Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-03 / 48. szám
új ifjúság Riport az első házassághirdetésünkről HÁROM HÉTTEL EZELŐTT AZ ÜJ IFJÚSÁGBAN EGY ORVOS HIRDETÉST TETT KÖZZÉ. Mivelhogy lapunkban ez volt az első ismerkedési hirdetés, megegyeztünk a hirdetővel, hogy rendelkezésünkre bocsátja a jeligére beérkezett leveleket, természetesen teljes titoktartás mellett. A hirdetésre 58 válasz érkezett Harminchétén röviden Írták magukról, a többiek csak a száraz címre korlátozták az orvos kívánságait. A 37 lány közül ketten 21 évesek, huszonegyen 18-20 év közöttiek, a többiek 18 éven aluliak. Róluk, a tizennégy 18 éven a- luli lányról lesz szó riportomban. Az orvos köszöni a hirdetés minden válaszát és ezúton kérjük a levélírókat, ne haragudjanak ránk. Társkeresésüket tiszteletben tartjuk, megértjük és sok levél esetében valóban sajnáljuk, hogy csak egy orvos hirdetett lapunkban. Leveleiket diszkréten kezeltük és megsemmisítettük. BUMERÁNG Egyetlen pozsonyi válasz volt az 58 között, telefonszámmal, a mellbőség, csípőbőség és a többi méretekkel együtt. „Ha felhív, azt kérdje, van-e még almánk?“ Az orvos felhívta. — Igen, van, mennyit tetszik, 5 korona kilója — válaszolt. Na végre, nem vagyok bolond, de az öcsém előtt nem beszélhettem, most ment ki a szobából. Na, mire kíváncsi? — Miért akar íérjhez- menni? Még csak 17 éves... — A nénikém azt mondja, hogy egy emberpár szexuális kapcsolata akkor jó, ha életkoruk összege 42. Ha jól tudom, maga 25 éves... — Attól tartok, túl fiatal hozzám... — De azért mégis felhívott, ugye? Pedig jól jönnék én még magának öreg korában. Gyógymasszőr leszek és ha elővenné a reuma a vállát vagy lábát, vagy mondjuk más testrészét... Az utolsó szavakat már nem hallottuk, kirobbant belőle a nevetés és lecsapta a kagylót. Hallani lehetett, hogy körülötte többen is kacagnak. Valószínűleg a beavatott barátnők lélegzetvisszafojtva állták körül a telefont. Bumeráng, gondoltam magamban, de a többi 13 lánynyal már nem próbáltam meg személyesen találkozni. Pedig érdekes lett volna elbeszélgetni azzal a másodikos középiskolás lánnyal, a- ki előrelátásával odáig vitte, hogy az „orvos bácsit“ jövendőbeli férjét! a még ködös főiskolai diploma szegszerzése után egy pozsonyi állás biztosítására Kötelezte... A válaszok olvasása közben többször az az érzésem támadt, hogy ilyen nincs, ez nem lehet igaz, utóvégre 1968-at írunk. Azt sem tudtam eldönteni, hogy a 17 éves elárusítőnö leveléből naivitás, rafinéria vagy csupán ostobaság sugárzik-e. „Már hetek óta olvasom a házassághirdetéseket, de most válaszolok először. Karácsonyra megtarthatnánk az eljegyzést. Ugyanis férjhez akarok menni, mielőbb önálló szeretnék lenni, nem akarom évekig hallgatni az anyám „kilencre otthon légy“-jét. Megmondom ő- szintén, más kiutat pillanatnyilag nem látok, mint a házasságot. A maga esetében meglehet, hogy anyu is engedékenyebb lenne, mert maga biztosan jó parti. Megadom a barátnőm címét s a személyes találkozásokon meg tetszik majd látni, hogy rendes, komoly lány vagyok...“ Élelmes kofánál is hozzáértőbben kínálja portékáját Gabriella, aki — ha igaz, amit levelében ír — egyenesen főnyeremény a férfiak számára. „Átlagon felülien szép vagyok, az alakom arányos, a sok sportolástól hajlékony és a szemem, ha látná!“ TÖKÉLETES ADMINISZTRÁCIÓ Egy főiskolát végzett lény nevében, mint egy titkárnő, az édesanyja ír. ö már nem tartozik a tizenévesek kategóriájába és csak azért említem levelét, mert úgy gondolom, jobb lenne, ha i- lyen dolgokban a lányát engedné szóhoz. Nagy lány ő már és talán sérti az önérzetét, hogy még az élettársát is édesanyja választja ki, még akkor is, ha „annál sokkal komolyabb, hogy elvált férfivel kikezdjen." Egy érettségi előtt álló filozófus kislány célja „elmélkedő levelezés, esetleg jó barátság kialakulása.“ A kis elmélkedő levele másik felében a házasságról és szerelemről ír „amihez hozzájárulnak a biológiai e- gyütthatók és ezek hatása idővel csökken." De ilyet! MIÉRT? Ez a tizennégy csitri dobra verte 16, 17, 18 évét. Leveleikből következtetve: az ifjúság valuta, amelyért cserébe egzisztenciát, jómódú férjet, állást, önállóságot lehet vásárolni máról holnapra. A tizennégy levél olvasása közben kellett rájönnöm, hogy az érdekházasság fogalma, ha változott is valamit, elavultnak még korántsem tekinthető. Nehéz lenne megmonda- I ni, mi adta • tollat a tizennégy, még csaknem gyerek kezébe, hiszen 1968-ban a társadalom, ha kényszerít is bizonyos megalkuvásra, i- lyenre nem. Talán a türelmetlenség, előrelátás, vagy az, hogy ami a másiknak már megvan, azért nekem már nem kell megküzde- nem? Nagyobb a valószínűsége annak, hogy naivitásból, butaságból talán maguk sem gondolták végig komolyan, milyen fába is vágták a fejszéjüket. AZ ÖTLET A kísérlet azonban mégis rámutatott néhány igazságra, többek között a fiatalok társtaianságának problémájára. Ez a tény, ha nem is általános, kétségkívül fellelhető falun, városban egyaránt és a levelek azt mutatják, hogy az egyedüllét nemcsak az idősebb korosztályok problémája, de sok fiatalnak okoz gondot megértő társra, barátra találni. Könnyen elképzelhető, hogy alig néhány kilométernyire egymástól, mondjuk a szomszéd faluban él két fiatal, áki egyformán egyedül érzi magát, akinek talán azonos az érdeklődési köre, a- ki megírhatná, elmondhatná a másiknak gondolatait. Csak nem ismerik egymást. Segíthet ilyen esetben az Oj Ifjúság? Igen. Bemutatja egymásnak a társkeresőket, akik elhatározásukat levélben közöljék a szerkesztőséggel. Jelentkezzenek a riportban szereplő és hozzájuk hasonló fiatalok is, persze nem férj- hezmenés, de baráti kapcsolatok megteremtése céljából. Hogy a megismerkedés u- tán majd hogyan alakul sorsuk, az már tőlük függ. A gyakori levélváltás és személyes ismeretség döntse el, megfelelnek-e egymás elképzeléseinek. Társkereső szolgálatunk kísérlet, és ezzel a történetnek is vége. Az orvos- akciö tanulságaként megtettük javaslatunkat. Az orvos már választott a levélirők közül. Hogy Ismeretségükből házasság lesz-e az a jövő titka. A hirdetés befejezte küldetését és az orvos 57 nő képzeletében megszűnt létezni. Zácsek Erzsébet Irány az 1970. évi világbajnokság A Magas Tátra idei látogatói nem találják a zúgó fenyvesek alatt azt a meghitt csendet, amelyről ez a vidék határainkon túl is közismert. A Magas Tátra az 1970. évi sí-vílágbaj nokságra készül s az építkezés nagyfokú üte me rányomfa bélyegét az egész környezetre. A kirándulók személygépkocsiját, nehéz teher autók, lánctalpas úthengerek közt kanyarogva igyekeznénk céljuk felé. Az új létesítmények egyike lesz az ótátra- füredi Park szálloda. Az impozáns, félköralakú épület bizonyosan sok turistát csábít majd fedele alá. A második képen a szálloda két fiatal építője téglát rak a daru csilléjébe. Árnyas Zoltán Vecseklőröl, Emília Lipová pedig Brnó- ból származik. Beszédjük a cseh és magyar nyelv furcsa keveréke, sőt nem egyszer a kezüket is igénybe veszik, hogy kifejezzék gondolataikat. De megértik egymást, ez a legfon- tosabbl C-trlk felv.) Ezekben a napokban ünnepli fennállásának 70. évfordulóját Dél-Szlovákia egyik legnagyobb ipari központja, a komáromi hajógyár. A hajók é- pítésével és a különféle hajóipari szakemberekkel az utóbbi időben sokat foglalkozott a sajtó. Mi most a szokástól eltérően azokat a szakembereket mutatjuk be. akiknek a munkáját kevesen ismerik, és akik — ha nem is közvetlenül, de szervesen kapcsolódnak be a mai korszerű termelésbe. Róluk írva ilyen címet is használhatnánk: Emberek a háttérben. S hogy munkájuk mennyire hasznos és nélkülözhetetlen, azt az alábbi riport is bizonyítja.-0Olyan nagy itt a csend, mintha nem Is 150 méterre, hanem kilométerekre lennénk az ü- vegkupolás szerelőcsarnokoktól. Ragyogó tisztaság, fehérköpenyes emberek és a szakavatatlanok számára titokzatos, furcsa szavakat tartalmazó címekkel ellátott hallgatag üvegek százai a polcokon. Ogy tűnik mintha nem is hajógyárban, hanem az akadémia tudós kutatói között lennénk. Pedig tényleg csak 150 méter ide a szerelőcsarnok, ahol a ma hajói készülnek, amelyeknek a gyártása azonban szükségszerűvé teszi a kémiai kutató munkát is. A műszaki-fejlesztési osztály kémiai laboratóriumában tizen- ketten dolgoznak. Nem „babra megy itt a játék". Komoly szakértelemre, kitartó munkára van szükség. Weszelovszky Gábor, okleveles vegyész a laboratórium vezetője elmondotta, hogy igen sokrétű és sokirányú kutatómunkát végeznek itt. íme néhány feladat a sok közül: A vezérigazgatóság megbízásából a trösztön belül műMai „alkimisták" ködő vagongyár részére a tartályvagonok belső kidolgozásának bonyolult munkáját kell elvégezniük. Ezekben a ciszterna-szerelvényekben ugyanis a többi között savakat, vegyszereket szállítanak, amelyek a közönséges acélt megtámadják. Erre a célra eddig nagyobbrészt bemitállai, ólmozással vagy vulkanizálással történő megmunkálást alkalmaztak, a- mely azonban igen sokba kerül és a célnak $em felel meg mindig. Egy vagonnak a már említett módon való preparálása megközelítőleg 180 ezer koronába kerül. A gyár vegyészei olyan feladatot kaptak, hogy az eddigi eljárást küszöböljék ki és műanyagok rávitelével tegyék jobbá és olcsóbbá ezt a munkát. — Mi kidolgoztuk a polyeti- lén rávitelének technológiáját — mondotta Weszelovszky Gábor — ami 70-80 százalékos ármegtakarítást jelent a ciszternavagonok készítésénél. Itt még megjegyzem, hogy hazai anyagok felhasználásával dolgozunk. — Vagy nézzünk meg egy másik, de immár a hajógyártásra vonatkozó feladatot: Sok problémát okoz a hajók tengelyvezetékének korrózió és kopás-védelmének biztosítása. Az eddigi — elég költséges — eljárás vulkanizálással történt. A tengelyvezetéket Bianskóból Bratislavába, a Matador üzembe kellett szállítani, onnan vissza Blanskóba és úgy Komáromba. A szálítási költségek egy pár tengelyvezetéknél 10 ezer koronát tettek ki. Ezt a problémát is laboratóriumunkban kellett megoldani. A laboratórium dolgozói foglalkoznak még az anyagok felületvédelmével és a műanyagoknak a hajógyártásban való népszerűsítésével. Megemlítünk egy érdekes példát: A hajócsavarok rozsdától és kopástól való védelmét műanyagbevonattal védik és olyan festék- keket állítanak elő, amit hajóépítőink az úszóművek vízalatti részeinek kenésére használhatnak a vízinövények káros hatása ellen. Laboratóriumi szemlénk során külsőre nézve igen érdekes, elég nagy és bonyolult gépen akadt meg a szemünk. Oldalán szlovákul magyarul pirosbetűs felirat függött, amely tiltotta a gép leállítását. • Miféle szerkezet ez? — Azt hiszem ebben a hidegben szívesebben beszélgetnénk benne, mint módjuk a havas gyárudvaron — mondotta a laboratórium vezetője. Ez ugyanis kli- matizációs kamra, amelyben néhány gomb elfordftásával tetszés szerinti időjárást lehet előállítani. Ogy hiszem, most 19-21 fok meleg lenne az ideális. Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy a nyári kánikula i- dején kipróbáljunk olyan beszerelésre kerülő hajóalkatrészt, amelyről tudnunk kell. hogyan viselkedik mondjuk 20 fokos hidegben! Vagy megfordítva: tél idején is tudjuk ellenőrizni az egyes anyagok hőálló tulajdonságait. Ez a kamra két, két és fél hónappal rövidíti le a hosszúlejáratú a- nyagpróbákat. Kár, hogy dolgozóink nem használják ki jobban ezt a berendezést! Sokat lehetne írni az itt folyó „alkímiáról“, mert a kémia rendkívül izgalmas terület és sok titkot, lehetőséget rejt magában. Sokan azt mondják a jövő tudománya. Sok igazság van benne. De egy biztos: ma is már nélkülözhetetlen. Amint láttuk, hajót sem lehet gyártani nélküle... (k. 1.)
