Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-06 / 32. szám
új ifjúság 5 Amikor az altótól visszajött, az öregúr lefeküdt, de olyan furcsa, kicsavart pózban, hogy a sziklára felszúrt halóvázat futtatta eszébe. Lehajolt, hogy a férfi lábait felrakta az ágyra, de azok mozdíthatatlanok voltak, mint súlyos kőtömbök egy kőbánya fenekén. — FekUdlön le rendesen — mondta. — így sose fog elaludni. Curacaóban van társasága? — Akad néha. — A pohara üres. Most hadd oltsam el a villanyt. — Nem akarok magának ko- médláznl. — Miben? — En félek a sötétben. Mintha most Ismerné csak meg annak az Óriási világrésznek Igaz valólát, melyet második hazáidul választott. Idáig azt hitte, hogy Amerika: Charlie és a Bostonja. Ismerte természeti csodáit, könyvekből, moziból, a Grand Canyon és a Yellowstone Park elgiccsesített kliséit; tudta, hogy nincs egyetAMAiCÁBAN — Majdnem. GRAHAM GREBNE: Az augusztus olcsó — Nem ezért. Azt reméltem, hogy Itt marad egy kicsit, de maga váratlanul elment... Talán ez a csalódás volt az oka. — Curacaóban soha ntncs e- gyedül? — Aki megfizet érte, nincs egyedül. — Ahogy a takarítónőnek, fizetett volna? vele dolgom, elhiheti... En attól a bizonytalanságtól borzadok, mely éppoly könyörtelenül ránk talál, mint az adóhivatal. — Tessék elaludni — szólt rá. — Nem bírok. — Dehogynem. — Maradjon velem egy kl- cstt. — Maradok. Nyugodjon meg! Véglgfeküdt az ágy szélén az öregember mellett, akit pár perc múlva elnyomott az álom Mary eloltotta a villanyt. Mr Htckslaughter olykor dörmögöt magában s egyszer így szólt „Maga félreért engem", de ez után elnémult, s oly mozdulat lanságba süllyedt, mint egy ha lőtt. Eközben Mary ts elaludt Amikor fölébredt, a lélegzéséről rögtön tudta, hogy az öreg nem alszik, de úgy elhúzódott tőle, hogy a két test sehol sem érintkezett. Mary végtghúzta rajta a kezét; a gerjedelme nem keltett benne Irtózatot. Sőt, úgy érezte, mintha megszámlálhatatlan éjszakán feküdt volna vele ebben az ágyban, s a megelégedés sóhaja tört kt belőle, amikor az ö- reg némán és minden átmenet nélkül, birtokba vette. Még bűntudata se volt. Tudta, hogy pár nap múlva gyengéden és megbékélve, visszatér Charlle- hoz, Charlie öleléséhez. Egy kicsit slrdogált, de minden keserűség nélkül, e találkozás múló voltán búslakodva. — Ml baj? — Semmi. Igazán semmi. Csak az, hogy el kell mennem. — Maradjon még. Amíg meg nem virrad. Mary majdnem elmosolyodott, amikor eszébe Jutott, hogy ettől a félös embertől félt. — Mitől? — kérdezte. — Egykori ellenfeleitől, a kalózoktól? — Van egypár homályos folt az életemben. f — Kinek ntncs? — Nem főbenjáró dolgok — sietett mentegetőzni az öreg. — Most szépen bevesz egy altatót... — Es maga?... El akar menni? — Nem, nem. Majd ha elaludt. — Napok Óta vágytam rá, hogy beszélgessek magával. — Igazán? Ennek örülök. — De akár hiszi, akár nem... Nem volt merszem szólni. Ogy beszél, mint egy fiatalember, gondolta Mary. Csak be kellene hánynom a szemem. — Azért nem volt merszem, mert nem Ismerem a fajtáját. — Curacaóban nincs az én fajtámból? — Ntncs. — Miért nem veszt be az altatót? — Mert félek, hogy nem ébredek föl. — Dolga van reggel? — Ogy értem: soha — mondta, s a kezét hirtelen a térdére tette, de nem érzékien, tn- kább reménykedve, mintha segítséget kérne a lábszárcsontjától. — Tudta, mi a baj? Magát olyan kevéssé Ismerem, hogy őszinte tudok lennt. Félek, hogy meghalok egy sötét szobában, egyedül. — Csak nem beteg? — Nem tudok róla. Sose megyek orvoshoz. Nem szeretem őket. — Hát akkor miért fél attól, hogy... — Hetvenéves vagyok. A bibliai kor. Minden perc utolsó lehet. — Maga száz évig fog élni — mondta Mary, s erről különösképpen meg ts volt győződve. — Ilyen sokáig? Ezzel a félelemmel? — Ezért sírt az előbb? GYURÄK ÉVA rajza len megfejthetetlen titok Kelettől Nyugatig, a Niagara vízeséstől le Miamiig — minden pohárban Coca-Cola van, és minden húsételhez paradicsomot esznek. Sehol egy teremtett lélek, akt beismerné, hogy fél vagy megbukott. Az Ilyen beismerés botrány, melyet el kell tusolni — Illetve, nem ts botrány, mert annak még van valami. romantikája, hanem egyszerűen neveletlenség. Es most, ezen az ágyon, cirkuszt bohócnak való Illa csíkos pizsamában, itt fekszik a bukás és a félelem őszinte nyíltsággal beszélget vele, hamisítatlan amerikai akcentusban. Mintha nem ts a Jelenből, hanem a távoli Jövőből szólna, valamilyen elképzelhetetlen csapás lezajlása után. — Engem hogy akart megfizetni? Egy üveg Old Walker- rel? — szólt hátra; a fekvő fölemelte a párnáról Neptun- fejét. — Nem a haláltól félek. Nem a hirtelen haláltól. Már volt Már virradt ts. A sötétségből előbnntakoztak a bútorok szürke tömbjei, sírkövek egy Jamaicai temetőben. — Azt megvárom. De nem arra értettem. A férfi lassan lecsúszott melléje... Mintha a gyerekét vennék el tőle, s vinnék messze, Curacao felé. Utánanyúlt, hogy visszatartsa ezt a hájas, öreg férfit, akibe egy kicsit beleszeretett. — Isten bizony, nem akartam — mondta az öregember. — Ne ts beszéljen róla; én mindent értek. — Ogy érzem, sok közös vonás van a sorsunkban. Mary ráhagyta, hogy megnyugtassa. Amikor klvtlágoso- dott, Mr. Htckslaughter mélyen aludt: arra sem ébredt fel, amikor Mary fölkelt és kiment. Bezárkózott a szobájába, és tüstént nekiállt csomagolni: eljött a hazautazás Ideje, eljött az újrakezdés. Később, e napokra gondolva, el-eltűnödött azon, valón ml lehetett még a sorsukban közös, azonkívül, hogy az augusztus olcsó Jamaicában. KÜRTI ANDRÁS.ANDREA Egy munkahelyen, a Puszedll Müvek készáruraktárában dolgoztak mindhárman: Cslni Andrea, Kiss Péter, Nagy Pál. Ezért aztán lassan elviselhetetlenné vált a helyzetük. U- gyanis Péter és Pál halálosan belehabarodott Andreába. A fiúk nem holmi könnyű kalandra vágytak, sírig tartó, izzó szenvedély támadt kebelükben. Feleségül szerették volna venni a lányt, de a fennálló törvények értelmében pillanatnyilag ez csak egyiküknek sikerülhetett. Nemes gondolkozásuk ellenére sem voltak hajlandók lemondani egymás javára, mert tudták, hogy ezt aligha élnék túl. Ráadásul Andrea grammnyira egyformán kedvelte mindkettőjüket, nem tudott választani közöttük, az ő voksa sem billenthette ki a mérleget. Következésképpen a két fiatalember szinte eszét vesztette a szerelemtől és a féltékenységtől. Odáig fajult a dolog, hogy Péter és Pál, nemes gondolkozásuk ellenére, már puszedlis ládákat vagdosott egymáshoz az ebédszünetben, ami nemcsak testi épségüket, hanem az export terv teljesítését is veszélyeztette, lévén nagy a ládahiány. Az egyéni és a közérdek védelmében ekkor Pozdorja bácsi, a bölcs raktárfőnök vette kezébe a fiatalok ügyét. Maga elé licitálta Andreát, Pétert és Pált, s közölte velük ajánlatát, amit azok nagy lelki tusák után végül is elfogadtak. Az ajánlatnak megfelelően munkaidő után négyesben átvonultak a szomszédos Lottó-Totó irodába, hogy Pozdorja bácsi felügyelete mellett Péter és Pál kitöltsön egy-egy totószelvényt, s amelyiküknek több találata lesz, a következő héten az nyerje el Csini Andrea kezét. A raktárfőnök gavallérosan megvette a két szelvényt, a vetélytársak elszántan helyet foglaltak egymás mellett az asztalnál és minden idegszálukat megfeszítve hozzáláttak a sorsdöntő tippeléshez. Tisztában voltak vele, hogy egy elhamarkodott' kézmozdulat, egy könnyelmű, felelőtlen tollvonás és örökre bezárul előttük a mennyország kapuja, oda a boldogságuk. Kínos-keservesen teltek a percek, Pál homloka már verítékben úszott, Péter már a szája szélét rágta, a hátuk mögött Andrea, mint tét, tördelt* a kezét. ÉS A FÉRFIAK Talán már negyed órája folyt az idegtépő agymunka, amikor Péter önkéntelenül odapillantott Pál szelvényére és szeme kikerekedett a csodálkozástól. — Megkergültél, öregem? Kettesre veszed a Zétéká Péem- cét?l Hiszen az a kripli társulat tavaly még a saját' pályáján sem verte meg a Zétékát! — Te csak ugatod a focit — jegyezte meg udvariasan Pál. — Ha nem tudnád, a Péemcé az idén átigazolta Durbincs Kettőt, a vonyarcvashegyi gólzsákot, a Zétékában viszont Kiskenéz és Klofécs is sérült, centerük, Pöndör pedig eltiltás alatt van. — Honnan tudod ezeket? — Benne van a mai Népsportban. — Még nem olvastam, mutil — Igazad van — mondta kis idő múltán. — Te Pali, most megfoghatnánk az isten lábát. Összedobunk húsz szelvényre, Pozdorja bácsi is beszállhat, fix kettesre kivesszük ezt a meccset és a Nagy Kikinda-Piripőcsot, két esélyre az Uues- kát... — Nono — tiltakozott Pál. — Az Ueskát nyugodtan játsszuk fix egyesre, inkább Má- nyoknak adjunk két esélyt. — Rendben! — jelentette ki Péter és hátra fordult. — Beszáll egy húszassal, Pozdorja úr?. A raktárfőnök lelkesen bólintott. — Mi ez? 11! — kiáltott fel ekkor felháborodottan Csini Andrea. — Hát nem arról volt sző, hogy én.... Hogy miattam,,. hogy értem... Péter csodálkozva nézett a lányra, aztán Pálhoz fordult: — Mondd, ki ez a csaj?. JÁN KOSTRA: TANÁCS Járj egyet a virágzó parkban, állj meg s emeld föl homlokod, levél zizeg és lomb lobog. S zúdul a parkból szakadatlan lomb, illat, harmat, szépség. De úrimődon állj odébb a kitárult kapukon át. Mert tiéd az idő s a térség. Minden miénk. És megformálunk, konok, anarchista világ, kívül s belül. Előre hát. Minden kínt szótlanul kiállunk. Megmérjük súlyos müveinket. Vége van a nyomorúságnak. Ura az ember e világnak nem adja magát vak erőknek. Nem adja magát pusztulásnak. A park virágzik, lomb lobog. Állj meg s emeld föl homlokod, s tartsd oda szépség asszonyának. Kiss Károly fordítása DÜDOR ISTVÁN rajza ZIR1G ÄRPÄD: A haldokló Vörös lázas fekete zene perifériákon bolyong istene holt zene fekete hallod-e hallod-e feje fák fölött lebeg piros lesz a mennyezet piros meg fekete fekete, fekete, fekete. VICTOR HUGO: Olyan a szerelem Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemü harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, millióm. Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön _ mi távolabbról: mint a gyémánt, az közelebbről: mint a könny. Nemes Nagy Ágnes fordítása 1
