Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-12 / 45. szám
/ Régen az embereket gazdagokra és szegényekre osztották. Ma aszerint csoportosítjuk 6ket, hogy sokat vagy keveset keresnek-e. A fiatalok nagy része a második kategóriába tartozik, habár azt se mondhatjuk, hogy pénz szempontjából nincs köztük szociális különbség. Az önálló életet sem kezdik egyforma alapokon. Diákok között is akad, aki saját autóján látogatja az elaödásokat, és van, aki kénytelen a diákszövetkezetben dolgozni, ha fedezni akarja havi kiadásait. Riportunk szereplői közepes családokból származnak és a két „kereső", Mária és Margit, valóban csakis saját jövedelméből él. Hendikepjük már abban rejlik, hogy lányok. Mert a fiúkkal ellentétben, náluk egzisztenciális minimumnak számít a rúzs, krém, és mindez, ami arra való, hogy csinosak, ápoltak legyenek. Készségesen elmondták, mit tartalmaz ruhatáruk, milyen ökonómiai módszerrel gazdálkodnak. Gazdálkodási recept? Diák-koromban, ha tudtam, hogy 50 koronával gyarapszik az amúgy is csekély vagyonom, az üzleteket róva előre elterveztem, mire költőm majd a pénzt. Persze, az eredeti tervet százszor is megváltoztattam, és a végén két pár harisnyát vettem, de azért a terv mindig megvolt, sőt egyszer még azt is kiszámítottam, hogy legá- lább 15 OOO koronára lenne szükségem ahhoz, hogy a külalakom egy színvonalon legyen néhány módosabb barátnőm öltözködésével. Statisztikusok kiszámították, hogy az angol fiatalok jövedelmük 60 százalékát konfekciós ruhákra költik. A fiúk viszont több pénzt költenek „kultúrára“, amiben benne van a mozi, lemezek, házibulik, fagylaltok, stb. ára. A lányok csaknem ugyanennyit költenek szépítőszerekre, fodrászra. Ez Anglia, a divathóbortok országa, ahol a fiatalok máról holnapra élnek, nem törődve a holnaputánnal. Nem biztos, hogy rossz ez a módszer, mert amíg fiatalok, család nélküliek, addig valóban gond nélkül élnek, arra költik a pénzüket, amire akarják, ami éppen divatban van De legalább élnek. Nálunk nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy csak diákjaink folytatnak hasonló életmódot, akikről pedig tudvalevő, hogy a legtöbbször üres a zsebük. Sokan azt hiszik, hogy a fiataloknak nincs is szükségük pénzre; szüleik védőszárnya alatt vannak, és tőlük mindent megkapnak. Ruhát, kosztot. A hobbyt a zsebpénzből kell fedezni, legyen az könyv, újság, bélyeg, édesség, kozmetika vagy cigaretta, sör kártya, mulatság A zsebpénz magassága leggyakrabban a szülők kereseti körülményeitől a családtagok számától, de sokszor a nevelési módszerektől is függ. Egy biztos: sosincs belőle elég. Az üres zsebü diákoknál nincs probléma. Náluk a pénz nem melegszik meg. Ahogy jön, úgy megy Takarékoskodni nem érdemes, mert akkor a diák hónapokig nem mehet hangversenyre, moziba, nem vehet egy könyvet, fagylaltot. Ruhát ritkán vásárolnak zsebpénzükből, és a gyakorlat azt mutatja, ebben nem is szenvednek hiányt, mert aki már zsebpénzre tart számot, kell, hogy rendben tudja tartani a holmiját is. Más az anyagi helyzetük azoknak, akik már dolgoznak, önálló pénzkeresők. Ezzel persze nőnek a kiadások is. Szülők, kosztpénz, lakbér, villamos, vasúti bérlet, stb. Náluk már nem zsebpénzről beszélünk, mert saját maguk határozzák meg, mire költik pénzüket. A két riport alany Mária és Margit a pozsonyi cérnagyár munkásnői, csaknem egész keresetüket hazaadják szüleiknek. Ebben az esetben már a kereset magasságát kell vizsgálnunk, ha felelni akarunk a címben feltett kérdésre. Jut-e minden szükségesre a keresetükből, vagy csak ( valóban a legszükségesebbre. Rajkovics Mária Nyárasdról jár Pozsonyba dolgozni. A Nemzeti Nőnap (MD2) Cérnagyár munkásnője, egy hímzöfonalt gyártó gépet kezel. 17 éves, egy éve dolgozik, átlagkeresete tisztán 980 korona. Mária állandó havi kiadásai: 300 korona betétkönyvre 200 korona szüleinek 200 korona kosztra 55 korona a négyágyas lakószoba ára 755 korona összesen A maradék költőpénz ruházkodásra, kultúrára, kozmetikára, 225.- korénál Ez egy pár cipő, vagy egy pulóver, vagy egy kézitáska és négy pár harisnya ára, minden kultúra és na- nuk-torta nélkül. Mert Mária még ezt is említette. Ha a városban kószálna, a nanuk-torta nem kerüli el sorsát! Havonta kétszer-három- szor megy moziba, színházban még nem volt, fodrásznál életében egyszer, és ezt a pillanatot meg is örökítette a IX-es tablóképen. „Ha véletlenül megjelennék a fodrásznál, azt hinnék, a lakodalomra készülök. Hajunkat a legtöbbször saját magunk nyírjuk és tartjuk rendben, amivel persze nem reklámozzuk fodrászművészetünket, de az eredménnyel néha elégedettek vagyunk." Ruhatára legdrágább darabja egy 700 korona értékű kosztüm. A költségvetés szerint több mint három hónapig kellett spórolnia rá. Ha többet keresne, egy teszilkabátot és egy szép ünneplő ruhát venne magának. — És ha megütnéd a Sportka főnyereményét? — Akkor bútort, autót, házat vennék. Egy külön kis családi házat, kerttel. — Mikor szeretnél férjhez menni? — Húszon alu! nem. RAJKOVICS MÁRIA Nagy Jóska tizennyolc éves, a szenei általános műveltséget nyújtó középiskola harmadikos tanulója. Tanulmányi átlageredménye 3-as és 4-es között mozog. Édesapja az újfalusi EFSZ elnöke, édesanyja otthon a háztartást vezeti. Van még egy tizenhat éves öccse. . Első keresetét, 2500 koronát, a nyáron kapta kézhez, amikor a szövetkezetben dolgozott. Máskülönben nincs egy fillér állandó jövedelme sem, kivéve anyja pénztárcáját. Tőle mindig megkapja azt, amire éppen szüksége van. Ezt a pénzt újságra, könyvekre, sörre, cigarettára költi. Búcsúkor 100 korona, tea-esteken 25 korona a megszokott „gázsi“. Jóska ruhatára körülbelül ezekből a darabokból áll: 3 öltöny, 3 nadrág, 2 szvetter, 10 ing, 1 tűzött kabát, 1 orkánkabát, 1 télikabát, 5 pár félcipő, 2 pár papucs, 2 pár sportcipő, 1 pár meleg télicipő. Ruhatára legdrágább darabja a szalagavatói fekete ruha. 1200 koronába került. Jóska október elsejei napi programja: „Félötkor keltem, de ezt már megszoktam. 6-ig tanultam, aztán megreggeliztem és rohantam a buszra. Szencig 20 perc az út. az alatt az idő alatt ritkán tanulunk, inkább a haverokkal beszélgetünk. Az iskolába elsőként érkezünk, néha leckét írunk, tanulunk, vagy bolondozunk. Vissza fél kettőkor'indul a busz, .otthon ebéd után fát vágtam, megetettem az állatokat, és négykor kerékpáron bejöttem Szencre, röplabda edzésre. Ez fél hétig tartott, hazamentem. és vacsora után egy jó barátomat búcsúztattuk. Hradecba rukkolt. Tíz óra után hazajöttem és lefeküdtem." Szalai Margit, egyházfai munkásnő, huszonegy éves, havi átlagjövedelme tisztán 1000 —1080 korona között mozog. Ebből az összegből 500 korona kerül a betétkönyvre, a többi haza, Margit szüleihez. Ha valamire szüksége van, édesanyjától kéri rá a pénzt, de legtöbbször tőle kapja még a ruhát, cipőt is, mindig valamilyen alkalomra; búcsúra, húsvétra vagy más ünnepre. Ruhatára legdrágább darabja egy larhino télikabát: 1150 koronába került. Margittal sokat beszélgettem a jövőjéről és habár azt állította, a férjhez menésre van még elég ideje, éppen ez volt a „forró kása". Egy kis szabódás után végre bevallotta, hogy a kelengyéje már csaknem komplett, van ágySZALAY MARGIT neműje, bútora, de sok dolog hiányzik még ahhoz, hogy anyuka elégedett legyen Margit „indulásával“. Megkérdeztem tőle, megvan-e elégedve jövedelmével, és mit venne, ha többet keresne? Helyzetét nem tartja katasztrofálisnak és szerinte vannak, akik sokkal soványabh borítékot visznek haza és. ráadásul már családjuk is van. Ha többet keresne, egy nadrágkosztümöt venne, vagy megajándékozná valamivel a szüleit. Ha meg rengeteg pénze lenne, (ah, tekintet az ég felé), venne egy MB 1000-est és a falujukban egy szép, kiskertes családi házat. Both Márta, III.-os gimnazista, édesanyja Pozsonyban a Slovnaftban dolgozik, édesapja a HNB dolgozója és — szabó is. öccse elsős ipari tanuló, buga III.-os elemista. Hallgatom, amit beszél. Értelmesen, minden pátosz nélkül, egyszerűen. A jelleme is ilyen. Nincs se magnója, se más értékes tárgy nincs a tulajdonában, mint néhány elkényezteti diáknak, sőt zsebpénze sem olyan magas, mint Nagy Jóskáé... Átlag 20 koronát kap hetente, ezt rendszerint könyvekre, újságokra költi, mert az édességet nem szereti. Legszívesebben Tóth Árpád, Szabó Lőrin.cz verseit vásárolja és olvassa. Napi műsora hasonló a többi bejáró diákéhoz. Márta 1968 október 2-i programja: „Reggel hatkor keltem, a reggelit magam készítettem, mert ha anyuka déiutános, akkor reggel tovább alszik. Negyed hétkor indul a busz Éberhardról, Félen átszáilok, és ez á várakozási idő megy legjobban az idegeimre, meg egyáltalán az utazás. Tiszta időpazarlás Nyolc előtt 5 perccel vagyunk az iskolában. Szénéről fél háromkor indul vissza a busz. négykor vagyunk Félen, átszállás, negyed öt: Eberhard. Ebéd után (délután ötkor!) apu elküldött szüretelni. Két óra felé jöttem haza. akkor meg kitaláltam, hogy jó lenne a leszüretelt szólót ledarálni Másnap csütörtök volt és ez nálunk nehéz nap, úgyhogy darálás után még vagy éjfélig tanultam- Ennél hamarább máskor se megyek aludni, habár anyuék egy kicsit neheztelnek rám ezért. Ha már másnapra elkészültem a tanulással, olvasni szoktam." Márta ruhatáré: legszívesebben a szoknyablúzt, illetve szoknya-pulóver kombinációt hordja. 7 szoknyája, 12 nyári blúza, vagy ugyanannyi pulóvere, 12 pár cipője és még számtalan felvenni valója van, ami egyszerre nem is jut az ember eszébe. „A család öltözködésében sokat segít ap«: régiből újat alakít, ami máskülönben pénzbe kerülne. Á ruháimat nem ő varrja, mert az 6 szavaival élve: ő nem varrónő. Különben egyszerű darabokat már én is varrtam magamnak, habár apu azt mondja, még össze-vissza libeg a gép a kezem alatt." — Márta, próbálj összehasonlítást tenni osztálytársnőiddel az öltözködést illetően. — Nem szeretem az ócska dolgokat, de vannak lányok, akik csak ilyen holmikba bújnak. És így ma már arra a lányra sem mondhatjuk, hogy szegény származású, akinek 5—6 testvére van otthon, mert úgy tartják, a ruha teszi az embert és ha ez így igaz, akkor ha tiszta, de olcsóbb dolgot Is ölt magára, máris nem lehet őt a többi lánytól megkülönböztetni. De így van ez jól. Márta diák létére takarékoskodik. Havonta 200 korona ösztöndíjat kap, ezt mindig félreteszi és a heti 20 korona zsebpénzből él. Ebben az évben a Balatonnál volt, megtakarított pénzéből, igaz, 1100 koronája még maradt, de itt az újabb költekezési alkalom, a szalagavató, érettségi. Vele is beszéltem a jövőjéről. Nyftrára készül, magyar-szlovák szakra, és ha semmi sem jön közbe, akkor úgy huszonöt éves korában szeretne férjhez menni. Érdekes, hogy benne is megvan a kispolgári vágy, a kertes családi ház után, de már majdnem konkrét elképzeléssel. Tisztában van a ház árával, és azzal is, hogy nehéz dolguk lesz, amíg, felépítik a kis villát. Amikor kiszámítottuk, hogy az 6 (1500 tisztán) és a férje keresetéből (1800 tisztán) a létminimum leszámítása nélkül, tehát a két kereset teljes befektetése mellett, a 150 000 koronás villát körülbelül négy évig fogják fizetni, anélkül, hogy valamit is költenének ennivalóra, öltözködésre. — minden csüggedés nélkül azt válaszolta, majd nyerek egy első díjat a Sportkán! — És ha most tiéd lenne az a rengeteg pénz? — Feltétlenül elutaznék. Velencébe mennek gondoiázni, és Japánban megnézném, mit csináltak a gésák. A többit szüleimnek és uno- kahúgömnak adnám. Arra a kérdésemre, van-e elég pénzük, egy kis gondolkodás után mind a négyen azt felelték: igen, meg vannak elégedve. Nagy meglepetésemre. Mert nehéz hinni a válaszuknak, ha Margit égy nadrágkosztüm után, ami számításom szerint „csak" 400—500 koronába kerül, Mária pedig ünneplő ruha után vágyódik... De ők csak jobban tudják! Fél évvel ezelőtt egy vajányi vízvezeték szerelő levelében keserű humorérzékkel felosztotta fizetése minden fillérét. Kétségbeesetten k^rte tanácsunkat, lopjon-e, vagy piszkos módon fogjon a pénzkereséshez. Biztos vagyok benne, hogy kétségbeesésében még ma sincs egyedül. Bármi magas is a jövedelmünk, fizetésemeléskor sosem beszélünk igazságtalanságról. Persze, ha mi is kaptunk. Az elégedettek és elégedetlenek, tehát a két szélsőséges kategória arányát eddig még senki sem számította ki. Addig pedig én sem teszem közzé a poént. Csakis akkor, ha valaki lefizet egy ezressel. De kinek van manapság ennyi pénze?-------- új ifjúság 3 Zácsek Erzsébet BOTH MÁRTA,