Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-06-17 / 24. szám

4 ői ifiöság CSEHSZLOVÁKIA ES A GAZDASÁGI FELlENDOltS Jelenünk és jövőnk egyik legvit atottabb és legégetőbb problémája: gazdasági helyzetünk. Ez a témakör köti le újra és újra a munkäst, politikust, közgazdászt, diákot és háziasszonyt egyaránt. A gazdasági kérdés mindenkit érdekel. Ez természetes és helyes is. EGY KIS TÖRTÉNELEM Csehszlovákia gazdasági lehető­ségei a háború után rohamosan fej­lődtek, sőt növekedtek Hamarosan felújítottuk, sőt kibővítettük gaz­dasági kapcsolatainkat Nyugattal és Kelettel. Nyugat - Németország 1948-ban még romokban hevert. A ma any- nyira becsült márka még jóformán értéktelen volt. Csehszlovákia viszont 1948-ban már teljes gőzzel termelt. A há­ború utáni években Csehszlovákia volt a gazdasági csoda országa Eu­rópában. A CSODA RÖVID ÉLETŰ A háború eredményei jelentősen szocializálták nemcsak Európát, de az egész világot. Rövid időn belül kikristályosodott a politikai integ­ráció. Csehszlovákia a szocialista tábor egyik képviselője és védel­mezője lett. Ebben a szellemben és megegyezésben fejlődött gazdasá­ga is. A jelszó: termelni és termel­ni. Az értékmérő az acél, a növe­kedő mennyiség, egyszóval a meny- nyiségi hajrá. Nyugaton ennek ép­pen a fordítottja érvényes. A ter­melésben az embereket a gépek váltják fel, a gépeket automaták. Az acélt műanyag helyettesíti, a nehéz ipart a kémia. Sajnos, nálunk más a helyzet. Mi csak építünk és termelünk. Az országot sűrűn behá­lózzák a bányák, kohók, az üze­mek, erőművek, vasútak, stb. Az egy főre eső termelésben a világ legelsői között vagyunk. A széntermelésben a második, az acél-termelésben a harmadik helyet foglaljuk el világviszonylatban. Gép­iparunk minden ágazatában a vi­lág első tíz országa közé tartozunk. Az egy munkásra eső gépi beren­dezésben elhagytuk az USA-át. A lakosság alkalmazottságában a vi­lágon a legelső helyen állunk. Min­denki dolgozik, aki csak teheti. Minden férfilakos, a nők túlnyomó része, több mint egy félmillió nyug­díjas. Nem ismerünk munkanélküli­séget. Szinte elképesztő, hogy az élet­színvonal terén mégis csak hátul kullogunk, és egyre jobban lemara­dunk. Megvolt a mi gazdasági csodánk is. Aztán megkezdtük átszervezni gazdaságunkat és a csoda véget ért. A csodából eredő hasznot már ré­gen feléltük. Gazdasági fellendülés­ről ma már sajnos csak a beszámo­lókban hallunk. reformáció és deformáció Gazdaságunk kétes fejlődését közgazdászaink már 1957-ben fel­jegyezték és meg is találták rá a gyógyírt: „az effektivltás növelé­sét“. Ekkor született az első kísér­let, a harmadik ötéves terv. Ezt a- zonban annyira túlterhelték fela­datokkal, hogy már a második év­ben összeroskadt. Erre már a poli­tikusok is felfigyeltek és megszü­letett az irányított bürokratikus gazdasági rendszer első kompro­misszuma a „tervezett gazdasági irányítás tökéletesített módszere“. Ezt a gazdasági elgondolást 1964- ben jóváhagyták és 1967-ben lépett életbe. Az új gazdasági mechaniz­mustól vártunk jóformán mindent: az effektivitás és a termelékenység növelését, úgyszólván a gazdasági felvirágzást. Az árak és az új adó­rendszer szinte mítosszá váltak. Az elért eredmények azonban sajnos nem. Az UGM-ban az egyes üzemek valóban élénkebbé, kezdeménye­zőbb gazdasági alanyokká váltak. Gazdagodtak, ahogy lehetett. De fő­leg egymás, illetve a társadalom rovására. A bérek rohamosan növe­kedtek. A munka termelékenysége viszont nem, de a fogyasztási árak emelkedtek. Elvégre ez is egyen­súly?! Az 1969-es UGM majdnem min­denkit megihletett. Ügyszólván mindenki újítóvá vált. De sajnos csak elméletben és a politikai kon­venció szűk határain belül. 1967-től a vezetők szókincse egy­re bővült: mindenki hangoztatta a brutto jövedelmet, a hasznot, a szocialista versengést, a piacot, stb. De sajnos, ezen új fogalmak is in­kább álmokká váltak, mint valóság­gá. Az új gazdasági elméletet más­hogy értelmezte a politikus, más­képp a közgazdász és a munkás. Az újítás csak addig volt haladó, amíg közvetlenül senkit sem érin­tett. Főleg anyagilag. 1967 — 1968... Az 1967-es ősz új reményeket szült. Az 1968-as tavasz a remé­nyeknek már szárnyat adott. S így született meg az elbűvölt gazdasági kérdés megoldása: a gazdasági re­form — politikai reformot is igé­nyel. A gazdaság renesznsza ezál­tal a CSKP Akcióprogramja egyik alappillérévé vált. Újraépített erős pillérévé. Az 1968-as tavasz úgyszólván mindenkit és mindent mozgósított. Az önrealizácio vágya mindenkit megihletett. Ez a túlbuzgóság és igyekezet újabb politikai bonyodal­makat szült: a realitást. A gazda­sági reneszánsz újra elhalasztódott. De mégis milyen eredményeket értünk el gazdasági téren az utób­bi években? Említsük csak a leg­lényegesebbeket: — bebizonyosodott, hogy a gaz­dasági kérdés megoldása politikai reneszánszot is igényel; — új gazdaság-politikai erők so­rakoztak fel. Gazdaságunk fellendülése sajnos abbamaradt. 1968 januárja után az üzemek, szervek, jelentős bérköve- telményekkei lepték meg gazdasá­gunkat. Amit lehetett, szét is osz­tottunk. Most próbáljuk újra ösz- szeszedni. Csak az a kár, hogy a termelés nem és nem akar növe­kedni. Napról-napra emelkednek viszont a termelés költségei; a gép. az anyag, az épület és a munkaerő­szükséglet. Ezzel karöltve növeke­dik az adminisztráció is. A munkabérek ma is alacsonyak és alig differenciáltak. A családok életnívója nem is attól függ, hogy ki hol dolgozik, hanem hogy há­nyán dolgoznak a családban.. A jó­létről vagy az ellenkezőjéről, nem a tehetség vagy a teljesítmény dönt, hanem a gyermekek száma. Gazda­ságunk továbbra is viseli a túlal- kalmazottság súlyos terhét. Az a valóság, hogy nálunk a munkanél­küliek nem az utcán ácsorognak, hanem az üzemekben és főleg a hi­vatalokban. így nem is csoda, ha az inflációs munkabefektetés inflá­ciós bevételt és gazdaságot idéz elő. Tömören és világosan a követ­kező számok jellemzik gazdasági fejlődésünket: 1950-ben egy US dollárt 10.- Kcs-ért állítottunk elő, 1966-ban 20.- és ma már 32- ko­ronáért. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy van-e egyáltalán kiút gazda­ságunk szinte nyomasztó helyze­téből? Kiút a varázskörből még a mesékben is megtalálható. Már átéltünk pénz-, terv-, adó-, piac-reformot. De gazdasági hely­zetünk továbbra is keserves ma­radt. Ezért röviden: — elismerni az üzem kollektívá­ját mint a termelés felelős ala­nyait. — életbe léptetni minden téren az anyagi érdekeltség és felelős­ség szigorú és kegyetlen törvényét. — megteremteni végre az egész­séges gazdasági légkör objektív feltételeit és főleg megteremteni a piacot. Tóth Endre Nyelvében él a nemzet Pozsonyi líra ’69 Pozsony ez idén is. sorrendben immár negyedszer nemzetközi pop-song-fesztl- vál lázban él... Az előző éveknél is nagyobb, mondhatnám hatalmas érdeklődést bizonyltja, hogy a fesztivál mind a négy estéjére a jegyek szinte órák alatt el­fogytak. s az utcán vagy a villamoson pedig egyre gyakrabban kerülnek szóba a Pozsonyi Líra holnap kezdődő neves vendégei: az Eurovlzió-gyöztes spanyol SA­LOME. a hazai ..Aranycsalogány“ KAREL GOTT, a világhírű BEACH BOYS-flúk stb... Gondolom, nem túlzók, ha azt mondom: négy esztendő távolról sem nagy idd, a Pozsonyi Líra mégis már végleges helyet kapott a számos egyéb rangos külföldi, nemzetközi pop-zenei fesztivál között; s Pozsony ezúttal viszont a világ könnyű­zenei életének egyik nagyon szívesen látogatott központja lett... Bizonyításképpen elég csak akár röviden az elmúlt évfolyamok énekeseinek névsorában tallózni: SANDY SHAW. BILL RAMSEY, GIGLIOLA CINQUETTI, KONCZ ZSUZSA. THE SHA­DOWS, PETER - GORDON... Ebben az esztendőben néhány szerkezeti módosítást eszközölt a fesztivál igaz­gatósága a „Lira“ műsorában. Ezek azonban minden bizonnyal csak tovább eme­lik majd e táncdal-seregszemle eddig elért színvonalát. Az előző évektől eltérően ugyanis a hazai, nemzeti dalverseny első elődöntőjére csupán a fesztivál második estéjén kerül sor, míg a megnyitás napján a versenyen kívül bemutatkozó bel- és külföldi énekesek, együttesek lépnek a pozsonyi Pihenés és Kultúra Park nagy­termének színpadára, illetve azok a fiatal hazai reménységek, akik ugyan szere­pelnek a nemzeti versenyben is. de szükségük van a közönséggel való „bemutat­kozó találkozásra". Holnap, azaz szerdán este tehát a tévékamerák üvegszeme és a rádió mikrofonjainak fémfüle Éva Pilarová, Marta Kubisová. Szepesi Éva. Bihari Éva. Helena Zágornvá, Petr Spaleny, az amerikai Beacb Boys-egyiittes műsorát varázsolhatja majd a képernyőre, illetve az éter hullámaiba... Említettem már, hogy a hazai, nemzeti dalverseny a fesztivál második napján kezdődik. Természetesen, ez a szerdainál jóval nagyobb izgalmat, feszültséget hoz majd a PKO nagytermébe, hiszen J. Stédron. Pavel Novak. Aletta Tichá, Karel »lába, Karel Cernoch. Tatjána Hubinská. az Uirych-lestvérpár, V. Sodorna. Milan Drobny. Hatu Pazeltová és Bihary Éva egyaránt a döntőbe jutás reményével in­dulnak... Az est második felében az előzetes érdeklődés szerint minden bizonnyal zsúfolt nézőtér előtt — többek között — az új-zálandi J. Rowles és a trinidadi The Soul Agoncy-együttes találkozik a pozsonyi közönséggel. Pénteken a hazai, nemzeti dalverseny második középdöntőjében Karel Hála, Václav Neckar. Yvetta Simonová Karel Gott. Petr Traxler. Helena Vondrácková, Marcela Laiferová, Waldemar Matuáka. Nad'a lirbánková. Miroslav Licko és Petr Sedlák szerepelnek, míg szünet után az angliai The Tremelos-együttes, az amerikai Lón Satton, az olasz Lara St. Paul és a legjobb csehszlovák beat-együttes — Prúdy lép színpadra. A Pozsonyi Líra szerdai „nagy napja után“, szombaton a hazai verseny döntő­jével, illetve a francia Michel Polnareff, a román Luminlta Dobrescu és a spanyol Eurovíziő-gyöztes Salome föllépésével éri el második csúcspontját. Mit mondhatnék el még többet, így. elöljáróban? Bizonyára sokan kiváncsiak az olvasók közül például arra. vajon a hazai énekesek közül ki milyen dallal in­dul...? Nos, ez még a szükkörű zsűri és az igazgatóság titka, egyelőre csupán a dalok szerzőit és címét hozták nyilvánosságra. Ez azért fontos, mert a Pozsonyt Lira nem az é n e k e s e.k, hanem a d.a.l.o.k versenye. Amennyiben pe­dig — mondjuk — már ma kaphatók lennének hanglemez-boltjainkban ezek a számok, esetleges népszerűségük vagy meddő visszhangtalanságok hatással lehet­ne mind a két középdöntőben, mind pedig a szombati fináléban az objektiven Ítélkezni hivatott zsűrire is... Az énekeseket az idén Karel Vlach zenekara kíséri, konferálni pediq ismét a kedves mosolyű. közvetlen Jarmila-asszony, azaz J. Kos- tová fog. Befejezésül csak annyit: a holnap kezdődő Pozsonyi Lira ez Idén is a szlovák főváros kulturális életének egyik legjelentésebb eseménye lesz, melyet például Miroslav Válek miniszter, személyes védnöksége Is fémjelez. (Miklósi) Ismét „rajtol" KAREL GOIT Is... Ha találkozik tíz-tizenöt csehszlovákiai magyar ember, megszü­letik egy ötlet; ha ez a kis társaság újra találkozhat, akkor moz­galom lesz belőle és ha még egyszer módjukban áll az állam pén­zén, vagy akár a saját pénzükön összejönni, akkor megszületik egy Intézmény, amelyre már nagyon régem szükség lett volna. Ez minden esetben Így van, de az vessen ránk. aki nem Ismeri helyzetünket, adott társadalmi pozíciónkat. Fogcsikorgatva bár, de mikro-társadalommá kell válnunk ebben a kis provinciában! És ezt minden kicsit értelmes csehszlovákiai magyar érti. tudja, ezért van ez a mohóság, ez a kiapadhatatlan megmosolyogtató életkedvünk, akaratunk. Ha bővebb illusztrációt akarnánk a fenti elméletünkhöz csa­tolni. akkor sok példát sorolhatnánk fel. Tulajdonképpen minden egyes intézményünk, az iskoláktól a népművészeti csoportokon keresztül az újságokig. így jött létre. Napjainkban, amikor végre a tudományos társaságok is alaku­lóban vannak, egy újabb, magasabb forma kezd meghonosodni. Az első már meg Is született: Csehszlovákiai Magyar Nyelvmű­velő és Nyelvjáráskutató Társaság. A csehszlovákiai magyar nyelv — amely hovatovább kezd elszakadni az irodalmi magyar nyelv­től — pallérozását, társadalmi életét óhajtja elősegíteni, ha tet­szik kodifikálni, megakadályozni, hogy olyan szükségtelen ele­meket. rossz szokásokat, hibákat vegyen fel, amelyek idegenek a magyar nyelv szellemétől. Mint újságírók vettünk részt ezen az alakuló gyűlésen. Sok más gyülekezet, cselekedni akaró mikrotársaság példát vehetne erről a kis gyűlésről. Az a mintegy 25—50 tudós, tanító és szer­kesztő, aki eddig két alkalommal találkozott a kassal Kazinczy Nyelvművelő Napokon, a harmadik összejövetelén már szinte példás egyetértésben, és fegyelemben vitatta meg. fogadta el a társaság alapszabályzatát. A jól előkészített, csak helyenként kiegészítendő, nem pedig módosítható alapszabályzat adta a ke­retet és így a szinte példátlan rövid délelőtti tanácskozás után a társaság már a gyakorlati munka felé fordíthatta figyelmét. A társaság céljairól, elképzeléseiről, Hadd tudósítson a társa­ság társelnökének, dr. Sima Ferencnek bevezető beszéde. (n) SIMA FERENC Tisztelt jelenlevők! Két évvel ezelőtt útnak in­dítottunk egy mozgalmat, mely • Csehszlovákiában élő magyar kisebbség nyelvi ügyeinek szolgálatát és nyelvével kap­csolatos tudományos kérdések­nek a kutatását tűzte ki célul maga elé. Mi váltotta ki ezt a mozgal­mat, melynek elindulásánál jó­val korábban értek meg a föl­tételei? Először is: a csehszlovákiai magyar nyelvhasználat vala­mennyi megnyilvánulási térén mutatkozó elparlagiasodása. Az Itteni kóznyelv, valamint tö­megtájékoztatási eszközeink nyelve elmarad a kötelező he­lyesség! és esztétikai színvo­naltól, sok benne a laza hozzá­állás okozta gondatlanság vagy a nyelvi nevelés hiányából fa­kadó érzéketlenség kifejező eszközökben eléggé szegényes és fprdításos ízű. Fokozza a kérdés komolyságát az is, hogy az alól a megállapítás alól is­koláink s maguk az anyanyelvi oktatóink sem alkotnak kivé­telt. A második indltóok az a fel­ismerés volt. hogy a mélyre­ható társadalmi átalakulás, amelyen a felszabadulásig ős­termelést folytató falusi lakos­ság átesett, szükségszerűen módosltőlag hat nyelvi alaku­latára, a nyelvjárásokra Is. A falusi életforma egyre jobban közeledik a városéhoz, az ipari társadalomban a falusi lakos­ság egyre inkább az iparban dolgozók falun lakó csoportjá­vá válik. A fokozott mozgás, a tömegtájékoztató eszközök: a rádió, az újság, a tévé egyre jobban elmossa a nyelvjárási eltéréseket, a nyelvjárásokat egyre jobban az irodalmi nyelv­hez, illetőleg annak beszélt változatához. a köznyelvhéz közelíti. Szókincsük terén i> sok a változás, mert sok ko­rábbi termelőeszközt, tárgyat, fogalmat fölváltotta a gépesí­tés, űj tárgyak, új fogalmak. A nyelvjárások a tudománynak és a műveltségnek felbecsül­hetetlen forrásaihoz tartoznak, rögzítenünk, mentenünk kell belőlük, amennyit csak győ­zünk. Ez a két körülmény készte­tett bennünket arra, hogy a mozgalom összefogására és szolgálatára a Csemadok KB mellett létrehozzuk az un. nyelvi szakbizottságot, mely­nek keretén belül az egyes részfeladatokra külön munka- csoportokat alakítottunk. Ezek a munkacsoportok a következők: 1. Sajtónyetvl csoport, mely­nek tagságát az egyes szer­kesztőségek képviselői alkot­ják. 2. Terminológiai es helyes­írási csoport. Tagsága szintén a szerkesztőségek képviselőiből áll, és feladata a Csehszlová­kiában használatos magyar szakkifejezéseknek a magyar nyelv törvényszerűségeinek megfelelő kodifikálása és ter­jesztése. 3. Nyelvi nevelési csoport, mely az iskolai oktatással kap­csolatos nyelvi vonatkozású kérdésekkel foglalkozik. Tagjai a Pedagógiai Kutató Intézet, a kerületi pedagógiai intézetek, a pedagógiai kiadó képviselői és egyes pedagógusok. 4. Beszélt nyelvi csoport. A MATESZ él a rádió képviselői­ből áll, és a MATESZ meg a rádió nyelvi megnyilatkozásai­nak gondozása a feladata. 5. Ismeretterjesztő csoport. Feladata cikkeket írni és főleg íratni a nyelvművelőkkel, eze­ket megszerkeszteni és közöl- tetni. 6. Dialektológiai csoport. Nyelvjárási környezetben mű­ködő pedagógusokból és egyéb érdeklődőkből áll. Feladata nyelvjárási szókincs, jelensé­gek és nyelvjárási szövegek gyűjtése magnetofon szalagra. 7. Toponimiami csoport. Ha­sonló összeállítású, mint a dia­lektológiai és feladata a vég­bement társadalmi átalakulás folytán könnyen veszendőbe menő földrajzi- és dűlőnevek gyűjtése. Az egyes munkacsoportok az elmúlt két. esztendőben kifej­tették tevékenységüket: Persze nem minden munkacsoport kezdte meg munkáját egyfor­ma nekiindulással. Nem szabad elfelejteni, hogy általában nul­la szintről kellett kezdenünk. Nem minden feladatra vannak már kész kádereink, nagyré­szüket hozzá kell nevelnünk, ami nem megy egyik napról a másikra. Mindazonáltal beszá­molhatunk néhány munkacso­portunk aktív tevékenységéről. Így a nyelvi nevelői, az isme­retterjesztő. a dialektológiai és a toponímlai csoport vezetői a feladatok iránt érdeklődők szá­mára Instruáló összejöveteleket rendezlek, amelyeken tájékoz­tatták őket a feladatokról és a munka közben alkalmazandó módszertani eljárásokról. Az ismeretterjesztő csoport egyes tagjai tollából ezenkívül saj­tónkban megjelentek már nyelvművelő cikkek, és meg­indult a tömegtájékoztató esz­közeink nyelvi színvonalénak az elemzése és publikálása. Cé­lunk a nyelvművelő cikkek rendszeres megjelentetése, s minden reményünk megvan rá, hogy idővel erre sor is kerül. A dialektológiai és a toponí- miai csoportban folyik a táj­szavak, a dűlőnevek gyűjtése és a népnyelvi szövegek mag­nószalagra való rögzítése. Ta­valyelőtt és tavaly ősszel meg­rendeztük a kassai Kazinczy nyelvművelő napokat, melyek nagyrészükben szintén Iskoláz­tató jellegűek voltak. — Mun­kánk színvonala elmélyülőben és tempója felgyorsulóban van, ami kívánatos is. Minden re­ményünk megvan arra. hogy idővel felfejlődünk egy munka­éhes munkabíró gárdává, mely a feladatok színvonalán áll, s melynek tevékenységét és e- redményeít haszonnal élvezi majd mind kisebbségünk, mind köztársaságunk. — 0 — Erre az összejövetelünkre azért gyűltünk össze, hogy ha­tározzunk tevékenységünknek egy magasabb fokú szervezési keretéről. Ez a keretet az ed­digi szakbizottsággal szemben a megalakítandó társaság len­ne.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom