Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-25 / 26. szám

IH új ifjúság TRNAVAatrónon A trónt általában kétféleképpen lehet meg­szerezni: örökölni, vagy kiverekedni. Tmava kiharcolta: a labdarúgásban ismeretlen az ö- röklés fogalma. Tagadhatatlan, hogy a nagyszombatiak ját­szották a legeredményesebb, s helyenként ta­lán a legtetszetősebb futballt. Malatinsky és fiai köré mítoszt teremtettek eredményeik, kiváló nemzetközi mérlegük, játékfelfogásuk. Támadtak idegenben is, győztek idegenben is. Számtalan értékelő jellegű cikkben dolgozzák fel az új bajnok játékának tanulságait, győ­zelmének okait, stb. Ne gondolja senki, hogy a kákán csomót keresünk. De kénytelenek vagyunk leírni azt is, ami kevésbé hízelgő az új bajnokra, cse­lekedve így abból a meggondolásból, hogy a labdarúgás is emberi jelenség, s egy cseh­szlovák bajnok még inkább az érdeklődés fénysugarában áll, mint a valamikori élcsa­pat. Ezzel persze nem mondjuk, hogy a még nem bajnok Tmava megengedhette magának azt, amit a bajnok már nem. Nézzük végig az elpergett labdarúgó-évet, a Tmava szemszö­géből. Az eredményekről, győzelmekről szó e- sett. Viszont: a tavalyi KK-döntőn láttuk pél­dául Adamec hisztérikus kirohanásait, s azt is, amint a földön fekvő védtelen Káposzta gyomrát megcélozza szeges cipőjével. Két év­vel ezelőtt — minden valószínűség szerint ha­sonló módon — sérült meg itt nagyon súlyo­san Szlkora. Ez év februárjában négy tmavai, Pozsonyban tanuló orvostanhallgató támadta meg az Inter-csatárt. Ez év tavaszán sör­rel öntötték le Tmaván a csapat hű szurko­lói. A ligameccsekhez nem kell külön kom­mentár. Kettőt be sem tudtak fejezni. Köz­ben botrányos találkozó került sorra a Tor­pedóval. Hagara még az olimpiai csapatban sem tagadta meg önmagát: a védtelen Csisz- lenkónál nem volt labda, mégis belerúgott. Érdekes lenne visszapergetni ezeket a mér­kőzéseket. És szomorú. Meggyőződésünk, hogy egy pszichoanalízis egész különös dolgokat ál­lapítana meg Adamecről, a gólkirályról. Neki már régen nincs helye — kizárólag viselkedése alapján — a labdarúgó-pályákon. Rokonszen­ves viszont Geryk, Svec, Kabát. Dobiás is ta­nult idősebb példaképeitől. Láttuk már ide­gen pályán is verekedést provokálni. És a tmavai közönség? Üljenek be egyszer­egyszer a nézőtérre. Nem lesz a legkelleme­sebb dolog. Malatinsky, aki az ország való­ban egyik legjobb szakembere, fiait a leg­sportszerűbb csapatok között emlegeti. Sze­rencsére nem sokan hisznek neki. Ugyanis ha annyira a sportszerűség apostola lenne, nem­igen hagyná büntetlenül a szemeláttára lezajló eseményeket. Ne higgye senki, hogy elfogul­tak vagyunk, csak sehogysem értjük, hogy e- zeket a dolgokat nem írja meg senki, és azt sem tudjuk megérteni, hogy egy ilyen kor­szerű és remek futballt játszó együttesnek miért van szüksége ilyen brutális megoldások­ra? Ha a BEK küzdelmei során olyan dolgok fordulnak majd elő Tmaván, mint például a Torpedó ellen KEK-meccsen, akkor abból eu­rópai visszhangú esemény lehet, és erre iga­zán nincs szüksége az egyre jobban fejlődő csehszlovák labdarúgásnak. És még egyet: a bajnoki cím kötelez. A bajnok követőkre ta­lál. a bajnok példakép. Az elmúlt esztendő a szlovák futball éve volt, bár kicsit moso­lyog az ember azon. ha már a sportban is nemzeti érdekeket lát. Amikor Cáslavská há­rom aranyat nyert senki sem írta, hogy a bajnoknő cseh és ez most különösen Csehor­szág büszkesége. A demokrácia sajtószabad­sággal is jár. örülünk neki. örülünk, hogy le­írhatjuk azt, ami igaz. Mert — minden ferde gondolat ellenére — használni, segíteni aka­runk. Igazán! b. gy. Milyen útvonalon jut el MEXIKÓBA az o impiai láng Az olimpiai láng, s vele együtt az olimpiai menet útja úgy van kitűzve, hogy kettős célt kövessen: áthaladjon a görög­latin kultúra jellegzetes vidékein és Kolumbusz egykori útvonalán. Az olimpiai lángot az Olimpuszon gyújtják meg; onnan viszik görög sportolók Athénba, ahonnan görög hajón kerül Genovába. Innen egy olasz hajó viszi tovább Barcelo­nába. Spanyol futók futnak vele Palos kikötőjébe, oda. ahon­nan egykor Kolumbusz Kristóf útnak indult. Az Atlanti- óceánon át, San Salvadoron, a Bahama szigetcsoporton át jut amerikai földre a láng, a staféta. Innen mexikói hajó viszi tovább Veracruzba. Egy nappal az olimpia megkezdése előtt, régi indiai szer­tartásoknak megfelelően ünnepük majd az olimpiát, az olim­pia gondolatát Mexikóban, egy hatalmas piramis közelében. Az olimpiai stadionba éppen időben, az olimpiai játékok meg­kezdésének napján kerül az olimpiai láng, hogy aztán kezde­tét vehessék az emberiség újkori történelmének következő nagyszabású eseményei. RÉSZT VESZNEK A MEXIKÓI OLIMPIAI JÁTÉKOKON — MINT VENDÉGEK, DIPLOMATÁK VAGY ÜJSAGlRÓK — AZ ELMÜLT OLIMPIÁK HŐSEI? Mint vendégek, részt vesznek: Patricia Mc Cormick, Helsinki és Melbourne kétszeres olimpiai bajnoknője a női toronyugrásban és műugrásban; Jesse Owens, négyszeres olimpiai bajnok, a berlini olimpia hőse: Johny Weismüller, öt olimpiai aranyérem tulajdonosa, egy­kori kiváló úszó; Bob Mathias, a tíztusa kétszeres olimpiai bajnoka1; Dawn Fraser úszónő, három aranyérem tulajdonosa, Fanny Blankers-Koen, atlétanő, egykori négyszeres olimpiai bajnok; Ferreira Da Silva brazil hármasugrő, Emil Zátopek, Dana Zátopková, Vladimír Kuc, Valeri i Brumel, Christian D’Oriola vívóbajnok, kétszeres olimpiai győztes. Jim Clark, a világ legjobb au­tóversenyzőjének halála még min­dig izgatja a közvéleményt, fáj barátainak és ismerőseinek. Legu­tóbb Fangio, az ugyancsak világ­hírű autóversenyzó emlékezett ba­rátjára: — Azon a napon, amikor von Trips belerohant a nézőkbe, egy nagy autóversenyen, és tizenöt em­bert gázolt halálra, azon a napon ismertem meg Jim Clarkot. Szál­lodai szobájában ült, a tragédia szemmel láthatóan megviselte. Fal- fehér volt, amikor megkérdezte: ,,Fangio, te sohasem éreztél még félelmet?“ Nem hazudhattam. „Min dig félek. Ötször nyertem világ­bajnoki címet, de a félelmet nem tudtam legyőzni.“ Jim megnyugo­dott feleletemet hallva. Aztán így szólt: „Tudod, Fangio, sokszor gondolkozom azon, hogy abbaha­Fangio Clarkról gyom az egészet és visszatérek skóciai birtokomra, ahol a fű a térdemig ér. Érzem, hogy gyöke­reim a gazdálkodásban, s nem az autóversenyzésben vannak. De ver- senyzek. Nem szenvedély ez?“ Még abban az esztendőben vi­lággá kürtölték a lapok a hírt: Jim Clark jobb, mint Fangio. Mit tagadjam, bántotta hiúságomat a dolog. Mindezek dacára tovább csodáltam ezt a remek skőtot. Minden kornak megvannak a ma­ga nagyjai. Clarknak bámulatos ér­zéke volt a vezetéshez, és ismer­te a motor minden csínját-bínját. Gyakran mondogatta: még egy év, és megyek vissza, skóciai birto­kaimra, ahol térdig ér a fö. Nem telt bele egy év és Jim Clark meghalt. A gyorsaság rab­szolgája volt ő is. És én mégis tudom, hogy a következő verse­nyen semmivel sem lesznek keve­sebben az indulók, hogy felhúz­zák bőrkesztyűiket, rálépnek a pedálra és megkezdik csatájukat • halállal, — Nem okozott különö­sebb gondokat az erős ed­zés-sorozat Tardoskedd és Komárom után? — Izomlázam nem volt, de a kimerültségtől néha alig bírtam megemelni a lá­bam. — Hogyan sikerült az el­ső, igazi ligameccsed? — Azt hiszem, jól, mert ment a játék és győztünk. Nyár: a tavaly készült felvételen Móder József, Szlkora Györgyné, Szikora György és Móder László látható. (folytatjuk) w Ha Robert Kennedy nem indul az amerikai elnökvá­lasztási kampányban, ma1 is él. mondogatják sokan. De indult, mert ember volt, az amerikai körülményekhez viszonyítva szinte patyolat­tiszta. Ez lett a végzete. Ha Röntgen egy labora­tóriumi kísérlet során nem pillant föl véletlenül egyta-i nltványa kezére, melyet ép- pen akkor világítottak meg az akkor még rejtélyes su­garak, talán még ma sem ismernénk a röntgen-gé­pet. De felpillantott. Ez a szerencsénk. Ha Szikora Gyuri nem spiccel bele az első feléje tartó labdába, nem érzi meg soha a labdarúgó-já­tékkal járó örömeket és ké­jeket. De belespiccelt. És ez lett a sorsa. És ez a jó. Jó azért, mert a sporttársadalom egy ki­váló tehetségű, remek lab­darúgóval gyarapodott, aki számos felejthetetlen perc­cel ajándékozta meg a szur­kolókat. Jó, mert Szikorá- ban olyan embert ismert meg szűkebb környezete a- ki mindig kész nyilatkozni, mindig nyíltszívű, mindig tiszta. És harmad, de nem utolsósorban — és nagyon kérem, ne értsen félre sen­ki — jó ez nekünk, cseh­szlovákiai magyaroknak is. Nem azért, mert most már féltéglával döngethetjük a mellünket, íme, a csehszlo­vák válogatottnak magyar nemzetiségű tagja is van, hanem azért, mert jó tud­ni. hogy ebben az annyira forrongó, igazi arcát kere­ső országban, minden rossz­indulatú rágalom ellenére mi is itt vagyunk, minden­ütt';’ nemcsak munkásaink, főiskolai tanáraink, művé­szeink, hanem élsportolóink is vannak. És voltak is. Szi­kora előtt Is, és valószínű­leg utáni is. Amikor az új­ságolvasó elolvassa a csa­pat felállítását', magyar sz- szel írott, rövid, ékezetnél­küli i-betűt tartalmazó né­ven akad meg a szeme. A Szikoráén. Ismétlem: nem valami túlbuzgó nemzeti büszkeség beszél belőlem, hanem józan, emberi hang. Egy időben nem volt olyan szocialista országbeli nem­zeti tizenegy, amelyben ne játszott volna magyar nem­zetiségű labdarúgó. Talán a lengyelek és az NDK vá­logatottja kivételével, de ott meg Soós Károly és Kalo- csay Géza edzők irányítot­ták a hírnév felé fiaikat. Hányszor gondol — főleg az utóbbi időben — arra az ember, hogy egy Sziko­ra vagy egv Szabó milyen jól elférne a magyar válo­gatottban. Ez persze csak illúzió, reális alapja szinte nincs is. Szabóval tárgyalt ugyan a Fradi, de — ter­mészetesen — nem vezetett eredményhez - a tárgyalás. \ Most. amikor néhány foly­tatásban elmondunk egyet- mást Szikora Györgyről, a pozsonyi Inter és a cseh­szlovák válogatott csatárá­ról. tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy összefogla- ló-iellegü, életpályát-tömö- rítő Írásról nem lehet sző, hiszen Szikora még min­dig nagyon fiatal, még min­dig előtte van a java. Ha megérjük, s neki sem jön közbe újabb sérülése, akkor Is összeülünk majd, amikor sportpályája végéhez ér. Addig azonban számos gólt rúg még, s reméljük, na­gyon sokszor húzza magára a válogatott mezét. Először, vagy négy évvel ezelőtt láttam, ligamérkő­Az egyes számú felvéte­len első igazi ligamérkőzé­se után látjuk. Az Inter színeiben a Slovan elleni Csehszlovák Kupa negyed­döntőjében szerepelt elő­ször. aztán játszott néhány percet Eperjesen, bajnokin zésen. „Hát ez az a Sziko­ra. Elegánsan mozog, köny- nyedén. Remekül fejesei. Jól cselez“. Aztán többször lát­tam. 1966-ban, a szovjetek elleni első válogatott mér­kőzésen úgy játszott, mint­ha legalább hússzor szere­pelt volna már előtte a nagv csapatban. Később, egy is, de kilencven percet, tel­jes mérkőzést csak a VSS ellen abszolvált először, Po­zsonyban. — Mikor tudtad meg, hogy játszani fogsz? — Egy héttel a mérkő­zés előtt közölték a veze­tők és az edző, hogy va­sárnap számolnak a játé­kommal, tehát úgy visel- kediek egész héten. Edzzek szorqalmasan, és sportsze­rűen éljek. Szikora 1 este. a pozsonyi Luxorban ültem. Esett az eső, fénye­sek voltak a tetők és az u- tak, a hangulatom komor. Akkor láttam vagy tized­szer. Egy szép fekete lány támogatta, meg egy játé­kostársa. A válogatott csa­tár nagyszerű hangulatban volt. „Ejnye! — ez a fiú nem veti meg a szeszt sem! Szájából cigaretta fityeg. Jó lenne beszélni vele, mert annyian hullottak már el így. a kezdet kezdetén, hogy iotob félni, mint megijed­ni." Néhány héten bélül' még­ismerkedtünk, s azóta — talán ő is Így hiszi — ba­rátok vagyunk. Mi minden történt e rövid idő alatt Is! Két súlyos sérülés például. Házasságkötés. És számta­lan Izgalmas labdarúgó-ta­lálkozó. Az első, Igazi ligamecos után. Életrajza rövid, Tardos- keddről indult, itt játszott először labdarúgó-csapat­ban. innen Komáromba ke­rült, Komáromból pedig a pozsonyi Slovnaftba. Játé­kára mindenütt felfigyeltek. Szülei tarodskeddiek, gim­náziumba Komáromban — maid később Pozsonyban járt, itt iratkozott be elő­ször a Testnevelési Főis­kolára is, de azt hamar ott­hagyta, mert a szertorna és egyéb speciális, nem éppen labdarúgónak való tantár­gyak rádöbbentették, hogy ez a pálya nem neki való. Tanulmányait a jogon kezd­te el újból, jelenleg is jo­got hallgat. 1964-ben játszott első íz­ben a labdarúgó-liga mező­nyében, 1966-ban válogatott lett, s most, 1968 nyarán már elmondhatja magáról, hogy szinte az egész vilá­got bejárta, a futball sok­mindenre megtanította. A Slávia védelme és kapusa verve van, de a labda mellégurul. Ez is megtörténik néha. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom