Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-02 / 1. szám

f • Ül f f 9 WLLANTÄS A TÁVOLI MÚLTBA Tehát mik azok a repülő 'csészeal.iak? A kétkedő kriti­kusok eddig azt állították, hogy mítosz, olyan hiedelem, amelyet minden történelmi korszak kitermel tudása, világ­ismerete szerint. Az antik kor a kentaurt alkotta meg — a fele 16 — fele férfi alakot. A XX. század viszont, a raké­ták és az űrrepülés kora — az UFO-L A repülő csészeal­jak korunk betegsége. Egy 1- degen test, bolygó szikla, a- mely eléggé nyersen és tapin­tatlanul rombolta le azt az Illúziót, hogy az emberiség jövő felé vezető útjába már semmi ismeretlen sem kerül­het Megengedhetetlen fényű­zést jelent egy olyan korban, amelyben atomfejes interkon­tinentális rakéták várják a harci riadót, hogy felrepülhes­senek a légbe és megindítsák a romboló, pusztító, feltartóz­tathatatlan háborút. Már gyak­ran igen közel voltunk hoz­zá, hála az úgynevezett „ra­dar-angyalkákénak. Néha egy madárraj volt a riadó oka, né­ha egy rakéta, amely kike­rült az irányítás alól, máskor — az UFO. Ilyenkor azután megkönnyebbülten fellélegez­tünk. Eléggé elterjedt tévhit, hogy az első hírek az UFO-ról a második világháború végéről származnak, amikor állítólag a német katonai támaszpontok és a Peenemünde-i kutató intézet felett figyeltek meg ismeret­len testeket. Egyesek szerint a hidegháború idejére nyúlnak vissza az első jelentések, ame­lyek közül közismert Kenneth Arnold 1947 június 24-re eső története. A valóság azonban égészen más. Ha el is tekintünk a bib­liai szerzők ködös és megfejt­hetetlen célzásaitól, a régi le­gendáktól és mítoszoktól — mégis elég sok elgondolkozta­tó adat marad? ránk a múlt századokból. Kiválasztottam a sok száz hír közül, krónikások feljegy­zéséiből és irattári bejegyzé­sekből legalább néhány olyan esetet, amelynek elolvasása el­gondolkoztat és valamennyire csökkenti bennünk a mai em­ber büszke fölényességét dőré elődeinkkel szemben. 1290 ... „Amikor Henryk apát az istentiszteletre készült, Jan — égy a szerzetesek közül — je­lentette. hogy künn valami kü­lönleges történik. Valamennyien kimentek és megpillantották az égen a nagy, ezüst disz­koszra emlékeztető tárgyat. Szabadon lebegett fejük fölött és nagy félelmet támasztott bennük. Ekkor Henryk apát ki­jelentette, hogy Wilfred házas­ságtörő és azáltal vétkezik, hogy jámborságot színlel..." Az angliai Ampleforth apátság krónikájából, amelyet 1953-ban találtak meg. 1646 Cambridge több lakója egy tüzes gömböt figyelt meg, a- mely a városon kívül ért föl­det, majd megfordult és is­mét a magasba szállt, hogy az­után nagy sebességgel eltűn­jön a távolban. 1777 Charles Messier néhány re­pülő csészealjat látott szabad szemmel a felhőtlen égen, majd messzelátóval is megfigyelte azokat. 1802 A magdeburgi csillagász Fritsch, messzelátőjával egy re­pülő korongot figyelt meg, a- mely egy pillanatra még a na­pot is beárnyékolta. 1880 A francia akadémia munka­társa Trécull, Párizs fölött egy arany szivaralakú testet látott, később egy kis repülő diszkosz vált le róla, amely — amíg látható volt — a nagyobb test előtt haladt. 1897-ben tört ki az Egyesült Álla­mokban a „csészealj-láz", majdnem olyan érővel, mint napjainkban. A lakosság egész sora írta le a repülő korongo­kat: némelyikén fényszóró is volt, amely megvilágította az egész környéket. Ismét meg kell említenünk, hogy ez volt a Verne-regények és az első kormányozható léghajó kora. Ezek a jelenségek még Edison érdeklődését is felkeltették, bár nem nyilatkozott róluk. A tizes években egész aor em­ber látta a repülő csészealja­kat. 1904-ben Cherbourgban, 1907-ben Észak-Karolinában, 1909-ben Bostonban és így 'to­vább. Az itt közöli esetek csak fel- ényésző töredéke annak a szá­mos megfigyelésnek, amelye­ket a „tőzsgyökeres ufológu- sok" bizonyára „minden kétsé­get kizáró esetnek" könyvelné­nek el. Szeretném a figyelmet itt néhány olyan körülményre felhívni, amelyekre majd még rátérünk. 1. A repülő tárgyak leírása feltűnően egyezik. Diszkoszala­kú testről van szó, amelyet na- gyobbára fémes fényű, tüzes gyűrű övezi. 2. Több esetben a repülést „hintázónak. billegőnek" írják le, sót néha egy elromlott műszeréhez hasonlítják mozgá­sát. 3. Az UFO a legtöbb esetben az óceán közelében mutatko­zott, néha fölötte, többször a habok között tűnt el. Gyakran röpködnek nyílszerű alakulat­ban. 4. Az UFO leírásánál először fordul elő, hogy kocsikerék­hez hasonlítják — ami valószí­nűleg — mert másképpen nem magyarázható — célzás á for­mára, amely a keréktalphoz hasonló. Ezek az UFO-k (ha még emlékeznek? teljes hét 6- ra hosszat voltak láthatók) a tengerszint fölött mozogtak, majd elmerültek. 5. Az „esetekről“ szóló hírek éppen arra az időpontra esnek, amikor az emberiség további sikereket ért el a levegő meg­hódításában (léggömbök, ballo­nok, léghajók) arra az időszak­ra, amelyben a tudományos- fantasztikus léghajózásról szóló könyvek elérték népszerűségük tetőfokát. 6. A megfigyelők között egy egész sor olyan ember is van, akiknél feltételezhetjük a jó megfigyelőképességet (csilla­gászok) vagy legalábbis azt, hogy a repülő tárgyakat az ég­bolton vagy az atmoszférában meg tudják különböztetni a káprázattók Egy sereg olyan ember is van a megfigyelők kö­zött (hajóskapitányok, az Aka­démia munkatársai, stb.) akik­nek igazmondásához és becsüle­tességéhez nem fér (legalábbis így kellene lennie!) kétség. DR. LUDVlK SOUCEK: A repülő csészealjak rejtélye A Szovjetunióban 1967 november 11-én bizottság alakult az ismeretlen repülő tárgyak kivizsgálására. Ennek a bizott­ságnak Toljarov, nyugalmazott repülő vezérőrnagy áll az élén. A bizottság 18 tudományos dolgozóból és 200 megfigyelőből áll. A szovjet kormány döntése ismét az érdeklődés közép­pontjába állította az úgynevezett repülő csészealjak problé­máját, amelyet az Egyesült Államokban szaknyelven „United Flying Objects“-nek, (ismeretlen eredetű repülő tárgyak) rö­vidítve UFO-nak neveznek. Az amerikaiak már 1945 óta fog­lalkoznak ezeknek a többé-kevésbé titokzatos tárgyaknak a vizsgálatával. REPÜLŐ CSÉSZEALJAK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN Biztosan tudjuk, hogy az UFO a második világháború szín­terein, különösen Délkelet Ä- zslában és a Csendes-óceán körül — egyszóval mindig az óceánok közelében — beleért­ve a Lamanche csatornát is, — tűnt fel. Megközelítették a repülőgépeket és ismét eltávo­lodtak;' ha megtámadták őket, villámgyorsan eltűntek. A piló­ták mindkét részről azt hitték, hogy az ellenség harci eszkö­zeivel kerültek szembe. El is nevezték őket Whoo-Figters- eknek. Egy esetben a szárazföldöri is látták. A parancsnok, a me­teorológus és egy francia ide­genlégiós erődítmény legénysé­ge látta a Szaharában a lassan forgó repülő csészealjat, amely két nap és két éjjel lebegett felettük. Természetes, hogy an­nak idején ezt a hírt elnyom­ta a háború zaja. A Whoo-Fighters-ek újból a kóreai hadszíntéren tűntek fel. Kísérték és körülröpköd­ték a nyugati államok első szé­riában gyártott lökhajtásos re­pülőgépeit, az úgynevezett „lö­völdöző csillagokat". Az UFO láthatóan igen nagy érdeklő­dést mutat a hadszínterek, ra­kéta támaszpontok és az a- tomrobbantások színhelye i- ránt. A TACOMA HAJO ESETE ÉS KENNETH ARNOLD Az eddig említett esetek nem kerülték az újságírók tollá­ra és a róluk szőlő jelentések hosszú éveken keresztül a had- vezetöséqek szigorúan titkos I- rattárában feküdtek. A „csé­szealj-korszak" kezdete tulaj­donképpen szintén nélkülözött minden nyilvánosságot. 1947 június 21-én a Tacoma Har­bour Patrol amerikai hajó, — amely a Maurv Island sziget körül portyázott — legénysé­ge észrevette, hogy hat hatal­mas diszkosz-szerü test lebeg fölöttük, körülbelül 600 méter magasságban. Tisztán látszott, hogy egy a középen állt, a töb­bi öt még -körülötte mozgott. Az UFO teljesen hangtalanul leereszkedett 150 m mélységig — majd a középső test hatal­mas robajjal felrobbant. A robbanás vakító fényénél lát­ták. amint valami sötét test el­merül a tengerben. A többi diszkosz nagy sebességgel to- vaszállt. A katonai vizsgáló bizottság néhány megolvadt alkatrész­maradványt talált a szigeten, amelyek azután kerülő úton el­kerültek Quintanella őrnagy egyedülálló gyűjteményébe. Ebben a gyűjteményben csupa olyan alkatrész-maradvány van, amelyekről aprólékos vizsgálat eredményeként teljesen bizo­nyos, hogy nem származnak semmiféle, a nagyhatalmak ál­tal kilőtt kozmikus testből. (Folytatjuk)' Két garasért egy egész játékboltot Minden férfi megkívánja a tiltott gyümölcsöt. Többnyire akkor, ha ki­ábrándul a feleségéből. Minden má­sodik férj csalódott — és hűtlen fe­leségéhez. Az esetek legnagyobb részében a férfi részéről a megokolás ez: „Fe­leségem nem ért meg engem". El­csépelt frázis ez, de a nők számára veszélyt jelez, s bővítve így hang­zik: „A feleségem nem tud elfo­gadni olyannak, amilyen vagyok: sem a szerelmest, sem az embert, sem az élettársat. Jogom van másik nőt ke­resni, aki megért." Az asszony, aki nem képes beis­merni, hogy a férj hűtlenségének egyrészt maga is oka, csöppet sem bölcs, és már e! is vesztette a csa­tát. Ritka az a nő, aki tudja, mi vált­ja ki az elégedetlenséget élettársá­ból. mi kergeti kalandokba. Ha a férj máshoz pártol, az asszony többnyire sértett önérzettel vonul vissza, s fo­galma sincs róla, hogy a másik fél mit is szeretne. Persze gyakran meg­esik, hogy ezt maga a férj sem tud­ja megfogalmazni, szavakba önteni, máskor viszont a nő tartja szentség- törésnek, ha intim dolgait kényte­lenek teljes nyíltsággal megbeszél­ni. Ha a nő nem képes férje vágyainak titkaiba hatolni, meg sem értheti, s nem is teljesítheti őket. Nem ismeri rejtett félelmeit, s nem tudja meg­szabadítani tőlük. Itt van például a nemi tehetetlenségtől való félelem, vagy a rettegés a szégyentől, hogy nem mutatkozik „nagy szerelmesnek“, így lesz mind nagyobb a szakadék a férj és feleség között, s ez az ür sokszor már a házasság első éjszaká­ján keletkezik. Ilyen volt Irén és Ró­bert esete is, amit egy nyugat-né­met pszichológus jegyzett fel. Ábránd és valóság. Irén boldog volt, amikor Róbert feleségül kérte. Úgy történt minden, ahogy a pat­riarchális családokban szokás. A ti­zenkilenc éves lány és a huszonhat éves fiú — szép pár. A fiatal, szi­gorúan nevelt Iréntől a fiatalember semmi olyasmit nem követelt, ami­re az nem volt képes. Irén pedig fel sem tételezte, hogy a fiúnak már a házasság előtt volt égy idősebb, érett barátnője. A nászéjszakát a fiatal pár egy kis szállodában töltötte. A vékony fa­lak, a kényelmetlen ágy, a tapaszta­latlan menyasszony és az ifjú férj, aki tegnap még egy érett asszony karjai közt élvezte a szerelmet — mindez mindkettőjük számára egy kellemetlen csalódássá vegyült. S a mézeshetek alatt az mitsem válto­zott. Irén türelmesen várt: előtte van még az egész élet. így vélekedett, mert fiatal volt és tapasztalatlan. Pedig házasságukban ez az első két hét volt a döntő. Ahogy a nászéjszakán a brutális férj ki tud ölni az asszonyból min­den vágyat, ugyanolyan rossz hatás­sal lehet a nő magatartása a férfi­ra. Ez történt Róberttel is. Álma szertefoszlott. — Haragudtam Irénre — mesélte néhány ékvei később. — Házassá­gunk kezdetét másként képzeltem el. Túl sokat vártam ettől a fiatal és éretlen lánytól, és sértett, hogy ma­gatartásával öntudatlanul is tudtom­ra adta: nem vagy jó férfi... Képzeletben minden férfi igazán nagy szerelmes, nagy lovag. Leg­többjük szerint Don Juan és Casa­nova képességei felnagyítottak, s ha a világ tudná, hogy ő hogyan tud szeretni, nevüket örökre törölné. Ám titokban minden férfi tisztában van vele, hogy szerelmi képessége nem határtalan, félti önmagát és a ku­darcot. Gyűlöli és kerüli az olyan nőt, aki — véleménye szerint — egy kudarc oka lehet; az olyan nőt, aki azt mondja neki: nem tudok nálad lángra gyűlni. így idegenkedett el Róbert fiatal feleségétől már a nászéjszakán, és így keresett vigasztalást régi barát­nőjénél. Nála mindig bíztatást, hitet kapott: nincs nálad jobb szerelmes. A házasság — nem az anya védő­szárnya. A férfiak szerelmi éieie H. Spotney, az egyik amerikai há­zassági tanácsadó orvosa azt állítja, hogy a férfiak gyakran harcolnak a hűtlenség gondolata ellen, ezt azon­ban három dolog megnehezíti: a gyermekes illúzió, amellyel a házas­ságba lépnek; a hit, hogy egy jó há­zasság talán majd az ölükbe hullik; az állandó habozás, hogy megértse: az ellentmondások benne is rejlenek, s lehet, hogy éppen ezek idézik elő a házasságban a tarthatatlan helyze­tet. A nők jobbára tisztában vannak vele, hogy a férjek gyermekes illú­ziókat tápiáinak a szerelemmel kap­csolatban. A szeretett lényt piedesz- tálra helyezik, istennőként imádják, gyönyörködnek benne, s aztán, ami­kor egyszer kénytelenek rádöbbenni, hogy a feleség egy egészen közön­séges, átlagos lény, csodálkozásuk, csalódásuk mérhetetlen. A férfiak nagy részének nincs tu­domása arról, hogy az egyidős férfi és nő közül mindig a nő az, akinek kisebb a nemi élet utáni vágya. Úgyszintén meg kellene tanulnia még a házasság előtt, hogy a nőnél a sze­relmi kapcsolatot ápolni kell, éppúgy, mint az életben minden mást. Az a- nyák ritkán nevelik erre fiaikat. Sőt. A férjek elvárják feleségüktől, hogy minden gondtól megszabadítsák ő- ket, mint ahogy az édesanya odahaza huszonöt évig tette. S ez a hit azt a gondolatot kelti bennük: az én fe­leségem tudja (kell. hogy tudja) mi bánt, .ismeri gondom, bajom, tudja, hogyan érzem magam. Ha nem tudja, nem szeret. A teljesen magánjelle­gű nehézségekért is a feleséget vá­dolja, a belső konfliktusokért őt hi­báztatja. s ott van azonnal a leg­kézenfekvőbb megoldás: megvigasz­talódni egy másiknál. A hűtlenség motívuma az esetek többségében azzal magyarázható, hogy a házastársak egyike a há­zasságon kívül keresi azt a ne­mi kielégülést; ami a házasságából hiányzik.“ Ez a megállapítás egy is­mert amerikai pszichológus-házaspár­tól származik, akik alapos elemzések után jutottak erre a megállapítás­ra. Különben számos, harminc és negy­ven életév közötti férfi jelentette ki, nekik a véleménykutatás során, hogy hűtlenség bűnébe ugyan nem estek, de ha ráakadtak volna egy igazán megfelelő nőre, egy pillanatig sem haboztak volna. AZ ÉLET LEGSZEBB IDŐSZAKA A férfiaknál a tudat alatti kíván­ság inkább nemi jellegű, mint a nők­nél. Sok nőnek elég csupán az ero­tika: gyöngédség, a férfi állandó je­/ lenléte, csókok, beszélgetések. Mikor pedig beköszönt a gyermek, a nő ezeket a vágyakat a gyermek be- cézgetésével, kényeztetésével éli ki. A férfinak szüksége van arra, hogy nemiségén keresztül egyéniségének bizonyosságot szerezzen. Csak ek­kor érzi magát „valóban férfinak." A* nőket az érinti' legsúlyosabban, amikor a férjek a terhesség ideje alatt csalják őket. S valóban. A há­zassági tanácsadók adataiból az de­rül ki, hogy a férjek legnagyobb része akkor követ el először bal­lépést, amikor a feleség az első gyermekét várja. Egészen érthető, hogy az asszonyoknak ebben az ál­lapotban különösen nehéz a hűtlen-' séget elviselni. ■ F. Karin huszonnégy éves asz- szony két éve élt már házasságban és a terhesség nyolcadik hónapjában volt, amikor tudomást szerzett ró­la, hogy férjének barátnője van. Ép­pen akkor, amikor el akarta újságolni a hírt: ikreket vár. A szék alatt, a- melynek támláján férje öltönye fe­küdt, egy levelet talált. „Te legdrá­gább, végtelenül •vágyódom utánad. Mindenütt téged érezlek, s nem vagy...“ — állt benne. Egy órával később Karin az ügy­védnek — különben barátjának — ezt mondta: — Ha nem várnék gyermeket, a- zonnal kivetném magam az abla­kon. Az anyaság fogalma sok házasság­ban különösen fontos jelentőségű, s nemcsak a gyermekre nézve. Min­den férfi tudatosan vagy tudat alatt azt várja, ha egyszer megnősülök, a feleségem helyettesítse az anyá­mat is. Ez a vágy sok férfinél döntő be­folyású, amikor élettársat választ magának. Gyakran még külsőben is az anya és a jövendő élettárs közöt­ti hasonlatosságot keresi. Ennek a kívánságnak a pszichológiai vonat­kozása még erősebb: a feleség lé­nyegében véve ne csak hasonlítson az édesanyához, hanerh pótolni, he­lyettesíteni Is tudja őt. (Folytatjuk)'

Next

/
Oldalképek
Tartalom