Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-02-25 / 8. szám

A csehszlovákiai MAGYAR FIATALOK LAPJA XVIII «*f 1869 Ara; I Kis február 25. A JÉG CSILLAGAI MA ÉS A MÚLTBAN ■ • '■*] gjaaas ■'% i Igazságot hirdetni és hasznos dolgot javasolni az embernek, az biztos mód­ja annak, hogy üldözzenek minket. Megjelenik minden kedden • Ki­adja a Sniena a CMS/ S/lovakiai Köirponii Bizottságának kiadóválla­lata # Szerkesztőség és admi­nisztráció: Bratislava. Praiská 9. Tel.: 485-41-43. Postafiók 30 • Főszerkesztő: SZrtKF JÓZSEF tö- szerkeszt »helyettes: STB ASSER GYÖRGY, kultúra: TÓTH El EMÉR. kUI- es belpolitika: SÁRKÁNY ÁR­PÁD riporterek: Mit HAL MARTA, ZACSEK ERZSÉBET keletsziovákiai szerkesztő és soortrovatvezet#: BATTA GYÖRGY grafikai szer­keszt»: GYURAK ÉVA. Nyomta „ ., . Západoslovenské tlaúlarne 91 • Voltaire Előfizetési díj egész évre 52.— Kés. fél évre 28 — Kés. negyedév­re 13.— Kés • Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata. előfizetni minden postán lehet • Kéziratokat nem OrzUnk meg és nem adunk vissza • A lapot klilfOld «témára a PNS Ostredná expedirla Bratislava, Gottwaldovo námestle é. 48 — út­ján lehet megrendelni. E HETI SZÁMUNKBAN: • Politika mindenkinek: Az, hogy magyar vagyok, éppen olyan természetes állapot, mint hogy a tigris csikós • Klubhíradó • Levél egy emigránstól • Csak két sítalp törött el • Évforduló Csicsón • A nép­művelés buktatói: Szocialista népművelésünk érde­kében • A Beatles-történt • Egy komáromi utcáról • Deák Ferenc: A naphoz hasonlító ember • Mándy Iván: Egy kis fénysugár • Aich Péter versei • Csúzli • Az ember ne legyen robot • A világ min­den tájáról • Jozef Danek: A monogramos púder­doboz • Mellkasában élt az ikertestvére • Az el­lentétek nem vonzzák egymást • Marina tragédiája — Hollywoodban meggyilkolták Hans Habe író tizenhét éves lányát • Sport • TV-műsor • Ke­resztrejtvény • Divat • Szépségápolás • Veronika válaszol * i Kongresszus utáni töprengés Milyen jó lenne, ha minden úgy sikerülne, ahogy azt az ember szeretné. Milyen jó lenne, ha az emberek mél­tók lennének önmagukhoz. Milyen nagyszerű lett volna, ha a fiatalok fiatalokhoz méltóan viselték volna magukat az új ifjúsági szövetséget alapitó konferencián és nem taktizáló módszerek, szolidaritás nélküli hangulat uralko­dott volna el rajtuk. Fáj az ember szíve, ha arra gondol, hogy egy nemzetiség fiataljai hogyan szorítják háttérbe a más nemzetiségű fiatalokat, bár egyazon elveket vallják. Csak az választja el őket, hogy az egyik szlovák, a másik magyar. Bor­zasztó, hogy ez választóvonalat képezhet, holott alapjá­ban mindannyiunknak azonos a célunk. Mindannyian az emberi szabadságot akarjuk, mind a szabad önmeghatá­rozásért küzdünk, szabad önmagunkra való jogunkért. Demokrácia. Vagy talán mindez csak frázis lenne? Lehetséges ilyen játékot űzni az emberi jószándékkal? Porhintés, rossz­hiszeműség, hazugság, kicsinyesség fertője. Kérjük számon évtizedek munkáját, az egy hazában, egy célért elvet? Közeledés, hídszerep, kölcsönös meg­értés; mindez összetörtén hullik a porba. Vagy tatán ez is csak mind frázis? Az előbbi logika szerint igen. És mégsem. Ha az évtizedek munkája ennyire nem jelent semmit, akkor miért volt az egész? Talán fölösleges volt? Nem, ez sem igaz Az a baj, hogy az Ararát hegyét egy ember csak nagyon hosszú idő alatt képes elhordani a helyéről, míg elér Noé bárkájának roncsaihoz. Főleg akkor, ha ezt maga a hegy is ellenzi, és a hegyhordót minduntalan be akarja szórni homokjával, el akarja te­metni fullasztó vizével. Milyen borzasztó lehet a színes bőrűek diszkriminációja, milyen rettenetes a faji megkülönböztetés. Lincselés, gá­zosítás tilalmak. Valamennyien, akik a konferencián egy teremben ül­tünk, kivétel nélkül és őszintén felháborodtunk volna olyan kijelentésen, hogy egyetérthetünk ezzel. Ennek el­lenére mégis Közép-Európa négerének éreztem magam, akinek kevesebb a joga, mint a többi ott illő szlovák nemzetiségű fiatalnak. Nacionalizmus, sovinizmus. Még mindig borzasztó kísé­rője nemzedékünknek. Bárcsak ne lennének időállók ezek a szavak. Bárcsak a fél évszázad múlva felnövő fiatal nemzedék értetlenül állna velük szemben. De addig to­vábbra is csak azt kell tenni, amit már évtizedekkel ez­előtt tettek elődeink: egyengetni kell az utat, ki kell tartani, mert az igazat és helytelent egyaránt elpusztító özönvíz is csak negyven napig tartott. Miért nem kaphatjuk meg mi magyar fiatalok azt a jogot, hogy önmaguk dönthessünk saját dolgainkban? Hisz ez alapvető emberi jog. És Csehszlovákia is aláírta az ENSZ emberi jogokról szóló alapokmányát. Igaz, már több ország aláírta, sokkal nagyobb országok, mint a mienk — és mégsem tartják be. A Szlovákiai Főiskolá­sok Szövetsége is lépten-nyomon erre hivatkozik, s még­sem álltak mellénk. Még mindig egy áttörhetetien fal emelkedik az igaz emberi megnyilvánulások elé, melyen összetörik minden, ami igazán demokratikus, őszinte és nem konformista módon internacionalista Hiába van, vagy hiába lenne Csehszlovákiában 1968 au­gusztusa óta Realitás. Ez nem gyakorol lényeges befolyást a szlovák-magyar viszonyra. Ennek teljesen más Valóság a mércéje Az, mely a nemzetiségi alkotmánytörvényt megnyirbálta, az, amely a magyarok államigazgatásban való elengedhetetlenül szükséges részvételét a minimá­lisra csökkenti, az, amely leszűkíti a részlettörvényekből származó lehetőségeket, az, amely a magvar fiatalokat az ifjúsági szövetségben a perifériára szorítja. Ez is egy Valóság, de Annál szomorúbb, hogy az augusztusi Reali­tás ellenére is létezik még. Egy Őszinte tüntetésen összetalálkoztam volt kollégám­mal. Örültünk egymásnak, örültünk annak, hogy egymás mellett menetelünk. „Ugyanazt akarjuk“ — mondta. „Vég­re már rájöttünk“ — válaszoltam én. És valóban közős a cél? Igen az. Majdnem. De hogy mindenképpen az le­gyen még nagyon sok mindenben kell megegyeznünk de hogy valóban megegyezhessünk most már nekik kell hoz­zánk közedelniök. Mi már egy lépést sem tehetünk visz* szafelé mert az már öngyilkosság lenne. Vegyük ezt mindannyian észre. Vegye ezt észre Közép- Európa minden nemzete. Vegyék végre észre azt, amit a velem egy sorban menetelő kollégám mondott. A kicsi­nyesség és a nacionalizmus bomlasztó ereje a legsötétebb bélyeget nyomja a legparánvibb őszinte törekvésre is. Veszély ez mindannyiunk számára, főleg itt Közép-Európa kellős közepén a huszadik század második felében. Duray Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom