Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-19 / 34. szám
Agyontaposták okét *- Az embereit jajveszékelve segítségért kiáltottak — mondta egy tzemtanú, aki Buenos Airesben jelen volt a Rio Plata és a Boca Juniors futballmérkőzésén, amely 0:0 eredménnyel végződött. A közönség elégedetlen volt ezzel az eredménnyel, és ezért többen égő újságpapirost dobtak a nézők közé. A mérkőzésen több mint 90 000 néző vett részt. Amikor a lobogő láng belekapott a szurkolók hajába, ruhájába, leírhatatlan pánik keletkezett. Mindenki a kijárathoz igyekezett és a nagy tolongásban könyörtelenül agyontaposták egy- máit az emberek. Hetvenegyen meghaltak, százötvenen súlyosan megsebesültek. Rettenetes jelenetek játszódtak le. Órákkal a szörnyű katasztrófa után Is állandóan egymást keresték az emberek. Anyák gyermekeiket, asszonyok a férjüket. Az áldozatokat a stadion előcsarnokéban gyűjtötték össze, a hozzátartozók ott kereshették ki halottjaikat. Tizenkét áldozatot a fei- ismerhetetlenségtg agyontapostak, mindmáig dem sikerült megállapítani személyazonosságukat. Azok, akiknek nem sikerült a kijárathoz kerülni, eszeveszetten verekedtek, tolakodtak. Sokan elájultak U| iffusag ___________ Senki sem volt tekintetnél másokra, hadonásztak, lökték egymást, falhoz lapították, és aki aléltan a földre zuhant, lábbal tiporták. Fejetlenül menekült mindenki, amerre tudott. Az áldozatok közül sokan megfulladtak, mások súlyosan megsérültek és orvosi segéy hiányában a helyszínen kiszenvedtek. Sok esetben későn érkezett a segítség. A súlyos sebesültek közül is jónéhányan élet-halál között lebegtek. Ehhez hasonló tömegszerencsétlenségről ritkán hallani. Mindezt » nézők, a szenvedélyes szurkolók okozták: annyira elragadta őket a játék heve, hogy kivetkőztek emberi mivoltukból, nem voltak tekintettel embertársaikra, az elvakult szenvedély súlyos áldozatokat követelt. (m> Sorayát kimentették a fűzből — Ha minden simán megy, akkor Soraya hercegnő, a perzsa császár elvált felesége, még az idén férjhez megy — ezt mondják a hercegnő bennfentes jóbarátai. Kihez? Eddig már többször Is különböző Ismert színészekkel, iparmágnásokkal és play-boyokkal hozták kapcsolatba a nevét. Most már kétségtelen, hogy Franco Indovfna olasz filmrendező a legesélyesebb kérő. Hosszas huza-vona után felesége beleegyezett a válásba. Ha az olasz törvények lehetetlenné teszik a válást, akkor a házasságot majd más országban bontják fel. Amalia Indovina a rendező felesége. eleinte hallani sem akart a válásról. Most azonban a csinos filmrendező és a hányatott életű, szép hercegnő közötti románc ügy látszik mégis happyenddel végződik Hírek szerint az érdekes házaspár majd Rómában telepszik le. A híres Via Appián már meg Is vettek egy villát. Soraya eddig csak nagyritkán mutatkozott szive választottjával, de most már gyakran látni őket mulatókban, autó- kirándulásokon és a strandon Is. A minap Soraya élete valóban veszélyben forgott. Rőmal házában tűz Ütött ki. A lépcsöház már lángokban állt. amikor az utolsó percben. hálóingben kimentették a hercegnőt. A ház portási élete koc(VADNYUGATI TÖRTÉNET) BRODERICK GRAND: LESZÁMOLÁS káztatásával felmászott az erkélyre. felkeltette az alvó Sorayát és a vészkijáraton sikerült kijutni az égő házból. Soraya azonnal Franco Indovinát hívta fel telefonon, aki pár perc múlva meg Is jelent. A hercegnő a riportereknek így nyilatkozott: — Az igazak álmát aludtam, amikor a tűz keletkezett. s ha nem mentenek ki, akkor a lángok martalékául esem. Ogy hírlik. Franco indovina, a hercegnő jövendőbeli férje filmeket akar iforgatnl a szép, de eddig még mint színésznő, kevés sikert elért hercegnővel. (m) bankrablás mise közben Bunny végtelenül vidám volt, és egyáltalán nem érezte az e- lőző éjszaka fáradalmait. Egész úton élcelődött és a két hölgy észre sem vette az öt mérföldnyi kocsizást. Miss Linda hosszú pillái a- 161 elragadöan mosolygott, még a szemével is Bunnyra. Amikor a kocsi begördült' a Boolra, egyszerre hat-nyolc tehenész Is összefutott, hogy lássa a különös vendégeket. Bili Deereck mogorván, sőt dühösen jelent meg a főépület tornácán. Lassan, kimért léptekkel közeledett. Mrs. Cowers arcén hideg, megvető kifejezés honolt. — Halló Bella, halló Linda... — Csupán néhány szót szeretnék váltani veled négyszemközt, aztán távozunk — szakította félbe az asszony Bili Deerecket és már szállt is le a kocsiról. A farmer kezét nyújtotta segítségül, de az asszony nem fogadta. — TI ketten sétáljatok vagy köcslzzatok egyet addig! — szólt a két ámulő fiatalhoz az asszony. Aztán az öreg aszké- ta kíséretében megindult határozott, büszke léptekkel a ház félé. Bunnyval madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog volt, hogy Miss Lindával e- gyütt. lehet', legalább égy félórát. Ös már kanyarodott is ki a kocsi a Boolról. — Teszünk égy szép sétái itt a környékén, úgyis sok a mondanivalóm önnek, Miss Linda. Nagyon sok izgalmas dolgot tartogattam érre az alkalomra... Linda roppant elcsodálkozott ezen a közvetlen hangon, de aztán mosolygott magában az 6 különös, értelmetlen szigorúsága felett, hisz elvégre' tetszett neki a fiú, igaz, hogy még nagyon gyerekesnek tűnt. — No, hadd halljam azokat az izaalmas dolgokat. — Látja, ez az... Ez az, hogy nem is tudom pontosan, honnan kezdjem, hogy megértse... Bunnv nem tudott hová lenni zavarában, Érezte, hogy a lánnyal nem lesz könnyű dolga. de erre nem számított. — De a dolog úgy áll, hogy még jómagam sem vagyok é- gészen tisztában az egésszel... Ezért most inkább visszakozok. — Visszakozik? Ilyen nincs! Miféle visszakozás? Tehát nem bízik meg bennem, rendben van. — A lány durcásan hátravetett* fejét és elnézett Bunny felett, mintha nem is létezne. — Hát akkor mégiscsak elmondom. — Nem érdekel. — Szeretném helyesbíteni szavaimat... — Nincs mit helyesbíteni... Mindent értek. — De kedves Linda... A lány erre fülig pirult és elnevette magát zavarában: — No. ki vele. De csak úgy mondja, ha eqvenlő félnek talál... Bunnv maid kiugrott a bőréből és már mesélte is eleiétől végig a dolgokat, pontosan olyan sorrendben, ahogy történtek. Ott kezdte, amikor megérkezett Tim Ranger és ott feiezte be, amikor az éjjel összetalálkozott Teddyvel, a hűséges állattal. Mikor befejezte, Linda hosz- szan elgondolkodott. — Az a kődarab biztosan a Guns Mountról hullott le? — A feiemet adnám, hogy onnan... — Akkor ott Is rejtőzik valaki — mondta a lány. — Azf is ki kell nyomozni. Bunnv már feszített is és sietett a hencegéssel: — Ha a Deadmans Hillt átkutattam. ez a másik sem o- koz akadályt. Linda fölcsattant: — Hogy maga Bunny milyen önző fráter, azt nem lehet elmondani. önző is, meg olyan, aki a szavát égy perc után megszegi. — De Miss Linda! — Hát nem azt ígérte az é- lőbb, hogy egyenlő félként tárgyal velem, és most: én majd kinyomozom, én majd elmegyek! Hát nem szégyell! magát? — De Miss Linda, én csak arra gondoltam, hogy ez elég veszélyes dolog, gondolom oda felmászni, és hogy nem nőnek való... Csak erre gondoltam. — Hát igen, az ilyen ember társaságában mint ön. kedves Bunnv, valóban nagyon veszélyes lehet... Az ilyenek képesek cserbenhagyni bajtársukat... Hát Bunny, nagyon kiábrándultam magából. A legény ijedten és tanácstalanul vakargatta halántékát. — Nem hagytam én még soha senkit cserben, ezt mindenki bizonyíthatja... És ha úgy gondolja, Miss Linda, akkor esetleg együtt' mehetünk a Guns Möuntra. De oda csak éjjel mehetünk, mert különben... — No látja, okos fiú maga Bunnv, csak egy kicsit nehézkés... r ' —Mondom, oda éjszaka kell menni és ön Miss Linda hogyan fog... — Az az én dolgom. Tehát ma este... Bunny keserűen elmosolyodott. — Van valami baj? — kérdezte a lány. — Igen ám, mindenre számítottunk, csak Mr. Mc’Con- leyra nem. Mit szól ő az e- gészhez? Neki még az égvilágon semmit sem mondtam, az igazat' nem is mondhatom... Nem. az egész dolog lehetetlenség... A lány is elgondolkodott. Aztán felnevetett: — Gyerünk vissza gyorsan, azt hiszem, estig minden megváltozik. Azt hiszem, estig sikerül nyélbe ütnöm... No, gyerünk csak gyorsan vissza, mert a mama már bizonyosan vár ránk. A leqénv csak ámult a lány hirtelen változásán, de semmit nem értett belőle. mire' vélni a különös nyugtalanságot. Amikor megérkeztek a Fool Saloon elé. Bunny tanácsolta, hogy a hölgyek vonuljanak vissza szobájukba, maid ő hő tudomást szerez az eseményről, jelenti. Igv is történt. A legény u- tat vágott a kiabáló, izgatott tömeg közt és felkísérte a két vendéget az emeletre. Amikor visszafelé jövet a hetes szoba előtt haladt él, valami különös szorongás fogta el. Bekopogott. Bentről senki sem válaszolt. Benyitott. Az ablak nyitva volt, a nyereg pedig eltűnt... A dolgok egyre bonyolultabbak. Bunny, nem lesz-e ez egy kicsit forró neked? Sietve lefutott a csigalépcsőn és jelentkezett Mc’Con- 1 évnél. — Rendben van. de azért az esti esetért majd még számolok a fejeddel. A söntés körül nevettek az emberek. — Nono, öreg róka, úgy beszélsz, mintha te nem lettél volna soha fiatal. Nem kötheted meq, látod, most már le- qénvember — mondta Pirson, a földüqvnök. — Csak tudnám, merre kóborolt — sziszegte Mc’Conley, — no csak fuss ezzel az itallal, mert ha az éjjel barangoltál. most is álld meg a helyed! Üiabb kacaj. Odakint ritkult a tömeg. A nao kegyetlenül tűzött, s főleg az oszlatta szét a csoportokat. — Mi történt itt? — kérdezte Dán Bradleytől a pincér. — Hát te hol élsz, gyerek? — Kinn jártam a Boolon. — Hogy mi történt? Kirabolták O’Brix bankját, méghozzá fényes nappal, mise közben. Ilyesmi még sohasem történt. Bankrablás, vasárnap. — Hányán voltak? Gyurák Éva rajza Egykettőre bent voltak a Bool-farm kellős közepén, és a mamára nem is kellett várni. Arca falfehér volt, és szemei könnyel teli... Bili Deereck nem kísérte ki. nem is búcsúzott el tőlük. Csak nézett semmitmondó tekintettel, onnan a tornácról... Amikor beérkeztek Bracket- ville-be, nagy csődület fogadta őket. Ijedt arcok sokasága közt haladtak végig és nem tudták — Hárman jötték északról, hárman pedig már itt voltak a városban. Lary könnyebben megsebesült, más nem történt... — És O’Brix? — Ott van nála doktor Lö- wel, azt mondják, a szívével van baj. Mc’Conley az utóbbi időben, mintha hirtelen megöregedett volna. Csak egyre zsörtölődött, dünnvöqött, szuszogott, egyre ordibált.. i Bunny érezte, hogy soha éhy- nvi rossz fát nem tett a tűzre, mint az utóbbi három napban. Nem Is csoda, hogy a gazda kijött a sodrából. Máshonnan már rég kivágták volna. de az öreg, mintha szerette volna Bunnyt. Téli estéken sokat mesélt neki a fiáról, és azf mondta, ha Bunny megbecsüli magát, egy szép nap ráhagyja a Fool Saloont. Később, amikor Bracketvil- le polgárai ebédre menték, Bunnv odalépett’ Mc’Conleyhez: — Tudom, hogy nagyot hibáztam az éjjel, de úgy megkívántam a társaságot, a szabadságot és kinnmaradtam a Boolon, a tehenészekkel kártyázni. Kérem, Mister Mc’Con- lev, értsen még! Bunnyt' meglepte, hogy az ö- reg minden további nélkül elhiszi és elfogadja eléggé átlátszó hazugságát. JÓ ember ez az én Mc’Con- levm, de szereti, ha mellette vagyok, akkor a legnagyobb forgalomtól sem ijed meg. Csak délután elevenedett fel újból a kocsma, akkor egyezer csak belépett Lary, homlokán nagy fehér kötéssel. Régi szokása szerint most is mosolygott. — Nos, lesz-e hajsza?' — kérdezték az emberek egy jó adag iróniával. — Most már késő. Amikor hívtalak benneteket, mindenki húzódozott'. — És te? Te miért nem vetted üldözőbe őket? — Azért, mert megakadályoztatok benne. Az emberek tovább tárgyalták a bankrablást, kisebb-na- gyobb csoportokba gyűlve. La- rv pedig Dan Bradley asztalához ült és megvereqette vállát. — Tudod, hogy én mindig melletted vagyok, de most... — magyarázkodott Dán. — Ügyen, ugyan, öreg cimbora, talán csak nem függesztjük f?l barátságunkat ilyesmiért? Nem te vagy az egyetlen. akinek inába szállt a bátorsága... — Ne haragudj, de én azt hiszem, hogy annak az idegennek, aki este itt volt, benne van a keze a dologban... — Gondolod? — őszintén bevallom: igen. Ahoqy az este eltűnt, azóta hi- re-hamva... És téged még meg is fenyegetett... — Nono, nem fenyegetett, hanem azt mondta, hogy ü- civeliek magamra. Kérlek, ne beszéli zagyvasáqokat, mert még összezavarsz. Inkább az a négy sötét alak volt gyanús, azt hiszem, a bankrablók bandájához tartoztak. — Ne feledd, hogy az idegen tegnap járt O’Brixnél is. valószínű terepszemlét tartott. Az estéli esetet nem tudom megmagyarázni. Most Huges ült le Lary mellé: — Hogy történhetett meg. hogv te nem vagy a nyomozók között? — Mit? — ugrott föl Lary viharosan. — Hát nem tudod? Délben egv csoport nyomozó indult a banditák után. Vannak vagy tízen. — És ki vezeti őket? — Hát azt sem tudod? Az, akinek a Ieqtöbb pénze odaveszett: Dogan. Larv dühtől reszketve kirohant a kocsmából. — Vele megyek — mondta Bradley. — Én is — határozta él magát Huges. Bunnv látta az égész esetet és épp szólni akart Mc’ Conlevnek. de az valamivel bíbelődött lenn a söntés alatt. Mindig baj van a söröshordókkal, a csap ereszt... Bunnynak ‘egész nap szemernyi ideié sem volt, hogy fef- szaladjon és elmesélje, mit hallott a bankrablással kapcsolatban. Követkézik: Egy meghiúsult gaztett.
