Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-09 / 28. szám
Nem a keresztmama unokaöccsétől, hanem a pszichológustól (ügg Ma gyakran halljuk ezt a szót: kiválasztás. Valóságos jelszó lett. Kiválasztják azokat a tanulókat, akiket a középiskolába ajánlanak. Kiválasztják azokat, akik a főiskolára jelentkezhetnek. Azt is mondják, hogy ha 'égy munkahely betöltéséről van szó, hogy a jelentkezők közül kiválasztják azt, aki a légmegfelelőbb. így mondják, de a valóságban mi történik?! Kezdődik a hajsza, a szülők hajszája. Ki kit ismer abban az iskolában, ahová be szeretné juttatni gyermekét? Kezdődik az úgynevezett szocialista ismeretségek keresése. Átment a köztudatba, csakis „akkor 'lehet elérni valamit... ha ...“ Persze, ha a nagybácsi unokatestvérének a sógora pont abban az iskolában tanít, ha a sógornő nagybácsijának a keresztlánya éppen annál a vállalatnál titkárnő, ahová be szeretnénk kerülni, akkor biztos minden megy. Megszoktuk, hogy a hosszú kérdőíveket már a kellőképpen megkörnyékezett „koma" ajánló soraival juttattuk rendeltetési helyére és ha az valóban olyan „káder“, mint ahogy az ismerősei körében állították, akkor nyugodtan várhattunk a kedvező elintézésre. Költői túlzás lenné azt állítani. hogy ma már meghalt a protekció, de mégis megnyugvásunkra szolgál, hogy a napi sajtó hasábjain egyre gyakrabban tűnnek fel a pályázati hirdetések. Reméljük, hogy ezeket a hirdetéseket nemcsak formai okokból teszik közzé. Hisszük, hogy azok az állások még valóban nincsenek betöltve, és az üzem, vagy intézmény igazgatósága még nem ismeri a „legkomolyabb" jelöltet. Természetesen minden állás és munkahely betöltésénél rendkívül fontos, hogy a legjobb minősítésű jelölttel töltsék be és nem aszerint, hogy ki kinek a fia vagy a lánya és ki „ajánlotta“. Hogyan küzd- iünk a protekció-rendszer ellen? Milyen eszközökhöz folyamodjunk? Ezzel a kérdéssel dr. Vladimír Cernyhez. a Psy- chodiagnostické a didaktické testv nevű vállalat igazgatójához fordultam. Ha magyarra fordítjuk le a vállalat címét, talán akkor se mond számunkra többet: Pszi- chodiagnosztikai és didaktikai tesztek. De talán tisztázzuk előbb, hogy mik is azok a tesztek? Ezzel a kifejezéssel már bizonyára találkoztunk, az utóbbi időben az iskolában, a tanulóotthonokban, sőt legújabban a munkahelyeken is, egyre többet „tesztelnek“. A tesztek gyakran kérdőíveket, rajzokat, számokat tartalmaznak. kisebb-nagyobb feladatokat kell megoldani, mégpedig pontosan, meghatározott időben. A pszichológiai tesztek általában nem az ismereteket, hanem az adottságokat értékelik ki. A kiértékelés alapján a szakemberek megállapítják a technikai érzéket, a művészeti és más hajlamokat. A tesztek alapján megállapítható az intelligencia foka is. az alkalmazkodási készség, a kitartás. a figyelem és más jellembeli tulajdonság is. A teszteket pszichológiai kutatóintézetek állítják össze, ezer és ezer esetben kipróbálják, ellenőrzik őket. Ezeknek a teszteknek már megvan a maguk hagyománya és számunkra sem jelentenek valami újat. Nálunk már a második világháború előtt próbálták a teszteket', nemcsak a katonaságnál, hanem a pályaválasztási tanácsadókban. az iskolákban és a pszichiátriai klinikákon is. Most teljes húsz éve keresztül tilos volt a pszichológiai tesztek használata és terjesztése. Nyugatról közben mégis átszivárogtak a tesztek, azokat lefor- dítgatták és tanulmányozták is. Ma azonban központilag irányítják a tesztek kidolgozását és természetesen a terjesztését is. Az említett bra- tislavai vállalat elsősorban a tudományos kutatóintézet keretében dolgozza ki a teszteket és a vállalat terjeszti őket. Az intézet egyedülálló a maga nemében, nemcsak a belföld szükségleteit fedezi, hanem pszichológiai tesztekkel látja el az összes szocialista államot is. Ez tehát azt jelenti, hogy a teszteket különböző nyelvekén adjuk ki. MILYEN SZOLGÁLATOKAT nyújt még a vállalat? Az említett tudományos munkán és a tesztek terjesztésén kívül vállalatunk elsősorban olyan szakembereket küld ki. akik a pszichotechnikai vizsgákat a helyszínen hajtják végre és kiértékelésük után egyéni tanácsokat adnak. KIK FORDULJAK HOZZÁNK? Elsősorban az olyan vállalatok. ahol még nem működik pszichológus. Szakembereinket elküldjük az üzemeken kívül az iskolákba, a tanulóotthonokba. a gyermekotthonokba is. segítenek a felvételi vizsgáknál és a dolgozók elhelyezésénél is. Vállalatunk megrendelés alapján egyéni és csoportos kivizsgálásokat hajt végre. Kiválasztja a munkaerő tartalékokat. Az iskolákban szakembereink kiértékelik és összehasonlítják a különböző osztályokban elért eredményeket. GYŐZIK A MEGRENDELÉSEKET? Jelenleg még elég nagy teszt- készletekkel rendelkezünk, de attól tartunk, idővel olyan általános lesz, hogy a tanulókat és az üzemekben a dolgozókat tesztek alapján helyezik el, hogy majd hosszabb várakozási időre lesz szükség, mint ma. Most négy héten belül feltétlenül eleget teszünk a megrendeléseknek. MENNYIBEN BÍZHATUNK MEG A TESZTEK EREDMÉNYEIBEN? A tesztek segítő eszközök. Természetesen nem vehetünk mérget arra, hogy valóban kifejezésre juttatják a vizsgáztatott adottságait és tulajdonságait. Feltehetjük a kérdést: mi van akkor, ha a tesztet pont olyan napon dolgozza ki ói ifjúság 3 valaki, amikor a feje vagy a foga fái, rossz a közérzete és a hangulata? Ilyenkor biztos kevesebb pontot ér el az illető, mint rendes körülmények között, de az elért eredmény még rendkívüli körülmények között is szimptomatikus — jellegzetes. A szakemberek mindig pontosan ki tudják számítani az elérhető pontszámok alsó és felső határát. Amikor például teszt-vizsgálatnak vetették alá a Mérnöki Építkezések nemzeti vállalat vezető dolgozóit, akkor először a közvetlen főnök állított ki minden egyes dolgozóról egy tizenkilenc oldalas kiértékelő kérdőívet és csak azután dolgoztak ki intelligencia-tesztet. A kiértékelés szerint megállapították, hogy a vezető dolgozók között vannak valóban átlagon felüli intelligenciával rendelkező személyek, de bizony vannak olyanok is, akik teljesen alkalmatlanok arra, hogy vezető szerepet töltsenek be. HOL KELL MEGRENDELNI A TESZTEKET ÉS KIKÉRNI A SZAKEMBEREK SEGÍTSÉGÉT? A cím a következő: Psycho- diagnostika, Bratislava. Post, schránka 1034. A megrendelésekben pontosan fel kell tüntetni, hogy milyen iskola vagy üzem számára kérik a teszteket és hány személy vizsgáztatását szeretnék keresztülvinni. A tesztek árát és a szakemberek honoráriumát a 47/1967 rendelkezés alapján állapítják meg. Köszönjük a felvilágosítást és hisszük, hogy ezentúl valóban nem a sógorunk unokatestvérének véleménye, hanem a szakemberek tudományos alapon álló kiértékelésé alapján ajánlják majd a tanulókat a felsőbb iskolába és a dolgozókat az őket megillető munkahelyre. MICHAL MÁRTA A világ legnagyobb cseppköve ürügyén Néhány rozsnyói barlangkutató. 1964-ben felfedezte, Kö- zép-Európa legnagyobb összefüggő karszt-masszivumának egyik labirintusában a világ legnagyobb cseppkövét. Ezek a rozsnyói emberek, akik szabad idejükben foglalkoztak szenvedélyükkel, s akiket szinte senki sem támogatott, már előzőleg is jeleskedtek: ők tárták fel például a gombaszögi barlangot is, nekik köszönhető. hogy Gombaszögböl országszerte ismert turisztikai góc vált. Lapunk képviseletében, már 1965-ben felkerestem R o d a Istvánt és társait, s az Üj Ifjúság az elsők között számoit be arról, hogy Krasz- nahorka közelében, a Buzgónak nevezett patak mentén, a föld alatt hatalmas cseppkőtorony rejlik, amely egyedülálló a világon. Roda István akkor úgy nyilatkozott, hogy egyelőre csak becsülni tudják a cseppkő magasságát, s lefényképezni is alig lehet, mert nehéz hozzáférni a természeti tüneményhez. és a fényképezőgép lencséiébe, olyan közelről sehogy- sem fér bele a teljes cseppkő. Most 1968-at írunk, s Roda István elmondhatja, hogy a világ legnagyobb cseppköve több mint harminckét méter magas, s elkészült róla az első, kiváló minőségű, színes fényképfelvétel is. amelyet egv nyugatnémet fizikus-barlangkutató, dr. Franke készített. A felvétel történetéhez tartozik egy technikai érdekesség: dr. Franke egv újtípusú, nyugatnémet fényképezőgéppel készítette a képet, s erre a feladatra maga a gyár is megkérte. Olyan lencsét próbáltak ki ugyanis a gyakorlatban, amely képes, akár hat méter távolságról is egv negyven méternyi magas testet a filmre rögzíteni. A kísérlet — a gyár mérnökeinek, a felvétel készítőjének és a rozsnvói barlangkutatóknak nagy örömére kiválóan sikerült. A, „Hobby“ c. nyugatnémet képeslap azonnal közölte. A világ legnagyobb cseppkövét számos szakember látta és csodálta meg mindenünnen a világból. A rozsnyói kutatók kidolgozták a barlang feltárásának tervét, javaslatokat tettek a környék rekreációs központtá való kiépítésére, hiszen Rozsnyónak régen hiányzik egy ilyen jellegű létesítménye, s nem kétséges, hogy okos tervezés és befektetés mellett: két-három év alatt busásan megtérül a ráfordított összeg, s a későbbiek folyamán valóságos aranybányává válhat} nem is szólva arról, hogy a rozsnvőiak és a Rozsnyó-kör- nyékiek kellemesen tölthetnék a hétvégét egv páratlanul szép, egészséges környezetben. A javaslat persze még mindig javaslat-formájában porosodik valahol. Hozzászoktunk már. hogy rugalmasság, üzleti érzék és merész tervezés nemigen van ebben az országban. A demokrácia talán itt is segít? Elképzelem, ha ez a cseppkő történetesen nem Rozsnyó környékén, hanem mondjuk az Egyesült Államokban vagy a nyugati országokban bukkan elő. Azóta már repülőteret is létesítettek volna körülötte, és az állam, vagy a magánvállalkozó ki tudja hány millió dollár hasznot zsebelt volna be? Csehszlovákia megengedheti magának azt a fényűzést, hogy természeti kincseit kihasználatlanul hagyja? Ügy látszik, igen. És ez nemcsak gazdasági, anyagi kár, hanem erkölcsi is. Roda István ugyanis arról beszél, hogy a barlangoknak mérhetetlenül nagy nevelőhatása is van. Ezek a földalatti múzeumok maguk a történelem. A látogatók arcán lehet lemérni leginkább, mit jelent számukra így, szemtől szembe látni egv korszakot a föld történetéből, Az emberek nagyrészében úgy él a világ keletkezésének képe, mint egv nem is olyan távoli időszak. És itt, a barlangban, százmillió évekkel érvelnek a kutatók! Roda István elmondja, hogy milyen csatákat kellett vívni azért, hoav az eredetileg a kereskedelemhez (!) tartozó barlangok a Megbízotti Hivatal kul- túrosztályához kerüljenek. A barlangkutatók azt remélték, hogy itt alkalmuk nyílik bizonyos pénzösszeghez jutniuk, és kutatásaikat ezentúl nemcsak a saját zsebükből fedezik. Sajnos. nem így történt, bár a Keletszlovákiai Múzeum igyekszik őket — lehetőségeihez mérten — támogatni. Az olvasó azt hiszi, hogy a rozsnvói barlangkutatók legnagyobb problémája a világ legnagyobb cseppkövének nyilvánosságra hozatala. Nem így van. Ők nem keseredtek el, végzik tovább munkájukat, úgy mint eddig, szombat-vasárnaponként. vagy a szabadságuk alatt. A legújabb feladatok közé — és ebbe Roda István és Reimann nevű kollégája fogott — tartozik Gombaszög gyógyközponttá való kiépítése. Kollégája vegyész, ő maga patikus. Rengeteget tanultak, amíg. hozzáláthattak tudományos alapossággal fölmérni, hogy vajon a gombaszögi barlang alkalmas-e asztmás betegek gyógyítására? Köztudomású, hogy Nyugat- Németországban és Magyarországon léteznek már ilyen barlang-szanatóriumok, amelyek szinte a csodával határos módon gyógyítják ki az asztmában szenvedők nagv százalékát. A magyarországi staI tisztika szerint például az eddig kezeltek egyharinada teljesen egészségesen távozott. A . rozsnvói kutatók tehát munkáihoz láttak, és megállapították, fihogv Gombaszög eszményien ■alkalmas az asztma gvógyításá- Fra. Felmérésüket benvújtot- ■ ták az illetékes szerveknek, azaz a Megbizottl Hivatal e- gészségügyi osztályának: számos tudományos értekezlet jött létre azóta, a szakemberek el vannak ragadtatva az eredménytől. a szanatórium ügyét természetesen mindenki támogatja, mindenki lelkesedik érte. csak éppen senki sem tesz egyetlen konkrét lépést sem felépítése érdekében. Az érdeklődés a betegek részéről is óriási, sőt, külföldről is hoz levelet a posta. Roda Istvánék több mint kétszáz levelet kaptak. de nem tudtak megnyugtató választ adni, hiszen ők már megtették a magukét, a többi nem rajtuk múlik — sajnos. Az olvasó megkérdezhetné, mi köze van a barlangnak az asztmához? Sok! A barlang u- qvanis egy Faradav-kalitkához hasonlít: minden elektromosságtól mentes, nem érezni benne a frontátvonulásokat, azonkívül szinte abszolút pormentesnek mondható. A leglényegesebb azonban, hoqv levegője erozolt tartalmaz, tehát o- lvan anyagot, amely elősegíti a légzést, sőt, feloldja a lera- kódott idegen anyagot a légzőszervekben, a tüdőt működésre kényszeríti. Gombaszögön azonkívül az antibiotikumok tulajdonságát hordozó penész- gombákat fedeztek fél, s mint minden barlangban, itt is rendkívül magas a levegő szénsavtartalma. A kezelés naponta négyöt órát venne igénybe, magában a barlangban, szakfelügyelet mellett. A betegek a nap többi részét a gyönyörű környezetben lévő szanatóriumban tölthetnék, ha lenne ilyen szanatórium, és kb. egy hónap múlva távozhatnának. Az embert ismét felteszi a kérdést: ha Roda István és társai nem Gombaszögön kutatnak. hanem egy nyugati országban. s ott jutnak hasonló eredményre, vajon akkor is így egyhelyben topognának? Nemigen, sőt! S ezt a nyugatnémet példa is bizonyítja. Két ilyen európai jelentőségű dolgot hagyunk kihasználatlanul. A népgazdaságot nemcsak akkor érik károk, ha produktumaink jelentős százaléka selejtes, vagy a felépült gyár rosszul tervezett, de akkor is, ha nem nyúlunk a rendelkezésünkre álló kincsek után. És most még mindig nem szóltam az emberi-erkölcsi háttérről: arról, hogy hány asztmás várja izgalommal a Gombaszögről érkező híreket, de hiába várja, mert nincs ember, nincs szerv, amely józanul és humánusan gondolkodna, és ez nagyon szomorú. Van aztán a rozsnvói barlangkutatóknak egy harmadik bánata is: Gombaszögön mészgyárat akarnak létrehozni az illetékesek. A mész- gvár — Roda István szavai szerint — teljesen tönkretenné a gyönyörű Vidéket, mert port röpítene szerteszét, s a karszt legnagyobb ellensége a por. Azt rebesgetik, hogy a mész- avár azért szükséges, mert e- setleg munkalehetőséget biztosít a bányászoknak, ha a bányában nem lesz már munka. Jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba és felül kellene vizsgálni, hogy: okvetlen szüksé- oes-é éppen Gombaszögön megépíteni a gyárat, amelyet eredetileg nem is ide terveztek? Másodszor: egy teljesen automatizált mészgyár vajon hánv munkást tud alkalmazni?) Tehát megoldaná-e az esetleges munkalehetőség problémáját? Harmadszor: egy óriási, szinte felbecsülhetetlen értékű kincset, egy ilyen szépségű vidéket tönkretenni, nem bűn-e?’ Aki utazgat a világban, az tudja csak értékelni, milyen gyönyörű ez a vidék, milyen ritka szépségű, mennyire nincs párja sehol. Ezek a kérdések nemcsak a barlangkutatókat, hanem a vidék valamennyi lakóját izgatják. Jó lenne, ha mielőbb választ kapnánk rájuk. Szívesen adunk teret a feleleteknek lapunk hasábjain. Batja György
