Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-13 / 7. szám
2 új ifjúság A DUNASZERDAHELYI TÁNCDALKEDVELÖ KÖZÖNSÉG ÉS ZENEKAR EGY RÉSZE A TÁNCDALÉNEKESEK JÄRÄSI DÖNTŐJÉN. Foto: Longauer Helyreigazítás • 1869 február 14-én született Charles Wilson angol fizikus és kémikus. • 1878 február 14-én született Bohumil Kafka kiváló cseh szobrász. • 1468 február 15-én halt meg a könyvnyomtatás feltalálója, Johann Gensfleisch-Guttenberg. • 1564 február 15-én született Galileo Galilei nagy olasz fizikus, csillagász és filozófus. • 1893 február 16-án született Mihail Nyikolajevics Xuhacsevszkij, a Szovjetunió marsallja. • 1948 február 16-án alakult meg a Koreai Népköztársaság. • 1600 február 17-én halt máglyahalált Giordano Bruno olasz rene- szánsz gondolkodó. • 1673 február 17-én halt meg Jean Baptiste Poqueline-Moliére francia drámaíró és színész. • 1546 február 18-án halt meg Luther Márton német vallásreformátor, a protestantizmus megalapítója. • 1825 február 18-án született Komáromban Jókai Mór, a nagy magyar regényíró. • 1473 február 19-én született Mikulás Kopernik lengyel csillagász. • 1785 február 19-én született Szemere Pál magyar költő. Kölcsey barátja és munkatársa. • 1809 február 20-án alakult meg a Péter vári egyetem. • 1886 február 20-án született Kun Béla, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló egyénisége. • Az 0.1 Ifjúság múlt heti számában a Levelek, Vélemények, hírek címú rubrikában sajnálatos sajtóhiba révén Hegedűs Olga tornaijai diáklány levelének utolsó mondata a valósággal és levélírónk levelével ellenkező értelemben jelent meg. A helyes mondat így hangzik: „A cikk ugyan egy évvel kapcsolatunk időszerűsége u- tán jelent meg, az iskolánkban mégis azzal gyanúsít- gatnak, hogy jogtalanul megvádoltam tanáraim.“ Levélírónk és olvasóink szives elnézését kérjük. Lehet-e szerelmes egyCSISZ elnök? Ezzel a címmel jelent meg az ÚJ IFJÚSÁG 3. számában ZAc^k Erzsébet cikke, melyhez én, a kérdéses tantestület egyik tagja, szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Bevezetésül csupán annyit: A szerelem nem rendeletekkel — a társadalom egyik vagy másik tagjára — mesterségesen megszabott valami, a szerelem egyszerűen van és előbb vagy utóbb jelentkezik minden fiatalnál. Ebből természetszerűleg következik, hogy a CS1SZ- elnök éppúgy, mint bárki más. lehet szerelmes. Ez természetes, és nagyon korlátolt szemléletű lenne az. aki ezt tagadná. Mivel a kérdéses cikkből mégis az tűnik ki, hogy tantestületünk ilyen, szükséges a kérdés néhány körülményét megvilágitani. Ágnes, a CSISZ-elnök, valóban iskolánk legkiválóbb tanulója. O- l.van, aki becsülettel teljesíti többi kötelességét is. Kezdeményező a CflSZ szervezeti életében még akkor is, ha diáktársai között nem is talál mindig megértésre. Ennek ellenére az ifjúság szereti, megbecsüli, Ezt bizonyítja egyébként az is. hogy őt szemelte ki a CSISZ-elnök megtisztelő funkciójára. Mindez Lászlóról már csak bizonyos fenntartásokkal mondható el, mert ö korántsem nyújtja azt, amire képes. Ennek ellenére róla sem mondok semmi rosszat, habár a modora elbírna egy kis csiszolást (bizonyítják ezt a cikkben is megtalálható ,,még ha az egész tanári kar megpukkad is... azért, mert több eszem van", stb.) kijelentések. Iskolánk diákságának döntő többsége épp olyan falusi környezetből került ki, mint Ágnes vagy László, és ha a fentiek tükrében vizsgáljuk a dolgot. Agnes kisebbségi érzetét az iskolában semmi sem indokolta. És hogy igazi barátnőt nem talált? Valószínűleg nem is keresett, mert szabad idejének legnagyobb részét László foglalta le, aki ezen a téren a lányok előtt imponáló nya- kasságával, — és ezt nem megrovásképpen mondom, — zsarnok is tud lenni. így fordult aztán elő, hogy lépten-nyomon, még az óraközi szünetekben is, a találkák színhelye lett az iskola. Az egyre gyakoribbá való találkozásoktól Agnes eleinte bizonyára húzódozott, de végül is meghátrált László a- karata előtt. És ez volt az a momentum, amikor a tantestület szükségesnek látta a közbelépést. LEVELEK vélemények HÍREK Persze, szó sincs és nem is volt soha arról, hogy kettőjük szerelmét vagy a szerelem jogát tiltotta volna, csupán mérsékletre és az iskolai környezetben lehetséges keretek betartására serkentette ő- ket. Ez viszont nemcsak joga. hanem kötelessége is a tantestületnek, még ha azt Zácsek Erzsébet kétségbe is vonja. Ez az eset iskolánkon, mint máshol is, nem egyedüli és szinte minden évben előfordul több változatban is. Valószínűleg a meg- szokottság hatása alatt a tantestület nem tulajdonított az esetnek' Ilyen nagy jelentőséget és nem számolt azzal, hogy az érzelmek ilyen mélyen gyökereznek. Ezért lehetségesnek tartom, hogy a cikkben említett kijelentések a kar egyes tagjai részéről a figyelmeztetés során elhangzottak, amit én magam is helytelenítek, az azonban bizonyos, hogy a tantestület soha sem hozott határozatot a nyilvános megrovásra, és tudomásom szerint a figyelmeztetésre sem a diákság előtt került sor. Ha a tantestület tárgyalt az ügyről, a felelősségérzet és a féltés vezette, mert Ágnes éppen az említett tulajdonságok miatt a tanárok körében, furcsán hangzik, de kellő tiszteletnek örvend. Érthető hát, hogy a tantestület fokozott mértékben aggódik érte. Azt is megértem, hogy Ágnes ezt korlátnak és tilalomnak értelmezi, hisz ismert dolog, hogy a gyermeknek sokszor terhére van a túlzott szülői gondoskodás. Igazat a- dok neki abban is, hogy lelki gyötrelmeiben segítséghez folyamodik. (Keressen is mindenki orvoslást, ha úgy érzi, sérelem érte.) Tudom, hogy a bizalom kérdése nem egyszerű dolog, én mégis azt mondom, Ágnes és László akkor járt volna el okosabban, ha először az osztályfőnököknél próbálták volna ezt a segítséget megszerezni, ők a bizalomra biztosan bizalommal válaszoltak volna, és féltve őrzött nyilvános titkuk nem lett volna közbeszéd tárgya, mert azt hiszem, egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a diáktársak előtt a megmásított nevek ellenére világos, kikről van szó. így mi lett belőle. Zácsek Erzsébet, akinek segítenlakarását kétségbe nem vonom, az ügyben mégis csak a storyt látta és szenzációt csinált belőle. Ő talán nem is sejtette, hogy cikkével a történet hőseinek segítség helyett, újabb lelki gyötrelmeket, az iskola nevelő tevékenységének pedig kárt okoz. Zácsek Erzsébet a „féligazságok“ kizárásával akar cikkében eljutni az igazsághoz, közben maga is féligazságokhoz érkezik, mert ítéletet mond egy tantestületről, melynek meghallgatását, vélemény- nyilvánítását feleslegesnek tartja. Az igazi segítség részéről az lett volna, ha a tantestületet tájékoztatta volna, miért jött az iskolába, és a fiatalok érdekeit méltóképpen képviselve vitatta volna meg a megoldás lehetőségeit, És ha úgy látta volna, hogy a tantestület tényleg igazságtalan és emberileg tarthatatlan álláspontot követ, akkor jöhetett volna a pellengér. Ez Így azonban nagyon is méltánytalan, és a hitelnek is hiányában van, mert azt nem tudhatja kedves Zácsek Erzsébet, hogy oszlik meg a tantestület véleménye a kérdés megítélésében, ha egyszer meg sem kérdi, már pedig ezt cikkében részletesen fejtegeti. Végül kedves Ágnes és László, szeretném, ha megnyugodnának. Itt senki sem tör a maguk szerelmére. Bízom magukban és szívből kívánom. hogy szerelmük meg Is maradjon szépnek, tisztának, önzetlennek. és az iskola befejezése után találják meg benne boldogságukat. De ezt maguknak is be kell látniuk, nem szentelhetik minden szabad percüket egymásnak, hogy kint az életben is nagyon gyakran kénytelenek lesznek a kö7 zösségi életből eredő kötelességeket teljesíteni, még ha — László szavaival élve — „máshol is jár az eszük." Ajánlom, kerüljék a túlzásokat, mert hogy az iskolában csak a szemükkel beszélgetnek, és hogy nyilvánosság előtt még egymás kezét sem fogták meg. maguk tudják a legjobban, túlzás. A tantestület egyik tagja Mivel az érintettek a nagy nyilvánosság előtt el akarják titkolni kilétüket, kérem, az én nevemet se közöljék. Tisztelt tantestületi tag! Előrebocsátom, hogy néhány száz tanár közül nem Ön az egyedüli, aki sértve érzi magát. Az igazat megvallva, nem feltételeztem, hogy riportomnak ilyen nagy visszhangja lesz és csak azt sajnálom, hogy nem áll módunkban leközölni diákok és tanárok, szülők és nevelők pozitív és negatív álláspontját a szóhanforgó témához. Nem egymaga vallja a fentebb leírt, szerintem teljesen józan és helyes álláspontot sem. De valóban nagy kár, hogy az iskola és Ön, annyira ragaszkodik Ágnes és László személyéhez. Viszont a szerkesztőségünkbe beérkezett levelek is azt mutatják hogy több iskola tulajdonítja magáénak a két fiatalt. Ügy látszik, nem minden olvasónk értette meg a riportot és annak általános jellegű mondanivalóját, de mindezek ellenére azt hisszük, elérte célját. Alapjában véve miről volt szó a riportban? Szerkesztőségünkbe több levelet kaptunk, amelyben olvasóink panaszkodtak az iskolájukon uralkodó középkori szigorú és nem e- gészséges erkölcsi viszonyokra. Kiválasztottunk néhányat, meglátogattuk őket és ezek alapján rajzolódott ki Ágnes és László típusa. Tehát egy sokat csépelt és csaknem minden iskola számára aktuális problémáról volt szó a riportban. Számunkra és az olvasók számára nem az volt a fontos, hogy az Önök. vagy más iskola diákjairól írjunk, hanem a téma. az általános jellegű égető kérdések, amelyeket — feltételezem, hogy egyetért velem — nem lehet leszűkíteni, redukálni csakis az önök iskolája köré. Mivelhogy a szereplők és iskolájuk nevét nem kívántam nyilvánosságra hozni, jogomban állt saját elgondolásom szerint hozzátenni. kiválasztani, megrövidíteni a tapasztalt valóságokat aszerint, hogy a két szereplő jellemvonásai és a körülmények kialakításánál éppen mire volt szükségem. Azt hiszem, ezek után a levelében említett érvek (a riport elleni érvek), vagyis az Önök Ágnese és Lászlója esetére vonatkozók veszítettek aktualitásukból. Sőt! Szívből örülök annak, hogy Ágnesük és Lászlójuk, amint azt levelében írja, megértésre találtak az iskola tanárainál. Végezetül köszönöm, hogy foglalkozott az esettel és hogy nézetét meg is írta az Üj Ifjúság olvasóinak. Tisztelettel: Zácsek Erzsébet U. 1. Megkaptam a fentemlített iskola igazgató elvtársának levelét és örömmel teszek eleget a meg- iUvásnak* wmamm—m KARCOLAT Az egyke Sebestyén igazán nem mondható nehéz embernek. Pedig az lehetett volna. De minden másképp történt, még egészen fiatal korában. A faluban, ahol született, ő volt az első egyke. Így aztán nagy portának, vele egyidős szép falusi háznak és három hold jó földnek nézett elébe. És Sebestyén számára ez felentette a vég kezdetét. Persze ő ezt a mai napig sem tudfa, ámbár ha rá is eszmélne, sorsa alakulásának okára, nem sok hasznát venné. A negyevenen túl már nehéz újra kezdeni. De az ö agyában az tlyesmt fel sem merülhet. Nincs is oka rá. Hisz apja a 65 éve ellenére is fiatalnak mondható, fürge mozgású nyugdíjas. Négy unokájáról éppen úgy gondoskodik, mint annak idején a kis Sebestyénről. A tehén, a baromfi, még mindig az ö gondja, és kora hajnalban, legyen az télen vagy nyáron, már tesz- vesz az udvarban. Csak már amikor minden munkával végez, akkor ébreszti fiát, nehogy tovább húzza a kelleténél a meleg dunyha alatt. Mert bizony az utóbbi időben nagyon rájár a rúd. A múlt évben háromszor is munkahelyet változtatott a sok késés és az igazolatlan otthonmaradás miatt. Bizony nemegyszer veszélyben forgott a négy unokát megillető családi pótlék, amit aligha tudott volna 65 éves fejjel pótolni. — Hát ilyen ez a világ — mondja nem is egyszer. — Ott vagyunk, ahol valamikor, az emberrel megint csak packáznak és ha nem tetszik, fel is út, le is út. Persze ezt inkább csak másoknak mondja, hadd tartsák szókimondónak, neki egyébként már semmi rosz- szat sem tehetnek. Otthon azért más a véleménye mindenről, meg is mondja Sebestyénnek olykor-olykor, ha a menye üzletbe megy, vagy a szomszédokat látogatja. Hangosabb szóváltásra azonban csak ritkán kerül sor közte és fia között, főleg a nyár és a tél kezdetén adódik az ilyesmi. A tavasz és az ősz általában még megjárja Sebestyén számára. Ha benti vagy kinti munkát végez, legyen az tavasz vagy ősz, még tűrhető. Bent amúgy is meleg van, ha pedig kint akad tennivaló, úgy ilyenkor, hát istenem, miért is ne bírná ki. Másképp áll azonban a dolog a két ellentétes előjelű évszakban. Sebestyént ez a két évszak érinti a legkellemetlenebbül. Nyáron a benti munkát fullasztónak, ki- bírhatatlannak tartja. Kint a napszúrástól fél. Ilyenkor mindig a télről álmodik. A legszívesebben jeget szállítana s arra gondol mindig, amikor gyermekkorában az apját látta hasonló munkában, úsztatva a nagy jégtáblákat mosszú tűzoltó csáklyákkal a környékbeli kocsmák /égvermet számára. Télen viszont ennek a fordítottjára gondol. Ha köröm alá megy a hideg: aratni szeretne. Persze azért nem a kasza és a marokszedés jut eszébe. Inkább az - arató cséplőgépet látja lelki szemei előtt, de legszívesebben mégis a nagy lombú fűzfák alól nézné a ragyogó kék eget. Nem csoda hát, ha a munkahely-változtatás e két időszakban természetes számára. Ismerősként lépi át ilyenkor a munkaközvetítő ajtaját. Betegségét, amelyre esetenként hivatkozni szokott, már betéve tudják. Azért, ha tehetik, kedvébe Járnak, jó ismerősök között ez már így szokás. Különben is Sebestyén nem nehéz ember, ezt is ftgyelembe kell venni. Sárkány Árpád
