Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-01 / 13. szám
TANULSÁG RESZELI FERENC NÉLKÜL Megbízóim azt mondták, ha nem érkezem meg pontos időben, akkor összedől a város. H ajnali öt negyvenkor indult a megfelelő vonat. A trolibusz félúton felmondta a szolgálatot, várni kellett a következőre, amely úgyszintén késett. A vonat elment. A pályaudvari tájékoztató flegmán közölte velem, hogy csak délután fél kettőkor megy a következő vonat. Tíz órakor ötletem támadt: hátha autóbusszal is megtehetem az előttem álló háromszáz kilométeres utat? Fél kettőre autóbusszal megérkeztem N-be, de ez még csak nyolcvan kilométert jelentett a háromszázból. Megálltam a központi autóbusz- megálló tájékoztatójának kis- ablakánál és vártam. A benti egyenruhások látták, hogy ott állok, de rám se hederítettek Kopogtam. Erre sem reagáltak. Kopogtam erősebben — hiába. Megkerültem az épületet és ismét kopogtam, majd benyitottam az ajtón, amelyen szigorú betűk hirdették, tiltották, hogy idegeneknek tilos a bemenet. Köszöntem, persze nem fogadták. Álltam, vártam, aztán ismét köszöntem egy hangosat — szinte kihívóan. Erre az egyik egyenruhás, hi- san megkérdezte, hogy mi van; illetve; nna mi van? Ugyancsak bosszús illedelmességgel mondtam, hogy szeretném tudni, mikor van csatlakozása az autóbusznak, amelyikkel érkeztem? Tizenötnegyvenötöt mondott az elvtárs és tovább pötyögtetett. Szerettem volna tudni, hogy meddig megy és mikor érkezik célba, de mivel az elvtárs csak tizenötnegyvenötöt mondott, az volt az érzésem nem is hallotta mit kérdeztem. Üjra megismételtem tehát a kérdést. Rámkiáltott, aztán megkérdeztem miért kiabál, és hogy mikor nyitotta volna ki az ablakocskát ha nem jövök be az irodába, és várok türelmesen az ablak alatti tócsa kellős közepén. Azt válaszolta — akkor ha befejezi a gépelést. Mondom, gyerekes lassúsággal pötyögtetett és méq egy majdnem üres papírlap állt a gépben. A biztonság kedvéért újra megmondta, hogy már megmondta és menjek a fészekbe, mert különben kivág. Nem tudom milyen fészekre gondolt, őszintén szólva nem tudom. Elmentem, szédelegtem két órát a városban és fél órával a megadott időpont előtt visszamentem, vártam, de az autóbusz vatalos szolgálattevő bosszúnem indult. Visszamentem az illető tájékoztatóhoz, aki korábban még azt is tudatta velem, hogy ő csak mellékesen tájékoztat, neki más dolga is van, és nála főbb tájékoztató nincs is. egyedül a menetrend, amely különben nem minden esetben megbízható. Az illető tájékoztató úr megismert, nyájas volt s még nyájasabb, amikor megkérdeztem tőle. miért tizenötnegyvenötöt mondott, amikor tizenhétnegyven a hiteles indulási időpont? Ha ezt tudom elmegyek vonattal, de nem mentem, mert hittem a tájékoztatásnak s számftsom szerint a busszal korábban célba értem volna. Az elvtárs annyira nyájas volt, hogy még csak azt sem volt szívem megkérdezni tőle. hogy mi történik akkor. Tia én most taxin megyek s a bíróságon szolgálati célom fontosságára hivatkozva majd követelni fogom, hogy fizesse meg a taxiköltséget. Tizenhét negyvenkor elindult a busz, este tízre megérkeztem. A végállomáson megigazítottam a nyakkendőmet és szép magyarsággal mondtam valamit az elpusztult város füstölgő romjai felett. * Gondolatok új ifjúság 3 AZ ISKOLA FOLYOSÓJÁN Az ipariskola folyosóin álmos, délutáni csend. Az altók mögül is csendesebben szűrödnek ki az ismerős hanqok. Iq'en, itt matematika óra van — gyorsan osonjunk további — itt pedig géptanból felelnek. A folyosó végéről meglepő hangok hallatszanak: — Eqy, kettő, három, négy... egy, kettő... magasabbra emeld a kezed! Ez már sok! Lejjebb! Éva, qye- re előret Most jó!... három, négy... Talán a népitáncosok gyakorolnak? De akkor miért emlegetik olyan sokszor a kezeket? Nyissunk be, akkor talán megfejtjük a szokatlan hanqok rejtélyét. Szokatlan kép fogad. Egy magas fémváz mögött lányok és fiúk mozognak, magasra emelt kezükben eqy-eqy fakanál. A váz előtt ül a vezetőlük és irányítja a mozgást, kéztartást, diktálja a tempót. Bizonyára ebből már sokan kitalálták, mi folyik ebben a teremben. A kassai Ipariskola legfiatalabb kul- túrcsoportjónak, a GLOBUS bábcsoportnak a próbája folyik. A fémváz a jövendő paravánt jelképezi, sjnögöt- te a társaim, akik itt Kassán nemcsak a technikával, hanem ezzel a nálunk nagyon elhanyagolt, de szép művészettel is eljegyezték magukat. — Miért alakit egy ipariskola bábcsoportot? Eddig ts megvoltunk magyar bábcsoport nélkül, igazán hasznosabb dologra is fordíthatnák szabad idejüket! - ilyen és hasonló véleményekkel gyakran találkoztunk. Pedig erre kézenfekvő a válasz. Úttörő munkára vállalkoztunk, hisz ezen a téren nincsenek hagyományaink, és miért legyen a bábművészet a mi kisebbségi kultúránk mostohaqyermeke? S hogy éppen mi, technikus-jelöltek vállalkoztunk erre a feladatra, az csak előnyünkre'válik. Legalább mindent mi magunk tudunk elkészíteni, úgy sem számíthatunk nagy anyagi segítségre sehonnan sem. Még nincsenek eredményeink, s a bizonytalan jövő rizikóját melyik szervezet vállalja szívesen? Ha majd esetleg eredményeket tudunk felmutatni, akkor majd akad gazdánk, de addig? Az eredményekig pedig ttt sem lehet könnyen eljutni. Próba — próba után, soksok óra, amit a szabad időnkből kell ellopni, hisz műszaki rajzból vagy technológiából tőlünk sem kö vetelnek kevesebbet. A próbák már féléve folynak, s még másfél hónap, kemény próbákkal teletűzdelt hat hét kell, hogy kész leqyen a bemutató programja. Másfél Órás programért nyolc hónapos kemény munka. S mennyi mindent, kell még addig elkészíteni: a paravánt, a kulisszaállványokat, díszleteket, össze kell még szerelni az erősítő berendezést. Valahonnan pénzt kell szerezet a bábúk elkészítéséhez is. Nemcsak nekünk, bábosoknak kell még sokat dolgoznunk, hanem osztálytársainknak ts. Hisz az egész csoport, az egész technikai gárda a ml osztályunkból, az ipart l. F osztályából alakult. Mindnyájan osztálytársaim, a bábosok: Bán Zoltán, Bodnár Dezső, Horváth Éva, Koós Elemér, Lucskay jános, Mokcsay Árpád, Nagyidat István, Panykó Júlia. Tóth István; a technikus qárda vezetője Csernák Árpád. Méq házi-zeneszerzőnk is van: Faith Károly, aki az egyik darab kísérőzenéjét szerzi. S hogy mi lesz a bemutató után? Egymás között erről is sokat beszélgetünk, mindannyian nagyon szép terveket, álmokat hordozunk magunkban. Vezetőink is a jövő terveivel öntenek belénk frtss erőt, ha egy-egy kimerítő próba után nagyon letörünk. Milyen jó lenne végigjárni a környék maqyar falvatt, felvenni a kapcsolatot valamelyik magyar bábcsoporttal. S milyen jó lenne, ha a többi szlovákiai magyar iskola ts követné példánkat, s egy-két év múlva már nekünk, bábosoknak is meglenne a saját „Komáromunk", a mi fesztiválunk! Mert mi kell ehhez? Pár lelkes fiatal, pár ügyes kéz, egy-két tapasztalt vezető — s márts kezdődhet a munkai S ha mindez megvan, akkor az eredmények sem maradhatnak el. Kovács István a GLOBUS bábtsoport tagja mumus ión? *<í . C sehszlovákia a népszaporodás terén sosem tartozott a világ első államai közé, és sajnos évről évre egyre inkább az utolső felé közeledik. Szlovákiában az 1968-as évben 70 364 gyermek jött a világra. Pusztulunk, veszünk? Nem én vagyok az első, aki meghúztam a lélek harangot, kimondtam az aggédó gondolatot, de egyúttal felteszem a kérdést is: mitől függ az újszülöttek száma, ml befolyásolja a népszaporodás ala kulásőt? Vegyük csak a pWpúláciő reális gazdasági alap jaít: A lakásépítési programot, a családi pótlékot a kisgyermekes anyák munkaidejét, a családvédelm rendszert, gyermeksziikségleti cikkek árát. a mai családok szociális helyzetét, stb. Ez mind befolyó solja az újszülöttek számát. És egy tényező, amely erősen csökkenti a születések számát; a terhesség művi megszakítása (művi abortus, AB). A múlt évben 34 995 esetben végeztek az orvosok Szlovákia területén művi terhesség- megszakítást. Ha ez az adat sokszor szubjektív tényezőként is szerepel statisztikai táblázatokon, mégis az a véleményem, szorosan összefügg a népszaporodás alakulásának gazdasági okaival. Nem hiszik? P ozsonyban minden szülőotthonban végeznek művi abortust. A Bezruí utcaiban hetente kb. 20—30 asszony, lény kerül a műtőasztalra, ahol a műszerek másodpercek alatt döntenek pöttömnyi emberkék életéről. Az egész persze nem a ZÁCSEK ERZSÉBET műtőasztalon kezdődik. Ezt félnapi munkaidőt is igénylő, hetekig tartó szaladgálás előzi meg. „A körzeti orvos beutalt a nőgyógyászhoz, ott egy négyoldalas kérvényt kellett kitöltenem. Vérvizsgálaton, vizeletvizsgálaton, tüdőröntgenen és egy tetőtől talpig terjedő általános vizsgálaton mentem keresztül. Ezeket a műveleteket különböző orvosok más-más épületükben végzik és persze nem mindennap van fogadónap. Három hétig tartott, amíg i kérvényem úgy-ahogy rendben volt, aztán került orra a körzeti körház női orvosa, és mire a bizott- iág elé kerültem, már majdnem késő volt.“ Ezt a kálváriát egy lány járta végig, akit az AB úzottság irodája előtt ismertem meg. Mindent elmondott. Harmadikos főiskolás, a fiú, akivel jár, még szintén tanul. Ha végeznek, összeházasodnak. Ők mondták. Most még nem lehet. Nincs pénzük a gyerekre, lakásuk sincs, bölcsődéjük sem. Csak ez a három dolog kellene ahhoz, hogy egy emberke világra jöhessen. A fiú, aki mellette állt, hozzátette, hogy a bizottság számára egészen más mesét találtak ki. Mindketten már előre nevettek... Azt kérdem, miért? Azért, mert a valódi okokat, — ismervén a bürokrácia világát — nem tartják eléggé súlyosaknak, A bizottságnak majd mást .adnak be". Miért? Ők talán nem fogadják el a fentebb felsorolt okokat? E 'gy AB bizottsági tag: De igen. hiszen ezek a leggyakrabban emlegetett okok. Viszont kötelességünk megmenteni a jövö számára a legtöbb embert, és ha lehet, pszichológiailag hatunk az asszonyokra. — Maga szívesen megszülné a gyerekét, ha nem lenne lakása, pénze és előre tudná, hogy képtelen lenne azt eltartani? Rámnéz, mondom újságíró vagyok', azért kérdem és szeretném, ha megmondaná a nevét, habár azt már előzőleg megtudtam az ügyeletes örvöstől. Nevet, hogy ő bizony nem mondja, mert akkor nem kritizálhat. Szerdára meghív, mert akkor van az AB bizottság fogadónapja. Egy őrétől néha délután ötig is 'ott vannak... M ár egykor ott tolongok a várakozó asszonyok között. A bizottság egy orvosból, egy körzeti HNB-tagból és egy hölgyből áll, aki megítélésem szerint talán éppen a nőszövetség tagja. A folyosón padok vannak, ahol lányok és asszonyok ácsorognak, legtöbbjük az „apa“ kíséretében. De köztük' is különbség van. Vannak, akik már nagy gyakorlattal rendelkeznek, akik számára a műtét csak egy kötelező fürdést jelent... Az ajtóból valaki nevét kiáltják. Egy asszony és férfi felemelkednek, elindulnak az ajtö felé, de csak a riö megy be, majd két perc múlva visszajön az „apáért“. A kérvényükből látom, férj-feleségről van szó. hatéves kislányuk és két kezük minden vagyonuk. Egyszobás lakásban élnek, a férj szüleivel. Öt éve várnak szövetkezeti lakásra. — Akkor meg miért nem vigyáznak jobban? Mindketten lehajtott fejjel hallgatják a „pszichológiai hatást“ és biztos vagyok benne, hogy ez a házaspár először és utoljára van itt. Nézem a foglalkozásukat. Mindketten tisztviselők, 1120.- és 1520.- a keresetük. A műtétért 350.- koronát fognak fizetni. > Eldőlt egy egészen pici emberke sorsa, aki még nem tiltakozhat semmilyen döntés ellen. Házaspárok jönnek, fiatalabbak, idősebbek, de vannak köztük diáklányok is, akik a „pszichológiai hatás“ hallatán az „apára“ néznek és én elképzelem őket pár perccel a kínos pillanatok után, ahogy az utcán karonfogva együtt hahotáznak a feddő szavakon. Amikor végeztünk, a blzottségtagoktöl hallom, hogy néhány lány évente háromszor-négyszer is itt ül előttük és könyörög, mentsék meg terhétől. Ígéri, utoljára történt meg vele. Ekkor értesülök arról is, hogy a döntésnél fontos az „apák“ jelenléte, sőt az engedékenyebbeket mindennek tetejébe még egy önkéntes véradásra is rábeszélik, fúíyos testi betegségeken átesett nők. négynél több gyermekes anyák, rendezetlen családi életet élő, testi fiibás, lelkibeteg nők, és azok, akik számára a szülés súlyos egészségügyi komplikációkkal járna, nem szükséges, hogy az AB bizottság elé menjenek. Az ő kérvényeiket automatikusan aláírják és a műtétet ingyenesen elvégzik. D e ennél jobban érdekeltek az okok. amelyek a kérvényeken szerepeltek: kisméretű lakás, rossz kereseti körülmények, iszákos férj, undor már a harmadik gyerektől, ismeretlen apa, hűtlenség (itt a taxa 500.- korona volt). Másnap az operációs terem előtt találkoznak a tegnapi arcok. Itt már nincs bizottság, csak félelem. Diáklányt és mérnöknőt egyaránt ronda csikós pongyolába bújtatnak. A műtét előtt injekciót kapnak, az orvosnő azt mondja nekik, félelem ellen. Néhányan közülük elhiszik és máris a divatról pletykálnak. A morfium előtt csaknem mindegyikük ugyanazt hajtogatja: doktornő, mi lesz, ha nem hat majd az altató, de a mondat második felét már félálomban mondják. Azokat, akiknek gyönge a szivük és nem bírják a morfiumot, nem altatják él. Ez egyszer egy évben történik meg. Az öklömnyi vércsomót egy műanyagvödörbe dobják. Szinte várom, hogy felsír, de a csomó csak hallgat. — Az asszony még egy-két őrá hosszat áléit állapotban lesz — mondja az orvosnő. Egy kerekeken gördülő ágyon tolják őt a körterembe, azok közé, akik tegnap vagy éppen ma szültek. Fél éve fekszik ott egy béna lány is, akinél a művi abortust a maximális háromhőnapos határidő után hajtották végre, saját felelősségére. A műtét után derékon alul béna maradt. Sohasem lesz már gyereke. Ott fekszik egy fiatalasszony is, akin két évvel ezelőtt hajtották végre művi abortust, azóta már négyszer önkéntesen abortált, pedig nagyon szeretne már gyereket... A körteremmel szemben egy üvegajtó mögött vagy harminc kis csecsemő torkaszakadtából bömböl. Jó nekik. Azt mondják, ami a szívükön van... Í gy néznek ki az alapjában ártatlan gyilkosságok. Nem vonom kétségbe, hogy a legtöbb esetben komolyan szükség van erre a műtétre. Nem azokhoz fordulok riportommal, akik lakás, bölcsőde, pénz, a szociális körülményeik miatt dobják el maguktól a gyerekeket. Ők csak egy lehetetlen állapot megtestesítői, ugyanis nem értek egyet azokkal, akik azt hangoztatják, a gyerek az utcán is felnevelkedik, majd adnak neki az emberek pénzt és kosztot. És ha nem adnak? Akkor majd visz. ugye? Csak egy példa: a pozsonyiak jől ismerik a hóvirágot áruló hat-hét ’ éves gyerkőcöket. Nőnap előtt sorra kérdeztem őket, ki küldött az utcára? Az anyu, volt a válasz. Az anyu, aki rendszerint a sarok mögül szemléli, hogyan megy csemetéjének az üzlet. Az ilyen hóvirágnak én nem tudok örülni. Nem szeretném, ha valaki félreértené riportom célját. Nem a terhesség művi megszakítását akartam propagálni, hanem rámutatni, hogy a riport elején felsorolt tényezők, — tehát a lakáskérdés megoldása, a kisgyermekes anyák munkaidejének helyes szabályozása, a már kettőnél több gyereket számláló családok szociális és financiális helyzetének megjavítása, stb. — amelyek a népszaporodás gazdasági alapját képezik, azok, amelyeken érdemes vitatkozni és kell, hogy figyelembe vegyUk, mert a legtöbbször alapjai és indítványozói a művi abortusnak. Ezek, és nem a terhesség művi megszakítására vonatkozó szigorúbb adminisztratív rendelkezések kell hogy kiindulópontul szolgáljanak, ha több újszülöttet akarunk.
