Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-01 / 39. szám

I EUGEN SUCHOJV halvan éves The Easyheats Egy évvel ezelőtt még ismeretlenek vol­tak Európában. A „Friday on My Mind“ (Péntek, amelyre gondolok | című slágerrel alapozták meg sikerüket. Olvasóink, de fő­leg a rádióhallgatók talán inkább a Hello, How Are Yu (Szevasz, hogy vagy) című sláger alapján ismernek rá az öt gomba­fejű easybeatsre. Csaknem 50 óra hosszáig tartott ezen szám lemezre játszása, de meg­érte. Ugyanis már néhány hónapja a nyu­gati slágerparádék élén foglal helyet. Az együttes managere, Mike Vaughan szaval szerint az Easybeatseknek saját pro­dukciós csoportjuk is van. „Még nem Jött el a mi időnk. A teljes sikert és annak tetőfokát még nem értük el" — mondja Mike Vaughan. A Bratislava! Líra ideje alatt csaknem minden este a pozsonyi főiskolások klub­jában vendégszerepeitek. Minden gázsi nél­kül játszottak. Sokszor a végkímerülésíg. Olyankor aztán leültek a pódium szélére és beszélgettek közönségükkel. Itt tudtam meg, hogy „indulási“ történetük tulajdon­képpen nem is sokban tér el a többi név­telen „együttesecske“ indulásától. Három évvel ezelőtt találkoztak Ausztrá­liában egy áttelepültek számára épült mun­kásszállóban. Harry, Georg, Steve, Dick, Snowy az újonnan megalakult csoportnak egy régi BBC program alapján a The Easy- beats nevet adták. Sydneyben akadt rájuk jelenlegi managerük. Ausztráliában She's so fine (Olyannagy­szerű) című számmal alapozták meg si­kerüket. Amikor az ottani teenegerek el­ső számú kedvencei lettek, elhatározták, hogy otthagyták Ausztráliát és Nagy Bri­tanniában próbálnak szerencsét. Első eu­rópai sikerük a fentemlített Friday on My Mind című sláger volt. 1967 májusában az­tán ismét visszatértek Ausztráliába, ahol mint nemzeti hősöket fogadták. Első auszt­ráliai koncertjüket az ötödik kontinens 50 ezer zene-rajongója látta. Amikor visszatértek Nagy Británniába, csalódással tapasztalták, hogy a beat ha­zájában elfelejtették a valamikori kedven­cet. Most az egész együttes azon igyekszik, hogy mielőbb visszaszerez ék az elvesztett pozíciókat. Az 1968-as év bővelkedik ne­vezetes évfordulókban. A mű­vészet terén is néhány jelen­tős napra emlékezünk. Ezek közül az egyik Eugen Suchofi nemzeti művész 60. születésnap­iának megünneplése. A neves zeneszerző, pedagógus, több nemzetközt zenei társaság tag­ja, világhírnek örvend. Suchofi kiváló tehetsége már ftatal korában megmutatkozott. Először Fric Kafenda zeneis­koláidban tanult, később, a hú­szas évek végén a bratislavai Zeneakadémián L. Adamcová— Svobodová zongoratanárnő nö­vendéke volt, ugyanakkor F. Kafendánál kompozíciót és /. Vincoureknél vezénylést is ta­nult. Művészi ambíciói nemcsak szülőhelyén, Pezinokban szer­vezett zenei rendezvényeken nyilvánultak meg, hiszen eb­ben az Időben már önálló szer­zeményeivel is felhívta magára a figyelmet I Angelika balett, Zongora-szvitt, Hangverseny zongorára és zenekarra, részle­tek két operához, stb.j. Habár ezek még amatőr műveknek számítanak, már a szlovák ze­nei kultúra nagy egyéniségére engednek következtetni. Suchofi zenei nyelvezete any- nylra jellegzetes, hogy müveit már az első taktusok után meg lehet Ismerni: egyöntetűen sze­mélyi. Különösen a folklórt e- lemek és a modern kompozi- ctós eszközök egybenhangolásá- val ért el művészt kifejezés­módja eredetiségét és utánozha- tatlanságát. Alkotásaiban a népművészeti forrásokhoz fordult. Ez a mo­tívum minden művében megta­lálható, az instruktiv jellegű szerzeményektől kezdve (Szlo­vákiát képek I a nagyobb mü­veken keresztül, egészen olyan jelentős alkotásokig, mint a Metamorfózisok, Balladikus szvitt, valamint a vokális drá­mai müvek (Krútfíava és Svä- topluk). Suchotí művészete olyan szé­leskörű alkotói területet foglal magában, amelyben csaknem az összes zenei formák képvisel­ve vannak. Alkotásainak legti­pikusabb vonásai a ballada- és himnusz-szerűség, gyakran a tragikum aláfestésével, amely az emberbe vetett hit meggyő­ződéséből fakad. A fiatal zeneszerző a Zsoltár a kárpátaljai földről (1938) című kantátájával fejezte ki a leghatásosabban ellenszegülé­sét a közelgő második világhá­borúra vonatkozóan. Mélyértel­mű gondolatmenetével, műve minden szavával és taktusával vádolja az akkori szociális rendszert, amely nyomort zúdít az országra. Hasonló tónus, de merőben más beállítottság ész­lelhető első operájában, a Krútfíavában (1941-49), az első szlovák nemzeti operában. A művész itt is átérezte az első köztársaságbeit szlovák falvak népeinek sorsát. Ugyanúgy mint a Zsoltárban, az operában is kifejezésre juttatta nemze­te és annak erkölcsi ereje i- rántt tiszteletét. Különösen a szlovák lélekre mutatott rá, a- mely tud gyűlölni, de megbo- csájtani és szeretni is. Suchofi egész lényével átadta magát a nemzetének és ezt az igyekezetét megpecsételte mü­vével, amelyet a szlovák zenei kultúrában a legmagasabb hely illet — a Svätopluk című ope­rájával. /1952-59). A mű a szlo­vák nemzet legrégibb történel­méből meríti témáját és Su­chofi egész életművének legjel­legzetesebb képviselője, amely­be beleadta egyéniségének, al­kotó képességének, nemzett ho­vatartozásának minden erejét. Ebben összpontosul művészi al­kotásának minden eleme, ame­lyek egy, a nemzetét képviselő komplexumot alkotnak. Suchofi művészi munkásságát a legelemibb emberi jogok szen­vedélyes védelme és a nemze­tébe vetett hit jellemzi. Ezért azok a szavak, amelyeket a szerző Zábof vándorénekes szá­jába adott „...hiszem, hogy a föld népe megtöri átkodat, sza­badon fog növekedni, ha elmú­lik egy évezred és eljön az t- dö‘, a legőszintébb kifejezése annak a meggyőződésnek, a- melynek alkotásait szentelte. 5 ú( ifjúság---------­_________________________ Szép versek ^ X - . • • l BERTOLD BRECHT: Utódainkhoz i. Csakugyan sötét korszakban élek! A jámbor szó balga! A sima homlok Érzéketlenségre vall. A nevető Az iszonyatos hírt Még nem kapta meg. Micsoda korszak ez, ahol Csaknem gonosztett a fákról beszélni, Mert annyi gazságról hallgatsz, míg ezt teszed! Szátnithatnak-e bajbajutott Barátai még arra. ki ott az utcán Nyugodtan lépdel? Igaz: még megkeresem a kenyerem. De higgyétek el :csak véletlen ez. Egyetlen Tettem sem jogosít fel arra, hogy teletömjem magam. A véletlen kiméit meg. (Ha szerencsém kihagy. Végem.) Azt mondják nekem: Egyél és igyál! Örülj, hogy van mit! De hogyan ehetek és ihatok, amikor Az éhezőtől ragadom el étkem, S a szomjanhalótól pohár vizemet. És mégis eszem és iszom. Szívesen lennék bölcs is. Ősi könyvekben Írva áll, mi a bölcsesség: A világ harcától távol maradni s rövid Időnként félelem nélkül élni le. Bölcsnek számit az is, Aki megvan erőszak nélkül, A rosszat jóval viszonozza, S vágyait nem tölti be, hanem elfelejti. Mindezt én nem tudom: Csakugyan, sötét korszakban élek. II. A városokba a zűrzavar idején jöttem, Midőn az éhség uralkodott. Az emberek közé a zendülés idején jöttem, És együtt lázadtam velük, így telt el Időm, Meijr e földön énnekem adatott. A csaták szünetében költöttem el étkem. A gyilkosok közé feküdtem aludni. Hanyagul ápoltam a szerelmet, S a természet türelmetlenné tett. így telt el időm. Mely a földön énnekem adatott. Az utcák posványba vezettek az én koromban. A beszéd elárult hőhéraimnak. Nem tehettem sokat. De nélkülem az uralmon levők Biztosabban ülnének helyükön, ezt remélem, így telt el időm. Mely e Földön énnekem adatott. Erőm csekély volt. Nagy messzeségből Villant a cél. Jól láthatóan, noha én bajosan Érhetem el. így telt el időm. Mely e Földön énnekem adatott. III. TI, akik fel fogtok bukkanni az árból, Amelybe elsüllyedtünk, Ha gyengéinkről beszéltek. Gondoljatok A sötét korszakra is. Amelyből megmenekültetek. Hisz ml cipőnknél gyakrabban cseréltük az országokat, amíg Átláboltunk az osztályok háborúin, kétségbeesve, Ha a jogtalanságra nem felelt lázadás. De eközben tudjuk: Az aljasságra vicsorgó gyűlölet Is eltorzítja az arcvonásokat. Az igazságtalanság miatt érzett haragtól Is bereked a hang. Ó. kik a nyájasság Számára akartuk előkészíteni a talajt, Még mi sem lehettünk nyájasak. De ti, ha eljön majd az a kor. Hogy az ember az ember segítője lesz, Gondoljatok ránk Kímélettel. VAJDA JÁNOS: Sodorna Javában áll a vásár; a zsivajban MegsiketUI a lelkiismeret. A cég föiosziik; im végeladóban Árvereiik a kerületeket. Kapós az áru: hogy ne? sokat ér, S potomság, mit a boltos érte kér: ,,K! hazudik nagyobbat?“ E sivár Föltétel a kikiáltási ár. Föl és alá ki tud hízelegni szebben A mennynek és pokolnak egyaránt? Ah könnyű sor! mi drága még részletben — Egészben szinte semmit ér hazánk... Lemondott róla régen mindenik. Adó, vevő, hívén, hogy sírba tért. Csak még a bőre! ezt adják, veszik. Igaz, hogy olcsón: egy üveg borért;.. Mint mikor a hajó a viztölcsérben. Haj rá, neki! hol a pezsgős palack? Pokolba örült becsület, szemérem! Föl a kabinba, hol a szűz ajak? Nyerít a kéjvágy. bőg a hiúság, Vonít az irigy önzés éhesen. Itt már hiába átok és imádság! Én már csak a kénkő-esőt lesem. És eljön az, hah, itt is a határon; Én látom azt, mint Lót, rég, egyedül. De nem megyek, nem mozdulok... bevárom.... Hiába a sugallat; menekülj! Kéj lesz nekem e gyilkos tüz-zuhany; Szemlélni, hogy rémül a gyáva gaz! Diadalom, ha ők mindannyian Látják, hogy hal meg köztük egy igaz. Mint egykor Herkulanum és Pompeji Végnapján, iáva-telető alatt, Volt még egy hű, valódi római. Ki mozdulatlan, őrhelyén maradt; Ha majd kiásnak a hamu-özönból Almélkodó késő évezredek. Találnak ott — s majd rám ismernek erről — Egy fölemelt főt a egy üres kezet!.* TÓTH ELEMÉR: Vonatindulásig még kerek négy óránk van. Az állomásépület hatalmas csarno­kában jönnek-mennek az emberek. Je­gyet váltanak, beszélgetnek, nézelődnek az ezerfélét kínáló kis elárusító kioszkok előtt. És az idő lassan halad... Ebben a nagy idegenségben kétszeresen lassan.... Idegenség? Bocsánat, elfelejtettem mondani, hogy Bécsben vagyunk a Südbahnhof állomá­son. 1968 szeptember 24-én és a vonat­indulásig még kerek négy óránk van... Nézegetem a kirakatokat... amikor...,: te jóisten, hiszen ez Péter... — Péter! — kiáltok rá. Meghökkenve megáll és néz, aztán mint akiket kilőttek, egymás nyakába ug­runk... — Szervusz!... — Szervusz!... — Hogy kerülsz te ide?.... — Te hogy kerülsz ide?.... És csak szorítjuk és csak ölelgetjük egymást... És úgy látom, hogy ő is na­gyon boldog, hogy így egymásra akad­tunk. Együtt utazhatunk legalább haza. Gyorsabban elszalad az idő... — Maradsz te is? — Én? — és csak most döbbenek rá, hogy Péter nem azért van itt, hogy ha­zautazzon... — Én nem maradok! — mon­dom neki csendesen... ö is elszomorodik. — Azt hittem, maradsz... — mondja. Hallgatunk... Száguldoznak bennem a kérdések, gon­dolatok. De mit kérdezzek, hogy ne bánt­sam meg vele... — Hová készülsz? — Amerikába. Kaliforniába — mondja. Nézd! Otthon nincs senkim és semmim. Harminchárom éves vagyok. A barátaim is jóformán mind kint vannak... Van két diplomám... angolul tudok.., de azért ne­hogy azt hidd, hogy könnyű volt elhatá­rozásra jutnom... — Én tudom, hogy nem volt könnyű... — mondom. — Nekem augusztusig eszembe se ju­tott, hogy ne otthon éljek... hogy ne ott­hon dolgozzak... de.., — Tudom, hogy nem jutott eszedbe... És beszélgetünk, sorra idézgetjük a ré­gi közös emlékeket... Elmondom, hogy hol jártam szolgálati úton, hogy mi újság nálunk... közben betérünk a büffébe is egy sörre, úgy mint azelőtt Pozsonyban, amikor találkoztunk... Csakhogy most mindennek más íze van...-0­A vonatindulásig már csak néhány per­cem van... Összeölelkezünk. — Nagyon nehéz lesz, tudod-e? — Tudom! — mondja. — És mégis ezt választod?... Nem válaszol. Két könnycsepp indul végig az arcán;..-0­A vonat döcög az éjszakában. A sarok­ba húzódva ülök és legszívesebben ordí­tanék... A dühtől! Miért volt erre szük­ség? Miért?... A vonat kerekei csattogva ismételgetik a kérdést: miért? miért? miért?... Néhány nap alatt ezrek váltak otthon­talanokká... És népek hitetlenekké.,. Kapunyitás a főiskolákon Prof. dr. Vladimír Kadlcő DrSc., Csehszlovákia oktatásügyi minisztere mondta főiskoláink akadémiai funkcionáriusainak háromnapos országos szeminá­riumán, hogy a diákok jelen­tik nemzeteink számára a jö­vőt. Amikor Hában Zdének a jogi kar docensével asztalhoa ültünk, hogy beszélgessünk a főiskolai oktatás és a diákok szociális helyzetével kapcsola­tos változásokról, éppen ebből a mondatból indultunk ki. Va­lóban úgy gondoskodik-e ál­lamunk a diákokról, mint nem­zeteink jövőjéről? — Azt hiszem — végre — I“ gén. De ezt maguk a diákok is majd észreveszik, elsősorban az ösztöndíjaknál, ezenkívül a szociális kiváltságok biztosítá­sa terén is. — Mire gondol ezen kivált­ságok alatt? — Például arra, hogy azok­nak a diákoknak, akik az el­következendő iskolaévre inter- nátust igényeltek, azon va- gvunk, hogy azt meg is kap­ják. Azt hiszem, sokkal na­gyobb az igyekezet, mint a* eddigi években. — Ennek megfelelő formá­ját már tapasztaltam is az u- tóbbi napokban megjelent új­ságokban. Ezek szerint jöhet bármi rossz. az internátusi probléma örökre megmarad gordlust csomónak? — Sajnos. Legalábbis a diá­kok felé. Ebben az évben pél­dául csak Pozsonyban kb. 20 ezer diák (Szlovákia diákságá­nak fele) fog tanulni, viszont az itteni diákotthonok befoga­dó képessége — figyelmbe vé­ve minden zeg-zugot — csak 9500. — Ha jól tudom, csaknem 13 ezer diák jogosan kérvényezte meg az internátust. Mi lesz a 3 és fél ezer diákkal? — Próbálkoztunk már sok mindennel. Például azoknak a pozsonyiaknak, akik túlmérete­zett lakás tulajdonosai, egy diák albérlő esetében 12 négy­zetméterrel csökken lakásuk területe, ami pénzben kb. é- vente 3000 koronának felel meg. Beszélgettünk néhány szálloda igazgatójával is diák­jaink elhelyezéséről, természe­tesen kedvezményes áron. Po­zsonyban erről nem nagyon le­het szó, viszont igenlő vá­laszt kaptunk Nagyszombatból, Vöröskőről, Ka menny Mlynröl. — Ne-n a legörvendetesebb hír, de több mint semmi. — Azonban van egy sokkal vidámabb közölnivaló is. éspe­dig az ösztöndíjakkal, az inter- nátusokkal és a menzakoszttal kapcsolatban. Eredetileg úgy volt. hogy mindennek felmegy az ára. Jelenleg, rossz nyel­vek azt beszélik, csak ideigle­nesen. a koszt és diákotthonok ára marad, viszont globálisan emelkednek az ösztöndíjak. — Most a témától teljesen eltérő, legalábbis más jellegű kérdést szretnék feltenni. Tud­valévő, hogy az augusztusi e- semények után a néhányezer diákon kívül főiskolai profesz- szorok, tudományos dolgozók Is elhagyták országunkat. Felté­telezem, részben már értesül­tek az ..agyak menekülésének“ méreteiről. Milyen következmé­nyei voltak vagy lehetnek a megüresedett professzori szé­keknek? — Az augusztusi események­nek egyáltalán az volt egye­düli következménye, hogy fő­iskoláinkon az előző évekkel összehasonlítva később kezdő­dik a tanítás. Sok fakultáson csak október 13-én lesz a be­iratkozás. Az üres székek kér­dése nagyon szomorú, de vala­hogy megbirkózunk ezzel is. — Olvastam, hogy szeptem­ber 30-án Ludvlk Svoboda és Oldrich Cernik fogadást ad Csehszlovákia ötven diákjának az iskolaév kezdete alkalmá­ból. Ez is új, az előző évek­kel összehasonlítva. Igaz-e ez *.* lesz-e részük diákjainknak több ilyen ..kitüntetésben“ is? — Igen, igaz és mire meg­jelenik ez az interjú, ha sem­mi sem jön közbe, a fogadás már le is bonyolódott. Szlová­kiából 18 diákunk vesz részt a prágai találkozón. 30-án este Kadlec oktatásügyi miniszter televíziós beszéddel köszönti majd főiskolásainkat és sze­retnénk elérni, ha Pozsonyban dr. G. Husák fogadná Szlová­kia akadémiai funkcionáriusait, diákjait. Ez még bizonytalan. TRAGÉDIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom