Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-27 / 52. szám

PELÉ SZILVESZTERI DUMCSI PARTY Az évnek két olyan napja van. amely rendkívül rokonszenves a férfiembernek. Az egyik a névnap. Köztudott, hogy ilyenkor az egyébként kőszívű feleség is engedélyezi némi alkohol legális formában ' történő vedelését. Az év legeslegutolsó napján is ez a helyzet. Én mindig szorgalmasan számolom a na­pokat, alig várom, hogy szilveszter legyen ismét. A számolást általában újévkor kezdem. Az itt közzétett négy beszélgetés úgy született, hogy megittam bizonyos mennyiségű szeszt, majd írni kezdtem. Az eredménnyel nem vagyok megelégedve. De így is: nagyon kérem a higgadt és komoly ol­vasót. hogy semmit sem vegyen komolyan e négy írásból. Főleg a Ferencváros szurkolói lesznek fel­paprikázva, de gondoljanak arra, hogy szilveszter van. Egyébként: a sportrovat képviseletében nagyon-nagyon boldog újesztendőt kívánok mindenkinek, aki hébe-hóba ilyen tárgyú írást is olvas a lapban. Az érettségi előtt állóknak jó tételeket, a főiskolások­nak szerencsét, a munkaviszonyban lévőknek fizetésemelést és mindent, ami egy nyugodt, boldog élet­hez szükséges. A fiúknak lányokat, a lányoknak fiúkat. És mindnyájunknak római nyolcas és arab hu­szonegyes nélküli újabb háromszázhatvanöt napot. BATTA GYÖRGY BRIGITTE BARDOT: TORNÁZNI, TORNÁZNI! TORNÁZNI! r Brigitte Bardot párizsi villájának kilencvenhetedik szo­bájában fogad. A helyiség sajátosan van berendezve. A fa­lon a művésznő előző férjeinek portré-képei díszelegnek. Egy másik falon — persze sokkal kisebb méretű felvéte­lekben — azok láthatók, akikkel nem volt házastársi vi­szonyban ugyan, de lelkileg nagyon megértették egymást. Végül, egy harmadik falon azokat láthatjuk, akik a közel­jövőben nyerik majd el a nagy csillag kegyeit. — Asszonyom, minek köszönheti csodálatos alaklát? — A tornának, — Honnan veszi a gyakorlatokat? — Az Oj Ifjúságból. i— Mennyit tornásztk naponta? — Egy-két másodpercet. — Ez elegendő? — Mint látja, igen. — Az étkezést ts aláveti alak-megtartó cél\ainak? — Nem nagyon. — Kedvenc étele? •— A túróscsusza. — Kedvenc itala? — A vodkával kevert esővíz. Az interjú eme részében azt tapasztalom, hogy a népsze­rű filmsztár mélyen a szemembe néz. Zavarba Jövök, de nem mutatom. — Művésznő, legyen szíves megmondani, hogyan szor- zunk törtet törttel? — Különböző nevezőjű törtekre gondol, uram? ALBERT: — Természetesen. — Roppant sajnálom, engem ez a területe a matemati­kának hidegen hagy. Beszéljünk talán az imagináris szá­mokról. Most még jobban zavarba jövök. Fogalmam sincs ezekről a számokról, és Brigitte még mélyebben néz a szemembe. — Művésznő, ön is azt az elméletet vallja, amely szerint addig jár a korsó a kútra, míg eltörik? — Részben igen, de mindig figyelembe veszem a levegő páratartalmát, a kút fekvését, a korsó mintázását és a nap állását. — Mint látom, filozófiai és egyéb szempontból is kifo­gástalan felkészültségű. Mennyit foglalkozik e tárgykörrel naponta? — Egy-két másodpercet. — És ez elegendő? — Mint látja. Közben Brigitte Bardot olyan mélyen néz a szemembe, hogy hívnom kell a tűzoltókat. Amíg befutnak, újabb kér­déseket teszek fel. — Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni? — Igen, de a kocsisnak vigyáznia kell, a lyukas kasra, mert megtörténhet, hogy útközben kiugrik a pulykakakas. — Eddigi legszörnyübb élménye, művésznő? — Első bálomon a lábamra léptek, s megvakultam a tyúkszememre. A szuper-sztár tekintete- perzsel. Először a nyakkendőm fog tüzet. Később én magam is lobogok. Mielőtt elhamvadnék, megkérdezem: — Mit üzen a Csehszlovákiát magyaroknak? — Tornázni, tornázni, tornáznil Mindenki értse ügy, a- hogy akarja! — Mi igaz azokból a híresz­telésekből, amelyek szerint tá­vozni készülsz a Ferencváros­ból? — A hírek ezúttal nem lég­ből kapottak, hanem valósak. — Mi az oka, hogy így dön­töttél ? — Több oka van. Az egyik: én sohasem akartam középcsa­tár, s egyáltalán labdarúgó len­ni. — Ez meghökkentő. — Kevesen tudják, hogy mindig virágáruslány szeret­tem volna lenni. — De hiszen... — Sajnos, atyám elhibázta valahol a dolgot. — És most? — Most sem tudok szaba­dulni a gondolattól. — Miben nyilvánul ez meg? — A pályán látomásaim van­nak. A szélekről beleié szálló labdát ibolyának nézem. — Ezzel van talán összefüg­gésben játékodnak az a moz­zanata is, amelynek jellemző­je, hogy néha szinte elfelejted, hogy a gyepen vagy? — Igen. A pályák füvezete apró virágokat rejteget itt-ott. Egy ilyen virágocska sokszor gombostűfejnyi. Nagyon nehéz megtalálni. — Volt a családban virág- imádó előtted is? — Igen. Ükapám, III. Flórián a mocsári klappantyú szerel­mese volt. — Szeretik a Ferencváros vezetői a virágokat? — Nem nagyon. Éppen et késztet arra, hogy távozzam. — Mikor jelented be szán­dékod a klubnál? — 1969 április elsején. — Ezek szerint tréfa az egész? — Igen. — Flórián, miért csaltad tőr­be a jámbor újságírót? — Azért, mert én is az va­gyok, és tudom, hogy sokszor sivár lenne a rovat, ha nem lenne benne valamilyen bom­basztikus anyag. — Ezek szerint a virágárus- lány-história sem igaz? — Nem. — III. Flórián mocsári klap- pantyui sem? — Az sem. — És mi az igazság? — Az, hogy én sohasem akartam labdarúgó lenni. Én mindig is virágáruslány akar­tam lenni, de atvám elhibázta a dolgot valahol.-f JÖVŐRE OTT LESZEK GOMBASZÖGÖN Ki hinné, hogy a világ legjobb labdarúgója milyen őszinte érdeklődést tanúsít a csehszlovákiai magyarok iránti Rendsze­resen olvassa az Üj Szót, az Üj Ifjúságot, a Hetet és a Sza­bad Földművest. A Csemadok Központi Bizottságával heten­ként félórás telefonbeszélgetést folytat, érdeklik az itt élő magyarság sorsának legújabb problémái. A múltkor nem tu­dott vonalat kapni, s formája rohamosan hanyatlani kezdett. — Honnan ez a hatalmas érdeklődés? — Egyszer repülőgépen haladtam el Csehszlovákia fölött. Kinéztem az ablakon, s egy gyönyörűséges lányt láttam haj­ladozni eqy udvaron. Kinyomoztam, ki az a lány, s kiderült: a rozsnyói egészségügyi iskola magyar tagozatán érettségi­zett, tizennyolc éves és éppen nyári szabadságát tölti szü­leinél. Érdekelt a nép, amely ilyen csodálatos nőket ad a vi­lágnak. Megtudtam, hogy él Csehszlovákiában egy nemzeti­ségi csoport, a csehszlovákiai magyarok. Azonnal megrendel­tem néhány folyóiratukat és felvettem a kapcsolatot képvi­selőikkel. Brazíliában eddig hétezerkétszáztizenhárom klubot alakítottam; a tagok ismerkednek a csehszlovákiai magyarok sajátosságaival, megismerik kedvenc ételeiket, szokásaikat, s figyelmesen olvassák sajtótermékeiket. — Melyik lapunknak van a legnagyobb sikere? — A Szabad Földműves szakmellékletének. A múltkor e- gész Brazília a répatetvek áttelelésének problémájával foglal­kozott. — Kap leveleket csehszlovákiai magyaroktól is? — Hogyne! Legutóbb Tejfaluba hívtak futballozni, sajnos a Santos vezetősége hallani sem akar a dologról. — Mit szól a nemzetiségi törvényhez? — Alapjában véve tetszik. Hiányolom belőle viszont a Cseh­szlovákiai Magyar Légyszárnygyűjtők Társulatának perspektí­váját taglaló részét. — Tervei? — Ha abbahagyom a focit, szeretnék Tornaija vidékén, Gö- mörben letelepedni. Elvállalnám egy szövetkezet vezetését, s ha a napi munka után szórakozni vágynék, egy amatőr-tár­sulattal betanulnánk a Piroska és a farkas-t. Szívesen elját­szanám Piroska szerepét. A darabbal aztán körbejárnánk a vidéket, s az így szerzett pénzből támogathatnánk a szegé­nyebb Csemadok-szervezeteket. — Mit szól terveihez a felesége? — Rajong a gondolatért. Könyvelő lenne a szövetkezetben, jutna ideje a ház körül is tenní-venni. Lenne vagy négy ma­lacunk. — Mit szeretne megvalósítani 1969-ben? — Szívesen eljönnék Gombaszögre, a nyári dal- és tánc­ünnepélyre. Igaz ugyan, hogy akkor világbajnoki selejtezőket kellene játszanom, de inkább eltöröm a lábam, semhogy mégegyszer kihagyjam ezt a szinpompás seregszemlét. S ha már ott leszek, fellépek. Rövid verset adnék elő valamelyik neves csehszlovákiai magyar költőről. Remélem, vágyaim tel­jesülnek, s legközelebb Csehszlovákiában beszélgetünk! KVASNYÁK: inBBHHBHHIiBHnBBI NINCS ÜDÍTŐBB ÁZ ÁSVÁNYVÍZNÉL! A beszélgetés Andris fürdőszobájában zajlik. A Sparta já­tékosa éppen zuhanyozik. A csapból gruzin konyak permetez. — Imádom a zuhanyozást — jeqyzi meg Kvasnyák. A test felfrissül, a vérkeringés megélénkül, a bőr mintha habzsolná magába a nedvessi^jet. Remek érzés! (Egy másik csaphoz lép és iszik. Onnan viszky csorog.) — Most egy kisebb tanulmányon dolgozom, kezdő labdarú­góknak írom, számos kiváló jótanácsot tartalmaz majd mű­vem. Előzetes címe: A grúz konyak, a viszky, a sör, a bor, a szilvórium, a baracknálinka, a meggylikőr, a narancslikőr, a diólikőr, a vodka, a gin, a ribizlibor, a megybor, a füge-bor, a „Mistery“, a Brandy és a Cinzáno szerepe az ember liga- labadrúgóvá válásában. — Most hallom először, hogy írással is foglalkozol. — Igen, eddig nem kényszerültem gondolataimat papírra vetni, de most úgy érzem, szinte szétfeszít a mondanivaló. Nemzedékeket nevelhet majd fel könyvem. ( Egy teknőbe badacsonyi kéknyelűt önt, majd lábat áz­tat.) — Andris, áruld el lapunk olvasóinak: szabad-e a mérkő­zés előtti alkoholt fogyasztania a játékosnak? — Semmiesetre sem! Tíz perccel a pályára-Iépés előtt már grúz konyakot sem szopogatok, pedig azt igazán szere­tem, de a szabály az szabály. A játékra koncentrálni kell, s szeszes fejjel nem lehet jó teljesítményt nyújtani. A szü­netben átöblíthetjük a torkunkat egy kis vodkával, de félli­ternél többet nem ajánlok! — Mikor hagytad ki életed legnagyobb gólhelyzetét? — Hét éve Bolíviában. Becsempésztem a nadrágzsebem­ben, zsebkendőbe csavarva egy kis uru-urut, s minden szebb támadást ezzel a bolíviai szeszkülönlegességgel ünnepeltem. Senkinek sem tűnt fel a dolog. Azzal azonban nem számol­tam, hogy az uru-uru ravasz ital, s egy perccel a mérkőzés előtt, amikor tiszta helyzetben álltam, s éppen a fejemre szállt a labda, hatalmasat csuklottam; olyan szerencsétle­nül történt a csuklás, hogy a felém tartó labdát nem talál­tam el. így aztán 71:0 arányban elvesztettük a találkozót, pedig ha azt az ordító helyzetet befejeselem, 71:1- lehetett volna. — Kedvenc italod a grúz konyak. Van-e vajon olyan fo­lyadék, amely ezen is túltesz? — Van, az ásványvíz. Én ugyan még sohasem kóstoltam, de vérbeli turistáknak ajánlhatom, azoknak, akik izzadtan felértek végre a csúcsra. Nincs üdítőbb az ásványvíznél, hidd el! (S hogy igazolja állítását, egyhuzomra benyel hét deci stockot. Egy salvatoros üvegből.) TÁVOZOM A FRADIBÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom