Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-02-18 / 7. szám

Mi lesz a világűr nyelve? Napjainkban, amikor űr­hajók keringenek a világ- ürben, s egyre közelebbé válik a Hold ^örülrepülése, a tudósok már azon mun­kálkodnak, hogy milyen is lesz a bolygókra érkező ember és az ottani értelmes lények közös nyelve. A tu­dósok világszerte úgyneve­zett egyetemes világűr- nyelvről beszélnek, amely­nek megválősitása ma még szinte lehetetlennek tűnik és sok tudományos problé­mát vet fel, amikor a világ­űr titkait kutató tudósok a nyelvészekkel egyetemben létrehozzák a történelem­ben először a linkos-t, vagyis a világűr egyetemes nyelvét. Mielőtt a világűr nyelv­ről bővebben beszélnénk, elsősorban vizsgáljuk meg az ezzel kapcsolatos tudo­mányos problémákat, ame­lyek nagyon érdekesek és meglehetősen széles skálá- júak A világűrt kutató tudósok szerint az ismeretlen űrben sok olyan égitest van, ahol hozzánk hasonló értelmes lények élnek. Ezekkel a lé­nyekkel nem kétséges, hogy egy napon, nem is olyan nagyon soká, rádióhullámok útján érintkezésbe léphe­tünk. Ezekről az égitestek­ről valószínűleg válasz is fog érkezni, amelyet a mo­dern technika készülékei fel is fognak, a tudományos probléma az üzenetek meg­fejtésében jelentkezik. Nem tudjuk, hogy ezek a lények hogyan fejezik ki magukat — beszéd útján, vagy pedig teljesen más módon. Ma még azt sem lehet tudni, hogy ezek a lények érzék­szerveik közül melyikkel közük gondolataikat. Az is lehet, hogy gondolataikat szaglószervükkel vagy ta­pintóérzékeikkel közük, mert látó vagy halló érzé­keik nincsenek. E sokoldalú problémáknál fogva tehát ma még a téren több tudo­mányos álláspont alakult ki. Rádióhullámok helyett fényjelekkel közöljük gondolatainkat? A világűr nyelvét kutató tudósok egy része azt állít­ja, hogy a rádióhullámok helyett fényjelekkel közöl­jük gondolatainkat. E kérdésnél tudnunk kell azt, hogy a korszerű rádió­távcsövek hatósugara ma már tízmilliárd fényév tá­volságra terjed, amely óriá­si. Egy fényév 9 480 000 000 kilométernek felel meg. A hatótávolság tehát a mo­dem műszerekkel óriási. Természetesen a tudósok megállapításai szerint a nagy Tejút-rendszer köze­péig még a legmodernebb rádióteleszkópok sem hatol­nak el. A csillagok száma abban a térségben, ahová a modern műszerek hatótá­volsága terjed — 150 mil­liárd. A kutatók feltevései szerint ezek közül minden tizediknek van bolygórend­szere, vagyis ezek olyan csillagok mint a mi Napunk. Számuk tehát hozzávetőle­gesen 10 milüárda rúg. Ez tehát gyakorlatilag azt je­lenti, hogy legalább 10 mil­liárd olyan égitest van a világmindenségben, ahol az élet lehetséges. Tisztában kell lennünk azzal, hogy földkülön az el­ső értelmes lény kb. 1 mil­liárd évvel ezelőtt jelent meg. A tudósok szerint fel­tehető, hogy ez a folyamat lejátszódott mäs égiteste­ken is. Lehetséges a megértés a világűr lakóival! A gondolatközlésnél na­gyon sok tudományos pro­bléma merül fel. Ezek kö­zött elsőként jelentkezik a fogalom megértése és meg­határozása. Tudjuk, hogy még a Földünkön is egyes kontinensek lakóinál a fo­galmak között lényeges el­térések mutatkoznak, sőt van olyan is, amit nem tu­dunk megérteni. Erre na­gyon jellemző például, hogy egy távolkeleti néptörzsnél, a nivahoknál, az egy „szar­va“. egy „ujj“, egy „labda“ teljesen különálló fogalom. Szerintük ugyanis, helye­sebben az ő nyelvükön, a hosszú tárgyakat külön egységgel fejezik ki, míg a rövidet ismét mással. Ilyen­formán a fogalmak eltérnek a mieinktől. Földünkön a fogalmak közötti eltérések még sok helyen megtalál­hatók, de alapjában véve, az esetek döntő többségében megértjük egymást, ha nem beszéd útján, akkor -taglej­téssel rajzokkal, grafikai jelekkel, stb. E sok tudományos problé­ma még itt a Földón is ta­lán olyan érzést kelt az emberekben, hogy nem le­het megvalósítani a világ­űr nyelvét. A tudósok több­sége, akik a problémával behatóan foglalkoznak, úgy vélik, hogy sikerül megér­tetni magunkat az ottani élőlényekkel, ha a világűr­be érkezünk. Felmerül a jo­gos kérdés: a tudósok mi­vel magyarázzák tudomá­nyosan a megértés lehető­ségét? A tudósok határozottan kijelentik, hogy az anyagi viiág törvényei egyformán érvényesek az egész Tejút­rendszerben. A világegye­tem építőkövei mindenütt ugyanazok az anyagi ré­szecskék. A fény sebessége ugyanaz az az Androméda- ködben és a mi Tejút-rend- szerünkben is. A tudósok úgy vélik tudományos indo­kolásukban, hogy ha a ter­mészettudomány törvényei egységesek az egész világ­űrben, akkor felhetető, hogy a gondolatközlés jelei is egységesek, törvényszerű szabályokhoz igazodnak az értelmes lények között. A világ jeles tudósainak, köztük a szovjet, amerikai, svéd, nyugatnémet, francia, angol, norvég kutatóknak a fenti tudományos következ­tetése tehát azt jelenti, a gyakorlati életben, hogy el fog jönni az a nap, amikor a távirati irodák hírül ad­ják: „Létrejött a megértés az egyetemes világűr nyelv alapján Földünk lakói és más bolygók értelmes lé­nyei között.“ A világűr nyelvének alapja a matematika lesz? A kutatók szerint a ma­tematika, egyetemes tör­vényszerűségénél fogva, a legalkalmasabb arra, hogy a világűr értelmes lényei és a Föld embere megértsék egymást. A tudósoknak nincs tel­jesen egységes véleménye a világűrnyelvet illetően, pon­tosan azért, mert ma még sok tudományos problémát kell megoldani. Nagyon ér­dekes megjegyezni, hogy a tudósok egy csoportjának az a véleménye, hogy az űrbeszéd, a linkos mégis rádiójelzésekkel történjék. Ezzel kapcsolatban a rádió­jelzés a természetes szám­sort közölje: egy, kettő, három, négy ... Lényegében ennek az egyszerű és ter­mészetes fogalomsornak a jele, amit voltaképpen min­den értelmes lény megért, alapja lehet a jövő, vagyis a kozmosz nyelvének, a lin- kosnak. A közös alap megterem­tése azonban sok tételes kidolgozást igényel, amely­hez hosszú, alapos kutató munkára van szükség nem­zetközi viszonylatban. Emellett nagyon döntő tudományos kérdés, hogy a más bolygokon élő szom­szédunknak legalább olyan fokú képessége legyen, mint nekünk itt a Földön. A tudósok eltérő véle­ményt képviselnek a világ­űr nyelvének egyetemes megalkotásában. Ennek el­lenére azonban a világ min­den részén a tudósok tel­jesen egyetértenek abban, hogy az elkövetkezendő év­tizedekben az ember el fog jutni naprendszerünk vala­melyik bolygójára, ahol ta­lálkoznia kell majd az ot­tani értelmes lényekkel. Világosan kell látnunk, hogy a tudósoknak az egye­temes világűr nyelv, a lin­kos megalkotására irányuló nemzetközi törekvései az elkövetkezendő időkben ko­moly eredménnyel fognak járni. A jelenlegi időszakban a tudósok azon munkálkod­nak, hogy a fennálló szak­mai módok különbözőségét olyan egységes nevezőre hozzák, amelyek a legered­ményesebbek a linkos meg­alkotásánál. új ifjúság 9 A „szív ­professzor” szívből élvezi az életet Miért nem kapta meg Barnard professzor a Nobel-díjat? Barnard, professzor Rómában Sophia Lorennél Foglalkozása a szívek átül­tetése, hobbyja — legalábbis úgy látszik — a szívek meg­hódítása. A neve: dr. Christian Barnard, az első orvos a vilá­gon, akinek — mint ismeretes, sikerült az 55 éves Louis Washkanskyba átültem a halá­los katasztrófa áldozatává vált 25 éves Denise Darvall szívet. Washkansky ugyan később meghalt, de másik páciense, dr. Blaiberg. ma is jó egész­ségben él. A szenzációs műté­tek óta a nők körülrajongják a kedves, mindig mosolygós fiatal professzort. Az aranyke­zű sebész immár egy éve járja a világot, s nemcsak orvos­kongresszusokon vesz részt, hanem híres filmsztárokkal, hercegnőkkel, elnök-feleséggel szórakozik, állandó vendége a partyknak és éjjeli mulatók­nak. Az 1968-as év folyamán Ró­mában Gina Lollobrigidával flörtölt, s fogadta őt — az ak­kor még nem terhes Sophia Loren t Barnard minkettőt el­halmozta bókjaival. Sophiátől el volt ragadtatva. „Csodálom önt — ön a legragyogóbb asz- szony, akit valaha láttam.“ Heidelbergben filmet forga­tott Tina Sinatrával, Monacó­ban Gracia Patrícia nagyher- cegnö vendége volt. Barnard órákig táncolt az elragadó her­cegnővel Egy baden-badeni mulató­ban ismerkedett meg Uta Lev- ka csinos kis filmcsiüagocská- val Hajnalig táncoltak, össze­fonódva a már csaknem üres táncparketten. Később, Mün­chenben még egyszer találkoz­tak. A párizsi Grazy Horse Sa- loonban ismerkedett meg a professzor Gore St. Honoré sztriptíz táncosnővel. Felke- resta őt az öltözőjében és ké­sőbb a szállodában is meglá­togatta öt. Egy müncheni bálon majd szétszedték a nők a fiatal pro­fesszort. Csurgott róla a verí­ték — a fotóriporterek ezt is lencsevégre kapták. És nem hiányoztak akkor sem, amikor segédkezett Heidi Brühl, a szőke szépség ruhája elrom­lott villámzárának megjavítá­sánál. A világsajtó legtöbbet a Lol- oval való flörtöléssével foglal­kozott. Barnard egy party al­kalmával a filmsztár vendége volt. A szép Gina egy üveg pezsgővel keltette őt fel reggel az ágyban. Egy újságírónak igv jelle­mezte Barnard nőkhöz való vi­szonyát: „Amint meghódítot­tam egy nőt, otthagyom. Ez a gyengém.“ És mégis. Van egy asszony, akit huszonnégy évvel ezelőtt hódított meg és mégsem hagy­ta ott: Louwtije, a felesége. 1945-ben ismerkedtek meg és még abban az évben el is je­gyezték egymást. A becsvágyó orvostanhallgató egy nagyon szép gyűrűt ajándékozott menyasszonyának, aki csak ké­sőbb tudta meg, vőlegénye az autóját eladta, hogy a gyűrűt kifizethesse. 1949-ben megtar­tották az esküvőt. A házasság­ból két gyermek született, a most tizenhét éves Deirdre és a tizenhat éves Andre., Amikor a nevezetes szívát­ültetés után Barnard megkezd­te világkörüli utazását és a világ szépasszonyaival szóra­kozott, úgy látszott, hogy az eddigi ismeretlen szívspecia- lista házassága megrendült. A feleségét ugyanis csak egyet­len alkálmmal vitte magával, tavaly novemberben, európai útjára. Párizsban Louwtijenek eszébe jutott a jegyességük; férjétől egy meseszép kövek­kel ékesített gyűrűt kapott ajándékba. Louwtije nem féltékeny a férjére. „Miért ne élvezhetné a férjem egyedül is az életet? Utóvégre elég nehezen dolgo­zott hosszú éveken keresztül. Részemre az a fontos, hogy útjairól gyakran felhív és min­dig ezt mondja: „Legközelebb neked is velem kell jönnöd!“ Mi boldog házasságában élünk, szívesen szórakozunk. Azt hi­szem, azoknak, akik annyira szemére vetik a férjemnek azt a néhány partyt, nagyon rossz tapasztalataik lehetnek a há­zasságban." ^ Louwtije Barnard nem félté­keny sem a híres szépasszo­nyokra, sem férje miniszok­nyás titkárnőjére, Cathy Bil- tonra, akit minden útjára ma­gával visz Nem, a Barnard há­zasság nem forog veszélyben. Louwtije modern asszony, aki férjének teljes szabadságot biztosít. Pontosan az az asz- szony, akire egy ilyen férfinek szüksége van. És a család? Barátaik sze­rint: „Boldog, vidám, bonyo­dalommentes család“. Louwti­je asszony még hozzáfűzi: „Chris jó férj és jó apa. Első helyen ugyan a páciensei van­nak, a család utánuk követke­zik. Chris nem szent. És na­gyon helytelen, hogy úgy ke­zelik, mintha az lenne. Akkor könnyen lehetetlenné válhatna. Az életvidám „szío-professzor “ két római szépség - Rosan­na Schiaffino és Gina Lollobrigida — között. Rosauna férje, Alfredo Bini filmproducer meg akarja filmesíteni Barnard életét Az egész világ azt várta, hogy az 1968-as orvosi Nobel- díjat az első „szívátültető“- nek ítélik oda. A svédek azon­ban nem vették figyelembe Barnard professzor sikerét. A stockholmi díj odaítélöi nem tartották elég komolynak a fokvárosi „hódítót“. Rossz né­ven veszik tőle szerelmei in- termezzóit a filmsztárokkal, táncosnőkkel. Szerintük az életvidám délafrikai orvos nép­szerűséget hajhász és hírnevét nem illő módon gyümölcsöz- teti. De ezért mellőzni keli egy ilyen sikeres úttörő-orvost, mert a hírét „édes" módon él­vezi? Mert Lolloval pezsgő­zött, a Lidoban alig-öltözött lányokban gyönyörködött és a feleségét többnyire otthon hagyja? Mert az életet a sa­ját módján szereti? Márpedig Barnard professzor annyira szereti az életet, hogy másoknak még új szívet is ad, hogy az életüket meghosszab­bítsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom