Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-01 / 27. szám

Napjaink problémái Előre látható volt, hogy a Csehszlovákiában lezajló demo­kratizálódási folyamatot mint újszerű jelenségét a többi szo­cialista ország — legalább kez­deti stádiumában — kétkedés­sel, sőt gyanakvással fogadja. Így 'történt a magyar kommu­nista párt és kormány vezetői részéről is. Mi mégis hittük, és kifejezésre juttattuk (Lásd s Szabad Földműves 1968 V. 25-ki számát), hogy elsősor­ban ők csakhamar meggyőződ-- nek a kétkedés és gyanakvás indokolatlanságáról. Es ez valóban megtörtént s kifejezésre jutott a csehszlo­vák párt- és kormányküldött­ség budapesti látogatásakor és a Tkét ország közötti újabb húsz évre szóló barátsági szer­ződés aláírása alkalmával. A magyarországi vezető tén.ye- zők határozottan kijelenteték, hogy teljes mértékben szolidá­risak a csehszlovák elvtársak­kal, és jóindulatú megértéssel követik a cseHszlovákiai ese­ményeket, vagyis a nálunk le­zajló demokratizálódási folya­matot. Ez a megértő szolidaritás annál örvendetesebb és annál jobban nvom a latba, mert Ma- gvarország a szomszédos szo­cialista államok közül az első és eddia egyetlen, mely kellő megértést tanúsít a csehszlo- vákiai demokratizálódási, lé­nyegében megújhodási folya­mattal szemben, és ezt nyíltan kifejezésre is juttatja. Kiváltképp örömmel kell fo­gadni Kádár János elvtársnak a szlovákiai magyarsághoz in-' tézett felhívását. Eszerint „a Csehszlovákiában élő magyar- Ságnak ma az a legfontosabb kötelessége és egyben érdeké, hogy a napirenden levő nagy társadalmi kérdések, közöttük a nemzetiségi kérdés, szocia- lista megoldását ^segítse elő. Tömörüljön a Csehszlovák Kommunista Párt köré. és an­nak harcát támogassa.“ Ügy véljük, valóban á szló- vákiai magyarság elemi érde- ke. hogy tömörüljön a kommu­nista párt akciós programja köré. és ezért nyilván nem a- kad magyar ember — akármi­lyen osztályhoz vagy réteghez is tartozik, — aki Kádár Já­nos felhívását nem tekintené időszerűnek. A magyar kommunista párt és kormány a Csehszlovákiával szemben tanúsított magatartás savai nagy szolgálatot tesz a szlovákiai magyarságnak, de ■egyúttal a szocializmus ügyes nek is, mert hozzájárul a szos cíalizmus megerősödéséhez Csehszlovákiában.-0­Mindezek után nyilvánvaló, hogv most már sürgős köteles­ségévé válik a szlovákiai más gvarságnak, hogy minél szo­rosabban felsorakozzon orszá­gunk demokratizálódására és az azzal kapcsolatos társadal­mi kérdések megoldására. En­nek kapcsán helyénvalónak tű­nik számba venni a szlovákiai magyarságra váró feladatokat.-0­Elsősbrban jelentős szerepet fog játszani a magyar paraszt­ság. mely a szlovákiai ma­gyarság jelentős hányadát és fontos alappillérét jelenti. A parasztság gazdasági te­vékenységének, a mezőgazdasá­gi termelésnek fokozása fon-' tos előfeltétele népgazdasá­gunk helyreállításának. Ezért a párt és a kormány sürgős feladatának tekinti az állami segítséget növelni mindazon qazdasági ágazatok számára, melvek a mezőgazdasági ter­melést előmozdíthatják. A kor-* mánv előmozdítja a mezőgazda- sági vállalkozást és a szövet­kezetek önálló szervezkedését is érdekeik védelmére. Mindez lehetővé teszi a ma­gvar parasztságnak, hogv — kibontakozva kezdeményezési és vállalkozási képességeit — emelje anvagi és nemzeti-kul­turális színvonalát, s egvben számottevően hozzájáruljon az orszáa élelmezési kérdésének megoldásához.-0­A szlovákiai magyarság má­sodik fontos pillére a munkás­ság, melyre ugyancsak nagy feladatok várnak a megújho­dási folyamattal kapcsolatban. Mostani helyzete ugyanis elég­gé súlyos. A magyarlakta te­rületek kevésbé iparosítottak, és ezért otthonától távol kell keresnie munkát, s emiatt csa­ládi élete nem folyhat rendes mederben. Mivel a magyar munkások te­kintélyes része eddig nem kap­hatott képesítést anyanyelvén, kénytelen volt képesítést nem igénylő, kisebb díjazású (épí­tészeti. föld-) munkákat vál­lalni. Mindez az alacsonyabb életszínvonalban, hiányos csa­ládi életben és a kultúrához nehezebben jutó életmódban tükröződik. A megújhodási fo­lyamat lehetővé teszi, hogy fo­kozatosan orvosolják ezeket a sérelmeket.-0­A tudományos-műszaki for­radalom időszakát éljük, mely­ben különösen az értelmiség­nek van döntő szerepe. Ezérí az értelmiség társadalmi sú­lya nagyon emelkedett, és nél­küle nem is valósítható meg a “tudományos-műszaki forra­dalom. Márpedig csak énnek megvalósítása adja meg a le­hetőségei a további szüksé­ges fejlődésre. Ezért a ma­gvar értelmiségnek is nagy je­lentősége van, s nagyrészt" rajta fordul meg a szlovákiai maqyarság további politikai, kulturális és gazdasági fejlő­dése. Sajnos, a szlovákiai magyar értelmiség számszerűén vi­szonylag kévés, és zömében e- léggé passzív a társadalmi kér­désekkel. nevezetesen a szlo­vákiai magyarság helyzetének még megoldatlan kérdéseivel kapcsolatban. Most eljött az ideje annak, hogy bekapcso­lódjon napjaink Sürgető kér­déseinek megoldásába.-0­Viiágszerte — szocialista és kapitalista országokban egya­ránt — az ifjúság mozgolódik, hangját hallatja, sőt akciókat is szervez. Mindennek — a he­lyi viszonyoknak megfelelően — különféle okai vannak, de általánosságban arra vezethe­tők vissza, hogy az ifjúság ér­zi az eddigi viszonyok meg­szüntetésének vagy legalább megjavításának szükségessé­gét, különösen az ő életéve! kapcsolatban. Nálunk is a cseh és a szlo­vák ifjúság tevékeny részt vett a demokratizálódási folyamat megindításában (a prágai-stra- hovi diákok tüntetése), és ma is a demokratizálódási folya­mat élharcosai közé tartozik. Éppen e napokban Smrkovskj' élvtárs. a nemzetgyűlés elnö­ke vette védelmébe a cseh és szlovák ifjúságot, sőt dicsé­rettel halmozta el magatartá­sáért. Felvetődik a kérdés: milyen magatartást tanúsított nap­jainkban a szlovákiai magyar ifjúság, főképp a főiskolai if­júság? Sajnálattal meg kell ál­lapítani. hogy zömében nem hallatta és nem hallatja kel­lően hangját, hanem némileg részvétlen, kivárd. új ifjúság 3 a publicista szemével ni hallgatóik társadalmi-erköl­csi magatartására is. melynek különösen a népükhöz való vi­szonyában kell kifejezésre jut­nia. Magvar tanítóink feladata nem merülhet ki csupán ta­nításban, tehát ismeretek áta­dásában. hanem annak ki kel! terjednie a nevelésre is, vagy­is a tanulóknak megfelelő tár­sadalmi-erkölcsi magatartásra való befolyásolására. Csakhogy amíg tanítóink zöme távol tartja maaát még a Csemadok- től is. mely az erkölcsi ráha­tásnak eqyik hatékony eszkö­ze. és visszahúzódik magánéle­tébe. hogyan teljesítheti ebbe­li feladatát?-0­Dubcek legutóbbi beszédében kihangsúlyozta, hogy minden polgár vegye ki részét orszá­gunk fejlesztéséből, és lehető­vé keli tenni, hogy minden polqár részt vehessen a politi­ka alakításában és a közü- avekkei kapcsolatos döntések­ben. A kommunista párt akciós proaramja pedig nyiltan kije­lenti. hogv a „hivő emberekkel is számol, mindazokkal, akik hitük alapián mint a szocialis­ta társadalom egyenrangú és telies jogú építői részt, akar­nak venni feladataink teljesí­tésében". Igv most már lehetővé vá­lik. hogy magyar lelkészeink is, természetesen mindkét egyház lelkészei, tevőiegesent bekap­csolódjanak a közéleti tevé­kenységbe. főképp kulturális és humanisztikus területen. A Pravda már foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a lel­készek a megújhodási folya­mattal kapcsolatban mennyire vehetnének részt a közéletben, mégpedig egv konkrét eset kapcsán. Egyik helységből a Pravdá­hoz fordultak azzal a kérdés­sel. hogy mitévők legyenek, mert a helyi pap a szószékei is igénybe véve népszerűsíti magát, és arra törekszik, hogy a falu első embere legyen, a falu bíráia. A Pravda a kérdsre azzal a kérdéssel felelt, hogv „lehet- e bárkitől zokon venni, ha am­biciózus és hatni akar az em­berekre. amennviben ezt tisz­tességes eszközökkel tészi? Mi a teendő az ambiciózus pap te­kintetében? Egyenértékű part­nereket kell találni a faluban, és azáltal a falu csak nyerhet“. Így válaszolt a Pravda szer­kesztősége. Tehát a Pravda szerint nem utasítható el a pa­pok közéleti tevékenysége. Ma már nem vehető figye­lembe Szent Ágostonnak mint­egy 14 évszázaddal ezelőtt tett kiielentése sem: „Ne menj a közélet küzdőterére, inkább téri vissza önmagadhoz: az i- gazság az emberben lakik.“ Mert igaz ugyan, hogy az 1- gazsán az emberben lakik, hi­szen 6 állapítja meg az igaz­ságot. de — közösségi lények lévén — csak a közösségi te­vékenység útién ismerhetjük" fel és érhetjük el. J Most már csupán lelkészein­ken múlik, hogy — az akciós proqram értelmében is — mennyire kapcsolódnak be ab­ba a tevékenységbe, melynek végső eélia az emberek anya­gi és lelki felemelkedése. Doc. dr. Balogh-Dénes Árpád Ne vegvé zokon különösen a főiskolai ifjúság, ha magatar­tását szóvá tesszük, mert — József Attila szavaival élve — „érted haragszom, nem elle­ned.“ Nem logosan kérjük számon az 1800 magyar főiskolásnak mozgalmas napjainknak megfe­lelő magatartását? Nem jogosan hiányoljuk a magyar főiskolások zömének begubózodását ahelyett, hogy Arany János arany szavainak „Űj eszme ha pezsdül, ne vo­nakodj restül“ értelmében sík­rászáll« ának\ Ki tegye ezt, ha nem az a fiatal nemzedék, melyet az el­múlt évek torzulásai nem be­folyásolhattak annyira, mint az idősebb nemzedéket, melyen még láthatók a torzulások je­gyei? Annál Inkább számon kér­hetjük ezt az ifjúságtól, mert most nem is sebeket okozó harcba kell szállni, hanem csu­pán élni kell a megújhodási folyamat adta jogokkal. ' wo­Az ifjúság magatartásával kapcsolatban meg kell emlé­keznünk iskoláinkról és taní­tóinkról. mert rájuk vonatko­zóan tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy összefüggés van az iskolák és a tanítók tevékenysége s tanítványaik magatartása között. Nem íetemrehíváskénl, ha­nem csupán tárgyilagos Elem­zés ’eredményeként hangozzék el az a megállapítás, hogy is­kolánk és tanítóink főként is­meretek átadására szorítkoz­nak. de nem eléggé nevelik tanítványaikat a kellő erkölcsi magatartásra, mely különösen az emberekhez, a népükhöz és a társadalomhoz való viszony­ban mutatkozik meg. Márpe­dig az • embert nem csupán az ismeretei teszik, hanem — fő­képp — emberi magatartása. Ez azonban nem vonatkozik csupán a középiskolákra, ha­nem a főiskolai oktatásra is. Mért nem elegendő, ha a fő­iskola magvar tanszéke csupán az irodalmi ismeretek átadá­sára szorítkozik, és ugyanak­kor nem igyekszik kellően hai­Nincs nyugalom a magnóliafák alatt A trantáriai dzsungel csendjét csak a papagá­jok rikácsolása és a majmok bögése szakította meg. Mindenütt nyugalom és békesség honolt. De ez a nyugalom csak látszólagos volt. A magnóliafákat nyesegető bennszülöttek csoport­jában valamilyen megfoghatatlan feszültség ter­jengett. A levegő titkos delejességgel volt te­lítve. Mindezt a Ramadan, a nemrég beállt új ünnep okozta. Az emberek agyában furcsa, ti­tokzatos gondolatok kóvályogtak. A be nem a- vatott csak nehezen Hidta volna felismerni, hogy a nyesegető bennszülöttek két törzshöz tartoznak. Csak figyelmes szemlélés után lehe­tett észrevenni, hogy az emberek egy részének többcenttméteres szőr ékeskedik a jobb térdén és a nyesőkést a bal kezükben tartják. Ezek voltak a Buduárok. A többiek a Tutuárok tör­zséhez tartoztak. A nap éppen déleidben volt, a fák árnyé­ka rövidre zsugorodott, amikor a dzsungel csendjében megszólalt egy titokzatos tam-tam dob pergése. A nyesegetés abban a pillanat­ban megállt. Mindenki feszülten figyelte a tam­tam távírót. Amikor a Tutuárok kibetűzték a nekik szóló, rejtjeles üzenetet, mindenki, ké­pen vágva a hozzá legközelebb álló Buduárt fa Ramadan beállta Óta ez volt a megszokott köszöntés) jobb füle mögé helyezve a nyeső­kést, elrohant a faluba. A falu főterén, ahol a törzs tanácskozásait szokták tartant, perceken belül összegyűlt a környék minden valamirevaló Tutuárja. Nagy félkörben a földre telepedve várták az érte­kezletet, amelyre a tam-tam üzenet szólította őket. Uff-Buff, a helyi törzsfönök megvárta, a- mtg a tömeg elcsendesül, majd elővezette pál- makunyhójáböl az értekezlet ünnepi szónokát, a nagy Okkerit, A tömegen hullámzó remegés futott végig. Okkert közismert személyiség volt, aki hivatásszerűen foglalkozott a has- és mel­lébeszéléssel és műkedvelő alapon, pusztán a tömegkulthra terjesztése érdekében, nagy tö­kélyre emelte a hipnotizálás és szemfényvesz­tés művészetét. Ismeretes volt, hogy esküdt ellensége a szőröstérdű Buduároknak és el­lenszenve oly messzire megy, hogy naponta, szertartásszerűen leborotválja a koponyáját és a hasát. Sőt egyetlenegy hitvány, a buduári nyelvjáráson kiejtett szó hallatára, nyálmtrigye intenzíven működésbe lép. Erről a tömeg bi­zonyára tudott, mert az Uff-Buff hivatalos üd­vözlését követő üdvrivalgásban, nyilván Okkert nyálmtrtgyéhez való szolidaritásból, a Tutuárok szaporán szembeköpködték egymást. Okkert, látván ezt, a helyzet magaslatán érezte ma­gát. Fürgén felpattant egy odakészített, eny­hén használt tam-tam dobra és a dzsungelnek feszítette öblös hangját: Testvéreim! Húsz éve nyesegetitek a gyönyörű magnói iá­fákat abban a jó reményben, hogy ti vagytok az urat ennek az allaháldotta dzsungelnek. Húsz éve próbáljátok meggyőzni az ebfajta Buduárokat, hogy milyen elvetemültség a sző­rös térd és a balkéz használata. Es ekkor ml történik? Beáll a Ramadan és estéről reggelre rájöttök, hogy leigáztak benneteket. A szent Gangestól a kristályvizü Brahmaputráig a sző- röstérdüek uralkodnakI Mert mi az, ha nem uralkodás, amikor nem akarják belátni, hogy csak a pucér térd és a jobbkéz az egyedül üdvözítő. De most már vége ennek, mert be­állt a nagy Ramadan. Eljött a mt napunk, a nagy borotválds ideje! Ezentúl a mt törvé­nyünk, a dzsungel törvénye fog érvényesülni. Minden térdet megnyúzunk, minden balkezet eltörünk, aki ellenszegül, kinyírjuk, kitelepít­jük. Minden Buduárt rejobbkezezünk vagy lik­vidálunk. Ellen a szent szabadság, testvériség, egyenlő­ségI Amen. Nehéz leírni az ujjongást és örömmámort, ami a beszéd után kitört. Egyesek szédelegve körülköpködték Okkerit, akt a jól elvégzett munka tudatában, lábait himbálva, ült az el­nyűtt dobon és fogadta a hős nagyvezérnek ki­járó tisztelgést. Á tömeg nagyrésze követelte, azonnal nyissák ki az állami borotvaraktáro­kat, hogy elvégezhessék az Okkert által meg­hirdetett borotválást. Csak Uff-Buff higgadt fel­szólalására, hogy az Idő még nem egészen é- rett, mert világos van, álltak el ettől. Azóta a Buduárok nyesegetik a magnóliafákat, a Tutuárok fenik a borotvát és a „Zsírfolt* Cí­mű tutuár: dzsungellap riportere három zseb galagonyát kapott különhonoráriumként a szí­nes riportért, amit az értekezletről írt. Horváth Rezső Szaby Kálmánt elvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom