Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-06-24 / 25. szám
A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR FIATALOK LAPJA XVltl évf 1969 június 24. Ara l.- Kis /v#.*Sjí> ■ E heti számunkban: • Hivatalos klub-megnyitó avagy apróddá avatás és a Roiand-rend kiosztása • Bolygó Hollandi bemutató • Kérdések-feleletek: Ga- lántai járás • Ülésezett a MIKT elnöksége • Nincs kinek megbocsátani • A „heliogeotizlkus" — avagy mit csinál a sarkutazó a negyvenkilencedik szélességi fokon? • Iskolák figyelmébe • Az Ifjú Szivek bemutatójáról • Ifjúsági mozgalmunk időszerű kérdései • ötvenéves a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet • Köszöntjük egyetemünket. • Tüdő- vagy tarkólövést parancsol? • 500 szó külpolitika • A dél-vietnami forradalmi kormány • Sport • Mastroianni; „Itt-ott jól jön egy kis változatosság .. • Beatles-hír • Filmkarrierre vágyik az amerikai újságkirály unokája • Bocsánat! • Szakállszárító • A monogramos púderdoboz — befejező rész • Ürverseny • Könyvespolc • Szorongás — I. rész • Illyés Gyula: Öda a törvényhozóhoz • Csúzli • A szerelem buktatói • No, ehhez mit szólsz? • Röviden a pubertásról • TV-műsor • Keresztrejtvény • Divat _ HMM Foto: KURUCZ SÁNDOR BÚCSÚZTATÓ KÖSZÖNTŐ Meleg van. Persze, mikor legyen, ha nem most. Most van az ideje. Csakhogy az újságírás berkeiben minden ilyesfajta felismeréshez a rémület szorongó érzése társul; ilyenformán: — Úristen, nem feledkeztünk meg valamiről? És mondd, kedves olvasó: — Csoda lenne, ha e realitásoktól hemzsegő évben valóban megfeledkeztünk volna? Csoda lenne, ha kitűzött céljaink, elképzeléseink — a megvalósulásban egészen más tartalmat, ízt nyertek volna? Vagy egészen új célok és elképzelések homályosí- tották volna el elképzeléseinket? Tudjuk... tudjuk! Az olvasót mindez vajmi keveset érdekli. Az olvasó jó lapot akar, az olvasó saját elképzeléseinek a realizálását akarja... De — és most értünk el tulajdonképpeni mondanivalónk gyökeréhez — vajon ki tudtuk-e elégíteni minden olvasónk, minden igényét? Jobb lesz-e ez a nyarunk, mint a tavalyi, vagy a tavalyelőtti volt? • Egyelőre a kérdőjelek sokasága mered előttünk. Mi azonban szeretnénk hinni, hogy ezek a kérdőjelek kiegyenesednek, hogy olvasóink, fiatal olvasóink a nyár folyam mán se lesznek hűtlenek hozzánk, hogy a szünidő kellemes szórakozásai közt'ott szerepel az Üj Ifjúság is... Persze tudjuk, hogy mint mindenbe, így már a lap olvasóhoz juttatásába is belejátszanak az objektív nehézségek. Mert hogy is lehetne másképp...? Igaz ugyan, hogy az űrhajók szinte másodpercnyi pontossággal érik el több százezer kilométerre levő céljukat, ám ezzel szemben Po- zsonypüspökire csak csütörtökön „fut" be az Üj Ifjúság, Szeredre pedig legtöbbször csak pénteken, de mit lehet tenni — azok az objektív tényezők, továbbra is tényezők maradnak, ha nem is segítik elő egy lap és az olvasók közti barátság elmélyülését. Mi azonban mindezek ellenére is bizakodunk, sőt bízunk. Először is bízunk abban, hogy továbbra is jó, színes, sok ízű. mondanivalójú, sokakhoz szóló lapot tudunk „csinálni". Másodszor bízunk abban, hogy a Posta és Hírlapterjesztő is rádöbben végre a realitásokra és az űrhajók másodpercnyi pontosságát, nem pedig az eddigi gyakorlatot veszi munkájához alapul. Harmadszor pedig bízunk olvasóinkban, főleg a tanulóifjúságban, hogy lapunkat nemcsak mint „kötelező iskolai feladatot" járatja, hanem mint olyat, amely legjobban megfelel fiatalos ízlésének, elképzelésének. Búcsúztató és köszöntő — irtuk a címben. Ezt a kis írásunkat mindezek előrebocsátásával valóban annak is szánjuk. Búcsúztatónak azok felé a fiatalok felé, akik már végleg kilépnek az iskolák padjai közül és köszöntőnek ugyancsak feléjük, akik immár „érett“ fejjel is olvasóink maradnak, vagy most lesznek csak igazán azokká. Valami egészen kedves, egészen lírai hangulatú »írás illett volna egy ilyen, cím alá. Hogy nem olyanná sikerült, nem egészen mi vagyunk benne a ludasok. írásunknak egyetlen célja volt; • hogy megköszönje azoknak a fiataloknak, akik immár „éretten" kikerülnek az életbe az eddigi támogatást, pártfogást, és hogy köszöntse azokat, akik továbbra se tagadják meg tőlünk támogatásukat. —0Meleg van. Persze, mikor legyen, ha nem most. Most van az ideje. Csakhogy az újságírás berkeiben minden ilyesfajta felismeréshez a rémület szorongó érzése társul; ilyenformán: — Űristen, nem feledkeztünk meg valamiről? Tényleg: — Nem feledkeztünk meg? TÖTH ELEMfiB
