Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-03-11 / 10. szám

6 új ifjúság NEM MULASZTOTT Kovács elkésve érkezik a futballmeccsre, már vége az első félidőnek. — Hogy állunk? — kérdezi lihegve a mellette ülőtől, mikor elhelyezkedik a tribünön. — Null-null — hangzik a válasz. — Hála istennek — szakad fel Kovácsból a megkönnyebbülés —, akkor még nem mulasz­tottam semmit. VAJON MELYIK Kovácsnének ikrei születtek. A nővér büszkén mutatja Kovácsnak a két újszülöttet. Kovács za­vartan nézi az ikreket, aztán szórakozottan meg­kérdi : — Melyik az enyém? TELEPÁTIA Kovács azt mondja Feke­tének: — Képzeld csak, barátom, ezt a telepátiátI — Na? — Tegnap megyek az ut­cán Szabóval, épp arról be­szélgetünk, hogy milyen )ó lenne, ha az ember salát házat építhetne magának, és abban a pillanatban Szabó­nak a fejére esik egy tég­SZÖRNYÜ ÁLOM Szörnyűséget álmodtam az éjjel. — Na mit? — Azt álmodtam, hogy norvég voltam. — És az olyan szörnyű? — Hogyne. Egy szót sem tudok norvégül. TEXASBAN Egyik texasi iskolában a gyerekek azzal szórakoznak, hogy előadás közben össze­vissza lövöldöznek az osz­tályban. Egy gyerek egye­nesen a tanítóra szegezire- volverét, és egymás után süvítenek el a golyók a ta­nító füle mellett. A tanító végül elveszti türelmét, és rászól a gyerekre: — Hallod, ha folyton erre lövöldözöl. lerontom a ma­gatartásjegyedet. KITŐL TANULTA? Kovács elmegy az iskolá­ba, hogy fia előmenetele iránt érdeklődjék. — Elég jó tanuló a gye­rek — mondja a tanító —, csak egy nagy hibája van: állandóan hazudik. — Ezt nagyon csodálom — feleli indignálódva Ko­vács—, mert tőlünk nem tanulhatott ilyesmit. A fe­leségem nem hazudós ter­mészetű, én pedig egész nap nem vagyok otthon. Kedvenc vicceim MI KÖZÖM - MI KÖZÖD Egy legényke mondja a cigánynak: — Azt mondják, hogy tyúkot loptak a faluban... — Mi közöm hozzá? — De azt mondják, hogy rád gyanakszanak. — Mi közöd hozzá? LÉPRE MENT — Kedves barátom, sze­retnél velem ebédelni? — Igen, nagy örömömre válnék. — Akkor siess haza. té­tess még egy terítéket az asztalra fél óra múlva ná­lad leszek. AZ ÉLELMES ELADÓ Eladó. Vegye meg ezt a könyvet, igen érdekes. Vevő: Nem szoktam ol­vasni. Eladó: De a gyerekek. Vevő: Csak egy macskám van. Eladó: No hisz, akkor ve­gye csak meg, hogy legyen mit utána dobni. FELVILÁGOSÍTÁS Egy bácsi elesik az ut­cán, beviszik a kórházba. Az orvos megvizsgálja, de külső sérülések nyomát nem találja rajta. — Mondja bácsiként me­lyik tájon ütötte meg ma­gát? — Ügy a színház táján... ÁRTATLAN GONDOLATOLVASÁS Két volt iskolatárs találkozik az utcán. — Hogy megy neked? — kérdezi az egyik. — Sehogy — feleli a másik. — De hiszen, ha jól emlékszem belőled híres gondolatolvasó lett, bejártad az egész világot és rengeteg pénzt kerestél. — Igen, de aztán abbahagytam, mert egy ízben nagyon megjártam. — Hogyhogy? — Egyik előadásomon egy hölgy megkérdezte tő­lem, hány gyermeke van, mire én azt mondtam ne­ki, hogy három. A mondott szám stimmelt, a hölgy elégedetten leült. Aztán egy úr kérdezte meg tő­lem, hogy hány gyermeke van, és azt mondtam ne­ki, hogy kettő. Erre kaptam tőle két olyan pofont, hogy kiugrott az álkapcsom, és hat hétig nem tud­tam rágni. — Hallatlan. És miért pofozott fel az az ember? — Mert ő volt az előbbi hölgy férje. TANÁCS A tanító arra oktatja a gyerekeket, hogy mielőtt valamit kimondanak, alapo­san gondolják meg. — Ha valami fontos mon dantvalótok van — magya­rázza nekik —, sohasem árt, ha előbb ötveniq szá­moltok, ha pedig valami rendkívüli fontos dolgot a- kartok mondani, százig is tanácsos előbb számolni. Másnap a tanító a kályha mellett áll, és valamit ma­gyaráz a gyerekeknek, ami­dőn észreveszi, hogy Pisti­kének folyton mozog a szá­ja. — Mit mozgatod a szá­dat? — kérdi tőle. — ... kilencvennyolc, ki­lencvenkilenc, száz... tanító úrnak öt perce ég a kabát­O — ön a gyűlésen még so­sem nyitotta ki a száját. — Bocsánatot kérek — feleli a gyanúsított — én az ön beszédei alatt már gyakran ásítottam. Beküldte: Matisz Éva Moldava n. Bodvou Tehelná 302. Szakállszárító TÓTH ELEMÉR Z költő sokat ad a for­mákra. Minden idejét sztrip­tízbárban tölti. • A hóhérnak is van lelki­ismerete. Különben nem végezhetne lelkiismeretes munkát. • A régi mondás szerint, ha igazat szólsz betörik a fejed. Most már tudom, hogy mért olyan kevés a betört fej napjainkban. • • Segítettem Z-nek. s most nem tudom, hogy kérjek tőle bocsánatot. • Ha az agyat súlyemelés­sel lehetne művelni, ő len­ne a világ legokosabb em­bere ... • Töröm a fejemet, hogy a férfiak mért szeretik job­ban a libát, mint a tyúkot? • A nőnapon egy kislány rémülten állapította meg, hogy bizony már nő.. • Egyelőre még nincs tisz­tázva, hogy a nőnapon a házias férjek is ünnepel­hetnek-e. VÉDEKEZÉS Egy rettenetesen kövér nő megy az utcán, és egy fér­fi állandóan a nyomában van. A nő végre megúnja, és rászól: — Micsoda szemtelenség ez? Miért jár folyton a nyo­momban. — Bocsánat asszonyom, a szél ellen védekezem. FÉLÖS A tanító bácsi megkérdi Pistikétől: — Tudod-e, fiam, hogy miért kel ki a kiscsirke a tojásból? — Mert fél, hogy őt is belefőzik. A BŐSZ OROSZLÁN Egy vidéki vándorcirkusz legnagyobb attrakciója egy kivénült, fogatlan oroszlán volt. Egy napon, előadás közben, amikor épp az orosz­lán száma volt soron, az istállómester rémülten ro­han az igazgatóhoz: — Igazgató úr, óriási baj történt, az oroszlánszelídítő revolvere produkció közben csütörtököt mondott. — Na és miért kell neki a revolver? — kérdezi az igazgató. — Azért, mert ha a lö­völdözést abbahagyja, az oroszlán rögtön elalszik. KÍVÁNSÁG A rablót életfogytiglani fegyházra ítélik. — Megnyugszik az ítélet­ben? — kérdezi a bíró. — Megnyugszom, de vol­na egv kérésem. —' Halljuk' — Tessék heszámítani a vizsgálati fogságot. NINCS RÁ ORVOSSÁG Egyik nő vigasztalja a másikat. — Majd elmúlik, az idő a legjobb orvosság minden bajra. — Tévedsz, az én bajomat az idő sem gyógyít - * ja me. — Mi bajod tulajdonképpen? — öregszem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom