Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-29 / 17. szám
t 6 új ifjúság------------15 PERC VENCELLEL A REPÜLŐTÉREN Lehetséges-e olyasmi, hogy a kapus az egyik vasárnap nem éppen a legjobb napot fogja ki, de a következő héten már alig lehet gólt lőni neki? Lehetséges. Ez sok mindentől függ. A fáték alakulhat úgy. hogy belefön az ember, s ha sikerül valami, szinte valóban nem lehet gólt lőni neki. A Slovanban most az a helyzet, hogy az otthont mérkőzéseken alig érek labdához, nincs alkalmam védeni. ön bizonyára meg tudja mondani, hogy milyen középhátvéd Hrivfiák. Popluhárt — űgylátsztk — pótolni tudja. Az első mérkőzéseken izgatott volt, de egyre inkább belefött. Megbízható védőnek tartom, aki nagyon tói fejesei, jól helyezkedik és egyszerű, s amellett tiszta eszközökkel látszik. A válogatott csapatnál kötünk ki a beszélgetés során. Vencel most Viktor tartalékja. A válogatottban szinte mindegy, ki a tartalék és ki véd, mert az mégsem olyan gyakori szereplés. De klubcsapatban tartaléknak lenni borzalmas. Tudom, milyen rossz érzés az, ha a kapus nem tudja megmutatni, mit tud. Az edzéseknek egész más a légköre, mint a meccseknek. Az igazi tűz a mérkőzéseken van a kapu előtt, az edzéseken nem szerezhet rutint az ember. Ezért mentem annak ide fén Komáromba és szerencsém volt, hogy sikerült a visz- szatérés, hogy állandó helyet kaptam a Slovanban. Kik a kapus leggyakoribb sérülései? Hát én szerencsére nem panaszkodhatom, mert négy év alatt alig hagytam ki meccset, szinte ki sem hagytam, volt egy kis agyrázkódásom, de azt kihevertem. Mondjon valamit legutóbbi délamerikaí útjáról. Arra a tizenkét előnyös ajánlatra gondolok, amelyet ott kapott. Először is tudni kell, hogy Délamerikában más a kapus helyzete mint Európában. Ott a kapus a központi figura, a közönség benne látja a pálya egyik legfontosabb emberét. Ha az ember ott jól szerepel, nagyon tisztelik és becsülik. Ezért kaptam én is annyi ajánlatot, természetesen a csapat vezetői azonnal kijelentették, hogy szó sem lehet szerződéskötésről. Ha lehetne, elmenne Délamerikába? El, de nem egy-két évre, hanem hosszabb időre. Milyen az atlétikához való viszonya? Mennyit ugrik távolba vagy magasba? Fogalmam sincs róla, legutóbb a középiskolában ugrottam vagy százhatvanöt centimétert, azóta nem ellenőriztem rugalmasságom, mert az edzéseken sincs ilyesmi. Az utolsó kérdés, hagyományosan, a csehszlovák-magyar világbajnoki selejtezővel kapcsolatos. Nemrég a Népsport munkatársának nyilatkoztam. Az Oj Ifjúságnak is csak azt mondhatom, hogy nem lehet jósolni. A szerencsésebb csapat kerül tovább. jbt) VENCEL SÁNDOR Kolár Péter felvétele Az íj ifjúság sportrovatának AUTOGRAM - MÚZEUMA: Puskás Ferenc BATTA GYÖRGY: FENYVESI MÁTÉ EVANGÉL HA A r * Á VÁLOGATOTTAK ÉS AZ tJONC * NAGY PÉNZ NAGY FOCI - KIS PÉNZ KIS FOCI ? * MIKROSZKÓP ALATT A SZURKOLÓ A válogatottba-jutás körülményeiről is hallgassuk meg Fenyvesi Mátét. Kevés labdarúgó jut el a válogatottságig, és még kevesebb válik állandó tagjává a nemzetei tizenegynek. „Amikor az ember eljut a válogatott keret-tagságáig, már eléggé ismert ember, legtöbbnyire a válogatottak is tudnak róla. Neve nem ismeretlen. Amikor bekerül, üdvözlik, mindenki a seegítségéről biztosítja, legalábbis szóban, persze hogy aztán a pályán mi történik az a bekerülő játékostól is függ. A tapasztalt válogatottak azonnal meglátják és megérzik, ha valaki véletlenül jutott be a keretbe, és nem fog a csapatban gyökeret verni, de felismerik azt a játékostípust is, akinek mozgásában benne van az, hoöy huzamosabb ideig lesz válogatott, mert van benne tehetség akarat és érzék. Akkor aztán másképp kezelik az embeert. Ez egy nagyon érdekes dolog, ez a megérzés, ez a felismerés. Aki csak úgy véletlenül csöppent oda, azzal nem is úgy beszélnek a többiek.“ Most egy másik témakörbe vágunk. A szurkolók között számos mendemonda keringett és kering egyes játékosokról, akik képesek voltak „lazsálni“ fontos válogatott mérkőzéseken is, mert a „nagy pénz nagy foci — kis pénz kis foci“ elméletet vallották — állítólag. A szurkoló elsősorban a mindig küzdőket szereti. Megérzi, ha nem megy kedvencének a játék, de jóleső örömmel nyugtázza, hogy ennek ellenére hajt, küzd a védő vagy a csatár, azaz mindent megtesz annak érdekében, hogy a csapat sikerrel szerepeljen. Az ilyen játékostípust tartják becsületes, jó hazafinak és embernek, mert egyrészt — a pénzt megszolgálja, s nem csapja be a százezres szurkolótábort, másrészt nemzetét is kiválóan képviseli. Fenyvesi ilyen labdarúgó volt, Egyetlen* alkalommal sem érte „lazsálás" vádja. Xud-e tudatos félgőzzel-játszásról válogatott szinten? „Szerintem ilyesmi nem történik meg, de ha valaki mégsem tudja azt produkálni, amire képes, az a hozzáállás és akaraterő hiányában rejlik. A játékosok többsége kiválóan van felkészítve a válogatott mérkőzésekre. Azokra különösen. Ha viszont a játékos ezt nem tudatosítja, akkor amikor például egy rossz éjszakája volt vagy más problémája van, könnyen kizökkenhet. Lélektanilag is megfelelő fokra kell emelkedni ahhoz, hogy minden körülmény dacára jó teljesítményt nyújthasson. Az, hogy valaki nem alszik, természetes jelenség hébe- hóba, és lehet, sőt kell is a következményeken változtatni. A labdarúgónak nem szabad megijednie vagy izgulnia, hanem tudatosítania kell, hogy ő az álmatlan éjszaka ellenére is jó erőben van, hiszen heteken, hónapokon keresztül mindent megtett ennek érdekében, és ezt egyetlen álmatlan éjszaka nem rombolhatja le. A felfogáson kell változtatnia. A jókedve, játékhoz való hangulata ilyen esetekben nem jön spontán, tehát mesterségesen kell megteremtenie, Én is voltam, nem is egyszer, olyan hangulatban, hogy legszívesebben lefeküdtem volna és nem futottam volna két lépést sem. Viszont tudtam, hogy jó erőben vagyok, mert készültem a meccsre, és egy éjszaka nem zökkenthet ki. Hangulatot teremtettem magamnak. Elmentem sétálni, próbáltam magam beleélni a játékba, megkíséreltem elképzelni a délutáni mérkőzés mozzanatait, mit tennék ekkor vagy akkor, s aztán magán a mérkőzésen is hajtottam, az első perctől kezdve, s ha sikerült egy jó megoldás, a hangulatom is jobb lett. Átsegítettem magam a holtponton és nem volt különösebb problémám. Sokszor kényszerül arra az ember, hogy magára erőltessen egyes dolgokat.“ Fenyvesi Máté fekete hajú férfi, de most, túl a harmincon őszes szálak is keverednek a többi közé. Nemcsak hazájában ismerik becenevén. Honnan ered vajon a Tüske elnevezés? „Még Kecskemétről hoztam magammal ezt a nevet, akkor még rövid hajat hordtam, s drótszerü hajszálaim asszo ciálták akkori edzőmben, Serényi Imrében a hasonlatot.“ A Ferencvárosnak, Fradinak, FTC-nek van a legnépszerűbb szurkolótábora Magyarországon. A szurkolás érdekes dolog, és fontos is. Jártam néhány országban és néhány nagy stadionban. A hangulat mindenütt más volt. És — mindenütt kihatott a játékosokra. Magyarországon és Csehszlovákiában is sokat vitáznak arról, hogy miért olyan pasz- szívak manapság a nézők, miért buzdítják egyre ritkábban csapatukat, miért fütyülnek, ha nem megy a játék, stb. A vitában sokféle* érv elhangzott és elhangzik. Szó esett és esik a megváltozott körülményekről, a játékosok hozzáállásáról, stb. Megfigyeléseim szerint azonban egészen jelentéktelennek tűnő dolgok is közrejátszanak. Az angol szurkolók végigrivallják és éneklik a kilencven percet, megállás nélkül. Ültem angol szurkolókkal. A bíró még a sípjába sem fújt, s máris bennük volt két deci whisky. Mérkőzésre ki sem mennek üveg nélkül, de becsületükre legyen mondva, nem részegednek le „a sárga földig“, csupán olyan hangulatba ringatják magukat, amelyben énekelnek, szurkolnak, levetkőzik gátlásaikat. A másik dolog az, hogy nyugati pályákon hiába keressük a gyepet körülszalagozó atlétikai pályát! A futballstadion csak a futball otthona. Ennek azért van óriási jelentősége, mert a néző közelebb kerül a játékhoz, szinte az orra előtt futkosnak a játékosok, s a néző is szinte játszik. Ott, ahol hat-nyolc méterrel megnő a néző és a játéktér közötti távolság, úgy érzi magát az ember, mintha nagyítóüvegen át figyelne valami nyüzsgő embercsoportot, mintha távoli mikrovilágot tanulmányozna egy laboratóriumban. E bőséges bevezető után hallgassuk meg ismét minden idők egyik legnagyobb magyar balszélső-egyéniségét, aki a szurkolókról és a szurkolásról ejt egy két szót. „A szurkoló akkor szereti meg a játékost, ha az kielégíti igényeit, megkedvelted magát vele. A Ferencvárosban ez azt jelentette, hogy a játékosnak nem volt szabad „állnia“ a pályán, ha hibázott, meg kellett próbálnia visszaszerezni a labdát, s nem másokat okolni saját hibája miatt, azonkívül nem volt szabad hátrafelé passzolnia, hanem mindig előre, az ellenfél kapuja felé. Az a játékos, aki kettőnél többször visszafelé passzolt a Fradi-pályán, nem került a szurkolók kegyeibe és nem tudott gyökeret verni az Üllői úton. Ezért én és társaim is igyekeztünk a szurkolók igényeinek megfelelően játszani. A szurkolót az hozza túzbe, ha az ellenfél kapuja előtt tűzijáték van, ha szállnak, vágódnak, csapódnak a lövések. Job-’ ban megmarad a szurkoló emlékezetében egyetlen, távoli, nagy lövésből adott gól, mint tíz aprócska. Hiába cselezi ki a kapust is a csatár! Példaképp Albertet tudnám megemlíteni. Albert nagyon sok gólt rúgott, de kevés olyat, amely húsz méterről lett rábombázva és, beakadt. Éppen ezért nem is nagyon emlegetik Flóri góljait úgy, hogy „Emlékszel, milyen nagy gól volt a Flórié, hogy eltalálta, hogy beakadt a vinklibe!" Ezeket a gólokat, a kapúst is kicselező gólokat kevésbé emlegetik, viszont velem éppen nemrégen történt meg, hogy egy 1955-ben, a Honvédnak rúgott jobblábas bombagólomat idézte fel egy szurkoló (azzal a góllal egyenlítettünk 4:4-re, 4:0-ra vezetett a Honvéd és kihúztuk 4:4-re), ez a gól még a nagy Honvéd, Puskásék csapata ellen esett: „Emlékszik doktor úr arra a gólra? Most nincsenek olyan nagy gólok, mint amilyeneket Ön rúgott Faragónak.“ ßrdekes, hogy bármerre megyek az országban, élménybeszámolókra, mindig megemlítik ezeket a nagy gólokat, amelyekben tulajdonképpen kevesebb tudatosság van, mint azokban, amikor az ember a kapust kicselezi. A szurkolók a „nagy“ gólt igénylik és nem róják fel hibául ha egy-egv lövés elzúg a kapu fölött. Ezek a lövések hozzák tűzbe őket, jobban tudnak aztán szurkolni. Labdarúgó-pályafutásom alatt megfigyeltem, hogy nyugaton is azoknak a csapatoknak van nagyobb közönségük, hangos közönségük, amelyek előre játszanak, előre mennek, hajtanak, nem játszanak gyakran sok labdát visszafelé. Á passzolgató, elaltató játékot játszó csapatnak nem lehet hangosan szurkolni. A közönség szeret kiabálni, azt pedig csak akkor lehet, ha a csapat előre játszik. Véleményem szerint egyik oka a közönség elmaradásának ez a megválasztott játékmodor is“.
