Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-16 / 3. szám
\ Libasorban az iskolából Foto: Helexa • 1706 január 17-én született Benjamin Franklin amerikai elnök • 1863 január 17-én született Konsztan- tyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij színházi rendező és színész • 1825 január 18-án nyitotta meg kapuit a moszkvai Nagy Színház. • 1945 január 18-án szabadult fel Krakkó • 1809 január 19-én született Edgar Allan Poe amerikai költő és író. • 1939 január 19-én született Paul Cezanne francia festő. • 1902 január 20-án született Nazim Hikmet török költő. • 1875 január 20-án halt meg Jean Francois Millet francia festő. • 1819 január 21-én született Jaques Offenbach francia operett-szerző. • 1823 január 21-én született Alsósztregován Madách Imre, Az Ember tragédiája szerzője. • 1561 január 22-én született Francis Bacon angol materialista filozófus. • 1837 január 22-én született Frantisek Janecek, cseh zeneszerző • 1734 január 23-án született Pozsonyban Kempelen Farkas, a nagy feltaláló. O 1783 január 23-án született Frederic de Stendhal francia realista író. Véget ért a pangás Kúntapoicán... A kuntapolcai fiatalok is megrendezték az „Október és a ma“ című beszélgetést. Hetvenhat fiatal gyűlt össze az érdekes találkozón. Eljöttek közénk az üzemi pártbizottság, a CSISZ üzemi vezetőségének és az üzem vezetőinek képviselői is. Sajnos, ezen a beszélgetésen nem vették részt a rozsnyói járási pártbizottság, sem pedig a CSISZ járási vezetőségének képviselői, pedig e találkozó főszervezői éppen ők voltak. Természetes, hogy meg is bíráltuk őket ezért. A találkozó mégis sikeres volt. Több fiatal érdekes felszólalással járult hozzá a vitához. Ezt tette Spivók József, fiatal villanyszereiő-segéd is, aki bírálta a fiatal ipari tanulók anyag-pazarlását. A továbbiakban azonban említést kell tennem falu'nk kulturális életéről is. Annak ellenére, hogy az elmúlt két év alatt bizony nem sokat tettünk e téren, most komoly fellendülés tapasztalható. És itt mindjárt meg kell említenem Bódis László pedagógust és feleségét, ők mindketten nagy segítségünkre vannak a kulturális élet fellendítésében. Rajtuk kívül nem feledkezhe- tem meg a CSEMADOK, a CSISZ üzemi szervezetének vezetőségéről sem, csak úgy mint a szakszervezeti klub vezetőiről. Valóban minden támogatást megkapunk tőlük munkánkhoz. Természetesen mindehhez hozzájárul az is, hogy nagyszerűen berendezett kul- tűrházunk van. Mindnyájan ügy érezzük, komoly kulturális tevékenységet fejthetünk ki a jövőben. Ehhez persze elsősorban fiataljaink tevékenysége szükséges. Vrenkó László Ejnye, ejnye... Tudatában vagyunk annak, hogy nincs jogunk bírálni a szerkesztőség címére beküldött leveleket tartalmi szempontból. Viszont tény, hogy magyar helyesírásból és fogalmazásból levelezőink egy része hadilábon áll a helyesírással. Illusztrációnak néhány példát szeretnék felhozni az Üj Ifjúság táncdalfesztiválja kapcsán beérkezett levelekből. Egy hivatalos, száraz jelentkezés összeállítására valóban nem kell nagy tehetség LEVELEK vélemények HÍREK és művészet. De begyük csak sorjában! Kezdjük talán a megszólításnál: „Tisztelt cím, Tisztelt Üjifjúság, tisztelt táncdal- kategória, kedves Prazská 9. stb. stb. Ugye humoros? Nevetségesen hat ez 15—18 éves fiatalok tollából. Persze voltak olyanok is. akik megszólítás nélkül küldték el levelüket és volt. aki az „Üj Ifjúság olvasása közben döbbent rá a felhívásra" és aki a „legkedvesebb cikknek tartotta a felhívást“. Egy dunaszerdahelyi fiú „örülne ha a verseny vasárnap lenne megcsinálva". Mi Is örülnénk, ha vala- mennyiötöknek jobban menne a helyesírás. Sokkal több azonban az olyan levelek száma, amelyeket örömmel olvastunk és itt nagyon szívesen megemlítünk néhány nevet: Haladik Júlia, Mészáros Éva, Bíró Magda, Mózes István, Hank László és még sokan mások. Ők is azokban a városokban laknak mint a gitáros fiú, aki már „feliepét pódiumon" és ugyanazt az iskolát látogatják, mint az a kislány, aki „tájékoszta- tót“ kér szerkesztőségünktől. írd le a neved és én megmondom ki vagy! Egy, kettő, három, 15 hiba volt a leveledben. Parlez vous francais? „Iskolánkon már több év óta működik a francia konverzációs kör“. Ezzel a felvilágosítással fordult felém Szabó Erzsiké, a kör egyik tagja, amikor kérdően néztem rá, mit keresnek a fehérköpenyes lányok késő délután az iskola épületében. A kört Rákay Katalin tanár élvtársnő vezeti és kéthetenként két óra hosszat „csevegnek" ezen a különös hangzású nyelven. — Tavaly a körnek több mint harminc tagja volt, de sajnos az idén csak 25-en kezdtük — mondja kicsit szomorú arccal Récsei Margit, akiről később megtudom, hogy a kör legszorgalmasabb tagja. — Igaz, vannak nehézségeink, főleg az írás terén, mivel franciában a kiejtés nagyon eltér az írástól, de lassan ezt is megszoktuk. Különben is önszorgalomból tanuljuk a franciát, és számunkra inkább szórakozást, mint megerőltetést jelent — mondja tovább Récsei Margit. — Eladhatnának benneteket F ranciaországban ? — Azt már nem! — mondja Erzsiké. Folyékonyan olvasunk, szótár segítségéveTjól fordítunk és tudunk már sok francia dalt is. Ugye, ügyesek a rozsnyói Egészségügyi Iskola lányai? Balázsi Zsuzsa • • Üzenetek Bartalos Ilonka: Felléphet»? gitárkísérattel is. Bera Erzsi, Pál Antal, Ábrahám László lóth Erzsi: írjátok meg a pontos címeteket. Bundzik Éva: A fesztivál nem nemzetközi jellegű, tehát csakis csehszlovák állampolgárok vehetnek részt rajta. Big-beat Meteor, Kassa: Örülünk, hogy jelentkeztetek. Stavnicky István: Felléphetsz saját szerzeményeddel is. Horváth János, Losonc: Rendben van. Kováry Ilona: Előadhatod bármilyen nemzetiségű szerző dalát, de magyar nyelven. Tallózás • KÉTMÉTERES KÖZÉPKORI EMBEREK Nagy kiterjedésű, csaknem ezeresztendős középkori település sírmezőjére bukkantak Esztergom és Tát között. Horváth István, az esztergomi Balassa Múzeum régésze több mint száz sírt tárt fel. Sok új, értékes adattal gazdagította az említett korszak emberének életéről eddig szerzett ismereteket. A korábbi megfigyelések szerint ebben a korszakban középmagas, de inkább alacsony termetű emberek éltek. Itt viszont nagyméretű csontvázak kerültek elő, „gazdájuk" testmagassága két méter felett lehetett. Azonkívül rendkívül gazdag anyagot találtak: gyűrűket, pénzérmeket, ezüst- és bronz-haikarikákat. » ♦ • • KOBRA A MOTORBAN Türkmenisztánban történt: a határőrök gépkgcsija az országúton egy lustán napozó, jól kifejlett kobrakígyóval találkozott. A gépkocsivezető hirtelen fékezett, az egyik katona pedig bottal próbálta félretaszítani a hüllőt. A megriasztott állat villámgyorsan a gépkocsi felé siklott, és bebújt a motorházba. A sofőr felnyitotta a motorház t etejét, de csupán a kigyó farkát látta. Az autóstopos kobra a kocsi belseje felé kúszott. Izgalmas és fárasztó küzdelem kezdődött a nem- kívánatos vendég eltávolítására. Végül is a gépkocsi utasai betolták a járművet a legközelebbi őrsre, s csak ott sikerült végezni a csúszómászóval. Jön! Jön! A hetvenöt jelentkező közül hatvanan eljöttek. Szorongva, félénken, szemükben egy kis bizalmatlansággal, de nagy reményekkel hallgatták Mácsai Gyula járási CSISZ titkár szavait. Hogy közben mire gondoltak? „Istenkém, add, hogy én legyek az első!" Elsőként a dunaszerdahelyi járásból értesítették szerkesztőségünket a február 3-án járási méretben megrendezésre kerülő, csehszlovákiai magyar nép- és táne- dal-énekesek fesztiváljáról. A rendezőbizottság tájékoztatása szerint a szereplők az elődöntőig egyszer próbálnak a zenekarral (15 énekes kb 5 óra hosszáig). A járási elődöntő 1968 január 23-án és 24-én kerül megrendezésre. Mind az elődöntőről, mind a döntőről olvasóinkat részletesen fogjuk tájékoztatni az Üj * Ifjúság hasábjain. —ze—-----KARCOLAT------A közö Az autó kerekei simán gördülnek a frissen hullott, süppedő hóban. Motorjának finom berregése mindjárt elárulja, hogy gazdája érti a dolgát. Bizonyára nem az első kocsi, amit vezet, annak ellenére, hogy a vadonat új MB 1000 hátsó ablakán még ott a piros betűs táblácska: bejuttatás alatt. A gépkocsi vezetője finoman a vendéglő bejárata elé irányítja a csillogó, „jószágot“, kétszer csa pódik az ajtaja. Gazdá/a egyenesen a vendéglő bejáratának tart. Miniszoknyás útitársa az udvar felől. a mellékbejáraton keresztül teszi ugyanazt. Bizonyára óvatosságból történik mindez így. Legalább ez. Es az ügy e része le Is kerül a vendéglő utcára néző ablakánál ülő kártyázók, kibicelők programjáról. A kártyát osztó — nyilván gépkocsivezető — csupán az autóval kapcsolatos megjegyzést ereszt el az asztal fölött szálldogállö sűrű cigarettafüstben. — Azért ezt én sosem 'engedtem meg magamnak. — — No, no, azért ne így... — hangzik a válasz az asztal túlsó jeléről. — Miért, talán te ts így tetted? En legalább négyöt házzal,, odébb állítottam félre a traktort vagy a teherautót. — Nyertél vele valamit? Ki hiszi el neked, hogy a cukrászdában vagy az önkiszolgáló boltban időzöl, ha éppen ott is állítod félre a gépkocsit. Hisz különben is láthatod, félévig csak „mitjáreroskodhasz“ vagy már visszakaptad a hajtási engedélyt? — Miért, talán téged még sosem kaptak el? Pe- diq a féldecibe még bele sem kóstoltam, csupán a sörből ittam egy kicsit, amikor jött az ellenőrzés: kié az a traktor a cukrászda előtt? Még' csak nem is válaszolhattam, amikor meglátták előttem a két poharat. Máris a hajtási engedélyt kérték. Hát ennyiből állt az egész. — No látod, éppen ezért mondom, vagy talán a kis miniszoknyást irigyeled az öregtől? — Nem mondom, csinos, de nem Ismered az öreget? Hentes a városban, a felesége pedig vendéglős a szomszéd faluban. — No és, talán ez fáj neked? — Fáj a fenének, csak az bosszant, hogy az egyik mindjárt ráfizet, ha kissé mellélép, a másik pedig szinte hivalkodik vele. Hát nézd, és azt elhiszi valaki, hogy ennek a kocsinak a vezetője a szomszédos hentesüzletben diskurál hajdani inas ismerősével? Figyeld csak meg az autó számátt Ismerik őt akiknek kell, hát azért olyan bátor az öreg, miért is álljon félre négy öt házzal odébb a kocsijával. O megengedheti magának... — Igen, azt látom én is, de mi haszna. Odavan a kicsike ts, hisz nem tud elindulni. De hagyjuk az egészet, ahogy előbb mondtad, az ő dolguk, no meg az illetékeseké, ha úgy akarnák. — Gondolod? — hallgat a másik. Alig néhány perc alatt kíváncsi jérjlszemekkel telik meg az ablak. — Ezek se jutnak el messzire — mondja valaki a hátul állók közül. — Az még nem lenne baj — mondja egy megfontoltabb hang. — De az utcán nemcsak ők vannak. Az iskolások ts most végeztek, néhány perce tele velük az út jszéltében-hosszában. — Mindenki a maga bőrét viszi a vásárra — mondja ismét amaz — ő jog ülni, ha elgázol valakit. — Es ha éppen te leszel az? Erre nincs válasz. A kíváncsiskodók lassan elhagyják a vendéglőt s a kocsi köré állnak. Ha vezetője képes lenne Indítani, akkor sem mozdulhatna a körülötte állóktól. De az ő indulásától nem kell tartani. Az alkohol és a benzinszag keveredése egyre jobban meglátszik a nő tekintetén. A sok próbálkozás közben kiejti kezéből az indítókulcsot, alig tudja megtalálni. A mellette ülő idős férfi feje előre bicsaklik, a szája szélén megjelenik a pálinka és a nyál vegyülete. Alszik. Amikor a többség már ktszőrakozta magát a látottakon, valaki ismét megszólal: — Vigye őket valaki haza, akinél van hajtási engedély? — Senki sem szól. — Vagy szóljunk a közbiztonsági szerveknek — még így is olcsóbban megúsznák — mondja ugyanaz a hang, — Megbolondultál? Mit szólnál, ha az ő helyükben lennél és ugyanazt akarnák tenni veled? Csak nem vagy spicli? — Miért, hát ez is spicliskedés? Es ha elgázolnak valakit? — Az az ő bajuk, már mondtam. Különben is, ha annyira aggódsz miattuk, szólj nekik, és vidd őket haza. — Megpróbálom. A körülállók két pártra szakadnak. Hagyják őket magukra, úgysem tudnak elmenni és némelyikük szemében felcsillan a káröröm furcsa fénye. A másik fél az ajánlkozó pártján van: — Haza kell vinni tikét, ez a tiszta munka! — Az iménti jelentkező megnyitja az autó ajtaját: — Kérem — mondja kissé bizonytalanul — én hazaviszem magukat, azt hiszem, ez lesz a legjobb. — Mit gondol maga, ki vagyok én, minek néz mar ga engem, nekem öt gyermekem’ van... — Hát, éppen ezért akarok segíteni magán és a barátján is, hiszen ismerem. — Mit akar ezzel mondani? Talán csak nem azt, hogy én... — Azt nem, de ebben az állapotban akkor sem engedhetném el magukat, hogyha vezetni tudna. De egyáltalán, van önnek hajtási engedélye? —Mi köze hozzá, maga.... — Nézze, még egyszer mondom, én esek segíteni akartam, de ha nem engedik?... — Akkor mi lesz? — Látja, ez — s ezzel kivette helyéről az indítókulcsot. — Most viszont már Indulhat, ha tud! A kíváncsiskodók erre nem számítottak. Sajnálták a színjátékot, amiről lemaradtak. Sárkány Árpád /
