Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-08 / 40. szám

6 új ifjúság SKÖTOK A skót házaspár kará­csonyra nagy nyúlvacsorára készül, melyre vendégeket is hívtak. A vacsora napjának délelőttién a szakácsnő meg­kérdezi az asszonytól: — Nagysága, kérem, le­nyúzhatom a nyulat? — Nem kell lenyúzni — leleli skótné —, csak meg­borotválni: Négy vendéggel több lesz, mint amennyire számítottunk. TÍZ PERC A zongoratanár barátjával sétál a főutcán. Egy ház előtt megtorpan, és megkér­dezi a barátját: — Van tíz percnyi Időd? — Van. — Akkor várj meg, kér­lek, csak felszaladok ide egy zongoraórát adni. CSAK PONTOSAN! Kovács autót vásárol. El­ső nagyobb útja alkalmával egy fordulónál három em­bert feldönt, az autó felfor­dul, darabokra törik, és Ko­vács eszméletlenül terül el a kocsi romjai alatt. Idegen ágyban. Idegen szobában tér magához. Mellette egy fe­hér köpenybe öltözött em­ber áll. — Hol vagyok kérem? — kérdezi Kovács ijedten. — A második pavilon 142- es szobájában. — Na és hol? Kórházban, bolondok házában vagy pe­dig a börtönben? — Alá szolgája, Novak va gyök MAJD MEGTUDJA Kovácsékhoz idősebb hölgyrokon érkezik látoga­tóba. A néni Kovácsék nyolc éves Pistikéjét akarja ne­velni. Azt magyarázza a kis­fiúnak, hogy a gyerekeket a gólya hozza. Pistike ellentmondás nél kül hallgatja, és látszólag belenyugszik a tanításba. Es­te azonban azt mondja az apjának: — Hogy fog ez a néni csodálkozni, ha egy szép na­pon qyereke születlkl ÄLLATKERTBEN Kovücsné Pistikével az ál­latkertben sétál. Megállnak az elefánt előtt, és Pistike — Mama, megkérnélek, mesélj valamit arról, hogyan születik az elefánt. De ne­hogy azt akard nekem be mesélni, hogy azt is a gó­lya hozzál MÁSNAK IS SZABAD Az ügyvéd délben hazajön, dühösen lecsapja a kalap­ját, és így szól a feleségé­hez: — Micsoda pechI Meg­nyertem egy pert első fo­kon. megnyertem második fokon, és most harmadik fo­kon az elenfelem nyerte meg. — Ne légy olyan kapzsi — szól rá az asszony másnak is szabad egyszer nyerni. Orvos: M1 a panasza? Páciens: Rosszul hallok. Orvos: Mióta? Páciens: Születésem óta. Orvos: És azelőtt? büntetés Egy színházban rendkívüli módon elharapódzott az iszá- kosság a tagok között. Na­ÜZLET Az öreg Kovács megnő­sült, egy húszéves lányt vett el. — Hogy vehettél el egy ilyen fiatal nőt? — kérdez­pirenden volt. hogy úgy kel­lett este feltámogatni a szín padra egyik másik színészt. Az igazgató végül szigorú rendeletet fogalmazott az ivás ellen. A- rendelet így végződött: „Akt pedig ezen rendelet ellenére is részeg lesz, bün­tetésből köteles a társulat­nak egy hordó sört fizetni!" PARDON! A teniszversenyen így szól egy öreg úr a szomszédjá­hoz: — Hallatlan, ezek a fia­tal lányok, hogy néznek ma ki! Nézze csak azt ott, alig lehet egy fiatalembertől megkülönböztetni. — Ah, az az én lányom. — Bocsánat, nem tudtam, hogy ön az apja. — Pardon, én az anyja vagyok. ték tőle — hiszen ez meg fog csalni. — Nem tesz semmit — mondta az öreg —, inkább vagyok benn egy Jó üzlet­ben húsz százalékkal, mint egy rosszban százzal. — Miért szólítod „B. B.“- nek? Kedvenc vicceim Falusi eset A faluban egy személyau­tó elgázol egy tyúkot. A so­főr odamegy egy közeli ka­puban álldogáló gazdához, és megkérdi: Gazduram, nem az öné véletlenül ez a tyúk? — Hm — szól a gazda, majd rövid gondolkodás után így felel: — Nem, nekem nincsenek ilyen lapos tyúkjaim. SZÖKÉS A bolondok összebeszél­tek, hogy az éjszaka folya­mán a kőfalon át megszök­nek. Eljött a szökés ideje, amikor a megfigyelő bolond lihegve futott be és azt mondta: — Nagy baj van, fiúk, le­bontották a kőfalat! MÓRICKA Móricka az iskolában meg­kérdezi a tanító bácsit: — Tanító bácsi kérem, büntetendő-e, ha valaki nem csinál semmit? — Nem, fiacskám. Erre Móricka: — Tanító bácsi kérem, nincs kész a házi felada-' tóm. ELÉRI — lean, akaszd fel a ké­pet a falra! Jean feláll egy székre. Ekkor az úr így szól: — Tegyél a székre újság­papírt! — Fölösleges, uram, így is elérem. Beküldte: Fazekas Rudolf Kassa, ul. Garbana 10. Szakállszárító TŐTH ELEMÉR Nyugatra küldték tanul­mányútra s hogy megcsapta a rothadó kapitalizmus sze­le — megszédült. Ott is ma­radt.-O­Mindenkinek megvan a maga keresztje — mondta eqy templom.-0­Z nagyon mélyre süllyedt —búvár volt.-O­Ennek a kis embernek mindiq naqv tervei voltak.-0­X beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. Akasztó­fán végezte.-0­Erősen gondolkodom, hogy határaink sérthetetlensége nem szófia beszéd-e csu­pán.-O­Megesik, hogy néha a legjobb matematikus is el- számítja magát...-O­Nem tudom eldönteni, hogy a szocializmus ügyét a tankok, avagy a szavak ve­szélyeztetik-e inkább...-O ­Z-nek eddig minden re­génye nagy port vert fel. Az olvasók ugyanis néhány oldal elolvasása után föld­höz vágíák.-0-' A tankok véleményt for­máló ereje csodálatos.. SZERENCSE Kovács sugárzó arccal új­ságolta Szabónak: — Majdnem megjártam tegnap este. — Mi történt? — Egy ragyogó szépségű fiatal leánykával volt ran­devúm a szigeten, és bele­botlottam a feleségembe. — Képzelem, volt mit hal­lanod a feleségedtőlI — Tévedsz, soha' az élet­ben nem volt ilyen óriási szerencsém. — Hogyan? — A feleségem sem volt egyedül. HELYETTESÍTÉS A filmszínésznő hosszabb időre elutazott. Ékszereit gondosan elzárta, és a biz­tonság kedvéért még egy kis cédulát is tett az éksze­rek mellé, az esetre, ha a lakásban netán betörők jár­nának. A cédulán ez állt: „Ezek a gyöngyök nem valódiak: csak helyettesítik az igazi gyönqyöket, melyek a széfben vannak." Egy hónap múlva, mikor ha­zajön, rémülettel konstatál­ja, hogy kirabolták. Az ék­szerei természetesen eltűn­tek, és helyettük a kővet­kező cédulát találta: „En nem valódi, hanem amatőr betörő vagyok. Csak helyettesítem az igazi be­törőt, aki börtönben van.“ MEGÁLLAPÍTÁS A vidéki református pap­hoz beállít egy szegény diák és éjszakai szállást kér. — Szívesen adok - mond­ja a pap -, de mivel csak két szobám van, és az egyik­ben én alszom a feleségem­mel, mondd meg, hol akarsz inkább aludni: a gyerekszo­bában, vagy kínt a torná­con? A diák elfintorítja az or­rát. — A gyerekszobában? Ak­kor már inkább a tornácon alszom. Ebben maradnak. Másnap reggel, mikor felébred a diák, és a kúthoz megy mo­sakodni, egy qyönyörü, fia­tal lányt lát ott. — Kicsoda maga? — kér­dezi. — En a pap gyermeke va­gyok. És maga kicsoda? — En egy marha vagyok. FELELET A rendőr egy este egy kis­lányt talál az utcán. Oda­megy hozzá és megkérdi: — Hogy hívnak, kislány? — Ilonkának. — Aztán mi a másik ne­ved? — Ilike. — Hogy hívják az apá­dat? — Apuka. A rendőr megvakarja a fejét, de tovább kérdez: — Hol laksz? — Anyukánál. — És hol lakik anyukád? — Nálunk. — Melyik utcában laktok? — A rendőr bácsi nem tudja? — kérdi a kislány. — Nem. — Hát akkor jöjjön, oda­vezetem._________________ ORVOSOK Három orvos, egy fran­cia, egy német és egy ame­rikai arról vitatkozik, hol fejlettebb az orvostudomány. — Párizsban — szólt a francia — egy embernek le kellett vágni a kezét, mire műkezet adtunk neki, amely- lyel éppen úgy dolgozik, mint azelőtt. — Ez semmi — feleli a német eqy embernek amputáltuk mind a két lá­bát. Műlábakat adtunk neki helyébe, és most még lob­ban fut, mint azelőtt. — Ez mind semmi — jegy­zi meg az amerikai —, ná­lunk egy embernek a hábo­rúban ellőtték a fejét. Mű­tejét tettünk rá, es az az ember ma egyik legkiválóbb tábornokunk. VÉDÖBESZÉD Egy ügyvéd olyan fényes védőbeszédet tartott, hogy a törvényszék felmentette a qyilkost. Az ügyvéd konkurrense meghallia ezt. s midőn ta­lálkozik vele, így szól hoz zá ironikus hangon: — Mondja, kedves kolléga úr, van olyan aljas, csúnya, piszkos ügy, aminek o vé­désére maga nem vállalkoz­na? — Kérem — feleli az ügy véd —, mesélje csak el az esetet. Majd aztán nyilatko­zom. SKÖTOK Valahol London környé­kén egy skót házaspár leké­sett a vonatról. Szerencsé­re egy repülőgépre találtak, amelyik épp Londonba in­dult. A fér) elkezdett alku­dozni a pilótával, aki végül is kijelentette: — Húsz fontért beviszem, ha kötelezi magát, hogy egész úton, bármi történjék is, nem nyitja ki a száját, nem jajgat, nem panaszko­dik. Ellenkező esetben öt­ven fontot fizet. A skót ráállt az alkura és elindultak. A pilóta neki­eresztette a qépét és a le­vegőben hajmeresztő dolgo­kat művelt. Bukfenceket ve tett, lebukott, felemelkedett, a helyzet egy pillanatig sem volt veszélytelen. De a skót egész úton meg sem rezzent. ' Mikor megérkeztek. így szólt a pilóta: — Na, uram, gratulálok, önben aztán van hidegvér. De mondja csak, soha egy pillanatig sem volt az az érzése, hogy kiabálni kel­lene? — Nem — válaszolt a sköt —, azaz várjon csak, mintha egy pillanat mégis lett volna. — Melyik volt az a pilla­nat? — Mikor a feleségem ki­esett. TEHETSÉG Kovács fia orvosi pályára lépett, holott az apja sze­rette volna, ha mérnök tesz belőle. Valaki megkérdezi tőle, hogy legalább ügyes orvos-e a fia? — Ugyan — mondja Ko­vács dühösen —, a múltkor is hal hétig kezelt valakit sárgaság eilen, és a végén kiderült, hogy az illető egy japán. VACSORA ELŐTT A szenátor neje összes briliánsaival, estélyi ruhája ban ül a szalonban, és vár­ja haza a férjét. Mindketten vacsorára hivatalosak az el­nökhöz. A férj késik, a fele­ség egyre türelmetlenebb lesz. Egyszer csak léleksza kadva beront a szobalány, és rémülten kiáltja: — Asszonyom! A szenátor urat autószerencsétlenség értei A szénatomé bosszúsan szól oda a szobalánynak: — Üqy? Akkor telefonál jón a Fehér Házba, hogy csak egyedül megyek. POKOL Kovács már hosszú Ideje volt a mennyországban és nagyon unatkozott. Egy na­pon jelentkezett az igazga­tóságnál. és azt kérte, en­gedjék meg neki, hogy le­menjen egy kicsit a pokol­ba. Megengedték. Kovács a pokolban látja, hogy barátja Szabó, egy dí­ványon heverészik, és mel­lette, körötte, mindenütt qyönyörü meztelen nők enyelegnek, tréfálkoznak, ölelkeznek vele. — Mi ez? — kérdi Ko­vács álmélkodva. — Hát látod. — Látom, látom, és ez a sok nő mind a tiéd? — Ügy, ahogy mondod. — Hisz ez remek, és az enyémek is lehetnének? — Parancsolj kérlek, ame lyik csak tetszik. Kovács kiválaszt egy gyö nyörü szép nőt, és rögtön elviszi egy közeli bokor mö­gé. Néhány pillanat múlva dühösen visszatér és íqy szól: — Te, Szabó, hiszen ez a nő nem is nő. — Na. hát ezért pokol ez. MATUZSÁLEMI KOR Turisták olaszországi kör­úton vannak. Egy helyen a cicerone így magyaráz ne­kik: — íme, uraim, ebben a kastélyban 1320 óta lakik a család. Kovács elámul; — Es mondja, kérem, itt ilyen hosszú életűek az em­berek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom