislánynak. Milenka már csak azért drukkolt, hogy az utol­só ugrása is sikerüljön. Sikerült az is. Milenkáé lett az arany­érem. Megelőzte a legnagyobb ellenfeleket is a szovjet és a- merikai ugrőcsodákal leszorította a győzelmi emelvény alacso­nyabb lépcsőfokaira. Ö állt fel a legmagasabbikra. Aranyérmes boldogság. Tizenhat év és máris a siker csúcsán. Táviratok a távoli hazából. A feladók: Dubéek, Svoboda. Smr- kovskí, Cerník és a többi államférfi. A2 ország nagyjai gratu­lálnak egy tizenhatéves kislány sikeréhez. — Olyan volt, mindez, mint a mesében... Meseszerü, mégis igaz történet. Egy egész ország, sőt az e- gész világ hódol egy kis tinédzsernek. És a kis tinédzser? Mellettem ül a Ferencesek borozójában, a kiváló sportolók tiszteletére rendezett ünnepségen Elrévedezve hallgatja Doktor Zsivágó fülbemászó melódiáját. — Ez a kedvenc számom, akár reggelig hallgatnám. De nem lehet reggelig hallgatni, felelgetni kell a kérdésekre. — Hát az iskolában van mit behoznom! Sajnos, a tanulás nem olyan izgalmas, mint az olimpiai verseny. Dehát ennek is meg keli lennie. Az aranyérem nem mentesít a kötelességek alól. Mosolygós szemű, huncut kis tinédzser. Az aranyérmes bol­dogság még sugárzik arcáról, de már őszinte nyíltsággal pa­naszkodik a tanulási qondokró Nagy már az ugrótarnyon. de még kislány az ünneplés hangulatában is. Iskolapados, mlniszok- uyás tündérlanyka. — Münchenben is szeretnék aranyérmet nyerni. Elsősorban a- zért, mert olyan jó érzés fen állni a győzelmi emelvényen. Mészáros

Next

/
Oldalképek
Tartalom