Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-06-24 / 25. szám
X 4 új ifjúság Ötvenéves a Nemzetközi A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) most ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. A szervezetet 1919-ben a ver- sailles-i béketárgyalásokon alakították. A két világháború közt a Népszövetség keretében működött, 1946-ban az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalakítása után, pedig az ENSZ szervezeteként tevékenykedik. Munkája különösen a második világháború befejezése után lett sokoldalú és szerteágazó. A szervezet élén már több mint húsz éve az amerikai származású David A. Morse vezérigazgató áll. Az ILO nemzetközi szervezet, munkájában nemcsak a tagállamok kormányának képviselői, hanem minden egyes tagállam munkáltató- és munkásszervezetei is képviseltetik magukat. Az ILO főleg munkaügyi és szociális kérdésekkel kapcsolatos nemzetközi egyezményeket és javaslatokat dolgoz ki, s ezeket a tagállamok kormányai elé terjeszti becikkelyezés végett. Célja még elősegíteni a munkakörülmények, és az életszínvonal és a minimális keresetek emelését, a társadalombiztosítás kiterjesztését. Az utóbbi időben növekvő érdeklődést mutat a fejlődő országok nehézségei iránt is, igyekszik előmozdítani a műszaki együttműködést, a munkajogi és szociális kutatómunkát, a szakképesítés megszervezését. 1919 óta a nemzetközi munkaügyi értekezleteken 128 munkajogi és szociális vonatkozású egyezménytervezetet, továbbá 132 megfelelő javaslatot dolgozott ki. A 121 tagállam közül több még nem fogadta el mindezeket az okiratokat. Az ILO székháza a Genfi-tő partján, egy parkban áll. Néhány év múlva új épületbe költözik, a Nemzetek Palotájának közelébe. Pillanatnyilag 2000 alkalmazottal dolgozik. A tisztségek elosztásakor és a hivatalnokok megválasztásánál szigorúan ügyelnek arra, hogy a világ minden része arányosan legyen képviselve. Az ILO alkalmazottainak nagy része Géniben dolgozik, sokan azonban mint szakértők és megbízottak a világ különböző részein és országaiban tevékenykednek. A szervezet idei költségvetése 27.2 millió dollár. A folyamatban lévő 53. értekezleten első ízben dolgoznak ki két évre szóló költségvetést, amelynek összege 61 millió dollárra rúg. A szervezet mostanában különösen sokat foglalkozik a munkanélküliség világméretű rendezésének lehetőségeivel. Kérdés, hogy mennyire tud eredményes munkát végezni ebben a tekintetben. Kétségtelen azonban, hogy eddigi munkájával és további ténykedésével jelentős mértékben járul hozzá sok fontos munkaügyi és szociális kérdés rendezéséhez. A jubileumi ülésszak ünnepélyességét hivatott fokozni VI. Pál pápa genfi látogatása és Halié Szelasszié etióp cs»”ár tervezett részvétele. Hagyományaink Bemutatót tartott az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Tánc- együttes. Az első kritikák természetesen már a szünetben elhangzottak, — az elismerő szavak úgyszintén. Ä közönség és a szakemberek véleményét feltétlenül tiszteletben kell tartani. Nem véletlenül említettem előre a kritikákat, nemcsak azért, mert a közönség Is így tett az első benyomások után. Az igazat megvallva, mindenekelőtt szeretném elmondani a saját és a hallott vélemények lényegét. Az együttes tánckarból, énekkarból és zenekarból áll — természetesen. És ez az utóbbi, a zenekar, amely amúgy sem felel meg tökéletesen a népművészeti hagyományok ápolására, tolmácsolására — ezen a bemutatón még a megszokottnál Is kevesebbet, gyöngébet produkált. Vitathatatlan, hogy e- gyes számok kíséreténél megvolt az összhang, de tény az Is. hogy a mérce emelése érdekében a hibákat is kénytelenek vagyunk észrevenni. Nem hányhatjuk be viszont szemünket afelett, hogy az e- gyüttes zenekara nagyon nagy nehézségekkel küzd. A néző ezt látja és kénytelen elmondani, mert segíteni köteles mindenki — a jóindulatú bírálat már maga is segítséget jelent. Mondjuk ki tehát: az Ifjú Sziveknek jobb zenekarra, pontosobban fogalmazva jobb hangszerkollekcióra van szüksége, s ha azokat úgy kezelik a zenekar jelenlegi tagjai, a- hogy arra a jó' fül Igényt tart, annak csak szívből örülhetünk. De ez már kimondottan a szakemberek ismeretén és döntésén múlik. Sz énekkar kevés bemutatón gyújtott olyan szép teljesítményt az utóbbi évek folyamán, mint éppen ezen. Ä tizenhat bemutatott szám szép egészet alkot, de be kell vallani: számunkra, csehszlovákiai magyarok számára még szebbet, jobbat kellene produkálni. Hagyományaink gazdagok, népművészetünk értekeinek nagy része még a népben él. Ezért van szüksége több és jó szakemberre az együttesnek. Ennek egyik zálogát abban látjuk, ha hivatásos csehszlovákiai népművészeti együttesnek mondhatjuk majd az' Ifjú Sziveket, ha igazabban vallhatjuk azt a magunkénak, sajátunknak, mint ahogy népművészeti kultúránkat is annak valljuk. De ezt az értéket vétek félhivatásosan. félmegoldásokkal ápolni, félerővel fenntartani, megőrizni pedig lehetetlennek tűnik. Élmény volt a bemutató, hiányosságait épp úgy be kell vallani, mint értékelt. Az előadás alatt gondolom nemcsak nekem, hanem nagyon sok embernek jutott eszébe az a szomorú valóság, hogy idegen színpadon láttuk a bemutatót. Nagyon sokat gondoltak arra a nagyon jogos igényre, hogy a csehszlovákiai magyaroknak egy kultúrközpontra lenne szüksége, amelynek színpadán felléphet, dolgozhat majd nemcsak a népművészeti együttes, nemcsak a színház, az énekkarok, az irodalmi színpadok ... és sorolhatnánk még tovább azt ami van, azt ami félkész és azt amire kultúránk jogos igényt tart, amelynek létrehozása ránk vár. (készéit) Köszöntjük egyetemünket ötszáz éves az Academia Istropolitana, amelyet 1469-ben Mátyás király segélyével Vitéz János érsek alapított. Az egyetem végzettjei közül természetesen már senki sincs az élők között; annál többen vannak az ötvenéves Komensky Egyetem végzettjei. Az ünnepségek — amelyeken hetvennégy főiskola képviselői, közülük negyvenhét külföldi vett részt — meghitt érettségi találkozó jellegével hatottak. Egy nagy család, sok-sok rokonnal, akiket szerte az országban megtalálhatunk — ez a Komensky Egyetem. Emlékezzünk csak vissza, még nem is olyan régen, milyen könnyű szívvel vettük át rektorunk kezéből a diplomát. Azóta már jónéhányszor nézegettük a fényképeket: né, Itt a jó öreg professzorunk mosolyog, pedig elhúzott az utolsó államvizsgán; és ezek Itt a tiszteletteljes tekintettel tanszékünk tanárai. Szívesebben emlékezünk vidám arckifejezésükre, persze a Krymben, a pohár sör mellett más volt a hangulat... Az egyetem épülete — mi pozsonyiak naponta járunk mellette — nem változott, csak néhány métermázsa port csiszoltak le ötvenéves falairól. Eredeti színe sárgás-fehér volt. Ki tudja, meddig lesz tiszta az ünneplő 'ruhája? Ja, és még egy változás: egy kis táblácska az egyetem baloldalán. Lehetetlen elolvasni a felírást, mert minden betűjét virág takarja. Ludvík Svoboda köztársasági elnökünk magas állami kitüntetéssel értékelte az ötvenéves egyetem tevékenységét. Mit adhatunk neki mi, akik öt éven át koptattuk padjait? Tiszteletet és szeretetet; akkor is, ha ötven éve ellenére még egyetlen ősz hajszála sincs. — ze— Iskolák figyelmébe Nagyon hasznos és érdekes kiállításon vettem részt a napokban. Magyarországról behozott tan-segédeszközök, iskolai felszerelések bemutatására vállalkozott a pozsonyi Magyar Könyvesbolt. Be kell vallani, nem volt könnyű vállalkozás, dicséretet érdemel, hiszen egy kézen meg lehet számolni azon segédeszközöket, amelyek nálunk mindmáig kaphatók voltak, a gazdag magyarországi választékból. Eddig csupán a diafilmek behozatala volt korlátlan, pedig amint azt a kiállítás megnyitóján résztvevő tanárok és iskolaigazgatók állítják, kimondottan praktikusak, szemléltetők, kitűnően alkalmazhatók, s ami nem mellékes, nem is nagyon drágák a magyar iskolai segédeszközök. Tulajdonképpen nem csak egy kiállítás nyílt meg a pozsonyi Duna-utcai iskola egyetlen osztályában, hanem ennél lényegesebb, fontosabb történt: a nálunk annyira igényeit áru behozatalának területén megnyíltak a zsilipek. Nagyon ésszerűnek tartjuk a Magyar Könyvesbolt és a Slovenská kniha nemzeti vállalat kezdeményezését. Ami az értékét növeli — az, hogy iskoláinkon a magyar irodalom és történelem tanításához néhány tankönyvön kívül semmilyen segédeszközt nem készítettek napjainkig. Hogy ez mennyire fontos lenne egy magyar iskolán, azt mondani sem kell. Ezt az űrt *csak a kiállítás anyaga képes kitölteni. A pozsonyi Magyar Könyvesbolt az összes magyar iskolába meghívót és megrendelőlapot küldött, hogy a jegyzék, valamint a kiállítás megtekintésének alapján az anyagra igényt tartó iskolák elküldhessék megrendeléseiket. Korlátlan mennyiségben képesek kielégíteni az igényeket. A könyvesbolt vezetője boldogan mondta el mindezt, annak ellenére, hogy a könyvesboltra ezzel valóban több munka hárul majd. Az elején azt mondtam, a kiállítás nagyon időszerű, mivel az új tanév kezdetéig az iskoláknak még elég idejük marad szertáraik üres polcainak betöltésére. Időszerűnek időszerű tehát, csak nem a legjobban időzített, mivel kivétel nélkül minden iskolában most a fanév végén legtöbb a munka, és kevés figyelmet szentelhetnek annak, hogy végre lehetőség nyílott a magyarországi tan-segédeszközök beszerzésére. Köszönet jár érte a Magyar Könyvesboltnak.-kszlVégre valaki védelmébe vette a fiatalokat. Már régen vártuk ezt a hangot az Oj Ifjúságtól. Miért lenne Ágnes bűnös? Azért talán, mert szerelmes? Ez már régen nem bűn! A bűn a férfi lekét terheli. Családos anya vagyok én is, tudom, milyen következményekkel járna, ha a férjem itthagyna egy fiatal lány miatt. De nem teszi meg, mert tudja, hogy szeretem őt, és igyekszem mindig a legtöbbet adni a vele szembeni való viselkedésemben. Mert ugye senki sem keresi azt, amire nincs szüksége, amiben nem szenved hiányt. Helyeslem Zácsek Erzsébet álláspontját. Medgyesiné, Galánta Ifjúsági mozgalmunk időszerű kérdései Az alábbi írásban nem szeretnénk kizárólag csak azokat a feladatokat felsorolni, amelyek ifjúsági mozgalmunk előtt állnak, mert ez mások feladata, csupán néhány időszerű kérdésre, elvégezhető munkára szeretnénk felhívni a figyelmet. Vidéki útjaink alatt ugyanis több olyan problémára figyeltünk fel, amelyek szinte általánosak és közösen kellene őket megoldanunk, illetve hozzájárulnunk ahhoz, hogy ezek a gondok idővel megszűnjenek. Az első ilyen probléma a bizalom kérdése. Köztudott, hogy á fennálló legális ifjúsági szervezetek és a magyar fiatalok között nincs meg a kellő bizalom. De ha ezt továbbra is így hagynánk, akkor nemcsak magunknak ártanánk, hanem az egész ifjúsági mozgalomnak is. Ezt pedig nem vállalhatjuk. Persze, hogy a bizalmatlanság megszűnjék, nemcsak a magyar fiatalokon múlik. Ügy véljük, hogy az egyes ifjúsági vezetők többet járhatnának tagjaik körébe és főleg magukra vállalhatnák a magyar fiatalok gondjainak legalább egy részét. Ha ezt megteszik, bizonyára felenged majd a fiatalok bizalmatlansága és az együttműködés is gyümölcsözőbb lesz. Ahol már ezeket a korlátokat ledöntötték — mint például a terebesi járásban vagy a galántaiban — ott az első kedvező jelek már megmutatkoztak. Természetesen, ehhez szükséges lenne tisztázni az általános elveket is. A másik eléggé fogas kérdés a járási tanácsok létrehozása, működésük fellendítése. E körül a kérdés körül a Magyar Ifjúsági Klubok Központi Tanácsa nagyon sokat szorgoskodik, sokhelyütt már eredménye is van, de ők mindenhová nem juthatnak el azonnal, éppen ezért jő lenne, ha az egyes járásokban külső segély nélkül is szorgosabban dolgoznának. Nem ilyen egyöntetű, de annál kevésbé halasztható kérdés az új klubok alakulása, alapítása. Az üt természetesen az első feltételként felsorolt bizalom kérdésén át vezet. A magyar fiatalok feladata, hogy minden községben, ahol még nem működik ifjúsági klub, megalakítsák. Azóta, amióta az első klubokat alakítottuk, már alábbhagyott a láz és napjainkban szinte meg is állapodott. Az egyes járásokban, mondjuk Komáromban, Losoncon, Galántán, Kassán, Terebesen, ahol a legjobb klubok vannak, azoknak is csak körülbelül egyhar- mada működik ma elfogadhatóan. Azt gondoljuk, hogy ezen a helyzeten úgy kellene segítenünk, hogy a Magyar Ifjúsági Klubok Járási Tanácsainak a tagjai, egyrészt a Streta, másrészt pedig a középiskolások vagy munkásfiatalok szervezeteinek a vezetőivel együtt kijárnának a falvakba, iskolákba, üzemekbe és ott közös erővel megpróbálnák életre kelteni a fiatalok társadalmi szervezeteit, alapsejtjeit, klubjait. Igazunk bizonyításául nem közlünk adatokat, ám ezek nélkül is nyilvánvaló, hogy egy-egy járásban hol van és hol nincs klub. Azt hiszem, a magyar fiatalok megérdemlik, hogy elmenjünk közéjük és segítsük első lépéseiket. —nth— A tenyérnyi nagyságú nagymegyeri parkban van egy nagyvárost szabású, nyilvános földalatti illemhely. A tisztaság kedvéért ttt is zár alatt kell tartant a fülkéket, ezért itt is, mint az ország bármelyikében kénytelenek személyzetet tartant — természetesen fizetett személyzetet. Sajnos ez már nálunk megszokott jelenség, a rendetlenek ellen más módon nem lehet védekezni. Azt viszont nem tudtam, hogy egy ilyen nagyvárosi szabású, — de közel sem olyan kapacitású nyilvános illemhelynek külön adminisztratív csoportja van, akik ezt...azt... meg amazt csinálnak... Illetve mit ts csinálnak? Mert hogy vannak, ezt feltételezem, hiszen az Illemhely ajtaján nagy fekete betűk hirdetik — méghozzá kétnyelvűén, hogy: A KULCS AZ IRODÁBAN. Mármint a vécé kulcsa. Mármint a vécé irodájában? Megszoktuk már, hogy feliratok nélküli nyilvános illemhely szinte nem ts létezik, de nem tudom ki hogy van vele, számomra ez a felirat módfelett meglepő, kollégám számára viszont természetes volt. Azonnal megszólalt benne a közgazdász, és számokban kezdett beszélni. Akár egy számológép, úgy dobálta magából az adatokat, aztán kimondta a konklúziót. Országunk gazdasági visszamaradottságában nulla egész nulla kilenctized százalékos munka- erö-pocsékolást jelent a nagymegyeri példa. Azonkívül, ha ehhez hozzászámítjuk a hiányos munkaerkölcs középarányosát, szomorú képet és magyarázatot kapunk. De én nem számoltam, inkább utána néztem a valóságnak s rájöttem, közel sem hiányos munkaerkölcsről, hanem nagyon is tudatos buzgóságról van szó. Aki nem hiszi, járjon utána. A KULCS AZ IRODÁBAN — vagy KlíOC JE V KANCELÄRU. (keszeli/