Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-11 / 24. szám

VIGASZTALÁS — Sajnálom, de sürgősen meg kell operálnom. — Nem ... nem ... nagyon félek az operációtól. Inkább meghalok. — Rendben van, nyugtatta meg betegét az orvos — az egyik nem zárfa ki a mási­kat. SZÁMTANÖRÁN Tanító: — Ha a testvéred­nek és neked együtt négy almátok van és abból az öcséd hármat megeszik, mi lesz az eredmény? Pista: — Egy jó nagy ve­rekedés, tanító bácsi. A SZÓNOK — Könnyű önnek reme­kelni — mondja kissé gú­nyosan kollégájának a ki­sebb sikert aratott szónok. — Hisz’ minden nap gyako­rolhat ... — Én? — Igen ... Méghozzá ha­talmas tömeg hallgatja. — Milyen tömeg? — Hát... A 110 kilós fele­sége. ÚJONC ÉS AZ ÁGYÚ A sorozáson így szól az ifjú: — Én neurotikus vagyok, kérem, engem ne tegyenek a tüzérekhez, mert egysze­rűen nem bírom hallani az ágyúdörgést. — Ne féljen, az ágyú olyan erősen dörög, hogy megbírja majd hallani. Szangvlnikus ember MEGOLDÁS A tiszt vizsgáztatja az újoncot. — Miért ne menjen át a katona égő cigarettával a kaszárnyaudvaron? Az újonc vállat von. — Igaza van hadnagy úr! Miért ne menjen át?l SEMMI KÜLÖNÖS A fiatal lord a nászéjsza­káját követő napon megjele­nik a klubjában, ahol bará­tai kíváncsian érdeklődnek a részletek felől. — Nem tudom, miért em­legetik a nászéjszakát olyan elragadtatással. En direkt nem feküdtem le, egész éjjel az ablaknál álltam, de sem­mi különösebb élményben nem volt részem. JÓINDULAT Feleség: — Szegény ma­mának igaza volt, amikor úgy ellenezte a házassá­gunkat! Férj: Bizony! Eléggé dü­hös vagyok magamra, hogy akkor félreismertem a jóin­dulatát. SZERELMI PÁRBESZÉD — Verácskám, hallod, mi­lyen mámorosán suttog az est? — S te igen? — Igen... — Akkor hallgasd tovább, én haza megyek, mert alud­ni szeretnék. X£í. BIZTOS MÓDSZER — ... S mikor látlak is­mét? — Amikor akarsz, hiszen már kaptál fényképet. ANGOL HUMOR Tanár: — Mit tud a XVII. század nagy vegyészeiről? Diák: — Mind meghaltak, tanár úr. A BAB A beteg gyomorfájásra panaszkodik az orvosnál, s közli, hogy ezt valószínű­leg az ebédre elfogyasztott bab okozta. Az orvos meg­kérdezi: — Mennyi babot evett? — 217 szemet. — Honnan tudja ezt ilyen pontosan? — Valamivel foglalkoznom kellett, míg a feleségem el­mesélte, mi újság?! ALLATKERTBEN Az állatkertben a veze­tő az oroszlán barlangjánál magyaráz: — Ez a mi legveszélye­sebb vadállatunk. A etetőjét .rettenthetetlen“-nek hívták. — Miért mondja ezt múlt- időben? — Mert most „félkarú“- nak gúnyolják. Kedvenc vicceim AGGODALOM A diák hazaérkezik húsvéti va­kációra és a nagybácsija így szól hozzá: — Utolsó levelemhez egy 50 ko­ronást is csatoltam. — Igen — mondja a diák — aggódtam is nagyon, hogy csak ilyen gyenge élet jelt adtál ma-s gadról. ÉRTHETETLEN Pistike megszólal a vacsoránál: — Mama. te mindig azt mond­tad, hogy a Fux bácsi milyen kedves ember. — Hát akkor miért zárod be mindig a szekrénybe, mikor a pa­pa hazajön? INDOK János gazda átszól a szomszéd­hoz: — Megtalálta szomszéd uram az ellopott lovát? — Meg ám! A Szekeres sógo­romnál van. — Hát miért nem hozza haza? — Várom, amíg megpatkol tatja az a gazember. Beküldte: Kecskés János Cicárovce. 170. Az Üj Ifjúság 22. számában kö­zöltük az alábbi aforizmát: ..A nő, a Biblia szerint, az utol­só dolog, amit Isten teremtett. A- lighanem szombaton este terem­tette: érzik rajta a fáradtság. Dumas fils“ Most kaptunk rá választ, s mi­vel nyilvánvaló, hogy no írta, le­közöljük. Sajnáljuk azonban, hogy nevét nem írta meg, s így nem küldhetünk érte honoráriumot: „Az aforizmának csak akkor van létjogosultsága, ha alapigazságot tartalmaz, vagy szellemes. Amint az aláírás bizonyítja, a szerző „f é r f i". Megengedjük ne­kik azt az előnyt, ha nem is a biblia szerint, hogy őket viszont hétfőn teremtették, kifelejtve be­lőlük öt napi tartalmat. Elvégre az első napon még a teremtő is ingadozott. Az alkotás csak a végén töké­letes!“ Szakállszárító TÖTH ELEMÉR: X író mindenkitől elvárja hogy véleményt mondjon mű­véről — ió véleményt.-0­A fontoskodó emberek, csak önmaguknak fontosak.-0­Z jelleme a jellemtelenséfl.-0­A legvérengzőbb tömeggyil­kosok is anyától születtek.-o­X annyira hiü, hogy már a hibáival kérkedik.-0­A láb a cipőhöz: „Engem fel lehet törni, de megtörni so­ha...“-0­Funkció! teszi az igazságéi.-0­A lángésznek sem árt, ha nemcsak lángja, parazsa is van.-0­Z író egyetlen erénye, a lus­tasága.-0­X korlátái határtalanok. TEXAS Texasban egy fegyveres férfi lép a boltba, és pisz­tolyt kér. — Minek lesz ez önnek? — Le akarom lőni a szom­szédomat. — Ha szabad ajánlanom önnek, várjon holnapig. — Miért? — Mert ma olyan izgatott, hogy biztosan nem találná el. SZEMREHÁNYÁS A külföldön tartózkodó férj, amikor hírt kap, hogy feleségének kisfia született, eképpen táviratozik haza: — Megkaptam az értesí­tést róla, hogy az éjlel a szobádban egy fiút fogadtál! Oj LAKAS A zsugoriságáról közis­mert újgazdag mutatja új lakását barátjának. Dicseked­ve mutat rá a hatalmas hali­ra. — Látod öregem, itt any- nyi hely van, hogy isten ő- rtzzen, akár száz vendég Is ehetne egyszerre. ÖRÖMHÍR — Drágám, jó hírem van számodra, — rövidesen hár­man leszünk... — suttogja az ifjú menyecske férjének. — Oh, ez biztos? — mondta az ifjú férj és bol­dogan megöleli és megcsó­kolja feleségét. — Biztos drágám. Most jött a távirat, hogy az a- nyám érkezik...! KOMOLY MUNKA Riporter: — Miből áll a professzor kutatómunkája? Házvezetőnő: — Leginkább abból, hogy a szemüvege u- tán kutat. Cl BERNARD SHAW ÉS A VI­RÁGOK Arnold Bennett felkereste egyszer Bemard Shaw-t londoni lakásán, s rendkívül meglepte, hogy egyetlen vi­rágvázát sem lát. — Azt hittem, Ön nagyon szereit a virágot — szólt szemrehányóan. — Hogyne — hangzott a hirtelen válasz. — A gyer­mekeket ts nagyon szere­tem. Mégsem vágom le a fe­jüket, hogy a ház minden sarkába vázába állítsam ö- ket. MHHHPI ÉRTÉKELÉS FIGYELMESSÉG Kritikus: A maga képei ott lesznek az összes képtárban és múzeumban, amikor Ra- faellót, Rembrandtot és Ru- benst már rég elfelejtették. Művész: — Komolyan mondja? Kritikus: — Igen, de e- lőbb nem. VIZSGÁN — Professzor: — Jones kolléga, tegyük fel, olyan beteghez hívják, aki lenyelt égy pénzérmet. Milyen eljá­ráshoz folyamodna? — Medikus: — Papot hí­vatnék. Azok mindenkiből ki tudják szedni a pénzt. BlRÖSAGON Bíró: — Beismeri, hogy e- gyedül követte el a lopást? i/ádlott: — Igen, bíró úr. A mai időkben nem lehet bízni senkiben. MAI GYEREK Marika: — Kérdezni sze­retnék valamit. Tanító: — Tessék. Marika: — Mit jelent Jó­kai Mór neve mellett az 1B25-ÖS szám? — Talán... Stano rajza Tanító: — No, ki mondja meg? Egy kislány jelentkezik: En... Az a telefonszáma! A NAGYAPÓ Idős ember kopogtat be az internátus igazgatójához: — Beszélhetnék Kis Jan­csival? Én a nagyapja va­gyok. — Ön a nagyapja? Igen sajnálom, de elkésett. Elké- redzkedett tőlem az Ön te­metésére, s már el is ment! Egy híres bakteriológus a feleségéhez: — Holnap van a születés­napod drágám, egy nagy meglepetést készítettem szá­modra! — Nagyon aranyos vagy! és mi az a meglepetés? — A te nevedről nevez­tem el azt az új bacilust, a- mit nemrégen felfedeztem. JÓKEDVŰ FELESÉG Két barát találkozik: — Hát öregem, hogy ne­ked milyen kedves, vidám feleséged van! — Igazán? — Komolyan! A múltkor egy viccet meséltem neki és úgy nevetett, hogy majdnem kiesett az ágyból! KÜLÖNBSÉG Egy férfi be akar menni a Monte Carlo-i kaszinóba. — Bocsánat uram, mondja a portás — nyakkendő nél­kül nem lehet bemenni! — Hogyhogy nem lehet, hiszen ott áll egy úr ing nélkül!? — Igen kérem, de az az úr nem jön, hanem távozik. SZAKÉRTELEM A férj és feleség bejáratta az új kocsit. A motor egy­szeresük bedöglik. — Azok az átkozott gyér tyák — mérgelődik a férj. — Ez természetes drágám — jegyzi meg a felesége, — hiszen erős szél fúj... BIZTONSÁG A pincér hozza a rende­lést, de a sültet a kezével tartja. A vendég mérgelődik: — Nem vényé le a kezét a húsomról? — Miért uram, talán azt akarja, hogy harmadszor is elejtsem? SZERENCSÉTLENEK — Ez a nő két férfit tett szerencsétlenné. — ? ? ? — Az egyiket kikosarazta, a másikhoz feleségül ment. JEGYESEK MEGNYUGTATÓ Egy katolikus pap beszél­get a társával. — Mit gondolsz, megérjük mi még a cölibátus eltörlé­sét? — Mi már aligha, de a gyerekeink biztosan megé­rik. /Ő KÉP A disznó elment egy ki­állításra. A sok lestmény kö­zött egy tükör is volt. A disznó megállt előtte és gon­dolkodóba esett. — Az egyetlen jó kép — szólalt meg végre és kisé­tált a teremből. — Amikor a férjem leszel, meqosztom veled minden qondodat és bánatodat! — Köszönöm aranyom, de nekem nincs semmiféle gon­dom és bánatom. — Épp azért mondom: „Amikor a férjem leszel!“ GYEREKSZEMMEL Kovács másodszor nősül. Megkérdezi a kisfiát: — No, öcsi, hogy tetszik az új anyukád? — Apu, én azt hiszem, lé­ged átejtettek. Ez a néni már nem is olyan új. Of BÚTOR Egy vásárló panaszkodik a bútorüzletben: — Egy hete fotelt vettem maguknál és ma reggel szét­esett. — Biztosan beleült valaki. áí J2 eu a >, u '=>« o £ 0 *a xt Sí = “! 5 1 ^.3 s£ :o cn o u :o 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom