Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-05-13 / 19. szám
Az alkalmatlankodás az ostoba szerepe: az okos ember megérzi, vajon szívesen látják-e, vagy unják; távozni tud a kellő pillanatban: abban, amely megelőzi azt, amikor feleslegessé válna. La Bruyére / □ A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR FIATALOK LAPJA XVIII. évf. 1969 SZABALYTALAN INTERPELLÁCIÓ A szabályszerű interpelláció az, amikor a képviselő a parlamentben bizonyos kérdésben felvilágosítást, magyarázatot kér az illetékes minisztertől súlyos problémákkal, jelenségekkel kapcsolatban. Mivel én nem vagyok képviselő, sza- bályszerűtlenüi a képviselőket szeretném interpellálni. A Szövetségi Gyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács fiatal képviselőihez fordulok a gyermekek és ifjúság ügyeivel foglalkozó állami bizottság kérdésében. Számos ígéret ellenére Szlovákiában még ma sem tisztázódott e nagyon fontos szerv felépítésének kérdése ugyanakkor a cseh országrészekben már január óta külön minisztérium látja el a fiatalok legfontosabb társadalmi és szociális problémáinak intézését. Az elmúlt húsz esztendő leforgása alatt, míg országunkban egységes ifjúsági szervezet működött, számos ifjúságot érintő politikai, szociális és művelődési kérdésben az állam- hatalmi szervek ezt a szövetséget bízták meg az ügyek intézésével. Ez a gyakorlat nem bizonyult szerencsésnek; egy társadalmi tömegszervezet nem helyettesítheti az államhatalmat és nem válhat államhatalmi szervvé, mert súlyos konfliktusba kerül saját tagságával. Elkezdődik az elidegenülés folyamata, ami például a CSISZ esetében is megtörtént. Ezért már évek óta szükségszerűvé vált olyan állami szervek kiépítése, amelyek a fiatal nemzedék életbevágóan fontos kérdéseivel egyetemesen foglalkoznának. Ezek a szervek nem zavarnák az iskola, munka és szociális ügyek minisztériumának működését. A szak-minisztériumok feladatai küldetésüknek meqfelelően részletproblémákra szorítkoznak úgyis. Nem beszélve olyan lényeges kérdésekről, mint az iskolán kívüli nevelés, a szabad idő célszerű kihasználásához szükséges berendezések irányítása, stb. Az ifjúság a mi korunkban különösen dinamikus társadalmi erő. Jellegzetes vonása, hogy részben a mának, de elsősorban a jövőnek él és a jövő fejlődési irányzatait ösztönösen érzi. Képletesen mondva — egy lábbal a jelenben, a másikkal a jövőben jár, míg az idősebb nemzedék egy lábbal a jelenben, a másikkal a múltban áll. Ebből a tényből konfliktusok, súrlódások származnak, s ezek mellett nem lehel kézlegyintéssel továbbmenni. Az ifjúsághoz hozzátartozik az is, hogy igyekszik kialakítani önálló életfelfogását és a társadalmat e felfogás szerint szeretné alakítani. Ez is érthető, mert a történelem során még sohasem volt egyetlen nemzedék sem, amely megelégedett volna az átvett hagyományokkal és ne törekedett volna saját képmására alakítani a társadalmat. Ebből következett azután az a pozitív jelenség, hogy minden valóban haladó forradalmi megmozdulás szociális bázisa és tartaléka az ifjúság volt. Ha ebben a kérdésben egy társadalomban nehézségek, problémák merülnek fel, úgy helytelen egyszerűen és globálisan a fiatalokban keresni a hibát Az eszméket, elveket és elképzeléseket minden esetben konfrontálnunk kell a féllábbal jövőben élő ifjú nemzedék nézeteivel. A múltban, és sajnos nem egy esetben még ma is tanúi vagyunk annak, hogy az ifjúságot az illetékesek közül is sokan csak objektumként kezelik, nem pedig úgy, hogy ő is a társadalmi fejlődés egyik fontos szubjektuma, irányítója, tömören; saját sorsának kovácsa. A fiatal nemzedék ezt a helyzetét teljes mértékben átérzi, ezért iszonyodik a manipulálás különböző formáitól. A tudománvos műszaki forradalom korszakának embere különösképp érzékeny az emberi szabadságjogok iránt. A szoci lista társadalmi berendezést természetesnek tekinti, s ma mindinkább a szélesedő állampolgári jogokért küzd. Úgy gondolom a társadalomnak és az ifjúságnak egyaránt érdeke, hogy ezek a bonyolult kérdések megoldása intézményes kereteket kapjon. Strasser György számunk■ fii 1 ban: • Klub-Híradó • Zácsek Erzsébet riportja • A szabadság az „elkerülhetetlennel" szembeni dac • Interjú Hubik Istvánnal, a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatójával Jó napot Dánia! — Miből él az ország polgára? 506 szó külpolitika Sport Egy csokor gyöngyvirág Pucéran a börtönbe? A botrányhősnőből családanya lett Szakállszárító A monogramos púderdoboz A Beatles-történet Cseres Tibor novellája Csúzli A szerelem buktatói Karinthy Frigyes: Tessék pontosan kérdezni Törd a fejed Tudomány és technika TV-műsor Divat • Virágápolás $ASS.4K LAJOS; Májusi csoda 0 májusi nap égi vörös bálvány dicsérlek hogy áldásod ily bőven hullatod ránk éhezőkre és szomjúhozökra azokra akik hisznek a csodában ami oly természetes valóság mint vad és pompázó szeretőim akik szintén a csodával határosak. Mind e virágok az ő testük illatát lehelik felém szirmaik meglibbennek a szélben ahogyan az ő szempillájuk zárult és nyitott félájulatban ha ajkunk összetört a csókban s azért is hasonlóak szeretőimhez mert épp olyan rövid lesz életük amilyen rövid volt az ő szerelmük. Hányszor feszültem a kapunak amit rámzártak hányszor irigyeltem a ferdeszemű sárga kínaiakat mivelhogy az ő istenük emberségesebb isten mint a mién) miénk. Ö te bronzfényű mozdulatlan gyönyörűség virágok és madarak istene ha látom festőid fecskeröptű ecsetvonásait színészeid hamisan tragikus maszkját ámulatában megáll a szivem verése felvérzenek örök sebeim őrök bánatom forrásai. De ma e türkisz és smaragd hajnalon részesévé lettem minden kalandnak rigóival és virágaival enyém e vérzés nélkül szülő kert ott is jelen vagyok ahol senki sem lát két rózsatő közt mezítelen nyújtózik el szeretőm kedves dalát egy méheraj zümmögi folyvást s én gyökérpipával a számban bámulom a csodát ami oly természetes valóság. Bódult szemek és halk sóhajok ezek a virágok. v
