Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-05-13 / 19. szám
GYÓGYSZEREK orvosi RECEPT NÉLKÜL Az asszonyt, aki meghívta szerkesztőségünket Máté Ellának hívják, Ella néninek, mert kora szerint már bizony nagymama, bár messziről se néz ki a személyazonossági igazolványban bejegyzett korra. De ne vágjunk a dolgok elébe, azonnal eljutunk testi és lelki fiatalságának forrásához, a helyes táplálkozáshoz. — ötvenkét éves vagyok, ami azt jelenti, hogy átéltem a kapitalizmus éveit is, -úgyhogy jól tudom mi volt akkor s mi van ma. Kérdezze-meg a szüleit fiam, hogyan táplálkoztak akkor az emberek. Minden családnak volt két-három tehene és ennél fogva a tej és tejtermékek a táplálkozás e- (jyik fő forrásai voltak. A kenyér is más volt akkor... Na ugye, de mit tudhatja maga, aki akkor még a világon sem volt. Valahol biztos van kimutatás az akkori betegek számáról. Bn mondom magának, nem volt akkor annyi beteg, mint manapság. Fele annyi se... Na jó, Ella néni; manapság már nehéz tehenet tartani, nemcsak városban, de faluhelyen is, ahol pedig még vannak legelők és istállók. Bs a kenyér? Ki tudja? Sokan mondják, hogy jobb ízű volt. Bn nem kóstoltam. A konyhába megy, egy vizesronggyal letakart tepsit tesz elém és mondja, nézzem meg, mi van a rongy alatt. Vizes búza, de ő kijavít, csíráztatott búza. Gyanút fogok, hogy szabad idejében netán ezt rágcsálja, de Ella néni azonnal magyarázni kezd: — Nem kell megijedni, fiam, harapjon csak szét egy szemet. Na látja, ugye jó, puha s édeskés íze van. Hát ezt a búzát ledarálom és ebből készül a búzakeltés vagy ahogyan azt mi falusiak mondjuk, biracs. Azok, akik ezt szokták sütni, talán nem is tudják, micsoda vitamintartalma van egy tepsi biracsnak. Nincs vetélytársa a többi eledel között. Bs honnan tudja mindezt? — Ja, a beteg emberek mindent megpróbálnak, csakhogy visszakapják egészségüket. Nekem Závodny József orvos a- jánlotta a biracsot, meg a Graham-kenyeret is. Addig persze egy kukkot sem hittem az egészből, amíg a saját bőrömön ki nem próbáltam. Nagyon beteg voltam, a reun^g átjárta egész testemet, hogy se ülni, se aludni nem *fttam a fájdalomtól. Kérdezem tőle, mióta használja ezeket a gyógyszereket. Bevallja, hogy eléggé rendszertelenül, csak akkor, amikor már ég talpa alatt a föld. Kezdetben, közvetlenül azután, hogy súlyos lábreumában szenvedett, betartotta az orvos utasítását, miszerint a Graham-kenyér és a biracs fogyasztásakor a folyadékot és a húst csaknem ki kell zárni az étlapból. De jött a nyár, vele a munka — különben is már e- gészségesnek érezte magát — és a diétának vége szakadt. Pár év múlva, amikor visszajött a betegségem, újra kezdtem a kúrát. Ismét segített. Tudja, én csak a saját tapasztalatomból beszélek. Viszont szeretnék valamit ajánlani a fiataloknak: addig táplálkozzanak helyesen, amíg nem idősek. Ne hússal tömjék tele magukat, hanem tejjel, túróval, tejföllel, tejtermékekkel. Persze nem az üzleti fölözött tejre gondolok, hanem a jó házi tejre, amelynek három koronába kerül litere, de felér az még az öt koronás üzleti tejföllel is. Azonnal példákat hoz elő, a parasztasszonyt, akit állandóan szédülés környékezett, a szőlőben — mert ott szomszédok — mindig összeesett és a múltkor azt mondta, ú- jabban a szövetkezetben fejönö. — összecsaptam a kezem és nem akartam hinni a fülemnek. Nincs neked elég dolgod a ház körül, mondom neki. ö meg erre: hallod, amióta a tehenek mellett vagyok, minden reggel jót húzok a tejből, és bizonyisten jól érzem magam egész nap. A szédülésnek lába kelt. A családjáról is beszél. A férje? ő csak boron meg húson él. Amióta együtt vannak, egy deci tejet se vett a szájába. Csak nevet Ella néni diétáján. — Nézzen csak rá, fiam, csupa pattanás, pedig micsoda délceg legény volt, amikor összeismerkedtünk. Világos. Elromlott a vére a nehéz húsoktól meg az italtól. Itt szemben lakik egy öregember, szintén reumás, neki is ajánlottam az orvosságomat. Egy hónap múlva eljött megköszönni, pedig azelőtt még aludni sem tudott a fájdalomtól, nemhogy járni. Olyan család talán nincs is falvainkban, ahol ne lenne legalább egy betegeskedő ember. Ennek föokát Ella néni abban látja, hogy a falvakon kevés a fejőstehén, az emberek kevés tejterméket fogyasztanak. — A mi falunkban a szövetkezeten kívül csak két családnak van tehene, de a szövetkezetben olyan koszos, tisztátalan környezetben fejnek, hogy az ő tejük senkinek sem kell. A párezres falunak a két árva tehén marad... De közben már neki is fogott az áztatott búza darálásához. Villany kávédarálón, mert nincs más lehetősége. A tepsi búza lisztté darálása bizony sokszor fél napig is eltart, mert a kis daráló hamar bemelegszik... Ezúton is kérjük ezermester olvasóinkat, akik tulajdonában van egy kis búzadaráló vagy erre a célra alkalmas gépecske, esetleg tudják a módját, hogyan lehet hozzájutni ilyen szerkezethez, írják meg az Új Ifjúságnak. Ella néni 500.— koronát ígért annak, aki segít rajta. Megéri. — Nézze fiam, ez a Graham-kenyér. Reggelenként vajjal eszem, és egész nap rágcsálom, amikor csak eszembe jut. A kenyér ijesztően barna és ilyen sötét tésztából készültet csak kollégám mutatott, amikor visszatért a Szovjetunióból. Megkóstolom, az íze nem rossz, de mégse szeretném, ha csak a Graham-kenyér fogyasztásával juthatnánk vitaminokhoz... — Az lenne a legjobb, ha ezt a kenyeret kétszersült formájában vehetnék meg a ráutaltak. Valamikor kapható volt, de jobb, hogy abbahagyták a sütését, mert annak csak a neve volt Graham-kenyér. Viszont vannak itt másfajta gyógyszerek is. A tejet már ugye említettük, ezenkívül a tojás- sárgája is patika. Ügy megszűnteti a fejfájást, mint a pinty. Szamárköhögés ellen jót tesz, ha mézzel és vajjal elkeverjük. A gyereknek másnap már semmi baja sem lesz. Nem bírom kivárni, amíg ledarálja a liter búzát, azért kérem, mondja el, mi következik a darálás útán, hogyan készül a Graham-kenyér, vagy falusiasán: búzatejes, korpával ledarálva. Egy liter megmosott, megszárított búzát ledarálunk, Ízlés szerint sózzuk, négy marék lisztet teszünk bele és tepsiben megsütjük. A „búzakeltés“ vagy biracs receptje: Fél liter búzát néhány napig vízben áztatunk, vizes rongy- gyal letakarva öntözgetjük. amíg a búzaszemek megpuhulnak. de nem szabad, hogy a búza kizöldüljön. Ledaráljuk, másfél liter vízben kimossuk belőle a „tejet“, majd egy kis kenyérlisztet teszünk hozzá és tepsiben megsütjük. A biracs finom, édeskés ízű. Mindkét módszer erősen szépítő hatással van az arcbőrre is. Elbúcsúzom Ella nénitől, de a kapuból visszahív, a spájz- ban lekanyarint egy falat csodálatos szalonnát, becsomagolja és a táskámba teszi. De Ella néni, ez tudtommal nehéz étel! — Fiam, a jó szalonna még senkit sem harapott meg. Az utcasarokról még visszafordulok: ott áll az ajtóban és integet. Nem tudom, hogyan fognak reagálni olvasóink Ella néni receptjeire és azt sem tudom, milyen tudományos alapja van tapasztalatainak. Nekem hálisten- nek még nincs szükségem arra, hogy kipróbáljam a biracs és Graham-kenyér kúrát, de olvasóink között biztosan akad, aki vagy kíváncsiságból, vagy szükségből végig szenvedi a darálást, de főleg az evést. Az eredménynek — Ella néni szerint — már egy hónap múlva meg kell mutatkoznia, és én. habár nehéz szívvel, de felajánlom az ajándék szalonnát annak, aki megírja az Új Ifjúság olvasóinak a kúra pozitív vagy negativ hatását. Fontos figyelmeztetés: a szalonna még egy hónap múlva is friss lesz! Ellenkező esetben kénytelen leszek egyedül elfogyasztani. Zácsek Erzsébet ült egy barátom, aki boldogult legénykorában hadilábon állott az erkölcsi' tisztasággal. Előszeretettel vétett az Or kilencedik, „Felebarátod feleségét... stb“ kezdetű parancsolata ellen. Efeletti bánatában jámbor életű édesanyja nem győzte kegyeletes példálózásokkal: — Ne settenkedj már örökké férjes asszonyok körűit — Mi az, hogy örökké? — feleselt az ifjúkorú bűnöző. — Ráérek megjavulni, ha megöregszem. Most még fiatal vagyok! — Néhai Szent Ágostonról vehetnél példát, akt viharos múltja után pontot téve, önmegtartóztató életet kezdett... — Igen ám, de hány éves korában? — leckéztette most édesanyját Sanyi. — Ha any- nyira ismeri a szentek élettörténetét, azt is tudnia kellene, hogy a derék egyházatya bizony már megette a kenyere javát, mire — kissé megrogy- qyanva — lemondott a földi boldogságról . és — átnyergelt. Ezt én is összehozom! KISSÉ CSENDESEBBEK LETTÜNK... Es Sanyi barátomnak igaza volt. Nemcsak hithű ókeresztények tértek meg, ha kitombolták magukat, hanem kevésbé jámbor halandók is felhagynak duhajkodásukkal, ha koruk előrehaladásával kifogynak a szuszból. Rendszerint nem a magába szállás, a bűnbánat, hanem a természetes biológiai folyamat készteti őket életmódjuk szükségszerű átszervezésére. Érthető okokból nem élek ehelyütt a sokat akaró szarka hasonlatával. De hadd hozzam fel iskolapéldául a csaknem Európa- hírnévre emelkedett Strassznoff Náci esetét a századforduló idejéből. A daliás megjelenésű fez- őr végigzsarolta a régi Magyar- ország pénzeszsákjait anélkül, hogy lefülelhették volna. De amint elviharzottak fölötte az évek, egyre veszített rugalmasságából, ellenállhatatlanságából, furfangosságából. Életéveinek szaporulatával mindinkább letört, halványulni kezdett szerencsecsillaga. Végül is olyan alaposan lebukott, hogy lecsukták. Mivel azonban a budapesti hekusok rengeteg trükköt tanultak tőle, kényszerlakhelyet eszközöltek ki számára egy Tisza menti faluban. Ott töltötte élte alkonyát az egykor híres nőszédítő-szélhámos nem azért, mintha töredelmes önbírálatot gyakorolt volna,, hanem egyszerűen kiöregedett mesterségéből. Mert nemcsak halál, hanem öregség ellen sincs orvosság! — új ifjúság 3 ki, ha észrevétlenül el tud csenni tőle valamit. Később Miki mégis, és végérvényesen lebukott. Értesüléseim szerint Garas Miklós ma egy mátyásföldi egységes földműves szövetkezet megbecsült könyvelője. De sem Gere, sem Garas nem hintett hamut a fejére. Másokhoz hasonlóan ők sem tértek meg, hanem csak kivénültek. AZ ÖREGEDÉS CSALHATATLAN JELE B ár cikkem tartalma meglehetősen eltér egy ifjúsági folyóirat szokásos tárgykörétől, mégis odakére- rekedztem soraimmal hasábjaira. Elhatározásomra néhány fiatal barátom kérdése bátorított fel: milyen ts az öregség, mik a jelei? Arról az épületesnek éppen nem nevezhető életkorról szeretnék tehát némi képet nyújtani a kíváncsiskodóknak, amikor — mint már említettem — akarva-akaratlan kissé csendesebbek leszünk. Más szóval: amikor az ember már nem oda lép, ahová mások akarják. Amikor a szerető hitves vagy élettárs egyszeribe rádöbben megszámlálhatatlan, eddig — úgymond — ravaszul palástolt fél- szegségeinkre, rossz tulajdonságainkra, neveletlenségünkre. Egy paradtesomüző arkangyal kérlelhetetlenséqével megjövendöli a zsiradékdús táplálkozás borzalmas következményeit, a dohányzás romboló és az alkohol butító hatását az idősebb szervezetre. A szinte megríkató hitvest gondoskodástól egyesek azután búskomorságba esnek. További kellemetlen jelenségnek számít, hogy hatvan éven felül az embernek már nemigen kerekedik kedve bokázásra és ciqánykereket sem hány, ha nem akar idő előtt megrokkanBEOSZTOTTAK A MENETSZAZADBA Minap egy karfásammal arról beszélgettem, kit mindenkit „nélkülözünk“ az utóbbi időben sorainkból. Ismerősöm akkor találóan megjegyezte: ,,Hja, bennünket már beosztottak a menetszázadba!“ Az első világháborúból származó, közben meghaladott fogalommá vált német nyelvű Marschkompanie után „menetszázadoknak“ nevezték el azokat a katonai alakulatokat. amelyeket közvetlenül a tűzvonalba szállítottak. Akit tehát beosztottak a menetszázadba, annak számolnia kellett az „előbb-utóbbal". Hódié mihl eras tibi — Ma nekem, holnap neked. Legalábbis általánosságban ugyanez vonatkozik ránk, akik maholnap átkelünk a Styx folyón... ZSEBTOLVAJ BARÁTAIM SZÍNEVÁLTOZÁSA Elöljáróban kijelentem, hogy igenis pirulás nélkül barátaimnak tartom őket ma is még. Csodálattal, sőt bizonyos irigységgel töltött el kézügyességük, elszántságuk, merészségük. Csupán nevüket változtattam meg önkényesen — élő személyekről lévén szó. Egyikükkel a minap találkoztam. Felismert zenész koromból és viharosan‘ üdvözölt. A második háború előtt ún. nemzetközi zsebmetsző volt Gere Pista, akit több közép-európai állam rendőrsége „váltakozó hadiszerencsével“ körözött. Pista barátommal ezres bankónál kezdődött a zenekarnak kijáró tiszteletdíj alapfoka. Evei számával párhuzamosan alábbhagyott közbiztonsága, remegni kezdett, csökkent a „mersz“-e, egyre gyakrabban lebukott. Megtudtam tőle, hogy a háború után felcsapott zsákolónak a pozsonyi Téli-kikötőben. Ma már raktárno- ki tisztségét tölt be és tisztességes nyugdíjnak néz elébe. G eréhez hasonló pályát futott be Garas Miki, egy délszlovákiai városnak és környékének helyi nevezetességű, rettegett zsebmetszö-szela- donja. Ottani vendégszereplésem idején Miki barátom például hidegvérrel kiemelte a járási főnök aranyóráját annak mellényzsebéből mindnyájunk szeme láttára, de vissza is szolgáltatta jogos tulajdonosának. A járási hatalmasság ugyanis büntetlenséget ígért nett REZIGNÄCIÖ Egyúttal azt is elárulhatom az érdeklődőknek, hogy — bár még helyt viszonylatban sem értem el a Nácikhoz, Pistákhoz, Mikikhez hasonló hírnevet — én sem adtam be önként a derekam. Velem is az évek „végeztek", bármennyire kapálóztam ellenük. M indazonáltal ma is még bizonyos mértékben kárpótol a hiányokért a kiegyensúlyozottság érzete, a merengés, régmúlt emlékek felidézése. Megbékéltem a sorssal. Hiszen gyakori magányomban oly jólesik hallgatni a csend duruzsolását, amely régi májusok édes-bús ' nótafoszlányait zümmögi. Vagy ha kristálytiszta nedűt töltök poharamba egy álomszép szempár jelenik meg az alján. De ha visszazökkentem a valóságba, fájó szívvel tudatosítom, hogy nem hazudik a muzsikaszó: „Öreg legénynek nem való a május.. “ Amíg befut értem az utolsó vonat, a- melyröl nincs leszállás, mert könyörtelenül robog a Végállomás felé. Az egyiket elöb, a másikat később repíti oda, akár első, akár másodosztályon utazgatott azelőtt, parasztszekéren vagy luxuskocsin Járt-e életében. De ezen az utolsó szerelvényen Is a hajdani nótát szeretném dúdolni: ,„Ha fent leszek az égben, a szentekkel „brúdert“ iszom én S az angyalokat megtanítja lumpolni majd a vénlegény. KOZICS Ede IDŐVEL mindenki MEGJAVUL V
