Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-16 / 3. szám
10 új ifjúság SPORTEUROPA térképe föött Az óesztendő utolsó napját, és a vadonatúj év első napjának egy részét Andrej Kvasnákkal, a Sparta és a csehszlovák válogatott hírességével töltöttem, és megállapítottam, hogy a harminckét éves labdarúgó nemcsak a gyepen varázslatos; remek, sajátos humora és jó beszélöképessége van, felesége pedig — aki annakidején kosárlabda-ligát játszott — szintén rokonszenves, kedves asszony. Soha nem lett volna beszélgetésre jobb alkalom, mint most, hiszen Európa nyolc legjobb bajnokcsapata várja az újabb küzdelmeket, s a legjobb négy közé kerülni? Rangot és anyagi sikert biztosító dolog. Jegyezzük hát le, mit mondott a BEK mérkőzéseinek egyik szereplője Sporteurópa térképe fölött. SPANYOLORSZÁG őszintén szólva megörültünk, amikor a Reállá! sorsoltak össze. A Sparta kaphatott volna kellemetlenebb ellenfelet is, o- lyat, amelynek játékmodora nem izük nekünk. Például akár a Vasast is. A Real technikás, jónevü csapat, nem túl durva, s ma már korántsem olyan veszélyes, mint di Stefano és Puskás idejében. Di Stefano kiválása okozta, hogy egy kicsit a játékstílusuk megváltozott, nincs olyan stratégájuk, mint ő, aki egész hátra járt a labdáért és még gólokat is lőtt. A baj csak az, hogy az első mérkőzést Madridban kell lejátszanunk. Jobb lett volna Prágában kezdeni. Mindig előnyösebb úgy menni az ellenfél pályájára, hogy ismeretes a cél: vagy előnyt kell tartani, vagy esetleg gólt is lőni, mert a hazai csapatnak otthon mindent meg kell tennie a siker érdekében, a vendégeknek viszont — szinte nincs mit veszteni. Ha Prágában rosszul játszottunk volna? A közvélemény már eleve hozzászokik a kieséshez, s ha ez mégsem következik be, dupla az öröm, mint legutóbb az Anderlechttel. Sok prágai szurkoló mondta, amikor hazajöttünk, hogy 3:l-né! kikapcsolta a készüléket, mert nem bírta nézni, hogv roppanunk össze, hiszen rövid idő alatt három gól esett. Amikor viszont kiegyenlítettünk, rögtön másképp festett a dolog. Még másfél óra hosszat ültünk magunk elé meredve a brüsszeli öltözőben, annyira kimerültünk idegileg. A bankett csak félóráig tartott, a belga játékosoknak a szavát sem lehetett hallani, s mihelyst lehetett, hazamentek. CSEHSZLOVÁKIA Hogyan birkózik meg a Sparta a Reáliái? Ki fogja például Gentót? Remélem, hogy Táborsky addigra rendelkezésünkre áll maid, ez nagyon sokat jelentene a védelmünknek. mert a Gentora rá lehetne állítani a kis Semendákot. Ez az alacsonytermetű fiú a tachovi Duklában katonáskodott, Eperjes környékéről való egyébként, nagyon gyors és szívós, kár, hogy nem nőtt nagyobbra. Persze most, hogy a csehszlovák válogatott délamerikai portyára indul, kétségessé válik minden tervünk, ugyanis az alapozást — amely az egészévi sikerek záloga — nem tudjuk minden igényt kielégítően végezni. Ez az egész portya régebbi keletű, amikor leszerződtünk, mindenki azt hitte, hogy az íreket itthon simán verjük, s a nyolcak közé jutva jót tesz maid egy tíz találkozóból álló igényes külföldi úton résztvenni, mert jól összeszokik a csapat az Európa-bajnoki találkozókra. A remények összeomlottak. í portya maradt, s most senki sem utazik szívesen, mert egyszerre nincs értelme. Ha a Sparta jól szerepelne a BEK-ben, mondjuk kiverné a Reált, bizonyos értelemben iővátenné az írek elleni kudarcot, s ismét beszélnének a csehszlovák labdarúgásról szerte a világon. Erre kellett volna mindent feltenni, de így nem lehet már. hiszen a fél csapat itthon alapozik, a másik fele meg Délamerikában turnézik, ahol edzésekről, alapozásról nemigen lehet szó. mert nehéz ellenfeleink lesznek, nem úgy. mint tavaly Ausztráliában, amikor az esti meccs előtt négy órával még kétórás kemény edzésünk volt. PORTUGÁLIA A Benfica sem a régi! És azt hiszem, ugyanaz történt, mint a mi esetünkben, hogy tudniillik a Vasasnak ül ez a játékstílus, mert Eusébióék sem kíméletlenek, nem durvák, technikásán játszanak. A Vasas — véleményem szerint — bejut a legjobb négy közé, mert jelen pillanatban kénes legyőzni ezt az ellenfelet. Régebben láttam a Vasast, de nagyon jó benyomást tett rám: MAGYARORSZÁG Albert kiváló játékos, feltétlenül megérdemli az Aranvlabdát, de én — őszintén szólva — azt hittem, hogy ebben az évben ismét Bobby Charlton kapja, ugyanis a magyar válogatott az EB-selejtezőt kivéve — nem játszott komolyabb, rangosabb nemzetközi találkozókat, s ilyenkor ez is döntő. OLASZORSZÁG Az olasz bajnok és a nyugatnémet bajnok összecsapásából a Juventus kerül majd ki győztesen. Jobb futballisták ők, mint nyugatnémet ellenfeleik, legalábbis az én tapasztalataim erre engednek következtetni. LENGYELORSZÁG A Górnik Zabrze eilen már a Sparta is játszott annakidején, és mondhatom, nagyon kemény csapat a lengyel. A BEK ez- évi évfolyamában aztán kiverték a kijevi Dinamót. Jo;b futballisták az angolok, és az erőnlétük semmivel sem gyengébb a lengyelekénél. Legalábbis az én véleményem ez. Batta György A Kvasnákkal való beszélgetés hivatalos része ezzel tulajdonképpen végétért. Ő a Vasast, a Juventust, a Manchestert, és (A labda gömbölyű) a Spartát várja a legjobb négy közé. bár erről az utolsó tippről nagyon óvatosan szólt, sőt, annyit mondott csak, hogy szeretné. Ml viszont nemcsak interjúnak, hanem tájékoztatónak is szántuk ezt a cikket, ugyanis ebben az évben ismét tippelési lehetőséget biztosítunk olvasóinknak. s ezért most felhívjuk figyelmüket, hogy: Az Cj Ifjúság sportrovata (február tizenötödikéi határidővel) feleletet vár arra a nagyon izgalmas kérdésre, hogy a SPARTA, a VASAS a REAL. ' és a BENFICA csapatai közül, melyik kettő kerül a legjobb négy közé a BEK-ben. Számszerű e- redményt ne írjatok, a feladatotok csupán annyi hogy egy postai levelezőlapot Re- dakcia Új Ifjúság, Sportrovat, Bratislava, Prazská 9 címzéssel láttok el, feltüntetitek rajta neveteket, és az itt közölt négy szelvény közül azt a kettőt ragasszátok rá a levelezőlapra, amelynek betűje azonos a csapatok kezdőbetűjével. (Tehát: S — Spar- la> V — Vasas, B — Benfica, R — Real) Aki a Vasast és a Spartát várja a legjobb négy közé, az a V és az,,S bptüt.ragasztja a la Beküldési határidő: február 15. Felhivásunkat^néq két további számunkban közzétesszllk. (Az olasz, német, lengyel és angol bajnokcsapatra nem ttt)kelünk). Akik tejibe találnak (ezt a mérkűzések eredményei döntik el végSis) teszt vesznek azon a sorsoláson, amelyen értékes könyveket nyerhetnek a szerencsések. Varjuk válaszaitokat! KVA SNÁKKAL Mexikó városában nyugodtan várják a sportolók a közelgő olimpiai játékokat. Egy aranyérem biztos már, mondogatják, maratoni futás győztese mexikói lesz, a nevét egyelőre nem tudja senki, hiszen több esélyese van e távnak, Mexikó több tucat kiváló hosszű- távfutóval lepi meg a sportvilágot. Már 1927-ben megírta egy sportszakértö, bizonyos Gayou professzor, hogy olyan idián törzsre talált Mexikóban, amelynek tagjai könnyedén futottak le 150 kilométert egyfolytában, tizenöt óra leforgása alatt. Két lány negyvenöt kilométert hagyott maga mögött pofom öt óra alatt’ Ehhez még tudnunk kell, hogy a lányok egészen fiatal csit- rik voltak, és a futásban roppant akadályozta őket a bokáig fityegő hosszú szoknya. Egy jezsuita papokból álló csoport megkért egy indiánt, fussa körül a környező falvakat, s állapítsa meg. milyen élelmiszerekre van a lakosoknak szükségük. A férfi nekiiramodolt, becsülettel körbejárta az egész környéket, és hat órán belül megtette jelentését. A táv, amit lefutott, nyolcvan kilométernek felelt meg. Ezek az indiánok minden bizonnyal a világ legkiválóbb futói. mondta a professzor. Nem éppen a gyorsaságuk, hanem a kitartásuk miatt. Miért nem hökkentették hát meg azóta ezek az emberek a sportvilágot? Hiszen már negyven esztendővel ezelőtt felfedezték ö- ket! Azért, mert ezek az inKásán élő . indiánok verik meg Bikilát? diánok nem rendelkeznek az atléta versenyző tulajdonságaival, mihelyst idegen környezetben találják magukat, más klíma alatt, nyomokban sem képesek olyan kiváló teljesítmények produkálására. Minden reményük tehát Mexikó, az ő környékük, a megszokott éghajlatukkal, ahol a levegő páratartalma éppen olyan, mint száz vagy ezer évvel ezelőtt. Ezekből az indiánokból, akiket tarahumaruknak hívnak, alig van már harmincötezer. Szétszórtan élnek az erdők mélyén, a hegyek keskeny, sziklás, e- gyenetlen utain közlekednek, azaz eleve olyan körülmények között élnek, mintha edzenének. A halandóság — megfelelő orvosi kezelés hiányában — rendkívül magas itt. Aki viszont megszokta a nehéz életfeltételeket, és felnőtté válik, szí- vósabb, mint bárki a földön. Nemzeti eledelük a kása. italuk egy búzamagokból erjesztett nedű, „tesguinonak“ hívják. Állathúsokat csak akkor fogyasztanak, ha rá vannak kény«« szerítve. Mint minden törzs«« nek, nekik is különleges szó«« kásáik és vallásuk van. Érdekes, hogy a legnagyobb jónak, a legmagasabbfokú érzésnek a halált tartják... Meggyőződésük, hogy a föld nem gömbölyű, hanem sima, mint az asztal, s ha meghalunk, boldogok leszünk, hiszen megmenekültünk a sok kíntól és szenvedéstől. Életelemük a futás. Több staféta-versenyt rendeznek évente, s ilyenkor rengeteget futnak. Szavahihető feljegyzések szerint egy indián, megállás nélkül, egyfolytában, 273 kilométert futott le. A győztes sohasem kap díjat, viszont hallatlan népszerűségre tesz szert. Amikor a stafétaverseny, a „raraijpari" véget ér, ismét a megszokott kerékvágásba kerül minden, megkezdődik mindennapi életük, melyet a törzs egyik tagja így ír le: Reggel felkelek, és eszem egy kis kását, ha akad. A nap azzal telik el, hogy ügyelek a legelésző kecskékre és ülök egy kövön. Este ismét eszem egy kis kását, ha akad, aztán alszom. Néha vannak versenyek is, hála istennek.“ Lehet, hogy a mexikói o- limpia maratoni számát nem Bikila, hanem egy ismeretlen, kásán élő indián nyeri? Lehet. Hiszen Bikila is éppen ilyen ismeretlenül utazott Rómába, és mezítlábasán bizonyította be: az emberek egyformák mindenütt a földön, s akinek elegendő akarata van, az elnyeri méltó jutalmát. ZÁTOPEK: Robotember... Futógép... így nevezték egy évtizede, hol elragadtatással. hol csodálkozással Emil Zátopeket, akivel elég e- gyetlen szét váltani ahhoz, hogy kiderüljön: egyik jelző sem találó. Szikrázó egyéniség, sziporkázó humor, csupa érzés ez a szimpatikus sportember, a- ki a magyarokkal is sok nagy csatát vívott. Mondták róla azt is. hogy« láthatóan erőlködik, kezeivel groteszkül hadonászik, rázza a fejét, szóval csúnyán fut. De- hát tornászni szépen, futni pedig gyorsan kell. ZÁTOPEK: „A legtöbb az a- karaterőn múlik. Nemcsak lábbal, fejje! is kell futni. Az agynak parancsolnia kell a kitartást és a győzelem akarását szuggerálnia kell a lábakba.“ Emil Zátopek kapcsolata a sporttal versenyzői pályafutásának befejezése után sem szakadt meg. A csehszlovák hadsereg sporttanácsadójaként tevékenykedik, és tagja a Csehszlovák Atlétikai Szövetség elnökségének is. így nem véletlen, hogy van véleménye az atlétikai sport mai helyzetéről is. ZÁTOPEK: A tengerentúli futók, pontosabban a hosszútávfutók előretörése meglepetés. Amikor én futottam, az amerikai versenyzők mindig azt hajtogatták: a háztól a garázsig 100 méter, annyit kell tudni futni, a többit autón tesz- sziik meg. És most lám, megjelentek Mills és társai. Az európai futók egyre kisebb szerepet játszanak a hosszúíávfutás- ban. A tengerentúliak, Clark. Bikila, Keino vetélkednek a maratoni, tíz és öteíbr méteres síkfutás első helyeiért, s az európaiak legjobbjának, annakidején pl. Jazynak még dobogó sem jut! Mi lesz Mexikóban? Azt hiszem ugyanez, de azért erőt, időt és fáradtságot nem kímélve készülni kell a nagy találkozóra. A londoni és helsinki hármas győzelem után azt jósolták E- mil Zátopeknek, hogy edzés- módszerét majd megsínyli az e- gészsége. Ha abbahagyja a versenyzést beteges lesz, idő előtt megöregszik. Az ilyen megterhelést nem lehet büntetlenül átvészelni, erősködtek a szakemberek és sok esetben a sajtó is. Nos, mi a véleménye erről 1968-ban Zátopeknek? Ha jól emlékszem, három évvel ezelőtt egyszer náthás voltam... A Zeit Im Bild c. NDK-be- 11 képeslap is meginterjúvolta Zátopeket, aki ,,mindig szívesen látott, körülrajongott vendég az NDK-ban, akinek ott is minden iskolásgyerek ismeri a nevét, aki négyszer állt az olimpiai dobogó legmagasabb fokán és aki 18 világrekord fényét oltotta ki.“ Mi a véleménye az NDK sportolóiról? „Az. amit az NDK atlétái például Tokióban, Budapesten és Kijevben véghezvittek, egyszerűen fantasztikus. Büszkék leletnek Haasera, Matuschewski- re vagy Karin Balzerre. Én biztos vagyok abban, hogy nagyszerű spartakiád-mozgalmuk már érleli 1980 legjobbjait. Haase csodálatraméltó és bátor futó, aki tud küzdeni is és futni is, nem a taktikai csatározásokban kíván eredményt elérni, hanem mindig jó idő elérésére törekszik. Ennek a fiatalembernek jövője van. Olyan versenyző, akinek pusztán a nevezése ezreket vonz a stadionba. És ha a közönség majd tombolva fogja buzdítani, mint engem T0—12 éve, világcsúcsot is futhat.“ Ron Clarke 10 000-es világcsúcsát (27,39,4) is megdöntheti? „Ogy gondolom, hogy ezt az döt, amely 1965 júl. 14-én az oslói Bislct-stadionban született — egy futónak sem sikerül ebben az évben sem felülmúlnia. Ez egy mesés rekord. Van azonban számos más terület is, ahol sok lehetősége van Haase- nak.“ Ron Clarke úgy nyilatkozott, hogy fél a mexikói olimpián rajthoz állni, mert ott számára szokatlan magaslati viszonyok között kell futnia. Lehet, ön szerint olimpiai győztes öt és tízezer méteren európai futó? „Azt hiszem, Ron Clarke még egy kicsit el van keseredve tokiói veresége miatt. Mexikó szokatlan magaslati fekvésivel kapcsolatban pedig megjegyzem, véleményem szerint a tudósok és az edzők ennek jelentőségét egy kicsit eltúlozták. Még ha az európai futók az USA, Ausztrália, Kenya, Új Zé- land futóival szemben hátrányosabb helyzetbe kerültek is, nem kiálthatok ki esélyteleneknek Mexikóban. Megmutatta ezt Roelants sikere is a nemzetközi Sportjátékok alkalmával a maratoni futásban. Az európaiaknak csak egyet tanácsolhatok: Ne ijedjenek meg a magaslati levegőtől. Az esélyesek megnevezése nagyon nehéz. Talán Jim Ryun, aki az 1500 és az 5000 nagy esélyese. Azután Roelants, aki most nagy önbizalmat szerezhetett. De rajtuk kívül? Sokan képesek a győzelemre, köztük Haase is. Az idők nem lesznek közel a világcsúcsokhoz, ezt azonban nem jelenthetem ki teljes biztonsággal, hiszen Paavo Nurmi is éppen az olimpián futott világrekordot. Várjuk ki a végét. Milyen jelentőséget tulajdonit a futásnak, általában, mindenki részére? „Érdemes futni. Nemcsak a rekordokra, a salakpályán elért győzelmekre kell törekednünk, hanem azt javaslom, mindenki állítsa fel a saját rekordjait a saját egészsége érdekében. A futás intenzív teljesítményt követel a szívtől, a tüdőtől, az idegektől és a vérkeringéstől. Az ember új erőt merít belőle, megőrzi erőnlétét, és az a meggyőződésem, hogy tovább fog élni. Az ember gondol arra is, hogyan fognak újabb és újabb nemzedékek élni tíz, húsz, harminc év múlva. — Láttam a montreali világkiállítást. Sokminden volt ott, ami mély benyomást gyakorolt a látogatókra. A tudomány és a technika új vívmányai, a tudósok. az építészek, a tervezők merész elképzelései. Miként fog az emberiség 2000-ben élni? Ultramodern városokban, teljesen automatizált közlekedéssel, űrrepüléssel — ezek veszik majd körül. De Montrealban megfeledkeztek valamiről — a- zokról a helyekről, ahol az ember felüdül, mindenekelőtt: a- hol sportolhat, ahol kipihenheti magát és kikapcsolódhat. Az emberi élet gazdag és sokoldalú. hozzátartozik a sport is, ennek sohasem szabad alárendelt szerepet játszania. A sportnak nincs életkor-szabta határa, Senki sem túl öreg, csak erőt kell venni magunkon. Megelőzni könnyebb: mint gyógyítani, mondják az orvosok. Fogjuk szavukon őket! MONTREAL EGYETLEN HIBÁJA
