Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-09 / 28. szám

10 új ifjúság Herrera kétszer hökkentett meg; amikor először láttam saját szememmel az Intert. játszani, és ami­kor először láttam Herrerát egy bárban, a farzse­bébe nyúlni, ahonnan egy újságpapírba gpngyölt hatalmas összeget halászott ki. (Nagy pénz, nagy foci?) Abebe Bikilát jégkorongmérkőzésen pillantottam meg első ízben. Vagy négy pokrócba göngyölték, csak az orra látszott ki, de élvezte a jeget, a hide­get, a fagyot. A játékot nem volt ideje figyelnie, közben ugyanis szorgalmasan vacogott. Egy harma- dot bírt ki. Két nap múlva, a maratoni távon, rá sem lehetett ismerni! E két világhírű emberről szólnak cikkeink. HERRERA BiKIlA • tíz évvel ezelőtt agyagból és szalmából összetákolt viskóban élt. Ma saját háza van, szépen berendezve, és egy Volkswagen-en száguld. Bikilát ismeri a világ. Rómában és Tokióban megnyerte a maratoni futás olimpiai bajnok­ságát. Egész Etiópia ünnepelte. Az egyetlen, aki egymás után két maratoni olimpiai baj­nokságot nyert. A hadsereg hadnagyává lép­tették elő. Ma harminchat esztendős, és Me­xikóra feni a fogát. Mi várná ezekután ott­hon, Etiópiában? A harmadik olimpiai arany­érem után hatalmas szobrot készítenének ró­la, emlékműveket emelnének tiszteletére. Ró­mai győzeime után olyan ünneplésben volt része, amely csak a földre visszatérő űrha­jósoknak jár ki. Több napig tartottak az ün­nepségek. díszkapukat emeltek Addis Abeba utcáin, s a házon kívül értékes gyűrűt ka­pott a futó Halié Szelasszié császártól. A gyűrűn Etiópia címere volt. Ezt a kincset, négy évvel később, Tokióban, elvesztette Bi- kila. Nem szívesen emlékszik vissza ezekre az eseményekre: „A gyűrű elvesztését csak a célbaérés után állapítottam meg, ezért a győzelem mámorába fájdalom is vegyült, nem tudtam igen örülni. Órákon át kerestem a rendőrök segítségével a maratoni távon a gyűrűt, de semmi eredményt nem értünk el.“ Néhány etióp asszony nem szívleli Bikilát. Kritizálják válópere miatt: azt az asszonyt hagyta el, aki három gyermeket ajándékozott neki. A császári testőrség hadnagya hallgat az ügyről. Annyit jegyez meg csupán, hogy „volt feleségem vidéken él, szépen berende­zett lakásban, s a gyerekek semmiben sem szenvednek hiányt, mert támogatom őket.“ Az etióp katonák az atlétát tisztelik Bitó­iéban, nem a hadnagyot. Ez érthető; idejének nagyrészét a sportpályán tölti, edz, vagy edzést vezet. Tanítványai, maratoni futók, úgyszintén a császári testőrség tagjai. Addis Abeba szinte ugyanolyan tengerszint fölötti magasságban fekszik, mint Mexiko Ci­ty, az éghajlata is megegyezik az olimpia színhelyének klímájával. Bikiía erről így nyi­latkozik: „Nem a magasság vagy az éghajlat a döntő. Minden ember Isten kezében van. Isten akaratától függünk mindnyájan. A fu­tók is.“ Arra a kérdésre, miképp készül har­madik olimpiájára, így felelt: „Hetente két­szer edzem, attól függően, hogyan érzem ma­gam. Ilyenkor tizenöt-húsz kilométert teszek meg, az erdőben, vagy országúton. Felkészü­lésem részét képezi a tenisz is, és a dáma, mert összpontosítani meg kikapcsolódni taní­tanak." Ellenfelei nem nagyon érdeklik a hadna­gyot: „Nem tudtam róluk Róma és Tokió előtt sem. Most is csak az istenben és ma­gamban bízom, s ezért minden bizonnyal győzök Mexikóban." HERRERA ismét fogadja az újságírókat. Igaz, hogy a beszélgetésnek tanúi vannak, donna Maria, a feleség és Rocia meg Helenito csemeték személyében. A társalgás röviddel azután zaj­lik, hogy Herrera bejelentette: nem kíván az Int-*r edzője lenni. (Az is igaz viszont, hogy eze* a hírek még mindig nincsenek hivata­losan megerősítve). 4z edző idejének nagyrészát a dolgozószo­bájában tölti, persze csak akkor, ha otthon van, hiszen életének tetemes részét utazás­sal és edzésvezetéssel tölti. Legfontosabb se­gítőtársa egy napló, amelybe bejegyez min­den olasz és külföldi játékosra jellemző, ál­tala felfedezett érdekes adatot. Egyébként archívumában megtalálhatunk mindent, ami a világ és az olasz labdarúgással kapcsolatos. Az elmúlt esztendőre nem szívesen emlék­szik vissza, kiestek a BEK-ből, nem nyertek olasz bajnokságot, nem jutottak tovább az olasz kupában. „A győzelmek — és hányszor győztünk? — kimerítették a fiúkat, nem ma­radt elegendő leltóerejük a legutóbbi fontos találkozókra “ A következő idényre új meg­oldást eszelt ki, papot szerződtetett a csa­pathoz, a comoi líceum rektorát —. Oltolino atya jelen van az edzéseken, a hazai mécs­eseken misét tart a találkozó előtt a játéko­sok részére. „A fiúknak szükségük van va­lakire, akiben megbízhatnak, akinek kiönthe­tik a szívüket. Az edző mindenre nem lehet elegendő.“ Ez Herrera véleménye. Hogyan készül H. H. a jövő idényre? Olasz­országban változások várhatók, erről gondos-1 ködöm, mondja. Az olasz labdarúgóvezetésben is beáll egy-két változás. Mindenekelőtt meg­szűntetik a külföldről vásárolt csillagok kor­látozását. Oj erőkhöz jutunk. Higgyék el, csak a külföldi csillagok segítenek az olasz lab­darúgáson. Nézzék meg Franciaországot. Ott sem szabad külföldi profit alkalmazni. Milyen jelenleg a francia foci? Falusi. Elsőként Bek- kenbauert hozom ide. Intelligens játékos. 0 és Eusébio hozzák föl az Intert ismét a világ tetejére. Eusébiőval már a londoni vébén tárgyaltam. Gyors, eszes játékosokra van szükségünk, akik gyorsan beleépülnek a csa­patba, s a csapatért játszanak, nem magu­kért. Az a játékos, aki nem ad ki magából a csapat érdekében mindent, nem játékos. Meddig maradok az Interben? Föltétlenül Olaszországban maradok, bár van egy sereg ajánlatom Spanyolországból és az Egyesült Államokból. Ez az év döntő fontosságú az életemben. Moratti, a klubelnök el akar men­ni. Akkor mennék én is, Rómába vagy Ná­polyba. Úgy tűnik, hogy az új ligaidény dé­len talál. Körülveszem magam nyugatnémet játékosokkal. Beckenbauer biztosan ott lesz. Herrera a kétarcú ember. Szűk baráti kör­ben kedves, nyájas, őszinte, a pályán viszont úgy vezényli játékosait, mintha katonák len­nének. Arról, hogy mi történik a csapat kö­rül, csak én dönthetek. Én voltam az, aki felébresztette Európát mély álmából. Én ad­tam az európai labdarúgásnak jövőt, új mód­szerekkel, új felismerésekkel gazdagítottam. Ez volt a célom és ezt elértem. Európa híres menedzsere, Ukrainczyk a labdarúgás „sírásójának“ nevezte. Riegel, ca- tenaccio, vagy a beton szisztéma tönkreteszi a játék szépségét, mondta. És mégis — mondja Herrera — a többség engem utánzott és micsoda eredményeket ért el vele! Pél­dául Schön is az én elveimet követve szere­pelt a nyugatnémet csapattal Angliában. Most azonban ki kell találnom valami újat, hogy áttörjem a kapu előtti védőfailat. Sartl he­lyére új, fiatal kapus jön az idén. A fiatal, tizenkilenc éves Santarini játssza majd a sep- regetőt. Gyorsabb és keményebb, mint Picchi! Fachetti, Bet és Burgnich alkotják az első védősávot. Hátravont csatár lesz Suarez és Corso. Suarez még egy évet játszik nálam. A csapat további ütőszögei Domenghini, Maz- zola és D’Amato lesznek. Elől csupán egy „kopó“. Capellini marad. Tehát egy valami­féle 1 — 3 — 2 — 3 — 1 rendszer lesz ez. Már ebben az évben sokat támad csapatunk, sokkal többet, mint eddig bármikor. Indulunk az olasz kupában és megnyerjük azt. Amikor belemelegszik, senki sem állítja meg Herrerát: „A rendszer, a szisztéma so­hasem lehet oka a labdarúgás halálának. A labdarúgás születésétől kezdve örökösen új dolgokon spekulálnak a trénerek, hogy le­győzzék ellenfeleiket. Ezért fizetik őket. A sikerért adják a prémiumokat. A labdarúgás sírásói azok, aki az európai labdarúgást ke­zükben tartják és irányítják. Tapasztaltak, de őszek már, nem tartanak lépést a fejlődés­sel, a haladással. Az európai foci akkor in­dul ismét virágzásnak, ha megalakítják az európai ligát. Ez az a mód, amely segíthet az európai labdarúgáson. Minden ország két csa­pattal indulna, szerdán játszanának, úgyhogy a nemzeti bajnokságokat nyugodtan lehetne a hét végén lebonyolítani. Ne féljenek attól, hogy a hazai versenyek szenvednének kár!, ha létrejönne az európai liga! Éppen ellen­kezőleg! Serkentőleg hatna az együttesekre a verseny, mert mindegyik indulni szeretne benne! Herrera semmit sem vesztett önbizalmából, öntudatából. Most már mégiscsak úgy néz ki, hogy elhagyja az intert, Morattival együtt. És hogy valóban délre költözik — az AS Ro­mához. Királyi fizetésért. Bizonyára hallunk még róla, mert továbbra is a világ legköve- tettebb és legtöbb vitára okot adó edzője. R. Gy. Az angliai világbajnokságra készülő brazil válogatott 1966- ban két mérkőzésre hívta meg egykori, chilei nagy ellenfelét. Ezen a két meccsen kiválóan játszott Szikora György. A vi-> lágsaító a csehszlovák Pelének nevezte. Hogyan emlékezik er­re Szikora? — A Maracana-stadion el- kápráztatott méreteivel. És a berendezése, a felszerelése! Tágas, hatalmas öltözők, leve­gősek. medencékkel. Nem ró- kalvukak, mint nálunk! A csa­pat itt eszményi bemelegítést végezhet, külön edzhet a kapus is. A padló gumiszőnyeggel van bevonva. Amikor az első meccsre kifutottunk, megelé­gedtünk volna egy szerény, há­rom-négy gólos vereséggel. Vi­szont játék közben állapítot­tuk meg, hogy ellenfeleink mégsem istenek, hanem szin­tén csak emberek, és küzde­ni kezdtünk. És Pelé! Soha nem felejtet« ezt a tökéletes fut­ballistát. aki gyors, jobbal-bal- lal lő. kiválóan passzol és re­mekül cselez. Egy alkalommal négv játékosunkat csapta be egvetlen mozdulattal, s mire felocsúdtunk volna, már a ka­pu 'előtt járt. A kicselezettek között volt Jokl is, akinek ré­mület ült ki az arcára, tátva maradt a szája, és ott, a Ma- racana stadion gyepén kérdez­Batta György 3 u. 1. SPORT állam és a fogsorom is sokáig fáit. két hétig rágni sem tud­tam. úgy öntötték a folyadékot számukra maga a mérkőzés. Ondrásek alaposan megjárta! Taccsot akart dobni, amikor mellépottvant és felrobbant egy petárda. A fiú nem tudta fel­fogni. mi történt, s hanvatt- homlok menekült a pálya kö­zepe felé. San Salvadorban él­tem át eddigi legérdekesebb szilveszteremet. Az óév utolsó a számba. Hét kilót fogytam- Soha többet nem ugrok fel úgy fejeseim', hogy előzőleg szét ne tekintsek, s ne nézzem meg, ki áll mögöttem.“ Aztán jött 1967, az írek elle­ni Európa-bajnoki selejtező Prágában. Ismét Szikora mond­ial „Ügy tűnik, hogy piskótá­ból vagyok összeragasztva. Egy kicsit hozzám ér egy lepke- súlyú ír úr (Hurley csak ki­lencven kilós) és eltörik a lá­Az írek elleni mérkőzésen a sérülés pillanata: 1. Szikora a földön. Hurley és Jurkanin indulnak megnézni, mi történt? napján kimentünk a tenger­partra fürödni. Amikor nálunk éjfélt ütött az óra, ott délu­tán öt volt. Éppen a vízben lubickoltunk, egyszer csak Bu- bernik elkezdett számolni, és bam. Nekem úgy tűnik, itt va­lami szándék is volt. Persze nem lábtörési, de a labda mindenáron való megszerzése. Ugyanis én a labdát jobbal át­vettem már. és elhúztam vol­na Hurlev mellett, amikor ö készakarva a bal lábamba rú­A baj komoly. A játékvezető az orvost kéri. te. játék közben, tőlem: „Lát­tad ezt?!“ Leginkább szívé­lyessége, jellemessége ragadott meg bennünket. Sohasem ren­dez jeleneteket;, s meg tudja becsülni az ellenfelet is. E- gyébkénf visszafelé Peléve! és feleségével együtt utaztunk. A Brazília-elleni meccsen lőtte Popluhár élete legszebb gól­ját. Kitörtem, de Zito elgán­csolt. A tizenhatosvonal előtti szabadrúgást úgy lőtte Poplu­hár a bal felső sarokba, hogy a labda éppen csakhogy befért a vinklibe. s majdnem szét­roncsolta azt. Néhány egyéb külföldi élmé­nyed? amikor tizenkettőhöz ért, a vízben verőfényes napsütés ben kívántunk egymásnak bol­dog újévet. A szilveszterestet egv csehszlovák emigránsnál töltöttük, vendéglátónk disznót vágott tiszteletűnkre, és bor­ban. gyümölcsben, édességek­ben sem volt hiány. Látszólag minden simán megy: a tehetséges labdarúgó pénzt kap, népszerűvé válik, világot lát. Ha szerencséje van. Ha nincs, akkor megsé­rül. Szikora két súlyos sérü­lést vészelt át. Az egyik 1966 őszén történt. Egv interjúm­ban elbeszélése nyomán így ír­tam az esetről: „Magas labda szállt fplém. Felugrottam fe­leselni Sikerült is továbbíta­nom a labdát, majd földet ér­nem. Hagara. aki másfél-két méternyire állhatott ebben a — Hát például San Salvador. A San 3alvador-i szurkolók a világ legkülönösebb szurkolói. Mindenki vidám, szinté szer­telen a meccsen. Petárdákat dobáltak, be a pályára is. Sok­szor szinte nem is lényeges Utókezelés Pőstyénben. pillanatban tőlem, ekkor ug­rott belém. Ismétlem: a lab­dát már továbbítottam. Nem számítottam arra, hogv ilyes­mi is megtörténhet. Pedig szá­molhattam volna vele. mert a- lig játszottunk egv negyedórá­ja és Jarábek már harmadszor rúgott a lábamba. Amikor a nagyszombati kórházban fe­küdtem. meglátogatott egy lány, aki elmondta, hogy már a mérkőzés előtt fenték rám néhányan a fogukat. Ezt nem veszem hiteles kijelentésnek, de úgv érzem, hogy sérülésem tudatosan következett be. Ab­ban a pillanatban, amikor Ha­gara nekem-Utődött, elvesztet­tem az eszméletem. Megsérült a fül alatti arccsontom, elsza­kadtak a fülkörnyékj ereim. Az gott. Mindjárt tudtam, hogy el­tört, mert nagyot reccsent. Az ír úgv gondolta, hogy fölrúg, aztán majd kezet ad nekem. Sajnos rosszabbul végződött.“ — A prágai sérülés előtt Szikora kétlábas volt. És most? — Azelőtt mondjuk úgy ki­lencvenöt-százalékos volt a bal ábam. Számos gólt rúgtam Közelfelvétel: Ez is a labda­rúgáshoz tartozik, sajnos. Szi­kora arcáról semmi jót nem olvashatunk le. így. messziről is. és barátsá­gos mérkőzéseken mindig bal­lal rúgtam be a tizenegyest. A törés óta nem merek kapás­ból rúgni ballal, ösztönösen visszahúzom mindig. A meccs előtt nem félek, talán eszem­be sem jut már a sérülés, a meccsre úgy megy ki az em­ber. elszánt hangulatban, hogy győzni kell, de ha balra, ka­pásra jön a labda, nem teszem bele a lábam azóta. .(folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom