Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-03-18 / 11. szám
ra eső ierü letet: a Dunától az Ipoly tárki folyó vonala, az Uzscj&i dombig. Jahuájr m; csehszlovák burzsoá alakulatok befejezti I-i jegyzék' »lapján kiürített' tepüjet mé| K tő ta demokrat, 1919. (ili-íiváSó cikket 1919 áprilisában a csehszlovák párt baloldali lapja kö#i» (Szociálp w«jti, mm itiiiiipiip áttai Breszt^.itovszkban követelt nemzeti önrendelkezés Cseh- orSág®n H örömteli visszhangot vágott ki. „Akfcr mi ég-nyilatkozat! kérdés tárgya alapvetően két^ szempontot rvet-i ibben az állam-alakulatban lengyelek, okf lefenek. Maga az „önrendelkezés“ megjutalmi * tv; irt* *.■> tűm.*? «.r-sásK:*#* PtHtíe l» r diktat inra ’ '■*»>*»* **j-t+r***+a .» Imi«, * **■****•** «*■*/** 0T+* &rr-*.xi>jnnx*& *+j*»*m* nt»0 .... ffl 1 IW.' » VÖRÖS ÚJSÁG if'r | ., Mlndenkiftez! ;A OP£SJ »■ «is***-* >» <«**ktt* ** ♦«* % :• Imti» «&*d*la*------------------------------------ui iffusag 7 A Magyar Tanácsköztársaság 50 éve A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÉS A NEMZETEK ÖNRENDELKEZÉSI JOGA ?*>•> ■mit*, tb *<iy»Mkvmív/wj t m«'* ,WiW W..> * twVv.v .«**.' 19ÍS mdre. 21. Magyarország: Tanácsköztársaság — A proletárforradalom a budapesti saltó tükrében Az első világháború végén a Délkelet-Európára — a Dufia-medencére és a Balkánra is — kiterjedő forradalmi erjedésben sajátságosán keveredtek az e területen még le nem zárult polgári forradalom feladatai a már napirendre került szocialista forradalom célkitűzéseivel. E feladatok között s az eseményekre gyakorolt hatásában egyik legfontosabb szerepe kétségkívül a nemzetiségi kérdésnek volt, amelynek lényegét az orosz és a német birodalom közötti területen élő. részben e két birodalom, részben az Osztrák-Magyar Monarchia, részben pedig a török elnyomás alatt élő kis nemzetek nemzeti szuverenitására irányuló törekvése képezte. Ennek a törekvésnek le nem becsülhető hatása volt a forradalom kimenetelének eldöntésében: hogy polgári — kispolgári vezetés alá kerülve, megreked-e a polgári demokratikus forradalom több-kevesebb vívmányának megvalósításánál, vagy pedig a munkásosztály hegemóniája alatt tovább fejlődik szocialista irányba, megvalósítja a radikális tömegmozgalmak célkitűzéseit: államosítja a gyárakat, bankokat, kisajátítja és felosztja a földeket, megdönti a kizsákmányolok hatalmát. 1919 márciusában több olyan nemzetközi politikai esemény történt, amely döntő befolyást gyakorolt a magy»- országi helyzet alakulására. Március 2-án Moszkvában Európa, Amerika és Ázsia forradalmi munkáspártjainak képviselői megalakították a nemzetközi muskásosztály új harci szövetségét: a III. Kommunista Internacionálét. Az alapító tagok között volt a kommunisták magyarországi pártja is, amely az alakuló kongresszusra Rudas Lászlót és Mészáros Gábort küldte ki. A március 21-ét megelőző napokban az újságok az oroszországi Vörös Hadsereg nagy sikereiről, Galícia és Besszarábia területén történő előnyomulásról adtak hírt. Egyes jelentések szerint a vörös katonák annyira megközelítették a Kárpátokat, hogy az ágyúdörgést már a. hegyek nyugati oldalán is hallani lehetett. Bár ezek a hírek túloztak, február és március folyamán az ukrán Vörös Hadsereg csapatai valóban nagyszerű teljesítményeket értek el. Budapesten általánosan elterjedt vélemény volt az, hogy a Vörös Hadsereg nagyon rövid idő alatt eléri a magyar határt. Az Ukrajnában lejátszódó események híre döntően befolyásolta a magyar társadalom valamennyi rétegének állásfoglalást. A szocialista forradalom hívei a Vörös Hadsereg győzelmes előnyomulásában a proletár diktatúra megteremtéséért folyó küzdelem sikerének biztosítékát látták, az ellenforradalom erői pedig még kilátástalanabb- nak tartották a burzsoá hatalom megvédésének lehetőségét. Sajátos módon még a nacionalizmus hívei között is akadtak olyanok, akik a Vörös Hadsereg sikereit számításba vették. Ezek abban reménykedtek, hogy az orosz- országi szocialista állam hadseregével szövetségben sikeresebben lehet síkra szállni Magyarország területének megvédéséért. Egy újabb külpolitikai esemény adta meg a polgári — szociáldemokrata koalíciós kormánynak a kegyelemdöfést. Március 20-án délelőtt Vyx alezredes az antant magyarországi megbízottja jegyzéket nyújtott át a kormánynak, amelyben újabb területek kiürítését követelte. A belgrádi fegyverszüneti szerződés (1918. november 13.) megkötése óta az antant nem első ízben kényszerítette visa- szavonulásra a demarkációs vonalon álló magyar csapatokat. December elején az erdélyi román csapatok átlépték a belgrádi egyezményben megállapított vonalat és a Marostól északra nyomultak előre. December 24-én kapta meg a magyar kormány azt az antant jegyzéket, amely szerint katonailag ki kellett üríteni a következő vonaltól északra latáig, az Ung sodik feléig a a december 24-1 szállását. A Tiszán ségú szakaszon átlag visszavonulniuk. Az foszlatta a wilsoni illúziókat, leleplezte rialista arculatát, keveset törődött a tott magyar tartottak szem előtt: ségeseket s ezzel pai befolyást; kalmassá tenni a elleni küzdelemre. A győztesek diktáltak és Magyarországnak fizetnie kellett. Fizetni a nemzetiségeknek, a magyar uralkodó osztályok által való évszázados elnyomásért, fizetni a vesztes háborúért. A környező fiatal államok friss, türelmetlen és mohó nacionalizmusa mögött ott álltak a győztes hatalmak: a magyar polgári-szociáldemokrata kormány gyenge nacionalizmusát semmilyen erő sem támogatta. Ismeretes, hogy a környező országokban a forradalom megrekedt a polgári demokratikus fokon. Az igazságos nemzeti felszabadító függetlenségi és egyesítő törekvések — miután 1918-ban a monarchia összeomlásával megnyílt céljaik megvalósításának lehetősége — a polgárság - kispolgárság vezetésével hódító nacionalista keretek között valósultak meg s a régi nemzetiségi problémák helyébe újakat hoztak létre. Kis, nemzetinek nevezett államok jöttek létre, amelyek közül azonban csak egyesek voltak valóban nemzetiek — azok, amelyeknek polgársága nem rendelkezett elegendő erővel ahhoz, hogy más kisebbségeket is uralmuk alá hajtson, illetve megtartsa őket uralma alatt. (Bulgária, Magyarország, Albánia. Ausztria). A csehszlovák burzsoázia a saját nemzeti területek feletti uralom megvalósításán túl Kárpátalját, magyarok és németek által lakott területeket, valamint az országát, a» magyar-osztrák határvidéken át Jugoszláviával össze kötő korridort szándékozott bekebelezni. Ezt tette a román és a szerb burzsoázia is. A magyar polgári-földbir- tokosi vezető réteg is igyekezett, csak siker nélkül — az antant támogatását megszerezni, az integer Magyar- ország megőrzéséhez. A polgári nacionalizmus alapját, kiinduló pontját jelentő jogos nemzeti törekvések mindinkább hódító nacionalizmussá, más nemzetekkel türelmetlen sovinizmussá fajultak. Az 1918. február 1-én és 3-án lezajlott catarroi nagy tengerész felkelés, a sztrájkok, a harci célokban való egyetértés, a nemzetközi egység jegyében zajlott le. E mozgalmak nemzeti jellegű célkitűzései is a dolgozók nemzetközi egyetértését tükrözik. A szovjet békekezdeményezések nyomán az annexiót és hadisarc nélküli haladéktalan békekötés s a nemzeti problémáknak a vitás területi és határkérdésnek a nemzeti önrendelkezési jog alapján való megoldását követelték. Ennek az irányzatnak a hangja mindjobban elveszett a fokozatosan erősödő nacionalista követelések kórusában. De a dolgozó embereknek a nacionalizmusból való kiukránok, „önrendelkezés" sző egysze- hogy minden nemzet maga határozza további útját.. Amikor Haberman, megjöttek Párizsból, ahol meggyőződtek arroi, hogy többet érhetünk el, mint kívántunk, megszűnt a nemzetek önrendelkezésére való hivatkozás, ellenben a gazdasági szükségességet szajkózták, mégpedig annál inkább, minél erősebb lett az imperialista törekvések vonala a burzsoá politikában. A jelenlegi hazai és nemzetközi helyzet arra mutat, hogy ez a gazdasági szükségesség a viszály almájává válik.“ 1919 márciusában a nemzeti igények túlburjánzása a szinte minden határterületre gazdasági és hatalmi kérdésre kiterjedő nemzeti súrlódások közepette Délkelet- Európában megjelent egy állam, mely szembe fordult a nacionalizmussal. A nacionalista önzés uralmának lánca először szakadt meg. Olyan rendszer jött létre, amely kinyilvánította, hogy a szomszédos népekkel a tanácsok föderatív köztársaságának, államszövetségének kiépítésére törekszik. A magyar állam fórténetében először a Tanácsköztársaság biztosított teljes szabadságot a magyarsággal évszázadok óta együttélő nem magyar dolgozóknak. A Tanácsköztársaság területén élő nemzetek jogait rögzítették „a Magyarországi Szövetségi Tanácsköztársaság alkotmányának alapelvei.“ Az alapelvek kimondották, hogy „a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban élő minden nemzet szabadon használja nyelvét, ápolja és fejleszti nemzeti műveltségét.“ Az alkotmány előírta, hogy a nagyobb összefüggő területen többségben élő kisebbségek számára önálló kerületeket kell alapítani. Több önálló kerület nemzeti kerületté egyesülhetett. Az alkotmány két ilyen nemzeti kerületet ismert el: a német és a ruszin nemzeti kerületet — területi autonómiát, illetve autonóm köztársaságot. A marxista nemzetiségi politika érvényesülése nyilvánult meg az alkotmány azon paragrafusában, amely leszögezte, hogy a Magyar Tanácsköztársaság nem állja útját annak, hogy a „felszabaduló területeknek népességi és gazdasági erejük folytán erre képes nemzetei a Tanácsköztársasággal szövetséges külön tanácsköztársaságot alkossanak “ Az alkotmány e pontja olyan elvet rögzített, amely a Szlovák Tanácsköztársaság létrejöttével a gyakorlatban is megvalósult. A Tanácsköztársaság területén élő nemzeti kisebbségek dolgozóinak túlnyomó többsége aktívan támogatta a proletár diktatúrát, sokan közülük fegyverrel a kézben tettek tanúságot arról, hogy a felszabadult munkásosztály államát a magukénak tekintik. 1919 március 21-én olyan állam született meg Magyar- országon, amelyhez hasonlót az emberiség történetében csupán a párizsi munkások 1871. évi nagyszerű kísérlete és az oroszországi proletariátus új korszak kezdetét jelentő 1917-es októberi szocialista forradalma hozott létre. Az államhatalmat olyan osztály — a munkásosztály — ragadta magához, amelynek nem volt érdeke, hogy az elnyomásnak új rendszerét hozza létre — ellenkezőleg: történelmi hivatása, hogy a diktatúrát mindenfajta ki-' zsákmányolás, az osztály- nemzeti és faji elnyomás végleges megszüntetése érdekében gyakorolja. „A proletariátus diktatúrája... csupán eszköz, mindennemű kizsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszűntetésére és előkészítése annak a társadalmi rendnek, amely nem ismer osztályokat és amelyben megszűnik az osztályuralom legfőbb eszköze, az állam hatalma is“ — hirdette a Magyar Tanácsköztársaság alkotmánya. Hamar Kálmán
