Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-07 / 19. szám
új ifjúság 3 ELKÉSETT RIPORT Egy évvel ezelőtt írtam ezt a komáromi riportot, de akkor még kissé más szelek fújdogáltak, s ezért nem láthatott nyomdafestéket. Ma már más a helyzet'a politikában — Komáromban azonban vajmi kevés változott, s a riport még mindig időszerű! Sajnos! VOLT. NINCS! LESZ? (Komárom múltja, jelene és jövője) ★ EMBEREK A VONATON A Pozsony és Komárom közti út- »zakaszon a vonatok is valahogyan álmosabban járnak, a menetrend csak ,0y darab papír, amihez az utas sem igazodhat, sem pedig a huszadik szá zad második fele. Sajnos! Délután négy óra van. a vasúti kocsiban sűrű fust. Egyesek kar tyáznak, mások csendesen beszélgetnek. ismét mások alszanak... De vonat csak nem mozdul! Mar ot o- már fél hat és az emberek meg csak nem is káromkodnak... Hozza- szoktak már. hiszen olyan 9y»kran késik ez a vonat... Ezen a csUtor- töki napon például teljes két orat. _ Hajnali háromkor kelek, menetrend szerint este hat™ ker“'.nf£ za De ez a vonat mindig késik, ma Ú.. Pedig nincs hófúvás! Otthon már úgy is csak alszom... _ Mennyi ideje marad az alvasra. És az alváson kívül mire van 1- deie ^ Talán jobban érzik magukat a vonatban, mint otthon?... Élet ez egy41 Lehet!... De ki hiszi ezt el? Végre mégis bedöcög a pozsonyi vonat a komáromi állomásra, késésé mindössze 150 perc!... Ez is va lami? ★ miről kéne írni? kihez kéne ELMENNI? Ezer tanácsot kapunk és heteket, hónapokat tölthetnénk a városi levéltárban... Kimerítő cikket ^hatnénk a város történelmi múltjáról... Lefény képezhetnénk a kőszuzet... Eshetnénk a kérdést, hová lett a múzeum felszabadulás előtti sokkal ü«hagabb gyűjteménye?... Azt ts megemlíthetnénk. hogy az új lak6te.lePer] házszámok között olyan szaság uralkodik, hogy az ember i- degenvezetőt fogadhatna fel. hsi valakit gyorsan meg akarna h?J‘ ni... Vagy ezt. hogy a Kis-Duna híd ia még mindig nem készült el... De mi inkább az emberekre vagyunk kiváncsiak! Meg akarjuk tőlük kérdezni, mi volt, mi van és mi lesz Komáromban? Annyi nevet hallunk, hogy beleszédül a fejünk. Hetekre lenne szükség hogy mindenhová és mindenkihez elmehessünk, s nekünk m.ndosz- sze pár napunk van! El kell halasztanunk Galambos bácsi meglátogatását, aki Móricz Zsig- mond kebelbarátja volt... Nem néz hetjük meg Világhy bácsi romai ré- qiséggyűjteményét sem... Nem talai kozhatunk az öreg Schmidthauer úrral sem. aki egyszer Leninnel sakko- zott... Személyes jóbaratomat, Mait* György mérnököt sem kereshetem fel. aki az árvízveszély idején szinte hetekiq a szemét sem hunyhat» le... Anny? jó. dicsérő szót hallottam Viola Pál idegorvosról... Szabó Pista bácsi szobrairól... De nagyon kevés volt az idő... Majd máskor, egyszerre nem Írhatunk meg mindent. Most inkább azokkal beszelünk, a- kiknek valóban szívügyük Komárom kulturális életének fejlődése... Mert alszik ez a város, annak ellenére, hogy a lakossága megduplázódott kisdiák koromban a várfalakkal körülvett városkának kacskaringos utcáin rengeteg szorgos iparos, jő- szimatú kereskedő, gazdagodó vendéglős és kocsmáros lakott... És ren geteg pajkos diák.. ★ NEM A RÉGI „JÖV1LÄGOT“ SIRATOM. , , de akkor nem aludt a város.... A város környékén, a sáncok kozott vi dám kis kölykök számtalan csapata játszott katonásdit vagy '"diános dlt Az Erzsébet-szigetl csonakhéz- ban'cserkészek sürögtek-forogtak es engedték vízre a csónakokat... A ka vicsos parton napozó gyerekek es felnőttek, pocakos hacsiU es csoko ládébarna szép leanyok nyüzsogteL.. Fste szólt a zene a Béka- es a Po koí-csárdában. főtt a Jólllatú h.lpap- rikás Most csendes az Erzsébet- sziaet". a többszázéves faóriások nem 1 9 magánykedvelö szerelmespárok suttogását hallgatják, hanem az uj hajógyár felől a gépek es a vasle mezek harsány hangját... Este nyolckor üres volt a Nádor utca! Valamikor annyi volt kint a nép, — most mindenki a lakásába húzódik és talán a tévét nézi... Üres az új kávéház és üres az új borozó is... Három-négy párnak játszik a zenekar... Üres a park is... Klapka György bronzszobra nyugodtan merenghet, senki sem zavarja meg a csendet... Mi történt itt?... Talál túlságosan gyors ütemet diktál az élet és az emberek fáradtak?... Nagy János: Parasztcsalád őrülnek, ha a családjukkal lehetnek és nem kívánkoznak ki a természetbe, az utcára, vagy a szórakozó helyekre?... Vagy elidegenedtek egymástól?:.. Bizalmatlanok lettek?... Ezeken a problémákon törtem a fejem, s azon, hogyan lehetne feltámasztani ezt a várost: amely gyors ütemben épül; szépül és gazdagszik, de ennek ellenére, mintha mindent félálomban csinálna! Dobi Géza, Hegedűművész Mintha a gépek között maguk az emberek is gépekké változtak volna! Pedig kulturális lehetőségben nincs hiány... Megfelelő emberek is vannak... Mégis alszik minden, már ami a város kulturális életét illeti... S ezt nem cáfolhatja meg senki az íróasztalok mögül, száraz statisztikai kimutatásokkal! Itt voltak például az 1966-os Jókai napok! Szép műsor — sok fáradság — rossz szervezés és az eredmény: ü- resen ásító padsorok gúnyos hallgatása: — Csinálhattok itt, amit csak a- kartok!... Ezeket az embereket semmi sem érdekli!... Közben születnek a szép tervek, az állam rengeteg pénzt ad ki kulturális célokra... Papírok, tervek és számok, számoszlopok, számhegyek... Közben a tervek és az eredmények között nincs ott az egyenlőség jele! Ügyes emberek, ügyes szervezők kellenek... Olyan emberek, akikben meg lehet bízni... Akik ha valamibe belekezdenek, azt véghez is viszik!... Akik nemcsak a pénzért dolgoznak’.. S tálán nincsenek ilyen emberek Komaromban? "em az öke* me9* ■lleto helyen ülnek!... Talán valaki megbántotta őket!... Talán valaki kevefket’tC Tálé Zá!°nyr? futta»a ter- áUították őket".. °aZSá9ta,anUl fé,reS az erre hivatottak?... Vajon ók tmt csinálnak? Nem kívánja tőlük senki, nogy énekkart, vagy tánccsoportot vezessenek, hogy színdarabot tanítsanak be!... Erre van elég meg- e,muer'- Az 6 munkájuk az i- deáhs lehetőségek megteremtése és a szervezés lenne! b_De ki szólhat bele az ő munkájukAPU, DOBD EL A HEGEDŰT! — Igen, ha itthon előveszem a hegedűm, a kisfiam mindjárt rákezdi!... °ed‘g a vizsgákra készülődöm és alig h! ^eíf"?./an hátra! ~ Panaszkodik Dobi Géza zenetanár. Kitűnő muzsikus, a felesége is az. aki szintén a zeneiskolán tanít... És zenetanár volt az apósa is... — Mennyire elégedett a helybeli zenei elettel? — A zeneiskolán kívül nálunk i- Jyesmi nincsen. — Tudja, hogy Komáromnak har- rC4Wel eZelÖtt hét énekkara és egy 250 tagú nagy énekkara volt az iskolai énekkarokon kívül? T\ ^ 0kkor még nem éltem de SS,“'* r6,ük! „~ ¥iért csak két hangszeren tanítanak a zeneiskolában?... Hol vannak a fúvós hangszerek?... Miért nincs a városnak énekkara?. A tanári kar miért nem rendez hangversenyeket?... Miért nincs Komáromban zenei elet?... a zeneelméletet miért nem tanítják két nyelven... Ha magyarul is tanítanák, alapozni lehetne a magyar népdalra és Kodályra’ Hiszen a zeneiskola célja nem sztárok nevelése! — Igen! — mondja fáradtan. — A tömegeket kellene nevelnünk’ Ez lenne az igazi cél... A kezdeménye- ze*: H°9y ..énekeljen a város!“ Nem művészi pályafutásról álmo- dik, hanem a városról. a tömegekről... Tálán nem is lenne sok érteiíTnáiift2 e?ASLköztársaságban alig van ónálló előadóművész. tr.JIhh!e<Ü ,huszo,nhat 6rát tanítok és további hat-nyolc órát kellene gyakorolnom, de mikor?... Maid a lesz9VÉr^nJLem Utá" talá" több időm lan “f -k ume9, h°9y Pillanatnyi- lag nem ígérhetek semmit... Maid a hangversenyem után! el~ Ez is ígéret! Egyelőre ennyi is Elárulja, hogy sokszor nagyon fá- radt és elkeseredett... Már arra is gondolt, hogy a koncertje után szögtesz! meg?“ 8 he9edűjét- nem Tudom, hogy nemsokára egyik i- gen elkes zászlóvivője lesz az úi- jaszuleto komáromi zenekultúrának 5 talán meg több is! Csak azon csodálkozom, miért nem ePfÍ£ -fe ez a fiataI hegedűművész a Jókai napokon?... Meg miért nem szerepeltetik a rádióban?... Miért h'vJa mp9 a pozsonyi József Attila Klub és a.többi ifjúsági egylet?... Egyszer talán majd eszükbe iut' Becsukódott mögöttünk az ajtó és alig leptünk kettőt-hármat. bentről újra felhangzott a hegedű... Elmosolyodtunk: Géza' hozzád nőtt ez a hegedű. Akkor sem akaszthatnád szögre, ha akarnád! Közben összetalálkoztunk a zeneiskola másik tanárával, Schmidt Viktorral, aki őskomáromi és valamikor az itteni zenei élet irányítója volt, s közben tehetséges zeneszerző is Meginvitáltuk őt egy kávéra. — Géza már bizonyára mindent elmondott nektek:... Valóban sok mindent lehetne itt csinálni, de kellene valaki, aki irányít bennünket... Ha letszi a vizsgáit, alakítunk itt egy vonósnégyest... De kezdetben nem várhatunk nagy sikert! Az embereket újra hozzá kell szoktatni ahGáspár Tibor — tanár Foto: Tóth Pál Gyula hoz, hogy eljárjanak a kulturális rendezvényekre... Elég lesz, ha előszói száz embert össze tudunk majd hozni, s aztán lassan egyre többet... — Köszönjük, Viktor bátyánk... önök ketten, ha összefognak, valóban sokat tehetnek!... * IFJÚSÁGI JÁTÉK-BARLANG?.. ZSEB MONTE-CARLO? A Szakszervezetek Háza előtt állunk!... Elég szép épület, elég so- káig épült és elég sokba került... D most már legalább van! Bentröl vurstli-zene. Kicsit furcsa!... Nézzük csak meg, mi van odabent?... , Rengeteg gyerek tolong az előcsarnokban, szól a zene, a fiatalok szerencsejátékokkal szórakoznak... Némelyik 15-20-30 koronát is otthagy .. Egy napi fizetését egy tei- nött embernek!... Nyerni viszont alig- alig lótok valakit! \ iáték-automatákat valaki Ausztriában összevásárolta és elhozta hozzánk, és majd mint gazdag ember tér oda vissza!... Csodálkozunk azon, hogy ezt a sok qiccsesen rikoltozó és még giccsesebben kipingált vacakot beengedtek ebbe az épületbe! Furcsa kissé, hiszen a gyerekeknek nem nagyon javasoljuk a zást... Nálunk tilos a hazárdjáték s itt találkozunk vele... A gyerekek csak úgy szórják az apjuk nehez munkával keresett pénzét... Tálán másra jobban kellene! Meg azután kissé visszatetsző ez a nagy zaj itt, amikor a színpadon a MATESZ színészei próbálnak... Azaz próbálnának, de a nagy zajban nem hallják a rendezőjük hangját sem'.... . .. . Hát hiába, vannak meg hibák. ☆ MŰALKOTÁSOK PADLÁSON ÉS PINCÉBEN! Pizsamában fogad bennünket es csodálkozik azon, hogy megtaláltuk. — Csaknem húsz éve vagyok itt, de nem törődik senki azzal, hogy mit is csinálok... Magyarországon Kisfaludy Strobl tanítványa voltam... Többször kaptam ösztöndíjat, és tehetséges szobrásznak tartottak... Itt Csehszlovákiában nem nagyon vesznek rólam tudomást... Dolgoztam mar bányában, kikötőben... Most két napja betegszabadságon vagyok... Meghűltem kissé! . . — Akkor talán nem is tud nekünk semmi újat mutatni? — kérdezzük kissé lehangoltan Werba Imre szobrászművészt. — Mutatnék, de csaknem mindenem a padláson és a pincében van elcsomagolva! — mondja, azután méqis előszed néhány szép plakettet — Ha legközelebb eljönnek, megmutatom á többit is. Leveleket vesz elő magyarországi szobrászoktól és Szlovákiáiktól is... Ismerős neveket olvasunk a levelek alatt... S a levelekben elismerő sorokat: . . __ Mi lett veled. Imre?... Ml igazán azt hittük, hogy sokra viszed és valahogyan elkallódtál... — Hát igen, magam sem tudom, hogy mi lett velem!... Magam is azt hittem, hogy viszem valamire!... Nemrég beszéltem Nagy János szobrászművésszel... Talán sikerül összehoznunk egy közös kiállítást... Talán... Bíztatjuk őt: — Biztosan sikerülni fog!... Van itt nálunk sok tehetséges ember, sok fiatal és öregebb művész, akik szeretnének bemutatkozni a közönségnek. . , — Hol? — kérdezi. — A kultúrpalota nagytermében állandó képtárunk lehetne, de ott az ökölvívók tréningeznek! Hát lehet itt valamit csinálni? . . Mi ugyan azt mondjuk nekn hogy lehet, de bennünk is feltámad a kételkedés ördöge. Ennek ellenére bíztatjuk, hogy segítem fogunk... Hisz nekünk?... Ki tudja? Már negyvenhét éves és sokat csalódott... Közben az alkotásai ott búslakodnak a padláson és a mert a Kultúrpalotához több közük van az ökölvívóknak, mint a müvé+Z6LEHÁR ÉS JÓKAI URAK, CSAK TÜRELEM! Majd egyszer talán berendeznek Komáromban egy Lehár és egy Jókai szobát!... Talán egyszer emelnek Komáromban egy Lehár szobrot is!... Egyelőre inkább tűrik, hogy összetörjék a Szentháromság szobor egyik figuráját!... Talán nagyon sok ilyen értékes emlék van Komáromban és néhányat el kell pusztítani belőlük, mint Kínában. Meg azután Csokonainak és Petőfinek is volt némi köze Komárom városához. 1945 előtt valamikor a Bencés gimnáziummal szemben, Jókai szülőházában voltak a nagy író bútorai, a dolgozó szobája... Most a bútorok szanaszét vannak! Ugyan a komáromiak kérték az illetékeseket, hogy adják nekik át az Erzsébet szigeti Jókai-házat, de csak ígéretet kaptak... S azóta meg az a hír kapott szárnyra, hogy a szabók kapják meg az említett épületet... Reméljük, ez a hír „kacsának“ bizonyul sok mással együtt! A fiatalok rendelkezésére áll a Petőfi-Egylet, az öregebbek Jókai E- gyesületet szeretnének... Csakhogy helyiségre lenne szükségük!... S ha ez az egylet megalakul, a komáromi kultúra újra felvirágozhat! ■Á MIT TESZ A MATESZ? Bizonyára mindnyájan olvastak már a színészet hőskoráról, a vándorszínészek életéről... Nagyon romantikus lehetett a ponyvás szekereken döcögni faluról-falura, városról-városra, aranyszínű gabonaföldek, virágos rétek között — de csak nyáron!... Á sok koplalás, fázás már kevésbé volt romantikus! A MATESZ tulajdonképpen szintén ilyen vándor társulat, s színészeinek az élete mindennek mondható, csak kényelmesnek nem... Pedig Szlovákia egyetlen magyar színháza! Be kell járnia Szlovákia magyarlakta falvait és városait... A színészek életüknek jelentős részét az autóbuszban töltik, hogy azután többé-kevésbé kifű- tött helyiségben játszhassanak a tele, vagy félig üres nézőtér előtt... S ez már kissé több, mint romantika! És székhelyükön, Komáromban ml a helyzet? Nincs megfelelő színház épületünk!... A gárda egyik fele a régi é- pületben, a másik a Szakszervezetek Házában próbál, az irodáik pedig a volt tiszti palotában vannak! Hogyan lehet ezen a bajon segíteni? — Ha megkapjuk a Szakszervezetek Házát! — feleli Krivosik István, a MATESZ igazgatója. — S van rá egyáltalán remény, hogy megkapják? És ha igen, mikor? — Majd ha elkészül az új kultúr- ház!... Az állam tízmillió koronát ad rá, ez év márciusában hagyják jóvá a költségvetést!... — S mi történik, ha nem hagyják jóvá? Felemás város... Alacsony, nedves, kisablakú házak, egész házsorok tűnnek el és helyükön új házak, új házsorok, új lakónegyedek nőnek ki a földből... Közben a macskaköves utcákon sápkóros gázlámpák világítanak még itt- ott... A kövezeten zörög a fiáker kereke, meg a gebék patkója... Az emberek elvégzik a munkájukat, azután bezárkóznak!... Megkérdeztük Gáspár Tibor tanárt, hogy miért nem jelennek meg a szülők az iskolai és a kulturális rendezvényeken... — Nemcsak az értelmiség fáradt, hanem a fizikai dolgozó is! — mondta, s ezt bizonyára így is hitte. Hát többet dolgoznak ma az emberek, mint valamikor?... Aligha!... Nem a fáradtság itt az ok, hanem valami egészen más! Megtudjuk, hogy micsoda és segíteni fogunk a bajon! Komáromban nagyon sok a probléma. s ezeket egy ember nem oldhatja meg... De munkához kell látni, es mielőbb! Mert még az atomkorszakban sem ilnek az emberek örökké! N. László Endre
