Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-05-13 / 19. szám
JÓ NAPOT DANIA! Miből él az ország polgára? Nincs olyan ország a világon, amely feloldotta volna a város és falu között feszülő ellentéteket. Dániában nem sok a város. E kevés közül a legnagyobb Koppenhága, a „kereskedők kikötőié“, nem egészen "másfél millió lakossal. Az utána következő második legnagyobb városban Aarhus- ban mindössze százötvenezer, a nagy meseköltő, Andersen szülővárosában, Odensében pedig alig százezer ember él, pedig Fünen szigetének ez a legnagyobb települése. Egy nagyvárosú ország, akárcsak Magyarország, vagy Ausztria (ahol a lakosság több mint 20 százaléka a fővárosban összpontosul), de a főváros, aztán város. Dánia fővárosában a háztartásokban felhasznált egy főre jutó villamosenergia 609 kWő. (Csak az összehasonlítás kedvéért: ugyanabban az évben Stockholmban 472, Hamburgban 469, Bécsben 313. Budapesten 178 és Bukarestben 88 kWő háztartási villamosenergiát használtak el polgáronként.) Ha most véletlenül vissza lehetne forgatni az idő kerekét és azt az energia- igényt teszem fel a rabszolgatartó társadalomban kellene kielégíteni, a termelőerők fejlettségének adott színvonalán, emberi erővel, azt hiszem borzasztó dolgok történnének, és nagy szerencse, hogy eddig senkinek sem sikerült visszafelé forgatni az idő kerekét! Dániában nem sok a város, mégis az orszáq lakosságának a nagyobbik fele városokban él. Nem a városok nőttek, a falvak tagadták meg önmagukat. Koreában negyvenezer lakosnál kezdődik a városi jellegű település, Dániában 230 lakosú városokról beszélnek. Egy háromszáz lakosú dán városból — szinte felesleges mondani — hiányoznak a szellemi felépítmény ötvözött elemei, de a tevékenységi körök szerinti megoszlás városi települést sejtet. A társadalom szerkezete — ez már tudományosan bebizonyított szabály — meghatározza a társadalmi mozgékonyság fokát. Mozgékonyság minden tekintetben. Térben, időben a társadalom tevékenységi szerkezetében, a műveltség, elsősorban a szakmai műveltség régióban. Nem akarom emlegetni az utakat, a gépkocsikat, a szellemi kommunikáció kiépített rendszerét, vagy a kerékpárokat, mert Dániára ez hagyományosan jellemző... A tevékenységi szerkezet belső erőforrásaiból táplálkozó társadalmi mozgékonyság elsöpörte a falu szellemi életére jellemző szokásrendszereket, a természeti környezet merev ‘korlátái közé szorult parányi közösségekre jellemző hiedelmeket, babonákat, cselekvési és magatartási normákat. A műszaki civilizáció a mozgékonyság adottságai között kiszakította a falut a naturális viszonyok talajából, és a falu tagadni kezdte önmagát. „Meglátod.“ mondta egyik ismerősöm, amikor az útra készültem, „Dániában otthon érzed magad. Látsz ilyen apró fehérre meszelt házakat, mint mifelénk." Igaza volt. Sok, apró takaros kis falusi házat láttam. Meg magányos tanyákat az utak mentén. Csakhogy ezekhez a tanyákhoz portalan és sártalan bekötő utak vezetnek. Ezeken a tanyákon szinte kivétel nélkül villany világít és nemcsak világít, és a lakók foglalkozása nem a földművelés, hanem valami más. Az aprp tanyák funkciója változott meg. Valamikor termelési tevékenység fészke volt. Most inkább lakóhely. Az útközeiben ' levő magányos házakon címtáblákat, kiabáló reklám- szövegeket látni. Pótalkatrészektől kezdve a söritalig mindenfélét kínálnak a betűk. Az egyik falusi ház előtt valóságos ócskatelep. Használt kocsikerék, saroglya, régi rokka, viharlámpa, szíjostor, meg a jó ég tudná felsorolni; mi minden. A kerítésen címtábla: „Régiségek". A tulajdonos figyelmesen nézegette gépkocsink rendszámtábláját, s hamar megállapította, hogy nem olyan turisták vagyunk, akiktől remélni lehetne valamilyen üzletet. Persze Dánia tőkés ország. A tőkés társadalom törvényszerűségei határozzák meg a falu átlényegülésének folyamatát. A kisbirtok felszámolása itt sem fájdalommentes. Az emberek nem azért változtattak foglalkozást, mert öntudatosakká váltak: a sors kény- szeritette őket. A versenyképtelen kisbirtok először eladósodott. A FAO (hiányos) adatai szerint például 1950-ben a kisbirtok eszményi paradicsomának tartott országában az adósságok kamatai emésztették fel a forgalomba hozott mezőgazdasági termények értékének 4.3 százalékát. Az adók ugyanabban az évben az eladott termények értékének három százalékát vitték el. Az eladósodás ellen egyetlen orvosság van: a gazdaság felszámolása. A földet és a termelési eszközöket megveszi az adott körülmények között életképes nagybirtok (ha a bank nem foglalja le az adósság ellenében) a kisember pedig — láttuk — foglalkozást cserél. Foglalkozást cserél, de nem muszáj elhagynia lakóhelyét. Nem is hagyta el. A tönkrement kisbirtokos először a farmeroknál dolgozott. Igen ám, de az ötvenes évek elejétől a gépesítés térhódításával a felére csökkent a mezőgazdaságban az élőmunka iránti szükséglet. A farmerik többnyire géphez értő szakembert kerestek. Ezeknek ugyanannyit fizettek, mint a? ipari munkásoknak. Körülbelül másfél dollárt óránként! Nagy pénz, nem kommenció. Munkát követel érte a tulajdonos. Aki nem tud dolgozni, abból nem lesz mezőgazdasági munkás. Foglalkozást cserél... „Tanulj fiam, mert paraszt mindig lehet belőled.“ Ezt itthon hallottam. Dániában sokat kell tanulni a farmer fiának, hogy paraszt lehessen belőle. A mezőgazdasági munkának itt becsülete van, mint minden szakmunkának, amit csak tudás és szakértelem birtokában lehet végezni. A mezőgazdasági munka növekvő becsületével fokozatosan feloldódnak és elmosódnak a falu és a város között feszülő hagyományos ellentétek, amelyek erre mifelénk — és még nagyon sokfelé a világon — sok gond magvát hintik a társadalmi átalakulás barázdáiba. Nincs olyan ország a világon, amely teljesen feloldotta volna a város és a falu közötti ellentéteket, de ha lesz ilyen ország, az valószínűleg Dánia lesz. Gedserről például nem tudni, hogy város-e vagy falu. Nálunk, a házak számáról ítélve, Igen jelentéktelen kis falucska lenne. A ház, amelyben aludtunk, tipikusan falusi ház: homlokzatán az 1887-es évszám díszeleg ugyan, de az udvara akárcsak egy hazai falusi udvar: deszkakerítés, istálló, tyúkól, három kerékpár és személygépkocsi. A tetőn anténnacsomó: egyik délkelet felé mutat, arra van Lengyel- ország, a másik délnyugatnak, Nyugat-Németorszáq irányába, a harmadik Koppenhága, a negyedik Svédország felé... Szóval tipikus falusi ház. Tipikus falusi ház Dániában. A bplső elrendezés, a bútorzat és minden egyéb használati kellék városi lakást sejtet. Egy jómódú városi család lakását. Az este a gazda várt bennünket a kapuban, ő mutatta meg a szobát, de a számlát a háziasszonynál egyenlítettük ki. (Lehetséges volna, hogy ezt a szokást tőlünk örökölték?! A falon hatalmasra nagyított családi fényképek, valamivel kisebb szentkép és a családi képeknél is nagyobb olajnyomat, amelyen tehenek legelnek, és az égen hófehér bárányfelhők úsznak. Nappali szoba, amelyben a bútor másodlagos szerepet kapott a sokféle használati kellék között: varrógép, televízió, rádió, villanymelegítő és — a jő ég tudja minek — egy rég* rokka. Egyszerű falusi házról beszélek, de aki ebből arra a következtetésre jut, hogy milyen jő sora vaTI Dániában a parasztnak, az téved. Téved, mert Dániában nincs paraszt. Az ország nemzeti jövedelmének a fele a mezőgazdaságból ered ugyan, de a javaknak ezt a roppant halmazát a gazdaságilag tevékeny lakosság tizenöt százaléka valósítja meg! Ezt a magas termelési színvonalat elaprózott parcellákon, paraszti módszerekkel sohasem érték volna el. Dániában nincs paraszt. „De akkor mi van? „Farmer“ — hangzott a kurta válasz. Tudom, sokan a virágzó mezőgazdasági kisüzemek paradicsomának tartják ezt a ta* karékos kis országot, ahol még a tengerekről jövő szelek erejét is befogják és hasznosítják. de sajnos a tények a termelés erőteljes összpontosítására utalnak: a viszonylag kis területen nagy tőkebefektetéssel működő gazdaságilag erős közép- és nagygazdaságok vannak túlsúlyban. Az összes gazdaság negyvennyolc százalékát jelentő tíz hektáron aluli kisüzemek a megművelhető földterületnek mindössze tizenhárom százalékát bírják. Ezek már nem tudnak megélni a földből. De akkor miből élnek? Miből élnek ilyen jől? Miből? Mindenki abból él, a- mivel foglalkozik. Száz dán polgár közül tizenhét földműveléssel. állattenyésztéssel, erdőgazdálkodással és vadászattal foglalkozik. Harminchat a gyáriparban dolgozik és abból éi. Százból nyolc polgárnak a közlekedés ad kenyeret. (Nagy a kereskedelmi flotta.) A kereskedelem ugyanannyi embert foglalkoztat, mint az úgyne- vezeí primárls szektor együtt- véve. Százból tizenhetet. És — ez kimondottan a gazdaságilag fejlett társadalmak sajátsága — minden száz munkaképes állampolgár közül huszonkettő szolgáltatásokat végez. A termelt javak tipikus agrárországot sejtetnek, de a társadalom összetételében a paraszti jelleg elenyésző. Gedsertől Koppenhágáig 140 kilométer. Végig falusi házak, sőt: tanyák között haladtunk. Ezen a száznegyven kilométeren kilencvenvalahány benzinkutat hagytunk el, és a benzinkutak előtt több tehergépkocsit. traktort és a mező- gazdaságban alkalmazott egyéb erőgépet láttunk, mint személygépkocsit. A benzinkutak előtt — minden harmadikhoz- neqyedikhez javítóműhely is tartozik — találkozni lehet a farmerokkal, vagy a farmerek alkalmazottaival, akikről véletlenül sem tételezhető fel. hoqv parasztok. A legtöbbjük kék munkaruhát visel, és a munkaruha alatt tiszta ing, sőt: nyakkendő. A farmer traktort vezet, munkagépet kezel, és semmiben sem különbözik a javítóműhelyek dolgozóitól, akik szinte az ő tanácsai alapján szerelik ki a motorbő! a kifogásolt pótalkatrészt. Új ifjúság 5 Koppenhága minden túlzás nélkül Észak Velencéjének nevezhető, mert a várost a csatornák százai szelik át. így a közlekedés részben csónakok segítségével is lebonyolítható. A királyi gárda őrségváltása látványos parádé Az észak-írországi zavargások háttere Ezek az események azért érdemlik meg, hogy foglalkozzunk velük, mert nagyon tanulságosak valamennyi ország számára. Azt mutatták, hogy a gazdasági bajok, az elmaradott politikai viszonyok véres vallást leszámolásokra adhatnak okot a XX. század második felében és egy olyan fellett országban Is, mint Nagy-Brltan- nta. A zavargások gazdasági a- lapla: Eszak-lrország, Nagy Britannia legelmaradottab része, és a hatóságok semmit sem tettek az elmaradottság leküzdésére. Az ennek következtében elhatalmasodott balok oda vezettek, hogy a kereső lakosság 19 százaléka munka nélkül maradt. Az elmaradott politikai viszonyok Jellemzésére pedig elég elmondanunk, hogy ebben az országrészben még mindig nincs általános szavazati Jog, hanem csaknem középkori szabályok a- lapján határozzák meg, hogy ki szavazhat. így például törvénybe Iktatták, hogy a családfőknek van szavazati Joguk, de még ezt a Jogot is vagyoni helyzetükhöz kötik és ehhez Járul a legképtelenebb rendelkezés: a gazdag üzletembereknek hat „pótszavazatuk" van, vagyis összesen hét szavazatot adhatnak le akkoé, amikor a lakosság Jelentékeny részének egyetlen szavazata sincs. A gazdasági elmaradottság és az avult politikai viszonyok mindenütt más ellentétek formáját öltik magukra. Hol Jajt, hol meg nemzeti ellentétek formájában robbannak kt. S- szak-írországban vallást ellentét formájában nyilvánulnak meg. A tartományban 820 000 protestáns és 430 000 katolikus él, de a protestánsok minden hatalmat a kezükbe ragadtak. Sőt vannak olyan városok, például Londonderry, ahol a lakosság kétharmada katolikus, a városi tanácsban mégis 12 protestáns és csak 8 katolikus ül. Ezek a körülmények vezettek a második világháború u- tánl történelem egyik legvéresebb európai zavargásához és a legképtelenebb terrorhoz. Miközben mi ünnepeltünk és két-három napra elfeledtük a világ gondjait, más országokban még a májusi ünnepek alatt is drámai események zajlottak le. Vietnamban és a Közel-Keleten lankadatlan hévvel tartanak a harcok, csatározások, bombázások, megtorlások. Libanonban szigorú kijárási tilalmat rendeltek el, és Bolíviában — Barrientos elnök helikopter-szerencsétlensége után — úgyszintén. Franciaországban az egyelőre még nyugodt felszín alatt nagyméretű politikai szervezkedés és erőátcsoportosítás folyik, mert De Gaulle, a legendás elnök távozása után a franciák június elsején új elnököt választanak. Észak-Irországban a hetek óta tartő zavargásokat, politikai válságot és Terence O'Neill miniszter- elnök lemondását követően új miniszterelnököt' választottak, de a feszültség végleges rendezéséhez még további mélyreható intézkedésekre van szükség. Különösen aggasztó a Közel-Kelet mind élesebb válsága. Most csak ezzel a kérdéssel foglalkozunk,- ez azonban nem jelenti azt, hogy a többi válság jelentéktelen, másodrendű. A Közel-Keleten napirenden vannak az 5—6 őrás vagy még hosszabb tüzérségi párharcok, a gerillákkal való összecsapások. A múlt héten is például főbb őrás lövöldözés folyt a Szuezi-* csatománál; a Jordán fo- lyőnál és a Golan fennsíkon, Szíria térségében. A tűzszünetet már senki sem tartja tiszteletben, teljesen önkényesen, egyszer az egyik, máskor a másik fél keid lövöldözni. Azzal egyáltalán nem törődnek, hogy kit ér a tűzszünet megszegésének vádja. Közben folyik a készülődés egy újabb, végső és véres ’eszámoiásra. El Atasszi szlriai elnök váratlanul, akárcsak Husszein jordánial király Kairóba utazott. Az Izraellel határos három vesztes arab ország vezetői tehát fontos megbeszéléseket, egyezkedéseket kezdenek, ugyanúgy, mint két évvel ezelőtt, júniusi vereségük előtt. Nincs kizárva azonban, hogy összejövetelük a viharos libanoni eseményekkel áll összefüggésben. Az Izraellel határos kis Libanont higgadt és békés politikája eredményeként sokan a Közel-Kelet Svájcának tartják. AZ utóbbi időben azonban ez az ország is drámai események színhelye. Az arab gerillák,- a Palesztinái ellenállók korábban csak közvetve vették igénybe Libanon területét az Izrael elleni hadműveleteikhez, beszivárgásokhoz. Ojabban azonban Libanonra is kiterjesztették tevékenységüket, amit a bejrúti kormány hevesen ellenez, olyannyira; hogy katonasága véres harcot (12 halott) vívott a gerillákkal és a Kerame-kormány emiatt le is mondott. Bejrutban kisebb megszakításokkal már napok óta kijárási tilalom van, a politikai feszültség és a kormányválság még tart, és valóban végsőkig kiéleződött a helyzet. New Yorkban a négy nagyhatalom nagykövetei tárgyalásokat kezdtek, hogy megtalálják a válság rendezése felé vezető utat. Ettől függetlenül azonban a Közel-Kelet térségében veszélyes fejlemények vannak kialakulóban. Izrael szokásához híven nem akar adósa maradni az arab kormányoknak -és az általuk támogatott gerilláknak, az arabok is mind harciasab- bak, lassan elfelejtik a két évvel ezelőtti veréséget. s úgy érzik, hogy egy újabb leszámolásban ők kerekednének felül. Nasszer elnök' május elsején feltételeket szabott a béke helyreállítására. Kijelentette: „Ha Izrael kivonul a megszállt területekről, és ha az ENSZ határozatával összhangban rendezik a Palesztinái menekültek helyzetét, akkor nem lesz probléma. Ha azonban Izrael nem vonul ki, akkor az egész világnak meg keli értenie, hogy az utolsó izraeli vagy arab elestéig harcolunk. Nincs helye á politikai alkudozásnak, mert becsületbe vágó ügyről van SZÓ.“ Véleményünk' szerint á kardcsörgefés mitsem segít a helyzeten, a vitás kérdéseket végül is tárgyalások útján fog kelíeni megoldani. —S— » t
