Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-23 / 30. szám

ALLAN JEFFERS — Európában az a hír járja, hogy leszerződött a filmhez. _— Ez csak részben igaz. Nem szeretném otthagyni az é­néklést, különösképpen pedig nem kívánok egyhamar meg­válni Európától. Nincsenek távlati terveim, én csak énekelek Helyettem mindent a menedzserem Howard Connel végez. Howard Connel. aki már nem egy csillagocskából könnyű­zenei sztárt csinált, mindenütt Allan nyomában van, az új­ságírók kérdéseire is csak inkább ö váiaszol. Nem felejti el kihangsúlyozni Allan „proletár“ származását és „nyomorúsá­gos“ gyermekkorát. Az inkább kétméteres, mint 180 centiméteres, 22 éves kar­csú termetű Allan Ir-indián-néger származású. Mint az ame­rikai könnyűzenei sztárok zöme, 6 is egy templomi kórusban kezdte pályafutását. Hatéves korában elveszítette édesapját, úgyhogy a középiskola befejezése után édesanyja egyetlen tá­maszaként kénytelen volt dolgozni. Esténként a közismert é- nektanámönél, Ellen Halinál tanult. így ment ez egy évig, majd az iskola befejezése után jótékonysági shaw-okban lé­pett fel, néhány New York-i klub meghívására. Egy ilyen jel­legű fellépésen figyelt rá fel a Brodway nyugdíjas csillaga Dean Healy. Saját eszközeiből megszervezte Allan első önál­ló koncertjét, — Ez volt életem legszebb napja. Itt találkoztam Connel úrral, aki nagy tehetséget fedezett fel bennem, — mondja nevetve. — Másnap életemben először ültem repülőgépben —• Londonba repültem első lemezem felvételére. A lemez kicsinyített mása talizmánként ott lóg Allan nya­kában. Egyik oldalán a „Fordítsd meg az időt“, a másik ol­dalán a „Ne nézz ide“ című dalt énekli. A lemez befutott, Allan elindult a siker útján. A Bratislava! Lira ennek az út­nak csak egyik állomása volt. Rossz nyelvek azt beszélték, pozsonyi itt-tartózkodása a- latt leginkább a jamaikai Milly Smallal barátkozott. Melléke­sen Milly 158 centiméter magas. — ze — j Imaginárius interjú Füst Milánnal — Mikor elolvastam az „Ez mind én voltam egykor“ c. könyvét, egészen elkápráztatott különös hangulata. Később viszont eléggé vitathatónak éreztem mély pesszimizmusát. Mitől ez a borúlátás, ez a félelem? — Az ember voltaképp egész életét halálfélelemben tölti el. Minthogy életveszélyes üzem ez! Aki tehát gyereket hoz a világra, az voltaképp tragikumot és halálfélelmet hoz a világra. — Szóval ezek szerint a pesszimizmus törvényszerűség? — Az építésnek mennyi akadálya, nehészsége van s íme: pusztulásának semmi. A pusztulási tendencia tehát sokkal nagyobb itt, mint a teremtésé. S én akkor lennék opti­5 mista, ha egyetlen ágyúlövéssel egy házat fel is lehetne építeni, vagy egy gyereket felnevelni. — Azt hiszem, hogy ez még sincs egészen így... — Semmi sincs egészen úgy. Vagyis minden, amit mon­dani tudok esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizen­hatodikból nem. S lehet, hogy neked éppen ez a tizenha­todik szempont tetszik legfontosabbnak. Akkor hát meg­buktam nálad. — Habár egész könyvén végigvonul a halálfélelem, a tra­gikum, mégis az örömről szeretném megkérdezni Önt... — Az öröm annyi csak, mint a nyerítés. Vagyis mihelyt letelt a nap, akkor már majdnem mindegy, hogy jól telt-e, vagy rosszul. Éjszakáid örömeire pedig, mikor eltelten he- verészel, csak úgy gondolsz vissza, mint egy jó ebédre. Különben is: a rosszban is van jó s a jóban is van rossz, — ez a sorsunk. — Vagyis teljesen mindegy, akár sírunk, akár nevetünk... Örömünket nem lehet előre meghatározni? — Az öröm nem annyira előkészület és várakozás, mint inkább szórakozottság és váratlan véletlenség dolga, a- melyben számos feltétel egyesül, olyanok, amelyeket nem tudunk felmérni sehogy, ezért nevezzük az egészet együtt­véve véletlennek. — Visszatérek a „Halálhoz“. Ha az ember tudomásul veszi, és engedi, hogy hasson rá, nem jelenti-e ez az „úgy sem érdemes“ felfogást? Nem gátolja-e az embert a fej- 1 Ődéséb ©n ? — Milyen fejlődésről lehet itt beszélni? Egyes tulaj­donságok fejlődését lehet csak megállapítani, amely más tulajdonságoknak okvetlenül a kárára van. — Mi az ön véleménye a fiatalok és az öregek kapcso­I latéról? Ahogy könyvében kiéreztem, nézete ellenkezik az évezredes, általános felfogással, miszerint a fiatalság a vidámság nemzedéke, mert még előtte áll az élet. Miért? — Mert az keserű csak igazán és nem az öregség. A fiatalok nagy életerejének ugyanis még sok a vágya, az öregség viszont mégis inkább derűre hajló, éz a tapasz-' talatom. Mert totyog és azt mondja: — átúsztam a fo­lyót, mögöttem a baj, az élét nem is volt olyan nehéz, gyertek utánam. Az ifjúság viszont néz a folyóra és azt mondja: — jaj, ezt kell átúsznom, hisz tele van örvény- nyél.... — Végül mit szeretne még elmondani, üzenni nekünk? — ...fiatal vagy? nevessél és sírjál egyszerre, öreg let­tén akkor is. Szerelmes vágyj, nemkülönben. — vtí— mliiJBI I .nJliiWkm lim »Mw inKíuJi <iMw a/lrioCC K Cl s w j u: H ■P Hadd tisztázzak mindjárt í- rásom elején egy etikai fo- aalmat — mi az igazmondás? Az etikai lexikon tanúsága sze­rint: ....az igazmondás általá­nos emberi követelmény... A kommunista erkölcs abból in­dul ki. hogy igazi tudatosság csak azon az alapon jöhet lét­re. ha az emberek ismerik az igazságot, bármi legyen is, ha tisztában vannak minden tár­sadalmi. történelmi ellentmon­dással és az életben felmerü­lő konfliktussal, ha reálisan í- télik meg a nehézségeket és bírálják a fogyatékosságokat. Ezért nem tűr el semmiféle hazugságot a társadalmi-poli­tikai életben és a magánélet­ben... stb.“ I BESZÉLJENEK A SZAMOK A komáromi járás összlakos­ságának a száma 107106 (1967- es adat). Ennek a 29,6 száza­léka szlovák, a 69,4 százaléka pedig magyar nemzetiségű. A iárási vezető szervekben (fi­zetett funkciókra gondolok) a 69,4 százaléknyi magyar a kö­vetkezőképpen van képviselve: az apparátus 142 dolgozója kö­zül 97 (plusz három), szlovák nemzetiségű, (79-en ismerik a magyar nyelvet, 18 plusz 3 a- zonban nem), 42 pedig magyar (mindannyian ismerik a szlo­vák nyelvet). A járási pártbi­zottság 52 tagja és kandidá­tusa közül 32 szlovák, 20 ma­gyar. A járásban alig van ipar, munkalehetőség, különösen a nők számára. Mintegy 8000 em­ber jár el a járásból munka után. A 375 szlovák szakos tanító közül 277-nek van csupán ké­pesítése. A 98 kvalifikációval nem rendelkező közül 59 a ma­gyar, 43 pedig szlovák nemze­tiségű. A komáromi szlovák kilenc­éves iskola igazgatója szerint a magvar szülőnek joga van szlovák iskolába adnia a gye­rekét. (Fordítva ez a szlovák­ság árulása lenne!) Diákjainak 20 százaléka most is magyar nemzetiségű. A maqvar gim­názium eddig végzett 700 egy­néhány diákja közül 456 főis­kolai képesítést szerzett. A szlovák gimnázium igazgatója ilven adattal nem tudott szol­gálni (vagy nem akart?). RÉGI ISMERŐSÖK „Magyarok ne tanítsanak szlo­vák iskolákon!“ „A magyar is­kolákon a szlovák nyelvet, szlovákok tanítsák!“ „A magyar gimnáziumban a tanítónő ar­ra bíztatja a gyerekeket, hogy ne tanuljanak szlovákul.“ „A magvar diákok a szlovák tör­ténelmet tanulják, ne a ma­gyart!“ „Ha valaki az üzletben szlovákul kér — nem szolgál­ják ki.“ „A magyar iskolából hiányzik a hazafias nevelés.“ „A szlovák tanítók és a szlo­vákok menekülnek a déli járá­sokból.“ „A szlovákok elma- gvarosodnak.“ „A magyar isko­lákon rossz a szlovák nyelv- oktatás. maguk a tanítók sem bírják a nyelvet, stb.“ A kedves olvasó bizonyára már réa rájött, kik is ezek a „kedves“ ismerősök. Persze, a komáromi Matica klub képvi­selői. így indult a beszélgetés, illetve nem egészen így, u- gvanis azt az ordináré han­got, amit e vezérkék megütöt­tek. nem tudom még csak ér­zékeltetni sem. De mindegy. Amit mondottak, s ahogy mon­dották. valahol azért mégis csak „fémjelzi“ őket. Szellemi színvonalukat, emberségüket. Nézzük falán sorjában. „Ma­gyarok ne tanítsanak szlovák iskolában!“ Mert nem az a fontos ugye, hogy ki hogyan tanít, miiven színvonalon, ha­nem az. hogy ne legyen ma­gyar! Vajon miért? Hogy el n« magyarosítsa a szlovák diá­„Köztársaságunk csak akkor lehet erős, ha a két nemzet és a nemzetiségek kapcsolataiból eltűnnek a feszültség, az idegesség s a bizalmatlanság moz­zanatai.“ (A CSKP akcióprogramjából) kokat? Önkéntelenül is a Ro- hác eqvik vicce jut eszembe, amit még annak ideién az ér- sekúivári Matica klub elnöké­nek adresszált: „Ha birka is, csak szlovák legyen.“ „A ma­gyar iskolákon a szlovák nyel­vet szlovákok tanítsák!“ Vajon miért? Hoqy elszlovákosítsák a maqvar diákokat? Vagy... Hadd idézem azonban a komá­romi magyar tizenkétéves is­kola igazgatóját, aki pedagó­gushoz illően mind felkészült­ségéből. mind viselkedéséből leckét adott „kedves“ hőbörqő kollégáinak. „Iskolánkon öt szlovák szakos tanár működik, ebből kettő szlovák nemzeti­ségű, három pedig magyar. És érdekes, hogy pont a magyar nemzetiségű az, ki a szlovák nyelv tnításában jobb eredmé­nyeket ér el.“ „Mivel én va­gyok az iskola igazgatója, sze­retném tudni, hogy ki az a ta­nítónő. aki arra bíztatja diák­jait, hogy ne tanulják a szlo­vák nyelvet, mert ha ez így igaz, nincs helye a pedagógu­sok táborában“ — fordult a Matica klub elnökéhez. A vá­lasz azonban elmaradt, mert a Matica klub elnöke — mint már annyiszor utunk során — csak Péter mondta Pálnak a- lapon tudott beszélni az e- gészről. Végezetül Horváth elvtárs elmondotta még. hogy nem igaz. hogy a magyar is­kolákon nem lehet szlovákul megtanulni és hozzátette, hogy mint pedagógus a maqyar diá­kok továbbtanulása szempont­jából az alapos szakfelkészült­séget tartja elsődlegesnek, (a- mit igazán csak anyanyelvén sajátíthat el a gyermek), mert beszélheti valaki a legékesebb szlovák nyelvet is. ha közben nem tud megoldani eqv má­sodfokú egyenletet sem. stb. „Az elmúlt években végzett 790 diákunkból 456 pont ezért szerzett főiskolai képesítést, mert ilyen szempontok alap­ján neveltük őket.“ De idéz­hetnénk még a gútai Városi Nemzeti Bizottság elnökét Jánv elvtársat is, aki bár szlo­vák nemzetiségű, elismerte, hogv a szlovák nyelvet náluk is a magyar nemzetiségű taní­tó (Juhász) tanítja jobban. De fussunk talán át rövi­den a komáromi Matica vezér­kék részéről a magyarokat ért vádakon. „A magyar diákok a szlovák történelmet tanulják, ne a magyart.“ Utána kellett volna járni, ugyanis véletlenül mindkettőt tanulják. „Ha valaki az üzletben szlovákul kér, nem szolgálják ki.“ Hol? Ki? Vagy kicsoda? Konkrétat senki sem tudott mondani. „A magyar is­kolákból hiányzik a hazafias nevelés.“ A gépipari techni­kum igazgatója meginvitálta mind az újságírókat, mind a kételkedő Matica-képviselőket — jöjjenek el az iskolába és nézzék meg, hogy milyen dol­gozatot írtak a magyar gyere­kek a csehszlovák hazafiságról és milyet a szlovákok. Jöjje­nek. beszélgessenek el a diá­kokkal. hogy tudnak-e szlo­vákul.“ Érdekes. Se egy szlo­vák újságíró, sé egy Matica- képviselő nem jelentkezett. De érthető, mert utána esetleg már nem lehetne ennyire fele­lőtlenül hőbörögni és vádolni a pedagógusokat. Azt hiszem, ennyi is elég annak a bizonyítására, hogy mint annyiszor, a Matica klu- 1 bök képviselői most is elve­tették a sulykot és egy „kis- i sé“ nevetségessé is váltak. Az i 6 bajuk, mert a józan gondol- i kodású szlovákok előtt is le- > járatnak valamit;, és nem ke* ; ■ vesebbet, mint amit képvisel- , nek. magát a Maticát. IGAZMONDÁS — KOMÁROMI , MÓDRA „Az igazmondás általános emberi követelmény“ az etikai ! lexikon szerint, de úgy lát­szik. nem a komáromi értel- mezői szerint. Vagy valahol az emberben, az emberekben len­ne a hiba? Másként és mással ugyanis nem magyarázhatjuk a komáromi Matica klub képvi- , selőinek a viselkedését, ot­romba vádaskodását. „A ma­gyar tanítók szabotálják a szlovák nyelv oktatását!“ „A . gyerekeket a magyar iskolák- . ban nem nevelik csehszlovák hazafiasságra!“ „A magyarok | elmagyarosítják, terrorizálják a közöttük élő szlovákokat!" Mire valók ezek a vádaskodá­sok? É's vajon mire való a Ma- , tica lévai állásfoglalásában (Stanovisko) is megtalálható , vád. amelv Kosztanko elvtárs, a járási pártbizottság vezető , titkára ellen irányult, aki állí­tólag. amikor Dunamocson szlovákokat hallott dalolni, rá­juk szólt, hogy: „Nem szégyel- litek magatokat szlovákul da­lolni. itt ezen a területen?“ (Kosztanko elvtársat személye­sen nem ismerem, nem tudom azt sem. hogy miiven nemze­tiségű — ismerem azonban a hírét, azt, hogy milyen vég* télén ióindulattal és jóakarat­tal kezeli a járás problémáit és igyekszik mindent becsüle­tesen. demokratikusan megol­dani. Hogy miért érte mégis ez a támadás? Ügy gondolom azért, mert nem eszik regge­lire. ebédre és vacsorára ma­gvarokat.) Hát hiába, sok baj van a magyarokkal; legalábbis ahogy a vádak mutatják. De mire jók ezek a vádak? A válasz nagyon is egyöntetű. Arra, hogy a csehszlovákiai magyar­ságra újra rá lehessen sütni a bélveqet: anarchisták, sovi­niszták. nemzetfelforgatók, stb. És mire jó ez a megbé­lyegzés? Arra, hogy a cseh­szlovákiai magyarság továbbra is „élvezze“ azt a kirekesz­tettséget. az a már-már gyár* mati sorsot, ami eddig is osz­tályrésze volt. Vagyis a de­mokrácia csak a „kiválasztot­taknak" gyümölcsözzön. S e- zek teszik ezt annak ellenére is. hogy a CSKP akcióprog­ramja kimondja; „A nemzeti­ségek érdekeit biztosítani kell az országos, kerületi, járási, városi és helyi államhatalmi és közigazgatási szervek fel­építése szempontjából is. Szük­séges, hogy a nemzetiségek létszámuk arányában képvisel­ve legyenek politikai, gazdasá­gi, kulturális és közéletünk­ben, a választott és a végre­hajtó szervekben. Biztosítani kell a nemzetiségek aktív rész­vételét a közéletben, az egyen­jogúság szellemében és annak az elvnek a szellemében, hogy a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatással dönteni az őket érintő ügyek­ben.“ Hát hiába, sok baj van a magyarokkal. Ezt vallják a ko­máromi Matica klub képvise­lői és ezt vallja fő-fő szóno­kuk. Okáli is. Bizonyára e- zért hangsúlyozta a kas­sai Matica összejövetelén, hogy ki kellene a magyarokat újra telepíteni — csak azt nem tette hozzá, hogy mivel neki már úgyis gyakorlata van ebben, újra szívesen vállalná a dolgok irányítását, szerve­zését. és ebben bizonyára ked­ves tanítványai is szívesen se­gítenének. „HAZUDNI CSAK NAGY SZÉ­PEN SZABAD — MÉG NASZ- VADON IS“ Naszvad. a szlovák újságok­ban legtöbbet szereplő falvak egyike. Hogy miért? Itt élik viláqukat azok az emberkék, akik „objektiven“ tájékoztat­ták és tájékoztatják az „ob­jektív“ szlovák sajtót és tele­víziót. A Rol’nicke novinyból például megtudhattuk, hogy a magyarok a faluban mennyire elnyomják a szlovákokat, mert’ amíg a 25 szlovák tanító mind a környékről kényszerül be­st járni, addig a magvár iskola k tanítói mind bent laknak a fa­luban. Nagyon hatásos uszí­tás ez. csak van egv piciny­ke hibája. Mégpedig az. hogy ) az egész valótlan. Mert a ma­gvar iskolán is 11 bejáró ta­nító tanít és a szlovák iskolá­- ban sem magasabb a bejáró tanítók száma. Csakhogy, ha ígv írták volna meg, nem lett M volna érdekes. Mint ahogy Precechtel igazgató úr „val- s lomása“ is mindjárt más szín- ,i ben tündököl, ha tudjuk, _ hogy a 88 szlovák tanító mel- „ lett. akiket a naszvadiak az z elmúlt években „elüldöztek“, _ van 76 magyar is, akiket nem ,1 kellett ugyan elüldözni, mert a találtak maguknak jobb helyet" _ és így egyszerűen „csak“ oda- _ mentek. De ha ezt így mond- _ ia el. senki se háborodott vol- a na fel rajta, s ráadásul még \ azt a kedvelt tételt sem bi- „ zonvíthatta volna, hogy a „ma­li avarok Dél-Szlováklából eliil- li dözik a szlovákokat.“ Sőt, hogy li el is magyarosítják! Legéke- sebb bizonyítéka ennek, hogy _ a naszvadi szlovák iskolát is _ 45 százalékban magyar gyéré­rt kék látogatják! (Képzelem 5 mennyi szeretetet kapnak a . magyarságukért!) ő Amikor a komáromi Matica ' klub elnöke azt kezdte sorolni, n hogy mennyire üldözik a ma- • avarok Naszvadon a szlováko­■ kát. stb. önkéntelenül is Ha­■ sek könyvének Lukás főhad­nagya jutott eszembe, aki va­■ lahol azt mondja íveiknek: J „Ha maga estig beszélne, egy­- re nagvohb hülyeségeket mon- 3 dana.“ De ha már Svejkből i­- déztem. volna még egy másik- idézetem is. Éspedig a Juraj t Kulik parlagi TV-riportjában ■ szereplő „öntudatos" (mert’- Kulik csak ilyeneket váloga- > tott össze) naszvadi rendőrünk 1 címére, aki a többi között azt­- állította, mint az igazságszol­- qáltatás „elfogulatlan“ képvi­selőié. hogy: „ahány betört ab­, lak Naszvadon, azt mind a ma- , gvarok törték rá a szlovákok- , ra.“ „Fordítva még ez soha- , sem történt meg. stb., stb.“ j Szóvá! rendőrünk e több mini ! felelőtlen állításának kapcsán I jutott eszembe az a másik . ívejki mondás, amelyben az állami szolgálatban lévőkről ! mond véleményt... De azt már nem idézem, i i-0­Mondiam tovább? Érdemes?! . Tanulnak talán valamit is be­■ lőle a komáromi és naszvadi . „igazmondók?“ Ha nem is, a­■ zért merem remélni, hogy a . demokratizálódás e megáradt . folyója előbb utóbb kidobja | magából mindazokat, akik ém- , bertelenül a délszlovákiai el- í lentétekre spekulálnak, akik a . nemzetiségi ellentétek lobogó . tüzénél szeretnék megsütni : pecsenyéjüket. Remélem ez £ . annál is inkább, mert úgy hi- . szem. hogy bízhatunk pártunk . akcióprogramjában, annak ma- . radéktalan megvalósulásában i és bízhatunk azokban a józan . szlovákokban is, akik Laco ; Novomeskv mögé sorakoznak, : s aki az Üj Szónak adott nyi­■ latkozatában többek között e- zeket mondotta: „Egész szé­lességében a problémákat nem ismerem, de a gondolatot, hogy a szlovák nemzeti szer­veknek biztosítaniok kell a nemzetiségek számára a poli­tikai. kulturális stb. érvénye­sülést. s önrealizálás feltéte­leit. ezzel teljes mértékben egyetértek. A készülő nemze­tiségi statútum ennek a tör­vényes rendelkezésnek a részé lesz. Mert milyen demokrácia volna az. ahol a nemzetiségek iogos követeléseit figyelmen kívül hagynák...“ TŐTH ELEMÉR, Követkézik: Lévai futamok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom