Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-06 / 1. szám

Megjelenik minden kedden 0 Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóvállalata 0 Szerkesztőség és adml- nls/tráeló: Bratislava, Prafská 9. Tel.: 463-41-45 Postafiók 30 0

Fös/erkesztÖ: S/DKE JÓZSEF, to- szerkesztöhelyettes: STRASSER

GYflRGY. kultúra: TÓTH El EMÉR. kül- és belpolitika: SÁRKÁNY ÁRPÁD riporterek MICHAL MÁRTA, ZÁCSEK ER7SÉBET kelefszlováklai szerkeszt# és sport rovat vezet ft: BATTA GYÖRGY grafikai szerkeszt#: GYUFÁK ÉVA Nyomra

Zópadoslovenské tlaéiarne 01 #

Előfizetési dfj egész évre 52.— Kés, fél évre 26 — KŐ9. negyedévre 13.— Kés 0 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. előfizetni minden postán lehet ® Kéziratok»* nem őrzUnk meg és nem adunk vissza 0 A lapot külföld 'j/ítmára a PNS Ostredná expedlrla Bratislava. Gottwaldovo námestie é 48 — ét** btáu lehet megrendelni.

A rossz ember is szolgálhat^ ót, ha érdekei nem ellenkezni

EZ AZ ÉV SEM LESZ KÖNNYŰ

ElőttUnk az 1969-es év csaknem minden napja. Még fülünkben csengenek az újévi jókívánságok. Mindannyian szeretnénk, ha terveink, vágyaink megvalósulhatnának. Az élet realitása azonban higgadtságra, mértéktartásra int. Személyi problémáink, mindennapi gondjaink szorosan összefüggnek a nagy országos problémákkal és gondokkal. Hogy mit gondolnak az ország sorsáról vezető államférfiaink az új év első napján, arról az alábbiakban olvashatnak:

LUDVtK SVOBODA: Az év e- lején el szoktunk gondolkodni mindarról, amit az elmúlt évben átéltünk. Nem volt ez könnyű év egyikünk számára sem. Nem volt könnyű nekem sem. Gondolatainkban még frissen élnek a tapasztalatok és a benvomások. amelyek arra késztetnek minket, hogy feltegyük a kérdést: a múlt év milyen helyre kerül majd történelmünkben és évkönyveinkben.

Nem hiszek a sorsban. A történelmet az emberek formálják, s mindegyikünk legalább bizonyos részt vesz, a jövő a- Inlfftásában. A iövő olvan lesz, amilyennek mi magunk előkészítjük. Igen, ml közösen.

Az elmúlt év történelmi gondolata csakis az lehet, amire népünk, kommunista pártunk és az egész Nemzeti Front törekedett. És ez egészséges, áldozatos és haladó igyekezet volt. Azt a célt követte, hogy hazánkban a szocializmus valóban méltó legyen a nevére. Így kezdődött a múlt év, és ennek jegyében fejeződött is be. ugyanúgy, mint ahogy az új év a tavalyi január gondolataival kezdődik.

Az elmúlt év országunkban a nagv társadalmi kritika éve volt. Néha túlságosan szenvedélyes, néha túlhajtott, de lényegéhen pozitív volt ez.

Mindaz, ami egy évvel ezelőtt januárban és utána történt, nem csupán a vezetésben bekövetkezett változás. A néo elszántságának kifejezője volt, bogv véget vessen mindannak, ami fékezi társadalmunk fejlődését. Polgártársaink elsöprő többsége helyesen értelmezte, hogy hazánk új felvirágzása csakis a szocializmus alapelveinek következetes érvényesítésén alapulhat, demokratizmusának, annak a mélvséoes pmheri lényegének fejlesztésén, amelyet a világtörténelembe hozott.

Ebből indult ki a mi őszinte igyekezetünk is, hogy a jogtalanságnak és a törvénytelenségnek soha ne legyen helye többé országunkban. Annak érdekében, hogv telies mértékben kaput nyissunk a nép minden alkotó ereiének hazánk javára. s a világ haladó erőinek és a békének előnyére. Ez volt az alapja a nagy nemzeti aktivitásnak. Múltunk legfényesebb hagyományaihoz, a régi nemzedékek küzdelmeiből örö- ' Hit alkotó, forradalmi értékek- hP7 kapcsolódott ez az aktivitás, ameiv a szocializmus é- "ité-e müvének folytatása volt.

•lói tud juk, hogy minden nagy cél nehezen valósul meg. Népünk nagy törekvése is a megrázkódtatások és a bonyodalmak nehéz útján ment át. Kísérletek történtek arra is, hogy szándékainktól idegen törekvések érdekében viszaélje- nek vele. Nem voltunk mentesek a hibáktól és következetlenségektől sem. Sokszor előfordult a könnyetmúsködés is és kevéssé vettük figyelembe a világ fejlődését és belső e- seménveink nemzetközi összefüggéseit.

Ezután nehéz, igen nehéz próbát éltünk át. Azonban becsülettel és méltósággal éltük át. Népünk, a felnőttek és a fiatalok, ebben a próbában megértek és kifejlődtek. Köszönet érte mindnyájuknak!

ONDREJ KI.OKOC: Ma a szlovák nemzet állama itt van — éspedig nem a világ hatalmasainak szeszélyéből és ármánykodásából keletkezett, hanem a szlovák nép, az egész nemzet akaratából, munkájából, verejtékéből, szorgalmának

eredményeként teljesülve a legsajátosabb vágya.

A Szlovák Szocialista Köztársaságot szoros szálak fűzik a testvéri cseh nemzethez. A köztársaság a közös csehszlovák államiság egyenjogú és szilárd oszlopaként kezdi meg életét, mint a csehszlovák föderáció, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyenjogú tagja. Ezzel valósággá vált a CSKP múlt évi áprilisi akcióprogramjának egyik leglénye- nesebb pontja. Teljesült és valósággá vált az 1968-as évben elénk tornvosuló minden akadály ellenére. Vajon nem azt bizonvítja-e ez is, hogy ha- sonlóképnen valóra válthatjuk további szándékainkat is. Ha azok valóban nemzeteink és a szocialista jövő felé vezető út érdekeit szolgálják?

Olyan esztendőbe lépünk, a- melyben ezeket a szándékainkat fokozatosan szeretnénk megvalósítani. Ez nem lesz könnvú munka, és utunk nem lesz rózsákkal szegélyezve. E- gyedül csak az könnyítheti meg ezt számunkra, és egyedül csak az segíthet, ha egységesek leszünk, és a CSKP KB múlt évi novemberi és decemberi határozataiban megjelölt úton haladunk. Józanul nézzük országunk életét, amely nincs és nem is lehet elszigetelve a környező világtól, hogy utunkon feleslegesen ne botladozzunk, hogy feleslegesen sebeket ne kapjunk, hanem bátran dolgozzunk szeretett hazánk gazdagabbá tételéért, a Szlovák Szocialista Köztársaság felvirágoztatásáért és ezzel e- gész csehszlovák hazánkért és annak népéért.

JOSEF SMRKOVSKf: Most a következő évre gondolok, arra, hogy ez mit hoz nekünk. Talán mindnyájan szeretnénk, ha a következő év tovább fejlesztené mindazt, amit ebben az évben jói csináltunk. Tudjuk, hogy ez nem lesz könnyű, de azt is tudjuk, hogy mi segít, hogy mi segített eddig is a legjobban: a bizalom, a kölcsönös bizalom.

Egy bölcs ember azt írta, hogy a bizalom előfeltétele a biztonság. És ha közöttünk kialakult a bizalom, akkor annak éppen az a biztonság volt az alapja, amely 1968 feledhetetlen januárjából fakad. Ezért most azt kívánom Önöknek, cseheknek, szlovákoknak, mindenkinek — és bocsássanak meg a szerénytelenségért — önmagámnak is: számunkra ne változzék a naptár, kezdődjék a jövő év is januárral, annak szellemében, a közösen alkotott legjobb szellemben. Ennek nevében szilárduljon a bizalom a nép és vezetőség között, hogy bizonyosan tudhassuk, a megkezdett útról nem térünk le, hogy mi, a vezető funkcionáriusok a néppel egy nyelven beszélünk, azonos célokért küzdünk és ne maradjunk csupán a szavaknál. Önök csak úgy mint mi, és mi csak úgy, mint önök.

Erre gondolok, amikor most felemelem poharamat. Erre gondolok, amikor minden szándékunk sikerére, az egészségre, az élet szépségére, szeretett hazánk felvirágoztatására iszom. Ürítem poharam a Csehszlovák Szocialista Köztársaságra, amelynek boldogságára törekszünk mindnyájan, akik benne és vele éljük a jó és a kevésbé jó napokat. Barátaim, legyen minél több jó nap a jövő esztendőben.