Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-16 / 29. szám
3 új ifjúság Amerikában keresztre feszítettek egy fiatal lányt Az .,out!aw"-ok horogkeresztes eqvenruháikban. X-el jelölve Donald Tanner, a banda vezére. 3. AZ ELVÉTETT LÖVÉS Bili Deereck nem hitt a szemének», Nagy, esetlen, ijedt betűkkel írta fel valaki az ajtajára erdészkrétával: Veszélyben vagy! Mit jelentsen ez a figyel-1 meztetés? Vagv csak a cowboyok közül viccelődött vele valaki? De az ilyesmivel nem szoktak viccelődni. Bili Deereck nagy darab ember volt, erélyes orr, halántékán őszülő haj és egy jő adag keménység, szigorúság — néha bizony faragatlanság — jellemezte. Kint élt már több mint huszonöt éve a prérin. Alaposan meggazdagodott, negyvennél is több cowboy szolgálta azt a nagy farmot, amit ő Bool farmnak nevezett. A jó öreg Bili nem ismer szórakozást, semmilyen élvezetnek nem hódol, egyetlen szenvedélye a szép ló volt. Érte hajlandó volt még gyilkolni is. ha kell. A környező kis farmokat lassan egyenként beolvasztotta a sajátjába. Volt. amit erőszakkal. volt amit jó pénzért szerzett meg. Ellenállhatatlan vágyat érzett a nagy beláthatatlan legelők után, s ha ő valamit a fejébe vett, azt véghez is vitte, ha tört, ha szakadt. Bracketville-ben nem nagyon szerették, de senki'sem vetette meg, nem utálta senki any- nvira. hogy bármikor egy percre is veszélyeztette volna Bili Deereck személyiségét. Fiából szeretett volna egy önmagánál keményebb, kegyetlenebb embert gyúrni. Alapanyagban nem is volt hiba. inkább ő, Bili Deereck kezdett belefáradni a kegyetlen spártai nevelésbe. Szerette volna, ha a gyerek már egyedül is. az ö ösztökélése nélkül, belekezd valami önálló dologba. A fegyverre! iól bánt, sokkal jobban, mint ő, az öreq Deereck, virágkorában. A farm vezetéséhez is értett valamelyest, most azonban a legnagyobb problémát abban látta a Bool tulajdonosa, hogy a gyerek már nem gyerek, s hogy bizony hamarosan sor kerülhet a nősülésre is, mert a farm nagyon, de nagyon puszta így asszonykéz nélkül. ßs most itt volt egy figyelmeztetés. amit nem tudott megmagyarázni. Ezen törte a fejét, amikor a ház végénél megjelent a gyerek. Odaballagott hozzá, elolvasta a feliratot és kérdőn nézett az apjára: — Valami bolond tréfa! A gverek nem mozdult, nézte a padlót, melyen ujjnyi vastagon hevert a por, meg a környező fákról letépett lomb. A vihar nyomait még nem tüntették el. A karámok közelében öt-hat cowboy tett-vett a kút vitorlái körül, azt is megrongálta az ítéletidő az éjjel. — Most jövök a városból... A Dogan gyereket valaki alaposan kilyukasztotta az éjjel. Bunnv azt mondja, kísértetek költöztek a szállodába... Tegnap érkezett a városba Tim Ranger, a vaskezű Tim, én is láttam, de azt mondják, az éjjel eltűnt. De azt is mondják. hogy ő lyukasztotta ki a Dogan gyerek bőrét, bár Bunnv szerint az illető a kocsmából jöhetett fel az emeletre, ahol az eset történt, és Tim már előbb kiléphetett az ablakon. — Tim Ranger? — vonta fel szemöldökét Bili Deereck. — Az éjjel a viharban eltűnt ... — Ne ismételj nekem, mint eqv papagáj! — Nem ismételek, azt akartam mondani, hogy a seriff is eltűnt. Tegnap, amikor Tim megérkezett, ő is ott volt a kocsmában és amikor a vendégkönyvben elolvasta a nevét, rosszul tett és hazament. Egy fél óra múlva eltűnt, senki sem tudta, hová lett. Gyürák Éva rajza Bili Deereck nekidőlt az ajtónak. Túl sok volt ez egyszerre. Igen. valahogy rosszul kezdődik ez a nap. Mi is van ma? Szombat? Ilyen rossz szombatja még sohasem volt. Legjobb lesz, ha azonnal belovagol Bracketville-be és megtudja pontosan, mi is történt. Ez a gyerek betojt már az egésznek az elején. Mert valószínű, hogy ez még csak az eleje a csetepaténak. Ahogy a nyeregbe ugrott, valahogy lassabban, fáradtabban ült a Roryn, mint különben. Már majdnem kivágtatott a farm udvaráról, amikor észrevette. hogy nem csatolta fel a tölténvövet meg a pisztolyait. Babonás ember lévén, inkább visszakiáltott a legénynek, mintsem, hogy visszatérjen érte. A farm öt-hat mérföldre volt Bracketville-től, de most valahogy túl hosszúnak tűnt ez az ezerszer megjárt út. Tim Ranger nem lő gyerekekre! Tim Ranger Texas legveszélyesebb -revolverese nem lő gyerekekre, ez valóban másként lehetett. És mit kereshet egv Tim Ranger ebben a kis, nyavalyás Bracketville-ben. Lehet, hogy valaki fölbérelte. De ki és miért? Miféle érdekeltségből? Tim Ranger? Érthetetlen. És egyetlen vihar előtti délután ennyi minden történik egy kis eldugott városban. Bili Deereck sosem hitte volna. Végre megérkezett a kis völgyben nyugvó Bracketville- be. Ahogyan az út magaslatáról nézte, nevetségesnek tartotta, hogy ebbe a kis városkába bárki is jöjjön. Innen csak távozni lehet. Amikor a temető sarkához ért. ott. ahol a farmra vezető út találkozik a San Antonio felől jövő úttal, észrevette a veszettül vágtató postakocsit. Kissé félreállt, hoqy utat engedjen neki. S akkor egv pillanatra, az ablakon át meglátott egy arcot, amitől rosszul lett. Pontosan úgy, ahogy egv nappal előbb a seriff rosszul lett Tim Ranger láttán, most benne is, mintha valami megpattant volna. Mire beért a város központjába. a postakocsi utasai már kiszálltak és eltűntek ki erre, ki arra. Néhányan pedig Mc‘ Conlev szállodájában kerestek menedéket a kegyetlenül tűző nap elől. Bili Deereck nem sietett. Jobbnak látta félrevonulni és onnan érdeklődni a dolgok iránt. Clgv határozott, hogy benyit Litle Sam borbélyüzletébe s ott borotválkozás közben maidcsak megtud mindent aprólékosan. Litle Sam, vagy másként a kis Sam két méternél is magasabb, negyven körüli ember volt. Senki sem értette, hogyan férhet össze ez a hórihorgas ember egy ilyen nyavalyás mesterséggel. A városban az a hír keringett róla, hogy értett ő valamikor máshoz is. Hogy mihez, azt csak sejtik az emberek, de hangosan senki sem beszél róla. Sam mosolyogva fogadta a mindenható Deerecket: — Ha már Mr. Deereck is hozzám jár borotválkozni, akkor bizony valami nincs rendben a városban és környékén. Deereck erőltetve nevetett, aztán behuppant egy nagy támlás karosszékbe. — Tudod te Sam, hogy nekem se árthat, s ha az egész Bracketville elmegy a fenébe, hát nagyon sajnálom, de engem nem érdekel, sőt, olajat, petróleumot meg kocsikenőcsöt vásárolhatok én akár Big Springben is. Szóval, ami a várost illeti, azzal engem nem tehetsz próbára. — Nono. Mr. Deereck. valami azért méqis fúrja az oldalát, ha már hozzám méltóztatott bejönni... Azért inkább tegyük félre a felesleges kiadásokat, a borotválkozást, meg a többit, hadd halljam, mi érdekli, hogy minél előbb átessünk rajta. Bili Deereck idegesen fészkelődön a székben, nem szokta meg, hogy bárki is ilyen közvetlenül. flegmán, sőt szemtelenül bánion vele. Elintézte volna ő most ezt a Litle Samot, ha nincs rá szüksége. — Azt hallottam, hogy a seriff eltűnt... — Igen, csakhogy élőbb lemondott ... — Hogyan?] — Sürgöny áltat. — És miért mondott le?! — A verebek is ezt csiripelik: megérkezett Tim Ranger, a híres revolveres. Az öreg nem akart semmit sem kockáztatni ... — Tudja-e valaki mit keres Tim a városunkban? — Senki se tudja, sőt azt mesélik, hogy az éjjel eltűnt. Larv. a seriff helyettese, reggeltől járja a környéket, és mindenki tőle várja az újságot. Ebben a pillanatban valaki csendben benyitott a borbély- műhelybe. Litle Sam egv lépést tett hátrafelé, de már meg is lendült előre... A lövés azonban megelőzte. Az idegen megtán- torodott a rázuhanó test súlya alatt, s mire kiszabadította kezét, hogv újból lőjjön, Deereck. az igazi célpont már sehol sem volt. Litle Sam nagy nehezen felállt. A lövés jobb vállát érte. Az idegen még mindig ott állt szétvetett lábakkal s csak eny- nyit mondott: — Miért avatkozol más dolgába? Ezt nem neked szántam ... Lassan kinyitotta az ajtót, kinézett az utcára. Néhány csodálkozó arcot látott. A talpig feketébe öltözött idegen arcán mély sebhely húzódott a szájjal párhuzamosan végig a iáromcsonton. Akkor visszaszólt: — Nem olyan veszélyes a seb... Most szedd össze a legfontosabb holmidat és fel— szállsz arra a postakocsira, amely fél óra múlva indul Laredo felé. Ha kedves az életed . . És még valamit: ha ott a seriff kérdez tőled valamit, csak annyit mondj: Bracket- ville-hen megkezdődött! — Ezzel becsapta maga mögött az ajtót. Az utcán nagy sürgés-forgás támadt. A járókelők iszkoltak a sötét ideqen szeme elől. Dogan a boltos, sietve húzta le a rólót. A fekete idegen a bank felé indult. Lassan, kimért léptekkel. szinte sétálva közeledett a nagy, sarki házhoz. Mc’Conlev kocsmájából tíztizenöt szempár nézte, figyelte minden lépését. — Mondd, Bunny, ő az? — Kire gondolsz? — Tim Rangerre. — Nem ö az. — De hát akkor ki? — Tim nyúlánkabb, széles arcú ás valamivel testesebb is. — Kövérebb? — Nem! Hanem Izmosabb. — Te láttad, te tudod. De akkor ki ez az ember? — Már az este is láttam, ott ült a sarokban, nekem úgy tűnt. hogy roppant hasonlít valakire... — Kire? — Ha agvonvágsz, akkor se tudom, kire . .. — Bolond vaqy te Bunny, bolond és üres ... Az idegen megállt a bank előtt, szivart vett elő. leharapta a véqét, s aztán meggyújtotta. Körülnézett és benyitott a mellékbeiávaton. Ott. ahol Mr. O'Brix dolgozószobája volt. Bunnv megpróbálta maga elé képzelni az előző esti képet, amikor Mr. O'Brix olyan jókedvű volt. Kereste emlékezetében a két idegen arcát, de sehogyan sem tudta összeegyeztetni ezzel a gyűlölettől eltorzult arccal egyiket sem. — Bunny! Üssön beléd a mennvkő. elfelejted, hogy hölavvendégeink érkeztek, azonnal kapaszkodj fel az emeletre és kérdezd meg tőlük, mit óhajtanak. Bracketville-ben is lennie keli valami kis udvariasságnak. Azonkívül kopogj be az eltűnt vendéged ajtaján is. hátha már visszarepít kalitkájába Hej. Bunny, Bunny belőled sohasem lesz jó szállo- damesterü! (Következik: Túl sok egy napra) „The outlaws“ — azaz tör- vényenkívüliek — így nevezik magukat s az elnevezés nagyon találó. Horogkeresztekkel, SS-jelvényekkel és halálfejekkel „díszített“ egyenruhájukban. a floridai lakosok életét veszélyeztetve, eszeveszetten száguldottak motorkerékpárjaikon, 'tökrészegre itták magukat'. marihuánát szívtak. A lányok részére, akik ehhez a garázda csoporthoz tartoztak, ktilönösen szigorú szabályokat Írtak élő: Ha egy „outlaw“ egy lánynak a blúzára vagy a pulóverére rávarrta a jelzését, ezzel a lány teljesen az 6 tulajdona, rabszolgája lett. Mindenben engedelmeskednie kellett „urának". minden fillérét át kellett neki adnia, egy szót sem szólhatott. ha az „outlaw“-ja egy üveg italért „eladta“ őt valakinek. A tizenn.volcéves Christine Deesenek tetszettek ezek a szabályok, ö az „Erőszakos“- nak nevezett, huszonötéves Norman Risinger tulajdona volt, aki e vadak csoportjában Gestapo-főnökszerü szerepet töltött be. Minden rendben ment addig, amíg egy napon a vöröshajú Christine megtartott maaának 10 dollárt. Norman Risinger azonnal megszabta a büntetését: ke- resztrefeszítésre ítélte. öt A tizennyolcéves Christine Deese. akit keresztrefeszítet- tek, mert megszegte garázda csoportjának szabályait. A felvételen bekarikázva: a kereszt- refeszítés okozta sebhelyek. „outlaw“ egy távoli erdőbe kísérte a lányt, és ott a kezeinél fogva egy fához szögezték, olyképpen, hogy a lábujj- hegyével a földet érintette. E- zután az „urak“ negyed óráig figyelték Christine gyötrelmeit. Christine Deese keresztrefe- szítve is betartotta a „klub*',, szabályait: nem kiabált, — és később, az orvosoknak sem. mondta meg az igazat — a büntetés letöltése után, az „outlaw“-ok kiszedték kezeiből a szögeket és kórházba szállították. Itt azt állította, hogy megcsúszott és ráesett egy szöges deszkára. De az orvosok nem hittek neki és értesítették a rendőrséget. A rendőrök rutinos kérdései megzaNorman Risinger (balról), aki a keresztrefeszítést elrendelte és Edward Link, aki Segített a véghezvitelében, megbilincselve. várták a lányt, aki végül is mindent bevallott. A rendőrség azonnal működésbe lépett. Az öt „outlaw“ közül kettőt azonnal letartóztatott. de háromnak sikerült megszöknie. Heidtamn sheriff három napig, 3000 kilométeren keresztül üldözte őket, míg A- merika északi részében. Det- roitban, sikerült bilincset rakni a kezükre. Mikor a seriff a három — tizennyolc és huszonnégy év közötti — letartóztatott gazemberekkel megérkezett a floridai repülőtérre, Claude Kirk kormányzó is várta őket. Ezzel is bizonyítani akarta, menynyire komolyan veszi, hogy napfényes, jórészt idegenforgalomból élő államában megsemmisítsen minden „outlaw“- okhoz hasonló bandát. Az „outlaw“-ok ezt persze nem akarták tudomásul venni. Körömszakadtáig védekeztek, míg csak lakat alá nem kerültek. (A Quick nyomán) Joe Sorbv és John Wables is resztvettek az ítélet véqrehaj- tásában. Letartóztatásuk után érzékenv búcsút vettek egymástól. KÖZÉPKOR NAPJAINKBAN: LESZÁMOLÁS
