Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-22 / 16. szám
10 új ifjúság Galambos Szilveszter: TEMPO A napokban elgondolkodtam: idestova már több mint egy negyedórája Ismerem ezt a Klárit, és még meg sem csókoltam Ismervén a fiatalság szédületes tempóját, féltem, hogy kissé szokatlannak és furcsának fogja találni viselkedésemet. Ezért a József körúton egy Röltex-bolt előtt megragadtam a kezét, mélyen a szemébe néztem, és fel - ordítottam: Ilonka, Panni, vagy akárhogy is hívnak, imádlak!... Majd vadul átöleltem, és megcsókoltam őt. — Ne... — tiltakozott erőtlenül, és megrázta aranyszőke haját. A húszévesek kérlelhetetlen szigorúságával nézett rám: — Nem szeretném, ha ez még egyszer előfordulna. — Ügy látszik, nem voltam elég szenvedélyes — mormoltam magam elé kétségbeesetten. Átsétáltunk Budára, és a Gellérthegy lábánál leültünk egy padra. A fekete égről gúnyosan röhögött rám a hold. — Jellemtelen alaknak, ostoba, mamlasznak fog tartani ez a lány, ha azonmód nem vallók neki szerelmet — villant át bennem a kínzó gondolat. Sikerült a szemeimben vad szenvedélyt lobogtatnom, majd forrő szavakat lihegtem gyöngykagylő füleibe: — Hosszú az a nap, amely a csókod nélkül múlik el, hosszú az a perc, amit a küszöbömig megteszel. Szeretlek, és jöjj vissza hozzám, szeretném lázasan csókolni újra a szád. Hát merre jártál tegnap este. mondd, milyen volt nélkülem? Oda vagyok magáért, a gyönyörű hajáért, egyetlenegy szaváért, mosolyáért. Mert lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív — mondtam komoran, és a szempillám sem rezdült. Aztán letérdeltem a drága elé: — Ha megversz is, imádlak én — suttogtam elérzékenyülten. — I love you, baby — mosolygott rám bájosan. Hazafelémenet megbeszéltük, hogy az esküvőre csak a legszűkebb rokonságot hívjuk meg. A lakásba egyelőre az én diófa bútoromat rakjuk be. Lábasokat, tányért, kanalat és egy futószőnyeget ő hoz otthonunkba. Elkísértem a drágát a Rottenbiller utcáig. A kapunál elbúcsúztunk: — Holnap tizenkettőkor várlak az anyakönyv vezetőnél — hajoltam meg gálánsán. — Délelőtt röplabda-edzésem van, de azért ott leszek — intett kedvesen. A vén hold egy pillanatra elbújt egy kósza bárányfelhő mögött. S mi nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. Kezet nyújtott, és halkan, udvariasan bemutatkoztunk egymásnak. OKA VOLT RÁ Egy skót hamis név használata miatt törvényszék elé került. — ön ellen az a vád, — mondta a bíró —, hogy évek óta. bárhol megfordult, idegen néven jelentette be magát. Miért tette ezt? — Azért, mert találtam egy doboz névjegyet. EMLÉK Egy ír lakásán az asztalon, egy Uvegbúra alatt egy nagy kő és egy elszáradt rózsaszál látható. — Mi ez a nagy kő — kérdezi egy ismerőse. — Ezzel a kővel vágott egyszer fejbe egy angol — feleli az ír. — És a rózsaszál? — Azt annak a sírjáról hoztam el. ELÉGTÉTEL Egy New York-I napilap szerkesz tőségébe beállít egy izgatott férfi és így szól a szerkesztőhöz: — Nevem James Green, háztulaj donos vagyok a 897-ik utcában. Lapjuk tegnapi számában azt írták rólam, hogy meghaltam. Azonnali elégtételt követelek. — Kérem azonnal elintézzük — felelte a szerkesztő és csengetett. A csengetésre bejött egy fiatalember, és a szerkesztő a következő utasítást adta neki: — Kérem, Brown, tegye be Green t a holnapi számba, a születések rovatába, ingyen. LAKÁSHIÁNY A lakásviszonyokra jellemző beszélgetés: — Ml az, felbontottad az eljegyzésedet? — Igen, mert nem kaptunk lakást. — Miért nem mentetek az apóshoz lakni? — Mert ő is az apósánál lakik. OLCSO Két anyagbeszerző találkozik. Azt mondja az egyik: — Kitűnő üzletet ajánlok. Van egy hordó kenőzsírom és ötszáz kiló facsavarom olcsón átengedem. — Rendben van — mondja a másik —, a facsavart átveszem. — Ja, de kenőcs nélkül nem adom el. — Miért? — Mert a szállításnál karambol történt, és a facsavarok beleestek a kenőzsírba. A gazdag sköt családja unszolására nagy nehezen elhatározza, hogy vesz egy autót. Természetesen kisautót. Bemegy az autóüzletbe, kiválasztja a legkisebb kocsit, és megkérdezi az autókereskedőt: — Mondja kérem, nem fogyaszt ez a kocsi sok benzint? — Természetesen nem — feleli az autókereskedő —, egy kanál benzin elég bele. A skót gondolkozik egy darabig aztán megkérdezi: — Leveskanál vagy kávéskanál? ■■■■■ MIKES GYÖRGY: Az oroszlánok négy órakor mennek el hazulról Na tessék, gondolta magában a férj, már megint beugratott... Pedig hányszor megfogadtam, hogy nem mesélek el Itthon semmit, úgysem figyel rám... Megkérdi, ml újság, aztán, amikor beszélni kezdek, feláll, és kimegy a konyhába... Megkérdi valamiről a véleményemet, de látom a tekintetén, hogy egészen máshol jár az esze... Hát ezért kár volt megnősülnöm... Persze, lánykorában egészen más volt. akkor leste a szavaimat, és minden érdekelte, amit mondtam... De most!... — És? — kérdezte az asszony, miközben ide-oda mászkált a szobában. — Miért nem folytatod? — Érdekel egyáltalán, amit mondok? —■ Hát persze hogy érdekel — mondta az asszony, és kiment az előszobába. Kisvártatva visszatért, hogy kiürítse a hamutálcákat. — Ééés — folytatta ingerülten a férj —, és az oroszlánok négy órakor mennek el hazulról... Az asszony nem szólt egy szót sem, a térítőkét igazgatta. — Mondom, hogy az o-rosz-lá-nyok négy órakor mennek e! hazuről,„ Semmi hatás. — De csak hétfőn, kedden és pénteken.» Mondd, figyelsz rám? — Figyelek — felelte az asszony, és elhagyta a szobát. A férj dühében az ajkát harapdálta........Fantasztikus! Mondhatok én itt akármit.» Hát lehet így élni?». Nem, így nem lehet élni!“ — És?! — kiáltotta az asszony a konyhából. — Miért nem fejezed be, amit elkezdtél? — Mondom, hogy az o-rosz-lá-nok négy órakor pénteken négy órakor mennek el hazulról. A többi napokban házhoz Jön a nyelvtanár.» Figyelsz? — Ne kérdezd mindig, hogy figyelek-e, persze hogy figyelek... „Ez az én sorsom. Van egy feleségem, mégis magányos vagyok.»." — És? — A nyelvtanár Agárdon született, de nagyon jól beszél magyarul. Persze, egy kis akcentussal. A bicskát úgy ejti. hogy töpörtyű. Hallasz engem? — Hallak — felelte odakünn az asszony. — Persze hogy hallak, nem vagyok süket „Ez válőok. Ha ez nem válóok, akkor nem tudom, ml a válőok. A feleség sohasem figyelt oda a férjére." — És? Remegő kézzel cigarettára gyújtott, aztán lehúnyta a szemét. Abban a pillanatban a válóperes bíró előtt látta magát. Az agg bíró zokogott, amikor előadta a panaszát és könnyeit törölve így szólt: „Igaza van, drága fiam, hogy nem akar többé ezzel a nővel élni. Én megértem önt drága fiam..." — És?! — kiáltotta az asszony. — Mit és? — Nincs tovább? — De van — mondta dühösen a férj. — A nyelvta nár csak oroszlánokat tanít. Fókákat nem vállal, mert nem tud úszni... Figyelsz? — Figyelek— „Azt mondja, hogy figyel. A drága kis asszonyka figyel. Az én drága kis asszonykám csupa figyelem... Mindiárt felrobbanok!" — És? — Nincs és! — üvöltötte a férj habzó szájjal. — Nincs!! — Pukkadj meg — mondta az asszony —, ha nem tudsz valamit végigmesélni». Kedves Olvasóink szives elnézését kérjük, amiért technikai okokból a A szerelem buktatói című sorozatunk Mintha minden megszürkült volna című fejezetét ezúttal nem tudjuk közölni. A következő számunkban már megtalálhatják! Köszönjük! i n I c n - 4_r öl M I o « 1* 'S >» 0> £ * « --2 C e 2 ~ . o £ 5 c i c r* br W O rs Ö5 ■° E 83 1IL“ " I 2 0 c Cm ° 'S ^ ^ 5 n a i n ^ ■ öl M O •— «ca I c £ *- a 9- 1 S 1 S I" S*S| ,. Se » 1 1 o s d S S..5 SS 8 °aö 8“ jj-co c_ 4 C« _ _ ® ő ,'x — 5 o "s<5 <§„ I I^SS s a"° I ö I c 5 I ö I > H 5 u_ 1 a 1 § « 0 1 c c c *- C N a, i-> (0 C *a «J w T?
