Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-16 / 3. szám

ui if|usag ---------Veronika válaszol

Jelige: „SZERELMEM, LÉGY ENYÉM“.

Tetszik nekem egy csinos lány, de valahogy nem 'tudok vele közelebbi kapcsolatba kerülni. Mindig csak a barátnői társaságában látom s előttük nem akarom találkára hívni. Reménytelennek látom a helyzetet. Mit tehetek, hogy elősegítsem a találkozást?

Helyzete egyáltalán nem reménytelen. Hiszen szokott találkozni a lánnyal, miért nem hívja őt találkára? Fél, hogy visszautasítja és ezt a lTarátnöi előtt megalázónak erezné? Márpedig ezt meg kell próbálnia, ha közelebb akar kerülni a lányhoz. És különben is, egy visszautasítás nem a világ! Legalább megtudja, hányadán fill. Lehet, hogy maga is tetszik neki és csak arra vár, hogy valami jelét adja vonzalmának. De épp úgy lehetséges, hogy készakarva intézi ügy, hogy mindig a barátnőivel legyen, nehogy kettesben maradjon magával. Mindkét változat lehetséges és azért nem tudjuk megmondani, melyik a valószínűbb, mert rövid levelében egy szóval sem említi a lány viselkedését, amiből ilyenkor sok mindenre lehetne következtetni.

Kedves fiatalember, tartsa magát ahhoz, hogy próba — szerencse. Ha nem próbálkozik és „harc“ nélkül visszavonul, sosem tudja meg a valóságot és szemrehányást tesz majd magának — mindaddig, amíg a lányt elfelejti.

Ha annyira fél a visszautasítástól, hívja a lányt inkább moziba (az mégis más, mint egy találka), esetleg a barátaival együtt az ö barátnőit is. Ha a mozi-meghivásba beleegyezik, máskor elhívhatja táncolni és később találkára is.

Jelige: „NEM VOLT SOHA SENKIM“.

„Udvarlóm egyik napról a másikra úgy megváltozott, hogy nem is köszönt. Ezután némsokára kórházba kerültem s mikor hazajöttem, megtudtam, hogy a nővéremnek udvarol. Nagyon szeretem. Próbáljak vele kibékülni, annak ellenére, hogy nem én vagyok a hibás?

Mindenesetre előbb a nővérével tisztázza a dolgot. Furcsa, hogy kapcsolatát a maga volt udvarlójával egy idegentől kellett megtudnia. A békü- lést ne kezdeményezze, nemcsak női büszkeségből, hanem mert nyilvánvaló, hogy nem lenne értelme. Higgye el kislány, olyan fiúhoz, aki így viselkedik, nem érdemes ragaszkodni. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, de úgy vélem a nővérével sem fog sokáig kitartani. VERONIKA

V

ANNAK FIATAL ASSZONYOK, AKIK MEGJELENÉSÜKRE, KÜLSŐ RUHÁZATUKRA, LAKÁSUK Í(ENDBENTARTÁSÁRA kellő gondot fordítanak, az étkezés kultúráról, azaz a mindennapi ízléses terítésről és tálalásról azonban megfeledkeznek. — Hangsúlyozzuk, hogy a hétköznapokról van szó, mert ünnepkor, vagy ha vendég jön „kitesznek magukért“. Jobban mondva, nem is feledkeznek meg, inkább nem törődnek vele, fölöslegesnek tartják, az a fő „mi van a fazékban" s nem az, milyen cifra módon kerül az asztalra. Ez természetesen nagyon helytelen felfogás. Az esztétikai érzéknek a háztartás minden tennivalóját illetően érvényesülnie kell. így követeli a jó ízlés és a családunk iránti megbecsülés.

PERSZE VANNAK OLYANOK IS, AKIK ELISMERIK, MILYEN JÓL ESIK AZ ÉTEL A SZÉPEN TERÍTETT ASZTALNÁL, dehát „kinek van az ilyesmire ideje?!“ Persze, ez is csak kifogás. Senki sem kívánja egy dolgozó nőtől — és csak a háztartást végző asszonytól sem — hogy udvari pompának beillő módon terített asztallal várja haza férjét a munkából, aki azután a sokféle teríték és dísz között alig tudja az ételt megtalálni. Az ilyesmi valóban fölösleges lenne, azzal azonban azt hisszük mindenki egyetért, hogy a család együtt, egyszerűen de ízlésesen terített asztalnál étkezzék, s nem a férj a konyhaasztal sarkán, féloldalt ülve a konyhaszéken kanalazza a levest, a feleség pedig a tűzhely mellett, az ölében tartott tányérból egyék. Az ilyen és hasonló fajta étkezésre nincs mentség, nem magyarázható a legnagyobb elfoglaltsággal és időhiánnyal sem.

A RENDESEN TERÍTETT ASZTALNAK ÉPP OLY TERMÉSZETES HELYET KELL ELFOGLALNIA A HÁZTARTÁSBAN, mint a fogmosásnak a test tisztántartásában. A véghezvitele pedig azért is köny- nyü, mert nem kizárólag a háziasszony feladata, hanem belevonhatja a többi családtagot, még a kicsi gyermekeket is. Ha a gyermekekre nem is lehet teljesen rábízni a terítést, fokozatosan meg lehet rá őket tanítani: előbb a kenyeret, szalvétákat, helyezhetik az asztalra, később a sótartót, tányérokat. Sebaj, ha itt-ott eltörnek egy tányért, máskor is megesik és a terítésnél való segédkezésük- kel egyidejűleg munkát takarítanak meg az édesanyának s megtanulnak olyasmit, ami felnőtt korukban is hasznukra válik.

ITT JEGYEZZÜK MEG AZT, HA NAGYLÁNY VAN A HÁZNÁL, A TERÍTÉS AZ Ő FELADATA LEGYEN; ha iskolába jár, vagy dolgozik, rá várjon a vacsora és természetesen a vasárnapi asztal megA szobanövények elhelyezése

különösen a kis lakásokban okoz gondot, pedig helyszűke miatt kár lenne lemondani a lakás ezen díszéről. Képeinken néhány olyan ötletes megoldást mutatunk be olvasóinknak, amelyeket ügyes barkácsolók egyedül is elkészíthetnek.

Az első növényáilvány tulajdonképpen asztal, azaz egy deszkalap,

amelybe négy rövid lábat erősítünk és így asztalt kapunk}. (Hasonló lécekből összeállított pad, bútorüzletekben is kapható). Az asztalkát színésre festjük vagy műanyaglappal vonjuk be. Jó megoldás azért, mert sokféle növényt helyezhetünk el rajta: magasra nö- vöt — hiszen az asztal alacsony és lefelé kúszó növényt, mert arra is van elég hely a földig, és a szoba is szép, ha a növényeket egy helyen tartjuk.

A széles ablakpárkány valósággal kívánja a növényeket. „Elkészítése“ abból áll, hogy műanyaggal bevonjuk, hogy az öntözéssel keletkezett vízfodtok ne tegyenek kárt benne. Az ablakpárkányra helyezett növényekkel a lakás télen is • úgy fest, mintha már beköszöntött volna ja tavasz.

A harmadik megofldás: egy nagy cserépbe — a képen látható módon két színesre festett lécet erősítünk, ezekben keresztbe pedig még kettőt. A cserepekben lévő növényeket a vízszintes lécekre a- kasztjuk, egyet pedig — cserepestől — a nagy cserépbe is dugha-; tunk. A nagy cserepet is fessük be színésre, esetleg kétszínűre, a- mint a kép mutatja.

Ä növények elhelyezésénél persze tekintetbe kell venni, hogy elegendő fényt kapjanak, vagyis mindig az ablak közelében legyenek. Ü- gyeíni kell még az egyenletes hőmérsékletre (legérzékenyebb a fi- kusz, 18-20 Celsius fokot kíván. Végül még egy jótanács: a tojáshéjakat sose dobjuk ki, hagyjuk az öntözővízben állni. Mésztartalmúk ugyanis kitűnő tápanyagul •solgál * növényeknek.

Ne csak ünnepnapon!

ÍOM&K

terítése is. (Több testvér esetében ez persze egyszer az egyik, m áskor a másik dolga.) Azok a lányok, akik az év nagy részében az otthonuktól távol élnek (dolgoznak vagy tanulnak, internátusbán laknak) ha hazamennek, ne üljenek le a terített asztalhoz hanem vegyék ki édesanyjuk kezéből az abroszt, s terítsenek meg. Nemcsak segítenek vele, de ízlésüket finomítják, esztétikai érzésüket csiA körömápolás tulajdonképpen a kézápoláshoz tartozik hiszen nélküle mit sem ér a kéz rendbentartása. De még mielőtt rátérnénk az ezzel kapcsolatos tudnivalókra, felhívjuk a figyelmet arra, hogy az elhanyagolt kézen kirívóan hat a lakkozot köröm, mert még feltűnőbbé teszi a különbséget. Óva intünk mindenkit attól, hogy körmének gondozatlanságát lakkozással igyekezzék palástolni. Ez nagyon csúnya. Tartsuk szem előtt, hogy a lakk csakis a tökéletesen ápolt körömre való.

Említettük már. hogy legkönnyebben úgy tanuljuk meg rendben tartani körmünket, ha néhányszor szakemberrel maniküröztetünk, így egyszerűen ellessük, mit hogyan csinál, azután magunk is megpróbálhatjuk. Valószínű, hogy először nem sikerül úgy amint szeretnénk, de idővel egész biztosan elsajátítjuk a manikűrözés „tudományát“. Ha pedig „ellesésre“ nem lenne alkalmunk, néhány pontban Összefoglaltuk a tudnivalókat:

• Először is egy jó minőségű (nem tompa és nem túl éles) ráspollyal megadjuk a köröm formáját. (Sosem nyírjuk ollóval!) Vigyázat, mindig egyirányban ráspolyozzunk. különben a köröm törékennyé válhat. A túl hosszú és spicces köröm zavar a munkánál, és már nem is divatos. A legelőnyösebb, ha a köröm hosszúsága egyvonalban van az ujj hosszával.

• A ráspolyozás után ujjhegyeinket langyos szappanos vízben áztatjuk, de csak néhány percig, nehogy a körömhús túlságosan megpuhuljon.

• Most egy frottírtörülközővel feltoljuk a körömhúst és a körömágyat bekoajük vazelinnal.

• A bőrvágó ollóval kivágjuk a megpuhitott körömhúst, de ne túl mélyen, mert ez könnyen gyulladást okozhat.

• Ezután még egyszer bemártjuk kezünket a szappanos vízbe, majd gondosan megtöröljük.

Ennyi lenne maga a körömápolás. Ami most következik, a lakkozás, csak dísz. A gondozott köröm

szólják: Lehet, hogy eleinte még nem megy tőkés letesen, de később belejönnek. A régi közmondás —i gyakorlat teszi a mestert — itt is érvényesül és különös fontosságot nyer azáltal,, hogy: aki mindennap, habár egyszerűen, de rendesen' megterít, nem jön zavarba, ha vendég érkezik, akinek ünnepélyesen akar meg teríteni.

(Folytatjuk^

5 perc

szépségápolás ■

lakk nélkül is szép és rendes. De ha mégis be a-i karjuk lakkozni, tudnunk kell, hogy:

•Először vékony rétegben kenjük fel a lakkot s ha megszáradt, még egyszer átlakkozzuk.

• Mindig csak egy ecsetvonást húzzunk, különben a lakk réteges lesz.

• A lakkozással „elsimíthatjuk“ a köröm hibáit: a kis, rövid körmöt végig lakkozzuk, félholddal sem hagyunk — hogy hosszabbnak látsszék; a széles köröm keskenyebbnek hat, ha csak a középen egy sávban húzzuk végig a lakkot, a nagy körömnél pedig (ami sosem hiba) félholdat is hagyunk.

• Ne lakkozuk körmünket sem tűző napon, sem kályha mellett mert a tűi gyorsan száradó lakk hólyagokat képez.

És még két fontos apróság:

1. Sose járjunk letöredezett lakkal, mert az rendetlen, gondozatlan benyomást kelt. Ha olyan munkát végzünk, hogy kezünk gyakran van vízben, a lakkozást inkább csak kivételes alkalmakra hagyjuk.

2. Kis körműek és fiatal lányok csakis világos lakkot használjanak. A kis körmön a rikító lakk nagyon feltűnő, fiatal lányoknak pedig nem való. És különben is, már nem divatos.

„ZAFÍR“: Menyasszonyi ruháját fehér pamut- vagy tisztaselyean bársonyból csináltassa, plasztikus csipkekombinációval. A ruha trapéz vonalú, a teil közepétől nyitott. A bársonyt az oldalvarrási fehér szaténnal béleljük alá. Az u- gyancsak alábélelt csipkebetét is az oldalvarrásig húzódik. Csipke díszíti a teilrész elejét és (béleletlenül) a tolcsérujjak szélét is.

„KELETSZLOVÄKIA“: Rózsaszín tesziljéhez kívánságára egyszerű modellt küldünk. Szabása lefelé bővülő és a rajz szerint tűzés díszíti.

„SZÉP AKAROK LENNI“: A barna teszilhez egysoros kabátot terveztünk, felugrós gallérral, tüzésdi- szítéssel.