Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-29 / 17. szám
VETKŐZŐLÁNY í. A világnak számos érdekes jelensége van. Rendkívül izgalmas az a folyamat, amelynek során egy elektron elszakad eredeti pályájától és más pályára kerül. Sajnos ezt nem láthatjuk. Igaz, nem is kell fizetni érte. Sokkal izgalmasabb és ingerlőbb viszont a sztriptíz. A sztriptíz olyan művelet, amelynek során egy ember (szinte kivétel nélkül nő), fokozatosan megválik ruhadarabjaitól, és végül ott áll anyaszült meztelen, szemeink előtt. A többi nő fürkészve fut végig idomain, és sehogysem érti, hogy mit kell „azokon" a domborodó melleken és feszes combokon annyit bámulni. Akik a leghevesebben bámészkodnak, azok a férfiak. Egyesek véleménye szerint nem is néznek, hanem legeltetik szemeiket a vonzó női test hegyein-völgyein. A sztriptíz divatos jelenség. Résztvenni vetkőzéssel egybekötött műsoron rangot jelent. Aki nem látott még sztriptízt, az nem teljes értékű ember. A sztriptíz azért is jő, mert utána hetekig mesélhetünk róla. Elmentem én is — kizárólag az olvasók kedvéért — terepszemlét tartani egy bárba, és néhány mondatot váltani azzal, aki az est fénypontja, aki kopaszodó öregurak szemei tüzében ég: a vetkőzőlánnyal. 2. A beléptídij rendkívül borsos volt, de örömömre szolgált, hogy a felét fogyasztása rendezésén fordíthatta az ember. Sokáig nem történt semmi, csak iszogattunk. Éjfél felé tusst játszott a zenekar, és a dobos bejelentette, hogy most lesz az, ami még nem volt, vagyis a sztriptíz.-----------— új ifjúság 3 Rögtön utána bevonul a parkettre maga a vetkőzőlány. Persze még alaposan fel volt öltözve, épphogy csak kabát nem volt rajta, mert a helyiségben elég meleg volt. A zenekar vad ütemű zenéjére táncolni kezdett. A reflektor- fényben megnéztem az arcát. Nagyon ki volt festve, de azért elég szép volt. Nem nézett senkire, úgy tett. mintha csak a tánc érdekelné. Néhány perc múlva következett aztán maga a vetkőzés. Előbb a felsőtestet fedő ruhadarabokat hajította el, majd mást is. Amikor már semmit sem tudott levetni, mert már semmi sem volt rajta, megállt egy pillanatra és elszaladt. Később sem jött vissza. Ez volt tehát a sztriptíz. Elsősorban az idősebbek szemei ragyogtak. A hölgyek tüntetőleg a mennyezetet nézték. A férjek úgy tettek, mintha nem látnának semmit, de mindig akkor néztek a görlre, amikor a feleségük éppen őket figyelte. Kínos volt. annyi bizonyos. Nem szeretnék ama férjek bőrében lenni. 3. Sikerült néhány mondatot váltanom a vetkőzőlánnyal. Elég szépen keres, de nagy az adó. Sokszor kénytelen az előkelő kávéház vagy bár szolgálatait igénybe venni, azaz fogyasztani. Azt sajnos már nem fizetik ki. A vodkát szereti, jéggel, narancslébe öntve. Egy féldeci húsz korona. Ha kettőt iszik meg egy éjjel, (és az igazán nem sok) negyven koronát költ. Többnyire taxival kényszerül hazautazni, mert a nagyváros éjjeli közlekedése mindig béna. A taxi újabb kiadás. Vagyis a száz korona felléptidíjból már a munkaidő alatt elfogy hatvan. Tízig, tizenegyig alszik. Aztán lezuhanyoz és megebédel. Szerencsére nem kell vigyázni a vonalaira, mert nem hajlamos hízásra. Délután a barátnőivel találkozik. Este fellép. Szeretne külföldre menni. Ott sokkal jobban keres az ember és ha minden jói megy, hazajöhet egy autóval. Nem szégyenkezik. Előzőleg festőknek állt modellt. Voltak rendesek is, de a többségük mást is akart. Állítólag a művészek már ilyenek. A bárban, fellépés után többen megkörnyékezik. Azt hiszik, hogy egy vetkőzőlánnyal mindent lehet. El nem akarják hinni, hogy visszautasítja őket. Akadnak egészen szemtelenek is, de azokkal aztán goromba, mert az hatásos. A férjhez menésre is gondolt már. Szeretne jól férjhez menni. Nem a szerelem döntő. Modell-korában megtanult jól enni. Cigarettázni, olvasni, vodkázni. Tudja, hogy ez nem nemes életcél, de ő szép és mindent megtesz azért, hogy kellemesen éljen. I. Nem tudom, mennyi volt szavaiban az igazság. Nem volt ellenszenves. Csehül beszélt és kiválóan ismerte a költészetet. Elmondott egy rövid versikét a gáláns francia költészet gyöngyszemei közül. Gyönyörű költemény volt. és beleillett a hangulatba. Ki tudja, miért éppen ezt N mondta el? Nem tudom, minek készült eredetileg. Azt sem tudom, mi késztette arra, hogy itt kössön ki. Nem, nem nézem le ezt a foglalkozási ágat sem! Ez is emberi tevékenység és ezt is lehet szépen csinálni. A középeurópai népek nagyrésze például afféle igriceknek tartja — a mai napig is — a színészeket. Azért talán, mert nem ismeri őket közelebbről. Hány képzett, felszabadult, élni-tudó színművész ismerősöm és barátom van! Tisztelem és becsülöm őket. A vetkőzőlány társadalmi rangja egy síkon mozog a párizsi „pénzért kéjeigőkével". Az az öregúr, aki majd kiejti, szemeit nézelődés közben, s talán ifjúságát sírja vissza a hibátlan nőalak láttán, két nappal később becsmérlően nyilatkozik „azokról a szerencsétlen teremtésekről“. Arra pedig egyáltalán nem gondol, hogy a vetkőzőlány is megmosolyoghatná titokban sóvár szemeit. Nem akarom védeni a sztriptízgörlöket és elítélni a bár közönségét. Minden ember más. Van szánalmas erkölcsű sztriptíz- görl és kiváló tulajdonságokkal bíró bárvendég. Akivel nekem beszélgetnem sikerült — készséges volt és művelt. Éppen úgy megbecsülöm tehát, mint bárki mást. Szükséges-e a sztriptíz? Nem kár-e fiatal lányokat erre az útra terelni? Ez már egy egészen más témakör, én ezzel itt most nem kívántam foglalkozni. Vitatémának mindenesetre kiválóan megfelel, bár úgysem változtatjuk meg a helyzetet. A múltkoriban hallottam, hogy egy szövetkezet elnöke megígérte a tagságnak: ha kiváló lesz a munkaerkölcsük, jutalomként a sztriptízbár vendégei lesznek, a szövetkezet pénzén. Nem kaptam újabb híreket, vajon e közlés hatására nekiláttak-e áprilisban aratni a buzgó szövetkezetesek?! BATTA György Dicséretreméltó kezdeményezés Április 12-én a galántai Druzba szállodában kb. 30- tagú aktíva ült össze. Feladata volt megvitatni és előkészíteni a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság alapszabályzatát, munkatervét. A CSEMADOK X. országos közgyűlésén elfogadott alapszabályzat lehetővé teszi, hogy a CSEMADOK-on belül, de önálló munkatervvel, különböző csoportok, társaságok alakuljanak. Ezeknek feladata lenne feldolgozni, összegyűjteni és publikálni a csehszlovákiai magyarság történelmét, néprajzát, munkásmozgalmi hagyományait és más egyéb megnyilvánulását sokrétű társadalmi múltunknak és jelenünknek. Ebből a gondolatból indult ki a kezdeményezés a föntemlített Néprajzi Társaság megalakítására is. Hogy ez a kezdeményezés nagyon helyes és tiszteletreméltó — talán mondani sem kell. Annál ts inkább mert az utolsó időben olyan sokat emlegetett, de eddig főleg csak deklarált, új nemzetiségi elrendezésnek egyik, bár még zsenge, de értékes hajtása. Már évek óta különböző helyekről és irányból hallottuk a néprajzi gyűjtés szükségességét. Ezideig azonban sajnos csak nagyon kevés történt. Az a kevés is egyes lelkes emberek magánszorgalmából. Természetes hogy az eddigi öntevékeny munka magán viseli a rendszertelenség és szakszerűtlenség jeleit. Nincs egy koordináló központ, amely az ügyszeretetből végzett gyűjtőmunkát irányítaná, a felgyülemlett anyagot rendszerezné, kiválasztaná az anyagból az értékeset, a megőrzésre érdemeset. így sokszor az a kevés is a gyűjtő tulajdonában marad hibáján kívül — tehát nem válik közkinccsé. A gyűjtők szakszerű vezetés nélkül nagyon gyakran odaadó munkájukat a tudomány szempontjából értéktelen dolgok gyűjtésére pazarolják, ugyanakkor az értékek elvesznek. A néprajzi hagyományok és emlékek egy elmúlt életforma-életstílus emlékei. A megőrzőjük azok az emberek, akik ebben az életformában éltek. A mai modern életviszonyok megszűntetik ezeket. A mai kör emberéhez ezek hovatovább távolabb állnak, elidegenednek. A hagyományokat megőrző idős korosztály lassan kihal. Velük együtt visszavonhatatlanul eltűnnek a régi dalok, mesék, táncok, használati tárgyak. E kulturális közktncs megsemmisülése nagyon gyors tempóban folyik. Ezért van szükség egy ilyen közösségre, mint amilyennek a Néprajzi Társaság ígérkezik, hogy adott körülményét között megszervezze, összefogja a gyűjtést, mentse a még menthetőt. A hagyományok gyűjtése érdekében eddig legtöbb a népdal terén történt. Már huzamosabb ideje dolgozik a CSEMADOK kötelékein belül egy dolgozó jAg Tibor j, aki hivatásszerűen foglalkozik népdal-gyűjtéssel. Persze egy ember nem képes az egész magyar etnikum népdalkincsének ''felgyűjtésére, de már maga az a \tény, hogy legalább ez az egy gyűjtő van, hasznos. Dicséretet érdemel, hogy gyűjtő-munkája mellett gondot fordít a segítő amatőr-gyűjtők megszervezésére. A CSEMADOK KB kezdeményezése alapján volt egy-két gyüj- | tési akció a népitánc terén is. Ezek sajnos csak egyszeri próbálkozások voltak. így is sok értékes anyag került a napvilágra. Kár, hogy a népdal és népitánc gyűjtésében eddig vajmi keveset tett az „Ifjú Szívek“ együttes. Pedig nekik lett volna a legtöbb lehetőségük. De a népitánc és népizene csak egy kis részét képezik a néprajzi hagyományoknak. A szellemi és tárgyi hagyományok széles skálájának megmentésére semmi sem történt. Ezért figyelemre és dicséretre méltó a CSEMADOK kéméndi helyi szervezetének a kezdeményezése: a közeljövőben egy kiállítást rendeznek a község néprajzáról. A kiállítást anyagot már egybegyűjtötték. Felmerül viszont a kérdés, mi történik a kiállítás után a kiállított anyaggal? Nem volna talán jó, ha az alakuló társaság már itt hallatna magáról és gondoskodna róla, hogy az értékes anyag ne „hulljon“ szét? Az előkészítő gyűlésen egyesek kétkedve néztek az alakuló társaság elé, mondván korai még a megalakítása mert nincsenek néprajzi szakembereink. Előbb nyerjünk meg egynéhány fiatalt, akik az egyetemen elvégzik a néprajzi szakot és ezután alakítsunk tudományos társaságot. Valóban igaz, hogy nincsenek e téren szakembereink, de én mégsem tudok egyetérteni ezzel a nézettel. A hagyományok gyors „elhalálozásának“ vagyunk tanúi. Könnyen megtörténhetne, hogy mire a szakemberek elvégzik tanulmányaikat, nem lenne mivel foglalkozniuk. Akkor viszont mire a szakember? A munka első fázisa most a gyűjtés megszervezése lesz. Ezt pedig, helyes központi irányítás mellett, önkéntes gyűjtőkkel ts el lehet kezdeni. Éppen itt látom a társaság szükségességét. Gondoskodjon a gyűjtök helyes szakmai irányításáról és a gyűjtött anyag megőrzéséről. A tudományos feldolgozás, rendszerezés később is sorra kerülhet. A galántai összejövetelen egy nemes és szükséges dolgot indítottak el. Reméljük, megvalósítása gyors és zökkenőmentes lesz. HORVÁTH Rezső
