Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-06 / 32. szám

4 új ifjúság Hanva ünnepeit Á halottak nem öregesznek, e- feért tudjuk s képzeljük el Pető­fit örökké huszonhatéves fiatal­nak. Tompa Mihályt megfáradtán, összetörtén ragadta el (vagy in­kább megváltotta) a halál. Élete utolsó éveit testet, lelket fele­mésztő betegségén túl az elisme­rés hiánya, az irodalmi körök, kortársak viszonylagos közömbös­sége Is keserítette. Már csak ezért Is szerettem Volna, ha a július 28-án a cente­náriumi ünnepség folyamán lega­lább néhány Dillanatra meg jel« nhe- tett volna köztünk az egykori ban­yai lelkipásztor, A lát var y 'v élétárult volna: a kicsinosított hanvai házsorok, újjáfestöt* kerí­tések, az út mentén udvarokban és minden szabad helyen szinte egymás hátán parkoló személy- gépkocsik. s elősorban pedig a nép. a sok-sok gomöri *s nem gömori Tompa-tisztelő .arka ke­pe. bizonyosan kárpótolt;? 'o<na az egykori visszhangtalanságot ta­lán az akadémia nagvdíja» is a- tnelyért* Tompa a ,.ma»rac-sírban“ annyira sóvárgott. A hanvai ünnepségen megjelent, mintegy hétezer főnvl kó-önség csak jelképezte azt a nagy töme­get, amely világszerte ezen a na­pon Tompa Mihály szellemi hagya­tékának hódolt. Képzeletben köz­tük voltak a hanvai református ’egyháznak az USA-beli Cleveland-ba származott hívei is: Bettes Bar­na. özv. Hornick György né és ta­más Júlia, akik nevében Fjek A- ron esperes írt megható levelet. A jövetelükről szóló hírt előzetesen a szlovák lapok Is közölték, az út azonban a meghívottak magas élet­kora miatt nem valósulhatott meg. Mégis volt, aki kétségbe vonta Hz ünnepély rendezőinek őszinte­ségét és a nagyszámú tömeg Tom­pa iránti tiszteletét és érdeklődé­sét. Két fiatalember kereste fel Veres János költőt a rimaszombati művelődési ház dolgozóját és az ünnepély főrendezőjét. Bécsben megjelenő szlovákiai lap riporte­reinek adták ki magukat s azt ál­lították. hogy a sírfelbontás, a Tompa-testamentum csak amo­lyan közönségcsábító mézesmadzag. Az okvetetlenkedők mindezt már akkor mondták, amikor mindenki számára ismert dolog volt, hogy V végrendelet nem került ele. Nem vették észre. Hogy a közönség mégsem ment el, az ünnepség programjához igazodva foglalta el helyét a szabadtéri színpad néző­terén és érdeklődéssel figyelte az előadást. Ha csupán a ,,mézesmad­zag", a testamentum-szenzáció ér­dekelte volna őket, vajon mit ke­restek volna tovább Hanván. Ezt az epizódot csak azért mondtam el, mert nincs kizárva, hogy ez a két fiatalember még hal­lat magáról valamely újság ha­sábjain... Érdemes lenne megállapítani. Azt hiszem, még e rövid „so­rozat“ ele jén * megígértem, hogy később maid foglalkozom a dél-szlovákiai Matica-klubok képviselői Léván komponált ál­lásfoglalásával (Stanovisko). Már csak azért is érdemes kö­rülnézni e fogalmazvány „háza- táián“. mert a nemzetiségek­kel szembeni nacionalizmus új hullámának olvan „kristályait“ mutatja, amelyekre régen nem volt példa Csehszlovákiában. Akkor valahogv ígv fogalmaz­tam. Ha összehasonlítjuk a Ma­tica újjáéledésének három hó­napját a Csemadok húsz éves múltjával, bizony a Csemadok alaposan rajta veszt ezen az összehasonlításon. Mert míg a Csemadok meomaradt annak, aminek indult (kulturális szer­vezetnek). a Matica már léte­zésének három hónapja alatt is túlnőtte az eredetileg neki szánt szerepel s valahol az el­fogult fanatizált tömegek szó­csövévé kezd válni s meggyő­ződésem. hoqv az elkovetke- /ö,'F*''n sok borsot tör ••"ég cár­iunk . orra“ alá is. stb. Nos, bociv mennyire helytálló ez a mpoállaoítás — veayük talán horickés alá az állásfoglalás néhány kitételét. x-0­(T) V. „Köztársaságunk csak akkor lehet erős, ha a két nemzet és a nemzetiségek kapcsolataiból eltűnnek a feszültség, az idegesség s a bizalmatlanság mozza­natai.“ (A CSKP akcióprogramjából) miből is ered egyáltalán a Tompa végrendeletről való föltevés. Kovács Kálmán, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetem tanársegéde, elismert lompa szak­értő véleménye szerint két forrós­ból táplálkozik. Amikor Tompa Mi­hály halála előtt négy-öt évvel el­juttatta titokban tartott Fekete Könyvét a jászéi premontrei kon- vent levéltárába, a kísérőlevélben arról tesz említést, hogy szeret­né, ha végrendeletét vele együtt temetnék el és csak száz évvel halála után tennék közzé. Hogy megírta-e ezt a végrendeletet, nem tudjuk. Arról sincs feljegy­zés, hogy a költő temetésekor egy száz év múlva kiemelendő kazet­tát helyeztek volna sírboltjába. Viszont azt a tényt, hogy 1968-ban felbontják Tompa sírját és lesz ott egy végrendelet, Hanva vidé­kén, Csízen. Bunyóban több idős anyóka állította még néhány év­vel ezelőtt is. Nem tudjuk azon­ban. honnan merítették ezt a fel­tevést. Számunkra azonban a Tom­pa-végrendelet kérdése már száz évvel ezelőtt megoldódott: egész életművében ránkhagyta, müveinek szellemi kincseit. (p. j.) Felrótták a sírt: Nincs titkos végrendelet Nagy ünnepe volt a közelmúlt vasárnapján Dél-Szlovákia magyar­ságának. Tompa Mihály halálának százéves évfordulóján megemlékező ünnepet ültek a Sajó völgye egy bájos falujában. Hanván. A község kegyelettel őrzi egykori hírneves lelkipásztora emlékét, megannyi érdekes szájhagyományt őriz róla mindmáig. Hanván az a hagyomány járta, hogy Tompa sírjában titkos végrendelet és több olyan kiadatlan vers rejtőzik, amelyet a Bach- korszakban nem jelentethetett meg. Ennek a hagyománynak jegyében zajlott le Hanván a vasárnapi ün­nepség 12 ezer ember jelenlétében. Az emlékünnepélyt a rimaszom­bati járási és hanvai hivatalos szervek közreműködésével kezde­ményezte a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének járási szervezete. Veres János és Drobka Géza vezetésével. Az ün­nepségen megjelent a kulturális egyesület országos elnöke. Dobos László, és főtitkára, dr. Szabó Rezső. Résztvett a Csehszlovák Tudományos Akadémia nemzetiségi ügyekkel foglalkozó tagja dr. Karel Pomaiz! egyetemi tanár is. A Ma­gyar írók Szövetségét dr. Czine Mihály. Váci Mihály és Fekete Gyula képviselte, a Magyar Pen Club nevében Szombathy Viktor, a Szlovákiából elszármazott írók nevében Győri Dezső jelent meg. A budapesti Petőfi irodalmi Mú­zeumot dr. Lakatos László főigaz­gató képviselte. AZ ÜNNEPSÉG szombat este fáklyás menettel és a költő sírja előtt elmondott sza­valatokkal kezdődött, vasárnap reggel zenés ébresztő zengett a falu utcáin, majd a vendégek meg­tekintették Tompa Mihálynak em­léktáblával megjelölt egykori paró­kiáját, amely ma is lelkészlak. A rimaszombati énekkar Tompa hires tornáca előtt a virágos udvaron ünnepelte a költő emlékét. Tompa Mihály egykori templomában a kör­nyék 3Ó református lelkészének részvételével dr. Varga Imre refor­mátus püspök emlékezett meg ün­nepi beszédében a nagy elődről. Ä hanvai slrkamrában Tompa Mihállyal együtt lelesége Zsoldos Emília és ötéves korában elhunyt Géza fia, valamint Irén nevű foga­dott lánya (Lévai József költő leá­nya) és annak férje Csizy János, Tompának a lelkészségben utóda nyugszik. A sir szomszédságában Tompa Mihály művészi mellszobra áll, Mátrai-Makovits Jenő finom al­kotása. A hivatalos megnyitó után Bodor Tibor, a Madách Színház mű­vésze szavalta el Tompa négy ver­sét Dr Czine Mihály irodalomtör­ténész ünnepi beszédben méltatta Tompa emberi és költői alakját. Míg az énekkar hangja újra fel­csendült. általános izgalom között emelték fel A KRIPTA VASAJTAJAT és egy bizottság a fotóriporterek kíséretében létrán leszállt a sír­ba. A kripta teteje időközben fé­lig bedőlt., el kellett tisztítani a szekérderékuyi tégla törmeléket, hogy Tompa koporsójához hozzá­juthassanak. A foszladozó kopor­sóban Tompa Mihály 180 cm hosz- szű csontvázát találták. Papi pa­lástjának és fekete állkendöjének foszlányain kívül azonban egyéb nem volt a koporsóban, és Így be­igazolódott. hogy a titkos vég­rendelet és a titokzatos versgyűj­temény valóban LEGENDA CSUPÁN Ami titkosat Tompa az utókorral kö­zölni óhajtott, az a jászói premon­trei rend irattárában elhelyezett, s azóta felbontott és közzétett Fekete Könyv című naplójában már irodalmi közkincesé vált. Felhozták azonban a sírból Tom­pa feleségének három gyűrűjét, péhány koporsómaradványt és a kis Tompa Géza jói konzerválódott játékszereit: kis lovat, báránykát, üvegkancsót. amely túlélte az idő­ket és az áhitatosan figyelő kö­zönséget Mikszáth Kálmán János­kájának híres Ló, bárányka és a nyűi játékaira emlékeztette. Mikor a permetező esőben a sírleleteket felmutatták, különös áhitat fogla el a közelben állókat. A leietek a rimaszombati múzeum Tompa­szobájába kerültek. Miközben a közönség csendben várakozott a nyitott kripta fölött, a küldöttsé­gek megkoszorúzták Tompa sírkö­vét, A. dél -szlovákiai Matica moz- I emlőm képviselői (33-an) 1968 június lú-én találkoztak Léván és fogalmazták meo a szlovák- isin (’’) véleményét. pllentmon- I dúst nem tűrő követeléseit. |A7t mondtam június 10-ért. Te­li hát épp eléq ideje már. és a 5 szlovák saitő (napjaink más ® irányú politikai elfoglaltsága Í mellett is) igazén szentelhe­ti tett volna ,,e remekműnek" | néhány hasábot. Ez az „igény“ I főleg azért merült fel bennünk, | mert láttuk, hogy annak ide- ® ién milyen vehemenciával ve- tették rá magukat a kedves ® szlovák kollégák a Csemadok | palánta! járási bizottságának a vaimi kevés jelentőséggel bíró | rezolúeióiára. Sőt, maga a Ma- 1 Jca klub-mozgalom fő-fő hang­adója „dr. Daniel Okáli exkor- mánvbiztos és nyugalmazott honfoglaló" is elmondta ez I- rányban dörgedelmeit. Most.u- tólag elemezve a dolgokat, fel­merül a kérdés: mi is volt a Cseijnadok qalántai járási bi­zottságát ért támadások célja? A válasz könnyű. Hangulatot kelteni a szlovák közvélemény­ben a csehszlovákiai magyar­ság minden megnyilvánulása el­len. Ez volt az egyik cél. A másik pedig az, hogy így „meg­dolgozva“ a ítömeqeket, azok a Csemadok Központi Bizottságé-’ nak józan állásfoglalását is „dobják ki az ablakon“, anél­kül. hogy elolvasnák, tanulmá­nyoznák, megvitatnák, ami a ki­sebbségi mozgás teljes befa­gyasztását kelleti volna, hogy eredményezze. Szóval, míg a qalántai rezolűcióval heteken, hónapokon át foglalkoztak, a Matica klubok országos (szlo­vákiai) állásfoglalását nagyon- nagvon elhanyagolták. Pedig i- qazán kiváncsi lettem volna, hogy a „kedves kollégák“ mi­képpen vélekednek az állás- foglalás (stanovisko) alábbi Í “ sorairól, például: .... a falvakon és városokban az ide települ­je teket segítő szlovákokat eltá- í volították. A vezető tunkciók- ; ba pedig új, gerinctelen em- . berekkel (szlovákokkal — a szerz. megjegyzése) helyette­sítették. akik nehogv burzsoá nacionalistákká kikáltsák ő- ket, feladták nemzeti meggyő­ződésüket és a magyar kisebb­ség előnyös helyzetét látva, an­nak kiszolgálóivá váltak.“ (4. | old.). I Ez igen! Ezt nevezem meg­látásnak! Vagy tovább: „Ha a szlovák funkcióba is került, akkor is csak olyan, akiből hiányzott a nemzeti hovatar­tozás büszke tudata stb.“ (5-6. oldal). Bravó! Szinté látom el- sápadni a húsz évé funkciók­ban ’ülő becsületes munkát végző jó szlovákokat, akik éd- üdig meg voltak győződve arról. I hogy ők valóban jő szlovákok. (Csakhouv azzal nem számol­tak. hogy a Stanovisko fogal­mazói ezt jobban tud iák. mint ők maguk!) Érdekes lett volna, ha az ember ezekről a kitéte­lekről is olvashatja Emil Slo­vak. Gáfrik és a többiek .dobo­gását" annál is inkább, mert ez az össz-szlovákiai Matica klubok képviselőinek a véle­ménye. Ráadásul a szlovákok­ról.-0­Az állásfoglalás (stanovisko) első oldalán a Matica-klubok képviselői „büszkén jelentkez­nek“ a kassai kormányprog­ram elveihez és megengedhe­tetlennek tartják annak bár­minemű revízióját, módosítá­sát. Vagyis ők továbbra is csak az ott lefektetetteket ismerik el. miszerint ez az ország csak a csehek és a szlovákok köz­társasága stb. Igazán nem szí­vesen hozom őket zavarba, de mégis kénytelen vagvok dr. Gustáv Husákot idézni, aki-arr ra a kérdésre, hogy ez továbbra is íqv marad-e iefektetve az űi alkotmányban, így válaszolt: „Meg kel! változtatni az alkot­mányt olvan értelemben, hogy elismeri a nemzetiségek léte­zését. 1945-ben kifejezetten le­szögezte, hogv Csehszlovákia a csehek és a szlovákok nem­zeti állama. Most azonban nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül. hogv magyar, ukrán, len­gyel és német kisebbség is él itt. Le fogjuk tehát szögezni, hogy a föderatív államról, a csehek és a szlovákok két fö- deralizált nemzet és a nemze­tiségi kisebbségek államáról BESZÉLGETÉS A NYELVRŐL A MATICA-KLUBOK állás- foglalása: „A mült hibáinak eltávolítá­sára és annak érdekében, hogy a szlovák nemzet Dél-Szlová- kiában élő fiainak az érdekeit és szükségleteit az elkövetke­zőkben ne becsülhesse le sen­ki, és hogy az itt élő lakos­ság között a félreértések okait kiküszöböljük, sőt az esetle­ges más veszélyes következ­ményeket is elkerüljük, nyo­matékosan követeljük: 1. a) Szlovákia területén a szlovák nyelv államnyelvvé nyilvánítását és annak biztosí­tását, hogv a közélet minden területén érvényesüljön." MIT MOND EZZEL SZEMBEN LENIN: „A demokratikus államnak feltétlenül el kell ismernie a különféle nyelvek teljes sza­badságát. és el kell vetnie bármely nyelv bármiféle kivált­ságát. A demokratikus állam nem engedi meg. hogy egyet­len nemzetiséget is elnyomjon, majorlzáljon a másik, a közü- qyek bármely területén, bár­mely ágában.“ (20. kötet, 225. old.) A MATICA KLUBOK állás- foglalása: „A szlovák nyelvnek állam­nyelvvé történő nyilvánítása kiküszöböli az ellentéteket Dél-Szlovákia lakossága között, kizárja a szlovák nyelvnek, melynek Dél-Szlovákia felvai- ban sehol sincs érvényesülé­si lehetősége és az államal­kotó szlovák nemzetnek a le­becsülését. korlátozza a ma- ovar lakossáo izolációját és végső következményében . a szlovák nyelv használata nem­csak a jó együttélést segítő megértés eszköze lesz hanem jelentőséggel bír majd az any- nyiszor követelt magyar nem­zetiségű lakosok teljes érvé- nvesülése területén is. a gaz­dasági politikai és kulturális élet minden szakaszán és fo­kán." LENIN: ....akármennvi frázist han­goztatnak is önök a „kultúrá­ról“. a kötelező államnyelv kényszerrel, erőszakkal jár... De a kényszernek csak egy fi­redménve lehet: — kiélezi a gyűlölködést, milliónyi újabb súrlódási felületet teremt, nö­veli az ingerültséget, a kölcsö­nös meg nem értést, stb.“ (20. kötet. 61. old.) KAREL POMAIZL, a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia nemzetiségi osztályának dolgo­zója: „Nálunk sajnos sokan képte­lenek felfogni azt a tényt, hogy a marxizmus elveti a kötelező államnyelv (nyelvek) kérdését ... a más nemzetiségű polgárok­nak legszívesebben mentiita- nák anyanyelvűk használatát; egyesek teljesen. mások vi­szont legalább a hivatalokkal folytatott érintkezésben. A szo­cialista köztársaságban, melvtő! azt váriuk, hogv a maga de­mokratizmusával megelőzze a legfejlettebb burzsSá demokrá­ciát is, vissza akarnak térni messze a régi Osztrák-Maovar Monarchia viszonyai közé. Pe­dig arról van sző, hogy a köz­társaság minden egyes polgá­rát megnyertük ügyünknek. A- zonban hogyan érhetnénk ezt el. hogy ha a legelementárisabb ioguktó! is megfosztanánk és diszkriminálnánk, sőt elnyom­nánk őket, méghozzá pont azon az érzékeny területen, mint a- milven a nyelv is?“ (Kulturní tvorba. 28. szám). LENIN: „Nem marxista, sőt még csak nem is demokrata az, aki nem ismeri el és nem védel­mezi a nemzetek és a nyel­vek egyenjogúságát, aki nem harcol mindennemű nemzeti elnyomás vagv ioqegvenlőtlen- ség ellen." (20 kötet). T. E.: — Ogy hiszem, itt mindén to­vábbi sző fölösleges.-0­Hogy is fogalmaztam annak­idején a Matica-kiubokkal kap­csolatban? „Az elfogult fana­tizált tömegek szócsövévé kezd válni s meggyőződésem, hogy az elkövetkezőkben sok borsot tör még pártunk „orra“ alá is.“ Ez a meggyőződés a Ma­tica-klubok állásfoglalását új­ra és újra olvasva még in­kább erősödik bennem. Ezek az emberek akarnak „kultúrát“ íérjeszlení, akik tobzódnak gyűlöletükben? Ezek beszél­nek békés egymás mellett élés­ről. akik minden alkalmat meg­ragadnak arra, hogy a magya­rokba rúgjanak? Akik a ha­zugságok és féligazságok e- gész légióját komponálták be állásfoalalásukba. hogv — „reálisan informálják a nem­zetiségi problémákról“ a kor­mány és párt vezető tényezőit?! Akik nem átallják azt állítani, hogy „Dél-Szlovákia járásai­ban csak a magyar nyelvet le­hetett használni, még azok­ban a falvakban is, amelyek-1 ben a lakosság többsége szlo­vák.“ De ezt a hazugságot már Jaroslav Mesko, a Pravda szer­kesztőié se tudta lenyelni, s azt mondja rá: „De hiszen ez így nem igaz!“ (To predsa tak- to nie je pravda!) Vagy nya­kunkba varrják az ország egy­ségének állandó bomlasztásáf. Követelik, hogy az elkövetke­zőkben csak szlovák tanítási nyelvű óvodák létesüljenek,“ és szemrebbenés nélkül han­goztatják állásfoglalásuk zá­rósoraiban, hogy „ez a nemze­tiségi és más viszonyok kon­szolidációját szolgálja.“ Sőt', miután nyakon öntenek ben­nünket gyűlöletük szennyes vi­zével. Dirulás nélkül kijelen­tik: „Aktívan támogatjuk a CSKP akcióprogramját", ugyan­akkor pedig a nemzetiségi kér­désben eddig hozott határoza­tok felülvizsgálását és azok­nak, amelyek állásfoglalásuk tartalmával ellenkeznek, a meg­szüntetését követelik és köz­ben nem veszik észre, hogv a CSKP akcióprogramja számos helyen leszöqezi: „A szocialis­ta feltételek között minden nemzetiségi kisebbségnek — a magyaroknak, lengyeleknek, uk­ránoknak, németeknek, stb. — joguk van saját nemzeti éle­tük kiteljesülésére s arra, hogv maradéktalanul éljenek alkotmányos jogaikkal.“ Vagy tovább: „A CSKP KB tudatá­ban van. hogy a nemzetiségi problémái« megoldásánál az el­ért kétségtelen sikerek elle­nére komoly fogyatékosságok voltak és vannak. Szükséges­nek tartjuk kiemelni. hogy programunk alapelvei teljes mértékhen egvaránt vonatkoz­nak mind a két nemzetünkre, mind pedig a többi nemzeti­ségre. Ennek érdekében le kell rögzíteni az alkotmányos és törvényes biztosítékait a tel­jes és tényleges politikai, gaz­dasági és kulturális egyenjo­gúságnak.“ Szomorúan és sajnálattal ve­gyes érzéssel teszem le a már annyiszor át meg átolvasott maticás állásfoglalást. A meg nem értés, létünkkel és mun­kánkkal szemben, az embersé­günk ellen irányuló rosszindu­lat ilyen koncentrációja mindig elszomorít';' hisz minden jőér- zésű embernek látnia kell, hogy — Turczel Lajossal mond­jam — „a csehszlovákiai ma­gyarság nem akar mást, csak azt, hogy a közös munkában való példás részvételéért a kö­zös jogokból is igazságosan részesülhessen és az akció- programban kifejtett elv értel­mében az „őt érintő kérdések­ben önállóan és önigazgatással dönthessen.“ TÖTH ELEMÉR Következik: Még egyszer...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom