Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-06 / 6. szám

EHETI SZÁMUNKBAN: KORSZERŰSÍTENI A MAGAS TÁTRA KÖZLEKEDÉSÉT — FIATALOK AZ ALWEG ÉRDEKÉBEN • KIRÁLYHELMECI ÖRÖMÖK — KIRÁLYHELMECI GONDOK • RÓMEÓ ti JÚLIA — A MA­TESZ ELŐADÁSÁBAN • ZENÉT SZEREZ, FOGAT HÚZ, GYÓGYÍT: DOBOS ATTILA • TANUL­SÁGKÉNT TÁNCDALÉNEKESEINKNÉK • A LÁTÓHATÁRBAN: SAS ANDOR • JÁVOR P. ÉLET­REGÉNYÉNEK FOLYTATÁSA • PRÁGAI DIÁKOK ÚTBAN AZ EGYENLÍTŐ FELÉ • A WANKEL MOTOR FORRADALMASÍTJA AZ AUTÓIPART • HÁRMAN PÉNZ NÉLKÜL A SIVATAGBAN • FOLYTATJUK ISMERTETÉSÜNKET TICHY LAJOSRÓL • A MINOTAURUSZ PUSZTULÁSA — KÉPREGÉNY, TV-MUSOR — KERESZTREJTVÉNY • VERONIKA VÁLASZOL — DIVAT Megjelenik minden kedden • Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiái Központi Bizottságának kiadóválla­lata • Szerkesztőség és adminiszt­ráció: Bratislava, Praíská 9. Tel.: 185-41-45, Postafiók 30. • Fő­szerkesztő: SZŐKE JÓZSEF, fő­szerkesztőhelyettes: STRASSER GYÖRGY, kultúra: TÓTH ELEMÉR, kiii- és belpolitika: SARKÁN? ÁR­PÁD, riporterek: MICHAL MARTA, ZÁCSEK ERZSÉBET, BAGOTA IST­VÁN, keletszlovákiai szerkesztő: ÜATTA GYÖRGY, műszaki szer­kesztő: KOPÖCS TIBOR. Nyomta: Západoslovenské tlaéiarne 01 • Előfizetési díj egész évre 52.— Kés, fél évre 26.— Kéa, negyed évre 13.— Kés • Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni minden postán lehet • Kéziratokat nem örztink meg és nem adunk vlsz- sza • A lapot külföld számára a PNS Ostredná expedlcla, Bratis­lava, Gottwaldovo námestle é. 48 — útján lehet megrendelni. K-08-81039 'i ■ i ÄjL v ­st'. . •* .■.. ■ ■ VV . Mi* Ápoljuk történelműnk demokratikus hagyományait, Beszélgetés Homar Kálmán történésszel, a Bra­tislava! közgazdasági egyetem adjunktusával 1. A köztársaság megalakulásának ötvenedik évében a szlo­vák történészek sokat foglalkoznak a haladó, demokratikus hagyományok átértékelésével. Mi erről az ön véleménye. — Véleményem szerint pozitívan kell értékelnünk ezt 0 tendenciát a szlovák történetírásban. Sok új marxista szem­pontot, gondolatot vetnek fel, amely kibővíti társadalomszem- léletünket, és termékenyen hat a magyar történetírók mun­kásságára is. Ügy gondolom, ifjúságunk hazafias nevelését nemzeti művelődésünk és történelmünk gazdagabban feltárt örökségével kell nekünk Is megalapoznunk. Az Iskolai okta­tó munka helyesen hangoztatja, hogy büszkék vagyunk Budai Nagy Antal, Hunyadi János, Dézsa György, Zrínyi Miklós, Thököly Imre, Ráicóczy Ferenc, 1848 és 1919 hősi hagyomá­nyaira, amelyek mind egy-egy lépést jelentettek népünk év­százados felszabadító harcában. Ez a haladó tendencia i meg­nyilvánult a szomszéd népek fejlődésében Is, pl. Húsz János, MUnczer Tamás, J. Kráí, Hviezdoslav értékelésében. — A történelmi fejlődés azonban nemcsak forradalmi ugrá­sokból. hanem forradalmat előkészítő békés fejlődésből, a re­formok szakaszaiból is áll, amelyeknek szintén megvannak a maguk hősei. Bár nemzeti életünk reformerei, pedagógusai és írói már látóhatárba kerültek, messze vagyunk még attól, hogy értékelésük gyengeségtől menten mutassa fel igazi nagyságukat. 2. Mit tart ön ezen a téren legfőbb hiányosságnak?' — Hallgassuk meg az emlékbeszédeket, olvassuk el a ta­nulmányokat, amelyek a nem forradalmár, nem következetes gondolkodók és művészek életéről, munkáiról szólnak, meny­nyi bennük a túlzottan hangsúlyozott társadalmi korlát, mi­lyen szűkre szabott és óvatos azokban a szívből jövő elisme­rés. — Nem arról van szó, hogy elvtelenség vagy érzelmesség homályosítsa látásunkat, ítéletünket, hogy felejtsük el a hi­bákat! az elvi, politikai tévedéseket, arról beszélünk csupán, hogy a történelmi alak igazi pályája, érdeme csak a viszo­nyok mély és alapos elemzésével világítható meg. Csak így kerülhetjük el azt a sokszor visszatérő hibát, hogy egyedül a személyes séget ítéljük el olyan következetlenségért, amely­nek fő oka a történelem viszonyaiban rejlik. 3. Mit jelent ez gyakorlatilag?' Mondana néhány példát... — Nincs kevesebbről sző, mint haladó kultúránk szerves egységéről, amelyen belül a felvilágosodás forradalmi gon­dolkodói, költői, és a nyelvújítás mesterei között nemcsak különbséget, de szerves kapcsolatot is kell találnunk. Tud­nunk kell például, hogy Apáczai Cseri presbiteriánus és des- cartesi felfogása, nézete, II. Rákóczi György hanyatló korsza­ka ideién forradalmi fenyegetésként rémítette Erdély urait. Arról beszélünk, hogy pedagógiánk erejét nemzeti kultúránk egész gazdagságával kell növelnünk és bizonyítanunk. Meny­nyi inspiráló, ösztönzés, hány nagy, következetes élet, meny­nyi tragikusan megtört remény és elismerésre, elégtételre váró munka rejlik még a történelmi múltban, és szólít bennünket kutatásra, tanulmányozásra. — Hány történelmi alak, filozófus és tanítómester, nyom­dász és költő, reformer és közgazdász lép elénk, ha megele­venednek a nagy szobrok alá vésett domborművek. És tör­ténelmünk második s harmadik hegyvonulata fölött még ma­gasabban, még tisztábban látjuk majd ragyogni csúcsainkat. 4. Említette Apáczai Cseri János nevét'. Hogyan lehetné é- letpéldá.iát jobban felhasználni iskolai oktatásunkban, neve'­lésünkben? — Filozófiánk és pedagógiai elméletünk sok fiatal elhatá­rozással gazdagodnék, ha Apáczai Cseri János életét jókor ismerné meg a tanuló ifjúság. Hiszen Apáczai életéből, min­den szavából szinte kisüt a magyar iskoláért, az egyetemes tudományért, a nemzeti kulturális felemelkedésért égő izzó pátosza. Már a „Magyar logikácska“ című munkájának elő­szavában kimondja elhatározását. Apáczait lázította, keserí­tette a tudományban való elmaradottságunk, az hogy legjobb’ fiainknak „tudomány okáért“ messzi külföldre kell bujdosniuk. — Apáczai élete bizonyítja, erősíti azt az igazságot is, hogy az iskola feladaita nemcsak ismeretközlés, tények és tárgyak számonkérése, hanem a hazafias áldozatkészségre való neve­lés is. A nagyra, a jóra való elszánt készülődésnek ez a szel­leme kell, hogy eltöltse iskoláinkat. 5. Apáczait' csak példának említette. Tudná mások névéi is idézni? — Igen. Apáczait csak példának idéztük a hosszú, szinté végeláthatatlan sor elé, amelyben Apáczai neve mögött Misz- tótfalusi Kis Miklós, Pápai Páriz, Tessedik Sámuel, Bölöni Far­kas, Berzeviczy Gergely, Bajza József, Széchenyi István, Eöt- vés Lóránd, reformerek és tanítók, költők és kritikusok, szí­nészek és tudósok neve ragyog. Ne férjen hozzájuk sem a ki­csinyes óvatosság, sem a lelketlen okoskodás. 6. Tehát a történelmi igazságnak teszünk eleget, amikor nemzeti múltunkban nekik is megfelelő helyet biztosítunk?] — A történelem elvégzi a maga munkáját, és méltó he­lyet jelöl ki mindenkinek. A reformerek küzdelmei forradal­mi mozgalmak előkészítőivé, szabadságharcok kezdeteivé vál­tak. Tanuljuk megbecsülni azokat is, akik népünket az ön­kényuralmi korszak sivatagain átvezetve, nem érhettek a for­radalom földjére. Tanuljuk tisztelni azokat is, akik mécses­ként lobogtak az elnyomás sötétségében, akik reménytelen időben táplálták, és fenntartották a nemzeti reményt, s akik felőrlődtek a sokszor reménytelennek tűnő, aránytalan küz­delemben... Lássuk Széchényiben az alkotó reformert is, a Hitel, Világ, Stádium íróját, az Al-Duna szabályozóját, a híd­építőt, az ipar nagyságáról és a nép jólétéről álmodó ne­mest, a Kossuth fellépését előkészítő és nemcsak a vele vivő és a forradalom végső lépésétől meghátráló államférfit. Nevelésünkben az elvi szilárdság jől összefér azzal, hogy a reformerek tragédiáit is emberi részvéttel világítsuk meg. A nép, a forradalom ügyének nagyságát azon is mérik majd az utódok, hogy milyen mélyen értettük meg az előttünk já­rókat. Milyen szívvel jelöltük ki részüket a nemzet elvégzett munkájából. A nemzet nagyjaiban kifejeződik mindaz a szép és örök, ami a nemzeti jellem és emberi szellem mértéktartó össz­hangjából származik, de müveik sokszor csak közvetítők ál­tal juthatnak el a néphez. Tanítók és mesteremberek, éne­kesek és színészek, nevelők és oktatók, sok évszázados nem­zeti kultúránk névtelenjei vitték el népünkhöz a nagyok sza­vát. ök tették és ők teszik a szellem alkotásait a nép élmé­nyévé, kultúrájává...-0­Köszönjtik a tartalmas beszélgetést'. Reméljük, hogy pedagó­gusaink és népművelőink hasznosan sáfárkodnak mindazzal •mi a beszélgetés során elhangzott

Next

/
Oldalképek
Tartalom