Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-15 / 15. szám
új ifjúság 9 mmnü IIJNlll PEIIEI GERGELY JÖZSEF két verse: DEÁK ÍERENC: Drágám, hajóról mesélek neked. Egy szép fehér, zománcozott cseréphajóról, mely a tükörszekrény csupadisz faragványain trónolt, s a tükör kacskaringós vizeiben leste meg magát. Es egy fekete, maszatos kis fregattéról, amilyet Carné Panamája egy borosüvegben sikerftett ösz- sze, s közben egyenletes kis lélegzeteket vett a ködös tengerparti légből. Hanyag legyintéssel csak buzdít, hogy meséljem neked e szép kis történetet, buzdít, hogy feszes hangodba a düh elfúló fodrait lopjam bele. Drágám, csupán azért nem teszek le erről a nagyszerű tervemről, mert szeretlek, és mert idegesít jelenléted. Ha itt vagy közelemben, mindig sajnálom magam. Szeretnélek megtartani, s ezért elmesélem neked a kis hajócskák történetét. (Drágám, nagyon csúnya koponyád van neked. Hosszú, uborka alakú koponyád... Hallottam egy nőről, akinek sokkal szebb koponyája volt. De hiába, a máglya lángjait nem lehetett sem vérrel, sem könnyel eloltani. Remélem, tudod, kiről van szó. Persze, hogy az orleáns-i szűzről... Mit hallottam? Kórházban voltál a napokban? Igazán meglepett az eset, de azt hiszem, jobb is, hogy így történt: én unalmas fickó vagyok, neked meg csúnya koponyád van, milyen utód lett volna az?... Mégis, csúnya uborkafejedben akadnak okos, frappáns gondolatok is. Nekünk igazán nincs szükségünk utódra...). Hajnalodik. Hallod, milyen siralmasan búgnak föl künn a kikötőben a szirénák? Ha hangjuk mélyen a vízbe hatolna, csoda történne... Ö, a halak... Nézd, milyen mozdulatlan szép arca van annak a cse- réphajőnak. Nagyanyám vette 1800 derekén, amikor Sév- res-ben járt. Majolika. Pendítsd meg, csodálkozni fogsz. Mély, csengő hangjából az örökké indulásban lévő, de fagyos révben veszteglő bárka imáját hallom minduntalan. Drágám, el tudod-e te képzelni, mily kegyetlen sors az: tűrni a műimádók bámulatát, de a hozzád fűzött reményeket soha be nem váltani. Drágám! Langyos mosolyodból valamire következtethetek... Ne vedd magadra! Nem rólad beszélek, dehogyis. Édesem, te gyermeket dobtál a szemetesvödörbe. Nagyon okos kis gesztus volt ez tőled. Tudod, hogy nem szeretem a nyarvogó kicsiket. Emlékszem: picurka kis legényke voltam, nem sokat láttam ebből a világból, nem sokat értettem belőle, és a tükörszekrény girbe-görbe faragványai közt egy nap megláttam a cseréphajót, vitorláival és tarka kis zászlójával... Láttam, hogy trónol egy csipkézett állványon. Néztem, néztem a bárkát, szerettem volna megsimogatni. Akkor apám, a paszományos hotelportás, ölébe vett s odavitt a hajóhoz. Keresztapám gőgös állát puha homlokomba nyomta, s én nem láttam a hajót, nem láttam, hogy elindul a tükörbeli torz párjával, nem láttam, hogy kap utána piszkos pelenkáimmal babráló néném. ö, a nőtestvérek kegyetlen megalázását nagyon fájlalom. Nézd ezt a lábat... az én lábam... És ne szégyelld, hogy meztelenül heverünk itt egymás mellett, ne szégyelld, hisz úgysem leszünk soha jobbak. Nézd ezt a lábat, ez rúgott bele abba a hajóba. S mit értem el vele? Keresztapám gőgös állát egyre nyomta homlokomba, s pihe hajamba lehelte csillogó aranyfogai közül a halszagú csókokat. (No, miért sírsz? Talán nem hallottad még, hogy keresztapám ma is egészben nyeli le, nyersen, a kis, ujjnyi hosszú halakat, előbb sóba mártja, aztán összecsókolja a kicsi állatokat, s nyeli... egymásután ötöt-hatot. No, ne sírj, hisz ez igazán vidám dolog!) No igen, a hajó... Ez a hajó nagyszerű darab. S tudod, mit álmodtam az éjjel? így, pontosan így feküdtél itt mellettem az ágyon, csókoltál bolondul, bolondul szerettél. (No ne sírj, no hagyd abba a sírást! Ne takard be magad, maradjunk így.) így feküdtél az ágyon, s egyszer csak... RÖNA TIBOR: Bocsánatot kérek, nem tudtam, hogy miatta hivatott. Tegnap oly nagy robajjal rohant el... Hogy miről beszélgettünk? En egy nagyon kedves kis élményemet mondtam el neki, s ő, mint mindig, akkor is közömbösen hevert mellettem. Hogyan? Igen, meztelenül. De kérem, mi felnőtt emberek vagyunk, s úgy élünk, ahogy akarunk. Szóval meséltem neki azt a kis történetet, s akkor egyszer csak elrohant. Hogyan, kérem? Meghalt? Ez igazán különös, Hogyan halt meg? Pedig igazán nem volt rá oka. A viszontlátásra.-0Mondják, hát nem tragikus szerelem volt ez? Igazi nagy szerelem, Ma megjelent nálam egy ember, alighanem valami rokona lehetett neki, bekopogott, s egy gyönyörű kis fregattát adott át. Maszatos kis csecsebecse. „Ez a magáé, uram. Amikor keresztülvágta a vonatkerék, ez hullott ki méhéből. Tudja, nekem is van odahaza egy ilyen kis csodaságom. Rengeteg időt és ideget vett igénybe, míg a nagy butélia szűk torkán át összeraktam. No fogja. gratulálok hozzá... És fogadja őszinte részvétemet." Ezzel elköszönt az ember.-0No látod, ezt álmodtam. így nagyon szeretlek, mikor nevetsz. (Milyen csúnya nagy szád van. És feketék a fogaid.) (A lány öltözködni kezdett. Nem néztem. Ismertem már minden porcikáját. Ha behunyom a szemem, akkor is magam előtt látom. Elmegy.) Édesem, hogy szeretlek. Keresztapám aranyfogai közt az élő, ficánkoló halacskák! Hát ez igazán nevetséges. No, takarodj utadra, átkozott kis cseréphajó! Most óvatosan a bal lábammal tiszítalak a változás nagyszerű útjára. Kinyitom az ablakot. Hé. drágám! Nehogy kopaszra nyiratkozz! Nagyon csúnya fejed van. Szeretlek! DIVAT A DIVAT Ilyenkor tavasz Ideién mindig útra és útra divatba lön — a divat! Nemcsak a természet öltözik úf ruhába, hanem minden ember „öltözködik“, méghozzá: nemcsak úgy általában, hanem tudományos körültekintéssel. Vasárnap délutánonként többen nézik a ruhaüzletek kirakatait mint az úf filmeket, az utcán sóvár szemekkel nézegetik a nők a nőket és a férfiak a férfiakat. A folyóiratokban hasznos tanácsokat olvashatunk, hogy miben lelenfen meg a dolgozó nő a koktélpartin, a sajtóban pedig élénk, minden társadalmi réteget megmozgató viták folynak arról, hogy hol végződik a modern öltözködés, és hol kezdődik a hullgánság. Nos, kedves olvasóink, lehet, hogy részrehallónak fognak tartani, de határozott véleményem, hogy a divat minden túlzásában a nők a ludasak, azt hiszem, a divat egész története ezt bi- zonyttfa. Kezdődött az egész a paradicsomban. Állítom, hogy szegény Adómnak az életben nem futott volna eszébe, hogy azt a fügelevelet ki kell cserélni valamire, hiszen az 0 Igényeit tökéletesen kielégítette. Abban a pillanatban azonban, amin* Éva megjelent, vége lett ennek a paradicsomi állapotnak. Éva egész nap a fügefákat bámulta, és úf meg úl formájú leveleket keresett raftuk, a színárnyalatokat sorban odapróbálta a hajához, más levelet hordott hétköznap és mást vasárnap, szóval: öltözködni kezdett. Ezt a szokását megtartotta, és a régi paradicsomi állapotból csak annyi maradt meg, hogy ma is gyakran előfordul, hogy a nők egy- egy levéllel iakaródznakl Ezután következett a földön a jégkorszak és a divatban az állatbörök korszaka. Nyúl-, kutya-, macskabő- rökbe öltöztek a hölgyek. Ennek a korszaknak is vannak maradványai. így például ma ts divatos a „nyuszikám“, a „kiscicám“, a „ku- tyuli-mutyult" elnevezés. Használtak ezenkívül ruhának tehénbOrt is — de úgy látszik, hogy csak a fiatalabb tehenek bőrét, ugyanis azt még ma is mondják, hogy „bocikám", de azt, hogy „tehénkém" — sohasemI Az állatbőrök azonban kezdtek ktmennt a divatból. Ki kellett találni valami újat, és Itt kezdődik tulaj- donképpen a textilipar. A tudósok határozottan állítják, hogy ennek minden fontos eljárása a nők felfedezése. Azt állítlák, hogy például befűzni már akkor is csak a nők tudtak igazán. Nem beszélve a b e- fonásról. A szövőgép őse ts csak a nőktől eredhet. A nyelvészek kimutatták, hogy ezt a hasonlatot: úgy pereg a nyelve, mint a rokka, még ma Is csak nőkkel kapcsolatban használják. Nem beszélve aztán a szakításról. Szakítani ma is csak a nők tudnak igazán! Az ókorban tehát már virágzott az öltözködés. Cleo- pátráról például följegyzlk, hogy mást vett föl mikor Antonius látogatta meg, és mást vetett le, amikor július Caesar. A középkorban aztán rohamos fejlődésnek indult a nőt divat. Mtnden-minden kelmét felhasznállak, annyira, hogy a férfiaknak semmi se maradt. Ezért jártak hosszú ideig páncélban. Ilyen előzmények után köszöntött be a vároa-várt újkor. Két évszázada már, hogy a szövőgépek ontják a szebb- nél-szebb kelméket. De itt van egy rejtélyt Olvassuk, halljuk, hogy világszerte évről évre több kelme kerül ki a textllgyárakból, ugyanakkor pedig azt látjuk, hogy a nőkön mindig kevesebb ruha van! Persze, ne értsék félre, kedves olvasóink, ezt mi férfiak egyáltalán nem kifogásoljuk. Különösen ilyenkor tavasszal. Es elárulok még egy titkot: ml, férfiak — különösen akkor, ha még férjek ts vagyunk —, más szempontból ts nagyon szeretjük a tavaszt divatot, mert valljuk be: egy könnyű kis ruha soha nem lehet olyan drága, mint egy mohairkosztüm: egy régi dlvatú tavaszi alsószoknya soha nem lehet olyan drága, mint egy új dt- vatú télikabát: és egy modern fürdőruhához csak nem kelhet annyi anyag, mint egy bált klsestélylhez. Es még egy bíztató dolog: ha majd a közelgő nyári napokban a strandon egy csinos nő lábán felfut néhány szem, az nem kerül majd darabonként öt koronába! Bár igaz, hogy egyes esetekben többe Is! Szóval összefoglalva a fér- fiálláspontot: inkább kevesebb ruha legyen azon a nőn, de ne kerüljön olyan sokba! Itt vagyok és itt maradok Nem állítom meg a világot, hogy kiszálljak az anyagforrás eredetszálai, a tragikomikumok, téveszmék és juszticmordok posvány otthonából. Itt vagyok, és Itt maradok újnak, árnyriogatónak, tékozló fiúnak, nélkülözhetetlen gerjedelemnek. Itt vagyok madarakat tenyészteni. Itt maradok Idomított szárnyasokat égbe küldeni. Itt fogok igaz szerelmet szülni, a kaffkai bizonytalanság misztifikált ' erényét megölni. Itt vagyok, és itt maradok az animális léttől megtisztulva. Ez vagyok Mély lélegzetű rügyfakadás fehér ágon, s egy tagbaszakadt gondolat töredéke a mámoros akarásnak — ez lettem. Megcsömörlött tejpornyalő, félig emésztett sárkenyér mezítlábasán nyafogója — csak ez. Mert kimásztam halott méhedből rámszáradt életemmel. Most füledbe ordftom a helycserét, mert helyetted lettem ködszurkálő, ki számba csókoltad az életet, s várom, hogy egyszer majd a halált is rámcsókolod s én megölelhetlek. Ám úgy, hogy béna kezed szétrágott fájdalma fölnyerlt bele. Ám megbánod a már megavasodott augusztusi szerelmed, minek életem köszönheted. FÜLÖP SÁNDOR két verse: Életem Hétezer háromszáz napot éltem. Összesen ennyi a vétkem. Gondolat A szivem árvasága fáj... Még a legyek paráznasága is téged idéz.
