Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-01 / 27. szám
Napjaink problémái Előre látható volt, hogy a Csehszlovákiában lezajló demokratizálódási folyamatot mint újszerű jelenségét a többi szocialista ország — legalább kezdeti stádiumában — kétkedéssel, sőt gyanakvással fogadja. Így 'történt a magyar kommunista párt és kormány vezetői részéről is. Mi mégis hittük, és kifejezésre juttattuk (Lásd s Szabad Földműves 1968 V. 25-ki számát), hogy elsősorban ők csakhamar meggyőződ-- nek a kétkedés és gyanakvás indokolatlanságáról. Es ez valóban megtörtént s kifejezésre jutott a csehszlovák párt- és kormányküldöttség budapesti látogatásakor és a Tkét ország közötti újabb húsz évre szóló barátsági szerződés aláírása alkalmával. A magyarországi vezető tén.ye- zők határozottan kijelenteték, hogy teljes mértékben szolidárisak a csehszlovák elvtársakkal, és jóindulatú megértéssel követik a cseHszlovákiai eseményeket, vagyis a nálunk lezajló demokratizálódási folyamatot. Ez a megértő szolidaritás annál örvendetesebb és annál jobban nvom a latba, mert Ma- gvarország a szomszédos szocialista államok közül az első és eddia egyetlen, mely kellő megértést tanúsít a csehszlo- vákiai demokratizálódási, lényegében megújhodási folyamattal szemben, és ezt nyíltan kifejezésre is juttatja. Kiváltképp örömmel kell fogadni Kádár János elvtársnak a szlovákiai magyarsághoz in-' tézett felhívását. Eszerint „a Csehszlovákiában élő magyar- Ságnak ma az a legfontosabb kötelessége és egyben érdeké, hogy a napirenden levő nagy társadalmi kérdések, közöttük a nemzetiségi kérdés, szocia- lista megoldását ^segítse elő. Tömörüljön a Csehszlovák Kommunista Párt köré. és annak harcát támogassa.“ Ügy véljük, valóban á szló- vákiai magyarság elemi érde- ke. hogy tömörüljön a kommunista párt akciós programja köré. és ezért nyilván nem a- kad magyar ember — akármilyen osztályhoz vagy réteghez is tartozik, — aki Kádár János felhívását nem tekintené időszerűnek. A magyar kommunista párt és kormány a Csehszlovákiával szemben tanúsított magatartás savai nagy szolgálatot tesz a szlovákiai magyarságnak, de ■egyúttal a szocializmus ügyes nek is, mert hozzájárul a szos cíalizmus megerősödéséhez Csehszlovákiában.-0Mindezek után nyilvánvaló, hogv most már sürgős kötelességévé válik a szlovákiai más gvarságnak, hogy minél szorosabban felsorakozzon országunk demokratizálódására és az azzal kapcsolatos társadalmi kérdések megoldására. Ennek kapcsán helyénvalónak tűnik számba venni a szlovákiai magyarságra váró feladatokat.-0Elsősbrban jelentős szerepet fog játszani a magyar parasztság. mely a szlovákiai magyarság jelentős hányadát és fontos alappillérét jelenti. A parasztság gazdasági tevékenységének, a mezőgazdasági termelésnek fokozása fon-' tos előfeltétele népgazdaságunk helyreállításának. Ezért a párt és a kormány sürgős feladatának tekinti az állami segítséget növelni mindazon qazdasági ágazatok számára, melvek a mezőgazdasági termelést előmozdíthatják. A kor-* mánv előmozdítja a mezőgazda- sági vállalkozást és a szövetkezetek önálló szervezkedését is érdekeik védelmére. Mindez lehetővé teszi a magvar parasztságnak, hogv — kibontakozva kezdeményezési és vállalkozási képességeit — emelje anvagi és nemzeti-kulturális színvonalát, s egvben számottevően hozzájáruljon az orszáa élelmezési kérdésének megoldásához.-0A szlovákiai magyarság második fontos pillére a munkásság, melyre ugyancsak nagy feladatok várnak a megújhodási folyamattal kapcsolatban. Mostani helyzete ugyanis eléggé súlyos. A magyarlakta területek kevésbé iparosítottak, és ezért otthonától távol kell keresnie munkát, s emiatt családi élete nem folyhat rendes mederben. Mivel a magyar munkások tekintélyes része eddig nem kaphatott képesítést anyanyelvén, kénytelen volt képesítést nem igénylő, kisebb díjazású (építészeti. föld-) munkákat vállalni. Mindez az alacsonyabb életszínvonalban, hiányos családi életben és a kultúrához nehezebben jutó életmódban tükröződik. A megújhodási folyamat lehetővé teszi, hogy fokozatosan orvosolják ezeket a sérelmeket.-0A tudományos-műszaki forradalom időszakát éljük, melyben különösen az értelmiségnek van döntő szerepe. Ezérí az értelmiség társadalmi súlya nagyon emelkedett, és nélküle nem is valósítható meg a “tudományos-műszaki forradalom. Márpedig csak énnek megvalósítása adja meg a lehetőségei a további szükséges fejlődésre. Ezért a magvar értelmiségnek is nagy jelentősége van, s nagyrészt" rajta fordul meg a szlovákiai maqyarság további politikai, kulturális és gazdasági fejlődése. Sajnos, a szlovákiai magyar értelmiség számszerűén viszonylag kévés, és zömében e- léggé passzív a társadalmi kérdésekkel. nevezetesen a szlovákiai magyarság helyzetének még megoldatlan kérdéseivel kapcsolatban. Most eljött az ideje annak, hogy bekapcsolódjon napjaink Sürgető kérdéseinek megoldásába.-0Viiágszerte — szocialista és kapitalista országokban egyaránt — az ifjúság mozgolódik, hangját hallatja, sőt akciókat is szervez. Mindennek — a helyi viszonyoknak megfelelően — különféle okai vannak, de általánosságban arra vezethetők vissza, hogy az ifjúság érzi az eddigi viszonyok megszüntetésének vagy legalább megjavításának szükségességét, különösen az ő életéve! kapcsolatban. Nálunk is a cseh és a szlovák ifjúság tevékeny részt vett a demokratizálódási folyamat megindításában (a prágai-stra- hovi diákok tüntetése), és ma is a demokratizálódási folyamat élharcosai közé tartozik. Éppen e napokban Smrkovskj' élvtárs. a nemzetgyűlés elnöke vette védelmébe a cseh és szlovák ifjúságot, sőt dicsérettel halmozta el magatartásáért. Felvetődik a kérdés: milyen magatartást tanúsított napjainkban a szlovákiai magyar ifjúság, főképp a főiskolai ifjúság? Sajnálattal meg kell állapítani. hogy zömében nem hallatta és nem hallatja kellően hangját, hanem némileg részvétlen, kivárd. új ifjúság 3 a publicista szemével ni hallgatóik társadalmi-erkölcsi magatartására is. melynek különösen a népükhöz való viszonyában kell kifejezésre jutnia. Magvar tanítóink feladata nem merülhet ki csupán tanításban, tehát ismeretek átadásában. hanem annak ki kel! terjednie a nevelésre is, vagyis a tanulóknak megfelelő társadalmi-erkölcsi magatartásra való befolyásolására. Csakhogy amíg tanítóink zöme távol tartja maaát még a Csemadok- től is. mely az erkölcsi ráhatásnak eqyik hatékony eszköze. és visszahúzódik magánéletébe. hogyan teljesítheti ebbeli feladatát?-0Dubcek legutóbbi beszédében kihangsúlyozta, hogy minden polgár vegye ki részét országunk fejlesztéséből, és lehetővé keli tenni, hogy minden polqár részt vehessen a politika alakításában és a közü- avekkei kapcsolatos döntésekben. A kommunista párt akciós proaramja pedig nyiltan kijelenti. hogv a „hivő emberekkel is számol, mindazokkal, akik hitük alapián mint a szocialista társadalom egyenrangú és telies jogú építői részt, akarnak venni feladataink teljesítésében". Igv most már lehetővé válik. hogy magyar lelkészeink is, természetesen mindkét egyház lelkészei, tevőiegesent bekapcsolódjanak a közéleti tevékenységbe. főképp kulturális és humanisztikus területen. A Pravda már foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a lelkészek a megújhodási folyamattal kapcsolatban mennyire vehetnének részt a közéletben, mégpedig egv konkrét eset kapcsán. Egyik helységből a Pravdához fordultak azzal a kérdéssel. hogy mitévők legyenek, mert a helyi pap a szószékei is igénybe véve népszerűsíti magát, és arra törekszik, hogy a falu első embere legyen, a falu bíráia. A Pravda a kérdsre azzal a kérdéssel felelt, hogv „lehet- e bárkitől zokon venni, ha ambiciózus és hatni akar az emberekre. amennviben ezt tisztességes eszközökkel tészi? Mi a teendő az ambiciózus pap tekintetében? Egyenértékű partnereket kell találni a faluban, és azáltal a falu csak nyerhet“. Így válaszolt a Pravda szerkesztősége. Tehát a Pravda szerint nem utasítható el a papok közéleti tevékenysége. Ma már nem vehető figyelembe Szent Ágostonnak mintegy 14 évszázaddal ezelőtt tett kiielentése sem: „Ne menj a közélet küzdőterére, inkább téri vissza önmagadhoz: az i- gazság az emberben lakik.“ Mert igaz ugyan, hogy az 1- gazsán az emberben lakik, hiszen 6 állapítja meg az igazságot. de — közösségi lények lévén — csak a közösségi tevékenység útién ismerhetjük" fel és érhetjük el. J Most már csupán lelkészeinken múlik, hogy — az akciós proqram értelmében is — mennyire kapcsolódnak be abba a tevékenységbe, melynek végső eélia az emberek anyagi és lelki felemelkedése. Doc. dr. Balogh-Dénes Árpád Ne vegvé zokon különösen a főiskolai ifjúság, ha magatartását szóvá tesszük, mert — József Attila szavaival élve — „érted haragszom, nem ellened.“ Nem logosan kérjük számon az 1800 magyar főiskolásnak mozgalmas napjainknak megfelelő magatartását? Nem jogosan hiányoljuk a magyar főiskolások zömének begubózodását ahelyett, hogy Arany János arany szavainak „Űj eszme ha pezsdül, ne vonakodj restül“ értelmében síkrászáll« ának\ Ki tegye ezt, ha nem az a fiatal nemzedék, melyet az elmúlt évek torzulásai nem befolyásolhattak annyira, mint az idősebb nemzedéket, melyen még láthatók a torzulások jegyei? Annál Inkább számon kérhetjük ezt az ifjúságtól, mert most nem is sebeket okozó harcba kell szállni, hanem csupán élni kell a megújhodási folyamat adta jogokkal. ' woAz ifjúság magatartásával kapcsolatban meg kell emlékeznünk iskoláinkról és tanítóinkról. mert rájuk vonatkozóan tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy összefüggés van az iskolák és a tanítók tevékenysége s tanítványaik magatartása között. Nem íetemrehíváskénl, hanem csupán tárgyilagos Elemzés ’eredményeként hangozzék el az a megállapítás, hogy iskolánk és tanítóink főként ismeretek átadására szorítkoznak. de nem eléggé nevelik tanítványaikat a kellő erkölcsi magatartásra, mely különösen az emberekhez, a népükhöz és a társadalomhoz való viszonyban mutatkozik meg. Márpedig az • embert nem csupán az ismeretei teszik, hanem — főképp — emberi magatartása. Ez azonban nem vonatkozik csupán a középiskolákra, hanem a főiskolai oktatásra is. Mért nem elegendő, ha a főiskola magvar tanszéke csupán az irodalmi ismeretek átadására szorítkozik, és ugyanakkor nem igyekszik kellően haiNincs nyugalom a magnóliafák alatt A trantáriai dzsungel csendjét csak a papagájok rikácsolása és a majmok bögése szakította meg. Mindenütt nyugalom és békesség honolt. De ez a nyugalom csak látszólagos volt. A magnóliafákat nyesegető bennszülöttek csoportjában valamilyen megfoghatatlan feszültség terjengett. A levegő titkos delejességgel volt telítve. Mindezt a Ramadan, a nemrég beállt új ünnep okozta. Az emberek agyában furcsa, titokzatos gondolatok kóvályogtak. A be nem a- vatott csak nehezen Hidta volna felismerni, hogy a nyesegető bennszülöttek két törzshöz tartoznak. Csak figyelmes szemlélés után lehetett észrevenni, hogy az emberek egy részének többcenttméteres szőr ékeskedik a jobb térdén és a nyesőkést a bal kezükben tartják. Ezek voltak a Buduárok. A többiek a Tutuárok törzséhez tartoztak. A nap éppen déleidben volt, a fák árnyéka rövidre zsugorodott, amikor a dzsungel csendjében megszólalt egy titokzatos tam-tam dob pergése. A nyesegetés abban a pillanatban megállt. Mindenki feszülten figyelte a tamtam távírót. Amikor a Tutuárok kibetűzték a nekik szóló, rejtjeles üzenetet, mindenki, képen vágva a hozzá legközelebb álló Buduárt fa Ramadan beállta Óta ez volt a megszokott köszöntés) jobb füle mögé helyezve a nyesőkést, elrohant a faluba. A falu főterén, ahol a törzs tanácskozásait szokták tartant, perceken belül összegyűlt a környék minden valamirevaló Tutuárja. Nagy félkörben a földre telepedve várták az értekezletet, amelyre a tam-tam üzenet szólította őket. Uff-Buff, a helyi törzsfönök megvárta, a- mtg a tömeg elcsendesül, majd elővezette pál- makunyhójáböl az értekezlet ünnepi szónokát, a nagy Okkerit, A tömegen hullámzó remegés futott végig. Okkert közismert személyiség volt, aki hivatásszerűen foglalkozott a has- és mellébeszéléssel és műkedvelő alapon, pusztán a tömegkulthra terjesztése érdekében, nagy tökélyre emelte a hipnotizálás és szemfényvesztés művészetét. Ismeretes volt, hogy esküdt ellensége a szőröstérdű Buduároknak és ellenszenve oly messzire megy, hogy naponta, szertartásszerűen leborotválja a koponyáját és a hasát. Sőt egyetlenegy hitvány, a buduári nyelvjáráson kiejtett szó hallatára, nyálmtrigye intenzíven működésbe lép. Erről a tömeg bizonyára tudott, mert az Uff-Buff hivatalos üdvözlését követő üdvrivalgásban, nyilván Okkert nyálmtrtgyéhez való szolidaritásból, a Tutuárok szaporán szembeköpködték egymást. Okkert, látván ezt, a helyzet magaslatán érezte magát. Fürgén felpattant egy odakészített, enyhén használt tam-tam dobra és a dzsungelnek feszítette öblös hangját: Testvéreim! Húsz éve nyesegetitek a gyönyörű magnói iáfákat abban a jó reményben, hogy ti vagytok az urat ennek az allaháldotta dzsungelnek. Húsz éve próbáljátok meggyőzni az ebfajta Buduárokat, hogy milyen elvetemültség a szőrös térd és a balkéz használata. Es ekkor ml történik? Beáll a Ramadan és estéről reggelre rájöttök, hogy leigáztak benneteket. A szent Gangestól a kristályvizü Brahmaputráig a sző- röstérdüek uralkodnakI Mert mi az, ha nem uralkodás, amikor nem akarják belátni, hogy csak a pucér térd és a jobbkéz az egyedül üdvözítő. De most már vége ennek, mert beállt a nagy Ramadan. Eljött a mt napunk, a nagy borotválds ideje! Ezentúl a mt törvényünk, a dzsungel törvénye fog érvényesülni. Minden térdet megnyúzunk, minden balkezet eltörünk, aki ellenszegül, kinyírjuk, kitelepítjük. Minden Buduárt rejobbkezezünk vagy likvidálunk. Ellen a szent szabadság, testvériség, egyenlőségI Amen. Nehéz leírni az ujjongást és örömmámort, ami a beszéd után kitört. Egyesek szédelegve körülköpködték Okkerit, akt a jól elvégzett munka tudatában, lábait himbálva, ült az elnyűtt dobon és fogadta a hős nagyvezérnek kijáró tisztelgést. Á tömeg nagyrésze követelte, azonnal nyissák ki az állami borotvaraktárokat, hogy elvégezhessék az Okkert által meghirdetett borotválást. Csak Uff-Buff higgadt felszólalására, hogy az Idő még nem egészen é- rett, mert világos van, álltak el ettől. Azóta a Buduárok nyesegetik a magnóliafákat, a Tutuárok fenik a borotvát és a „Zsírfolt* Című tutuár: dzsungellap riportere három zseb galagonyát kapott különhonoráriumként a színes riportért, amit az értekezletről írt. Horváth Rezső Szaby Kálmánt elvétel
