Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-15 / 41. szám
/« I yAJDA' JÄNOS: Krisztus és korunk En vágyóik, én, Id még imádlak — Es egyedül vagyok talán, Ki úgy imádlak, mint óhajtod — Ezemyolc s fél száz év után! Imádlak rég, de titkon eddig. Mert ellened volt a világ. S mit hirdetél, elnyomva még, az Egyenlőség, köztársaság! Te szenvedtél még itt e földön;' Oh méltatlan volt rád a nép; Azóta hátra s nem előre Elfolyt tizennyolc század év. Az elv, amelynek hirdetője Es vértanúja te voltál. Elnyomatott és azok által, Kiket utódokul hagyál, Hol van tanod s a tanítványok. Jámbor, szegény halászaid? Vészben, nyomorban követőid, Kiket tanod vérpadra vitt? S kik ezek itt e pharizeo- Republicanus övesek? E gőg, e fény tanítni avagy Vakítni vágy a népeket? Ti szemtelen vak majmolói Olümposz isteneinek! Ha volna mégis egyszerűség E nagy szerephez bennetek! Ah egyaránt letűnt a hősi, A nagyszerű kényuraság. LetörpUlt a polgárerény is, S képmutató lett a világ! — Mit vétkezői té az erénynek Legistenibb áldozata? Hogy meggyaláztak és neved lón Minden gazságok paizsa? Ah, de közel van végre a kor, Midőn megtudja a világ. Hogy legvadabb rágalmazóid Kik voltak... a jezsuiták! Átok fejükre, véghetetlen! Kik vétkezőnek ellened. Es bűnbe dönték a világot, Mit hirdetél, a rény helyett, Hol a pokol, mely megtorolja E százados gazságokat? Oh magyarázd meg, büntetőül Van-e a sírban öntudat?... Eloltották az égi fáklyát A csábított világ felett: És vezeték a babonának Rémeivel a népeket. Eloltották az ész világát, Mit te hozál le, s elvetők Vak hiedelmek mákonyával A tudatlanság éjjelét. Átok reád, te hét nehéz bűn, Hét halmú Róma — s kárhozat! Órád ütött, hiába véded Bitorlóit bűnpalástodat. Eljött az általad kigúnyolt' Isten bosszuló szelleme, És lész a századok bűnének Kipusztult Jeruzsálemé! — S té őskor erkölcs-óriás a. Szent és imádott elvrokon. Eszméd óhajtott birodalma Fölépüiend e romokon. S a bűnök áldozat-várában Megkeresztelkedett viláq ÜdvözUIten rivalja: éljen A testvérség, köztársaság! JEVGENYIJ JEVTUSENKO: Beszélgetés egy amerikai íróval Mondogatják nekem: „Bátor férfi vagy.“ Nem igaz. Sohase voltam bátor. Csakhát a társak gyávaságától természetem mindig visszariadt. Nem ingattam meg semmiféle alapkövei, nem, de a hamis énekest s a felfújt nagyságot kinevettem, írtam — ez minden! Feljelentéseket nem írtam. Amit gondoltam, legtöbbször kimondtam nyíltan. Igen, a becsületes embert védelmembe vettem s támadtam a kontárt, ki felcsapott írónak — Dehát ez. általában, kötelesség. ’ Nekem meg itt a bátorságomról papolnak. A késő nemzedék amely már eltiport minden ocsmányságot, ha ránk emlékszik még, keserfi szégyen önti el: ▼olt egy furcsa kor, melyben a becsületességet bátorságnak nevezték. Képes Géza fordítása Fél óra GREK Imrénével / A Stür utcai magyar könyvtárban — Könyvtárunk mintegy 17 ezer kötetből áll és 1004 nyilvántartott olvasója van. Igaz ugyan, hogy olvasótáborunk augusztus óta kissé megcsappant, de ha összehasonlítjuk ezt a számot a Pozsonyban élő magyarok számával, el kell gondolkodnunk... — Minden újonnan megjelenő könyvet megkapunk. A napokban jutottunk hozzá Günter Grass, Siku- la, Passuth és Sipkay Barna új könyvéhez. Sajnos, a nagyon keresett detektívregényekből keveset kapunk. Például kevés Agathe Christi könyvünk van. — A magyar irodalom képviselői közül a legolvasottabbak Jókai, Móricz, Berkesi, Németh László és Szabó Magda. A diákok válogathatnak a kötelező olvasmányok között. A csehszlovákiai magyar irodalom? Inkább ne kérdezze. Esetleg talán Dubát és Ordódyt említhetném. Véleményem szerint hasonló tárgyú irodalmi esteken gyakoribb író-olvasó találkozókkal kéne megnyerni az embereket fiatal irodalmunknak. — Sajnos, most is elő kell állnom a már egyszer elsírt problémákkal, mivel még mindeddig nem találtak orvoslásra. Csak két helyiségünk van; nincs olvasótermünk. A raktárban is kénytelenek vagyunk fűteni, mivel a falak annyira nedvesek. Helyzetünk megjavulna a régen tervezett idegen-nyelvű osztály létrehozásával (magyar, német, angol, francia könyvek). — Augusztusban egy hétig kénytelenek voltunk szünetelni. Az egészben az a legérdekesebb, hogy közvetlen az újranyltás után rohamosan emelkedett a napi forgalmunk. Az emberek többnyire köny- nyű, szórakoztató dolgokat vettek kölcsön. Több olyan szlovák is kölcsönzött tőlünk, akik egészen jól „törik" a magyar nyelvet. — A négy szabad szombat bevezetésével a mi nyitvatartási időnk is megváltozott. Október elsejétől hétfőn, szerdán, csütörtökön 13—19 óráig, kedden és pénteken pedig 10 —14 óráig tartunk nyitva.-vtlRandevú a könyvvilág közepén Guttenberg János Á világ könyvtermésével randevúzik, aki ezekben a napokban végigjárja a frankfurti kiállítási telep csarnokait. A hangárokra emlékeztető épületek boltívei alatt száz és száz ízléses könyvsátor egy-egy színes kockája annak a monumentális mozaiknak, ami azt hivatott tolmácsolni a könyv alkotóinak. termelőinek s főképp a vásárlóknak, mi Iát napvilágot a világ különféle kiadóinak gondozásában, milyen műszaki eljárásokkal és milyen kivitelben. A frankfurti könyvvásárt ez évben két jelentős évforduló tette ünnepélyessé. ötszáz évvel ezelőtt hunyt el i könyvnyomás mainzi származású feltalálója, Guttenberg János és húsz éve annak, hogy a Maina menti városban a Szent Pál templomában első alkalommal könyvki- álütást rendeztek. Mainz város nagy szülöttének emlékére bemutatták a nyomdászok ősapjának eredeti nyomdagépét is és a rajta készített, öt márkáért árusított levonatból szuvenírként valamennyi látogató igyekezett magával vinni egyet. Akik azonban arra vállalkoztak, hogy haza viszik emlékül az ingyen osztogatott reklámfüzeteket, propa- gációs lapokat is, csakhamar rájöttek, hogy aktatáskájuk szűk, hónuk alatt sem fér el, s dönte- nlök kellett, milyen fajta Irodalom iránt fognak érdeklődni s a többi propagáciős anyagról le kellett mondaniok. Cgy érzem, ez eléggé érezteti a könyvnyomás 500 éves diadalútját, s utal a könyvkiadás sokoldalúságára. Bár szójátéknak tűnik, jól kifejezi a való helyzetet az egyik újságíró kolléga megállapítása: Annyi itt a könyv, hogy erről nem riportot, hanem könyvet lehetne Írni. A nyugati nagy könyvkiadók sátrait szemlélve a látogató megállapíthatja, hogy náluk a könyvkiadást valamiféle magnetizálás hatja át. A kiadók időszerű kiadványokkal ott kezdik el a tájékoztatást, ahol a nagy hetilapok és magazinok abbahagyják. Ilyen könyvek voltak például Bob Kennedy beszédeinek gyűjteménye, a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatos cikkek, tanulmányok, a vietnami háború, a kínai forradalom és más időszerű kérdéseket elemző könyvek. Ugyancsak ..a magnetizált“ könyvek csoportjába tartozik a nemi élet kérdéseivel foglalkozó könyvek széles skálája, ami nyilván jó üzletet jelent a kiadónak. Egy müncheni könyvkiadó szerkesztője az ilyen könyvek kiadását olyan szempontból jelölte meg célszerűnek, hogy ezek révén a kiadó jelentős nyereségre tesz szert, amiből aztán fedezheti az igényesebb és ráfizetéssel járó könyvek kiadását. Gyermekkönyvekkel különösen olasz és német könyvkiadók gyönyörködtettek. Az angol útleírások, szociográfiák és kitűnő térképek az egykori világuralom képviselőinek kitűnő földrajzi Ismereteire utalt, a német művészi reprodukciók, a francia fényképalbumok és művészi albumok nemzeti hagyományok iránti tiszteletet és magas színvonalú pollgráflát bizonyítottak. A látogatók közül sokan felkeresték az arab könyvek sajátosan berendezett sátrát is, ahol a csendes boxok a sajátos, megvilágítás, a földre helyezett börülö- kék mind az Ezeregyéjszaka bűvös világát Idézték. A frankfurti könyvvásáron az Artlán, hazánk külkereskedelmi könyvkiadóján kívül részt vett a Csehszlovák írószövetség, az Akadémia kiadója, továbbá közös sátorban a Mladá fronta és a Smena könyvkiadók Is. Bár sátraikat sokan felkeresték — az érdeklődés motívumait valamennyien Ismerjük — úgy véljük könyvkiadásunk dolgozói tapasztalatokat Inkább szereztek, mintsem nyújtottak a könyvek világtalálkozóján. Petrlk József TÓTH ELEMÉR: MESE egy Néger nevű ökörről Hol volt. hol nem volt, volt egyszer egy Néger nevű ökröcske. Kerek erdő közepén élt egy kicsinyke tisztás második emeletén. Egész nap legelészgetett és eljárt a gyűlésekre, ahol — ha már egyszer ott volt alapon, — mindig hozzá is szólt a problémákhoz... A kerek erdőcske lakói eleinte idegenkedtek tőle, mert hozzászólásában soha nem mondott semmit, ami előbbre vitte volna a dolgokat, de mivel néhány ökörtársát is képviselte, hát nem akarták lehurrogni. így aztán inkább hallgatták és jól szórakoztak pöszeségén. Mert ráadásul még pösze is volt szegényke... — Már pedig én azt mondom, hogy volt — kezdte mindig a felszólalását és rendszerint azzal fejezte be, hogy: — Nyúl- kartársat meg kell zabolázni, mert káposztát eszik, holott a törvények világosan kimondják, hogy káposztát bizony nem szabad enni... és különösen nem nyúlnak... így teltek, múltak az évek... A kerek erdőcske fái egyre jobban megerősödtek. Minden változott, minden szépült, csak a Néger nevű ökröcske nem változót semmit. Igaz, ökröcskéből már ökörré nőtte magát, de azon túl megmaradt annak, ami volt... Amikor a nagy nyári zivatar elmúltával újra kezdődtek a kis kerek erdőben a gyűlések, ő elfoglalva régi helyét, újra az elsők között jelentkezgetett a vitába... — Már pedig én azt mondom, hogy igenis volt... A gyűlés résztvevői meglepetten ösz- szenéztek. Nem tudták mire vélni a Néger nevű ökör szavait, mert eddig csupán arról volt szó, hogy menjenek-e még külföldre és hogy segítsenek-e a szövet- kezeteseknek a cukorrépa betakarításban azzal, hogy határozatot fogadnak el, miszerint mindenki köteles naponta két répát sajátfogúlag elfogyasztani... — A tárgyhoz! A tárgyhoz! — hangzott innen is. onnan is a rendreutasító morgás, de a mi ökrünk nem zavartatta magát... Fejét leszegte és újra elmondta: — Már pedig én azt mondom, hogy igenis volt... És éppen ezért azt javaslom, hogy Nyűi kartársat meg kell zabolázni. Nemcsak azért... hanem azért is... hogy oda hassunk, illetve azt akarom mondani, szóval csak ennyit. És ráadásul még káposztát eszik, holott a törvény világosan kimondja, hogy kávosztaevés nincs! Ezért egyhangúlag azt javaslom, hogy Nyúl kartársat meg kel zabolázni... Példát kell statárizálni... A gyűlés egy percig döbbenten hallgatott, aztán kitört a röhögés. A vaddisznó úgy röhögött, hogy az oldala is belefájdult s talán még most is röhög, ha közben abba nem hagyta... Hanem a kis kerek erdőben ezután indult útjára a még ma is élő beugrató kérdés-játék: — Na, mit mondott a Galagonyabokor tövében tartott gyűlésen Néger, az ökör? — Na, nem tudod ?... — Na?... Na?... Hát azt mondta, hogy: Búúűü! Ennyi volt, mese volt? — Milyen elhatározások alapján fogadta el az Irodalmi Szemle főszerkesztői tisztségét. — Dobos László felmentését kérte az Irodalmi Szemle főszerkesztői tisztsége alól, s a Szlovákiai írószövetség magyar szekció“ ja, megtárgyalva az ügyet, engem javasolt a szerkeszt tőség élére. — Hogyan értékeli a folyóirat egy évtizedes munkáját és küldetését, s hogyan határozza meg ezt az elkövetkező évtizedre? — A tízéves Szemle több komoly eredménnyel is dicsekedhet. Az első mindjárt az, hogy fennmaradt tíz évig, — nemzetiségi életünk eddigi irodalmi lapjai vagy lapkísérletei eddig egyetlen esetben sem értek el ilyen kort. Májúk ered“ ménve, hogy a kezdeti bi“ zonytalankodás és ösztönös-» ség után fokozatosan kiala-' kitolt' egy sajátos Irodalmi koncepciót', s az évek fo-' lyamán ezt minőségileg is színvonalassá fejlesztette. Ma az Irodalmi Szemle ki“ elégítően képviseli nemze“ tiségi irodalmunkat’ és cél“ kitűzéseinket. A jövő fela“ data lesz, hogy a bővülő kultúrpolitikai életnek meg“ felelően emedje irodalmunk színvonalát és a vele szem“ ben támasztott követeimé“ nyékét, és hogy közéleti problémáinkat egy magasabb szinten fogalmazza meg. A következő évtized feladata megalapozni egy olyan elméleti szintű hazai magyar szellemiséget, amely az egyetemes magyar szel“ lemi életben egyenrangú tud lenni a többi területek szel“ lemi életével. Ugyanennek a feladatkörnek a másik vo“ natkozása, hogy a csehszlo“ vákiai magyar szellemi élet“ ben is tevékenyebben és in“ tenzívebben kell részt ven“ nünk, olyan értelemben, hogy lehetőségeinkhez mér“ ten hassunk is alakulására, ne csak passzívan „viseljük el“ mindenképpen hasznos és termékenyítő közegét. — Véleménye szerint az irodalmi Szemle mint nemzetiségi irodalmunk legmarkánsabb fóruma, milyen helyet foglal el az egyetemes magyar irodalomban? — Ügy gondolom, érdé“ kés színfoltja az egyetemes magyar irodalomnak s a maga eredeti hangvételével és probléma-látásával új szempontokat és gondolatokat képes bevinni ebbe a szellemi komplexumba. Egy hónapja tölti be ezt a tisztséget, — hogyan fe“ lel meg a szerkesztőség légköre? — Megfelel. — Az Oj Ifjúság névé“ ben gratulálunk főszerkesz“ tői kinevezéséhez és kíván“ juk, hogy vezetése alatt a lap újabb tíz-éveket érjen meg és hírében, úgyszintén színvonalában is öregbed“ jen. Gratulálunk Duba Gvulának
