Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-16 / 3. szám

ui if|usag ---------­Veronika válaszol Jelige: „SZERELMEM, LÉGY ENYÉM“. Tetszik nekem egy csinos lány, de valahogy nem 'tudok vele közelebbi kapcsolatba kerülni. Mindig csak a barátnői társaságában látom s előttük nem akarom találkára hívni. Reménytelennek látom a helyzetet. Mit tehetek, hogy elősegítsem a talál­kozást? Helyzete egyáltalán nem reménytelen. Hiszen szo­kott találkozni a lánnyal, miért nem hívja őt ta­lálkára? Fél, hogy visszautasítja és ezt a lTarátnöi előtt megalázónak erezné? Márpedig ezt meg kell próbálnia, ha közelebb akar kerülni a lányhoz. És különben is, egy visszautasítás nem a világ! Lega­lább megtudja, hányadán fill. Lehet, hogy maga is tetszik neki és csak arra vár, hogy valami jelét adja vonzalmának. De épp úgy lehetséges, hogy készakarva intézi ügy, hogy mindig a barátnőivel legyen, nehogy kettesben maradjon magával. Mind­két változat lehetséges és azért nem tudjuk meg­mondani, melyik a valószínűbb, mert rövid levelében egy szóval sem említi a lány viselkedését, amiből ilyenkor sok mindenre lehetne következtetni. Kedves fiatalember, tartsa magát ahhoz, hogy próba — szerencse. Ha nem próbálkozik és „harc“ nélkül visszavonul, sosem tudja meg a valóságot és szemrehányást tesz majd magának — mindaddig, amíg a lányt elfelejti. Ha annyira fél a visszautasítástól, hívja a lányt inkább moziba (az mégis más, mint egy találka), esetleg a barátaival együtt az ö barátnőit is. Ha a mozi-meghivásba beleegyezik, máskor elhívhatja táncolni és később találkára is. Jelige: „NEM VOLT SOHA SENKIM“. „Udvarlóm egyik napról a másikra úgy meg­változott, hogy nem is köszönt. Ezután némsokára kórházba kerültem s mikor hazajöttem, megtudtam, hogy a nővéremnek udvarol. Nagyon szeretem. Pró­báljak vele kibékülni, annak ellenére, hogy nem én vagyok a hibás? Mindenesetre előbb a nővérével tisztázza a dol­got. Furcsa, hogy kapcsolatát a maga volt udvar­lójával egy idegentől kellett megtudnia. A békü- lést ne kezdeményezze, nemcsak női büszkeségből, hanem mert nyilvánvaló, hogy nem lenne értelme. Higgye el kislány, olyan fiúhoz, aki így viselkedik, nem érdemes ragaszkodni. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, de úgy vélem a nővérével sem fog sokáig kitartani. VERONIKA V ANNAK FIATAL ASSZONYOK, AKIK MEG­JELENÉSÜKRE, KÜLSŐ RUHÁZATUKRA, LAKÁSUK Í(ENDBENTARTÁSÁRA kellő gondot fordítanak, az étkezés kultúráról, azaz a mindennapi ízléses terítésről és tálalásról azonban megfeledkeznek. — Hangsúlyozzuk, hogy a hétköz­napokról van szó, mert ünnepkor, vagy ha vendég jön „kitesznek magukért“. Jobban mondva, nem is feledkeznek meg, inkább nem törődnek vele, fö­löslegesnek tartják, az a fő „mi van a fazékban" s nem az, milyen cifra módon kerül az asztalra. Ez természetesen nagyon helytelen felfogás. Az esz­tétikai érzéknek a háztartás minden tennivalóját illetően érvényesülnie kell. így követeli a jó ízlés és a családunk iránti megbecsülés. PERSZE VANNAK OLYANOK IS, AKIK ELISME­RIK, MILYEN JÓL ESIK AZ ÉTEL A SZÉPEN TE­RÍTETT ASZTALNÁL, dehát „kinek van az ilyes­mire ideje?!“ Persze, ez is csak kifogás. Senki sem kívánja egy dolgozó nőtől — és csak a háztartást végző asszonytól sem — hogy udvari pompának beillő módon terített asztallal várja haza férjét a munkából, aki azután a sokféle teríték és dísz kö­zött alig tudja az ételt megtalálni. Az ilyesmi va­lóban fölösleges lenne, azzal azonban azt hisszük mindenki egyetért, hogy a család együtt, egysze­rűen de ízlésesen terített asztalnál étkezzék, s nem a férj a konyhaasztal sarkán, féloldalt ülve a kony­haszéken kanalazza a levest, a feleség pedig a tűz­hely mellett, az ölében tartott tányérból egyék. Az ilyen és hasonló fajta étkezésre nincs mentség, nem magyarázható a legnagyobb elfoglaltsággal és időhiánnyal sem. A RENDESEN TERÍTETT ASZTALNAK ÉPP OLY TERMÉSZETES HELYET KELL ELFOGLALNIA A HÁZTARTÁSBAN, mint a fogmosásnak a test tisz­tántartásában. A véghezvitele pedig azért is köny- nyü, mert nem kizárólag a háziasszony feladata, hanem belevonhatja a többi családtagot, még a ki­csi gyermekeket is. Ha a gyermekekre nem is le­het teljesen rábízni a terítést, fokozatosan meg le­het rá őket tanítani: előbb a kenyeret, szalvétákat, helyezhetik az asztalra, később a sótartót, tányéro­kat. Sebaj, ha itt-ott eltörnek egy tányért, más­kor is megesik és a terítésnél való segédkezésük- kel egyidejűleg munkát takarítanak meg az édes­anyának s megtanulnak olyasmit, ami felnőtt ko­rukban is hasznukra válik. ITT JEGYEZZÜK MEG AZT, HA NAGYLÁNY VAN A HÁZNÁL, A TERÍTÉS AZ Ő FELADATA LE­GYEN; ha iskolába jár, vagy dolgozik, rá várjon a vacsora és természetesen a vasárnapi asztal meg­A szobanö­vények elhelyezése különösen a kis lakásokban okoz gondot, pedig helyszűke miatt kár lenne lemondani a lakás ezen dí­széről. Képeinken néhány olyan öt­letes megoldást mutatunk be ol­vasóinknak, amelyeket ügyes bar­kácsolók egyedül is elkészíthetnek. Az első növényáilvány tulajdon­képpen asztal, azaz egy deszkalap, amelybe négy rövid lábat erősí­tünk és így asztalt kapunk}. (Ha­sonló lécekből összeállított pad, bútorüzletekben is kapható). Az asztalkát színésre festjük vagy műanyaglappal vonjuk be. Jó meg­oldás azért, mert sokféle növényt helyezhetünk el rajta: magasra nö- vöt — hiszen az asztal alacsony és lefelé kúszó növényt, mert ar­ra is van elég hely a földig, és a szoba is szép, ha a növénye­ket egy helyen tartjuk. A széles ablakpárkány valóság­gal kívánja a növényeket. „Elkészí­tése“ abból áll, hogy műanyaggal bevonjuk, hogy az öntözéssel ke­letkezett vízfodtok ne tegyenek kárt benne. Az ablakpárkányra he­lyezett növényekkel a lakás télen is • úgy fest, mintha már bekö­szöntött volna ja tavasz. A harmadik megofldás: egy nagy cserépbe — a képen látható mó­don két színesre festett lécet erő­sítünk, ezekben keresztbe pedig még kettőt. A cserepekben lévő növényeket a vízszintes lécekre a- kasztjuk, egyet pedig — cserepes­től — a nagy cserépbe is dugha-; tunk. A nagy cserepet is fessük be színésre, esetleg kétszínűre, a- mint a kép mutatja. Ä növények elhelyezésénél persze tekintetbe kell venni, hogy elegen­dő fényt kapjanak, vagyis mindig az ablak közelében legyenek. Ü- gyeíni kell még az egyenletes hő­mérsékletre (legérzékenyebb a fi- kusz, 18-20 Celsius fokot kíván. Végül még egy jótanács: a tojás­héjakat sose dobjuk ki, hagyjuk az öntözővízben állni. Mésztartal­múk ugyanis kitűnő tápanyagul •solgál * növényeknek. Ne csak ünnepnapon! ÍOM&K terítése is. (Több testvér esetében ez persze egy­szer az egyik, m áskor a másik dolga.) Azok a lá­nyok, akik az év nagy részében az otthonuktól tá­vol élnek (dolgoznak vagy tanulnak, internátusbán laknak) ha hazamennek, ne üljenek le a terített asztalhoz hanem vegyék ki édesanyjuk kezéből az abroszt, s terítsenek meg. Nemcsak segítenek vele, de ízlésüket finomítják, esztétikai érzésüket csi­A körömápolás tulajdonképpen a kézápolás­hoz tartozik hiszen nélküle mit sem ér a kéz rendbentartása. De még mielőtt rátér­nénk az ezzel kapcsolatos tudnivalókra, felhívjuk a figyelmet arra, hogy az elhanyagolt kézen kirí­vóan hat a lakkozot köröm, mert még feltűnőbbé teszi a különbséget. Óva intünk mindenkit attól, hogy körmének gondozatlanságát lakkozással igye­kezzék palástolni. Ez nagyon csúnya. Tartsuk szem előtt, hogy a lakk csakis a tökéletesen ápolt kö­römre való. Említettük már. hogy legkönnyebben úgy tanul­juk meg rendben tartani körmünket, ha néhány­szor szakemberrel maniküröztetünk, így egyszerűen ellessük, mit hogyan csinál, azután magunk is meg­próbálhatjuk. Valószínű, hogy először nem sikerül úgy amint szeretnénk, de idővel egész biztosan el­sajátítjuk a manikűrözés „tudományát“. Ha pedig „ellesésre“ nem lenne alkalmunk, néhány pontban Összefoglaltuk a tudnivalókat: • Először is egy jó minőségű (nem tompa és nem túl éles) ráspollyal megadjuk a köröm for­máját. (Sosem nyírjuk ollóval!) Vigyázat, mindig egyirányban ráspolyozzunk. különben a köröm tö­rékennyé válhat. A túl hosszú és spicces köröm za­var a munkánál, és már nem is divatos. A lege­lőnyösebb, ha a köröm hosszúsága egyvonalban van az ujj hosszával. • A ráspolyozás után ujjhegyeinket langyos szap­panos vízben áztatjuk, de csak néhány percig, ne­hogy a körömhús túlságosan megpuhuljon. • Most egy frottírtörülközővel feltoljuk a kö­römhúst és a körömágyat bekoajük vazelinnal. • A bőrvágó ollóval kivágjuk a megpuhitott körömhúst, de ne túl mélyen, mert ez könnyen gyulladást okozhat. • Ezután még egyszer bemártjuk kezünket a szappanos vízbe, majd gondosan megtöröljük. Ennyi lenne maga a körömápolás. Ami most kö­vetkezik, a lakkozás, csak dísz. A gondozott köröm szólják: Lehet, hogy eleinte még nem megy tőkés letesen, de később belejönnek. A régi közmondás —i gyakorlat teszi a mestert — itt is érvényesül és különös fontosságot nyer azáltal,, hogy: aki minden­nap, habár egyszerűen, de rendesen' megterít, nem jön zavarba, ha vendég érkezik, akinek ünnepé­lyesen akar meg teríteni. (Folytatjuk^ 5 perc szépségápolás ■ lakk nélkül is szép és rendes. De ha mégis be a-i karjuk lakkozni, tudnunk kell, hogy: •Először vékony rétegben kenjük fel a lakkot s ha megszáradt, még egyszer átlakkozzuk. • Mindig csak egy ecsetvonást húzzunk, külön­ben a lakk réteges lesz. • A lakkozással „elsimíthatjuk“ a köröm hibáit: a kis, rövid körmöt végig lakkozzuk, félholddal sem hagyunk — hogy hosszabbnak látsszék; a széles kö­röm keskenyebbnek hat, ha csak a középen egy sávban húzzuk végig a lakkot, a nagy körömnél pedig (ami sosem hiba) félholdat is hagyunk. • Ne lakkozuk körmünket sem tűző napon, sem kályha mellett mert a tűi gyorsan száradó lakk hólyagokat képez. És még két fontos apróság: 1. Sose járjunk letöredezett lakkal, mert az ren­detlen, gondozatlan benyomást kelt. Ha olyan mun­kát végzünk, hogy kezünk gyakran van vízben, a lakkozást inkább csak kivételes alkalmakra hagy­juk. 2. Kis körműek és fiatal lányok csakis világos lakkot használjanak. A kis körmön a rikító lakk nagyon feltűnő, fiatal lányoknak pedig nem való. És különben is, már nem divatos. „ZAFÍR“: Menyasszonyi ruháját fehér pamut- vagy tisztaselyean bársonyból csináltassa, plasztikus csipkekombinációval. A ruha tra­péz vonalú, a teil közepétől nyi­tott. A bársonyt az oldalvarrási fe­hér szaténnal béleljük alá. Az u- gyancsak alábélelt csipkebetét is az oldalvarrásig húzódik. Csipke díszíti a teilrész elejét és (béle­letlenül) a tolcsérujjak szélét is. „KELETSZLOVÄKIA“: Rózsaszín tesziljéhez kívánságára egyszerű modellt küldünk. Szabása lefelé bő­vülő és a rajz szerint tűzés díszí­ti. „SZÉP AKAROK LENNI“: A bar­na teszilhez egysoros kabátot ter­veztünk, felugrós gallérral, tüzésdi- szítéssel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom