Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-23 / 17. szám
így néz ki ma az üzemi kikötő.. ; HETVEN ÉVES A KOMÁROMI HAJÓGYÁR Hetven évvel ezelőtt igy nézett ki a komáromi hajógyár üzemi kikötője Jubileumi évhez érkeztek az .idén a komáromi hajóépítők. Hetven évvel ezelőtt. 1898 áprilisában a Duna holt ága és a Duna közé zárt Erzsébet- sziget déli csücskén hozzákezdtek egy hajójavító üzem építéséhez, a- mely tulajdonképpen a hajógyártás kezdetét jelentette Komáromban. A városban akkor megjelenő megyei hetilap, a Komáromi Lapok több cikkben számolt be az üzem építése körül (elmerült problémákról. A város vezetői közül egyesek örömmel fogadták az új létesítményt, mások gáncsoskodtak. Végül a város vezetősége megegyezett a Magyar Folyami és Tengerhajózási Részvény- társasággal és az alábbi szerződést írták alá: 1. A város hatvan évre átadja a sziget déli csücskét a részvénytársaságnak, amely használati díj címen e,qy aranyat fizet évente a városnak. 2. A részvénytársaság köteles a használati jog érvénybelépésének napjától számított egy éven belül megkezdeni a termelést. Ha a munka valamilyen oknál fogva egy évig szünetel, a részvénytársaság elveszti a terület használati jogát. 3. A város vezetősége tizenöt évre felmenti a részvénytársaságot a vá- -osi adók fizetése alól. Röviden ez történt hetven évvel ezelőtt és 1898 novemberében már megindult az üzemben a munka. E- lőször csak hajójavítással foglalkozott a gyár mintegy kétszáz dolgozója, de 1918-tól 1923-ig már három elevátoros szívóbággert, három 650 tonnás szállítóuszályt és három darab fából készült kavicsszállító hajót is építettek. Az üzemet 1923 május elsején a Skoda-müvek igazgatósága vette át és ettől fogva fokozatosan korszerűsítették a termelést. Egy évvel később villamosították a gyárat, 1955-ben pedig már elektromos meghajtású hajóleeresztőt helyeztek ü- zembe. A levéltári anyagok később arról számolnak be. hogy a Skoda-müvek igazgatósága 1930-ban több mint egy és fél millió akkori korona költséggel korszerűsítette az üzemet. Ezt a „korszerűsítést" természetesen nem a mai fogalmak viszonylatában kell szemlélni, mert a szigeten levő — komáromiasan szólva — „öreggyár“ még ma is elmarad az 1947-ben épített új hajógyár világszínvonalú berendezése mögött. A mai értelemben vett hajógyártásról a Duna bal partján épített új üzem esetében beszélhetünk, ahol már a termelés beindításától számított néhány év alatt 36 darab 800 lóerős, motoros személyszállító hajót és 104 darab ugyancsak 800 lóe- erős folyami vontató hajót építettek és adták át a megrendelőnek. És ma? Ha olykor száraznak tűnnek is a számok, mégis a leghúbb képet ezek adják az üzem fejlődéséről, íme: A hajóépítők a jubileumi, tehát az 1968-as évben nyolc 2000 és nyolc 2700 tonnás folyami fehérhajót, három 2000 tonnás dunai teher- hajót. négy darab óránként 100 köbméter teljesítményű kerekes bággert, tizennyolc 1500 és három 525 tonnás uszályt, négy kikötő hajót, két elevátoros szívóbággert készítenek el, nem is szólva a nem hajóépítési természetű gyártmányokról, amelyek az össztermelés mintegy egyötödét teszik ki. Aki vonaton vagy hajón érkezik Komáromba, már messziről meglátja a város látképétől ma már elválaszthatatlan, kupolás üvegtetővel felszerelt üzemet, amelyről még el kell mondanunk, hogy Közép-Európa legnagyobb hajógyára. Az üzemi kikötő nagyvárosi viziforgalomra emlékeztet. A jövőben — amikor elkészülnek a forgatható mólóhidak — még élénkebbé válik a kikötő forgalma. Remek látványt nyújtanak a 114 méter hosszú, több mint 13 méter széles, két hatalmas hajócsavarral ellátott 2700 tonnás motoros fehérhajók, amelyeket az üzem nem kis büszkeségére nemcsak itt gyártanak, hanem itt is terveztek. A hajó egyébként teljesen automatizált. Minden gombnyomásra, távvezérlésre, irányító automatikával működik, egyszóval eléri a világszínvonalat. Sok nemzetközi elismerést kapott az üzem a korábbi gyártmányokért is. Ezek közül a MÓL 1200-as jelzésű folyami személyszállító hajót említjük meg. amelyet annak idején úszó palotának neveztek. A hajógyár hetven éves fennállását megközelítőleg hatszáz úszómű építése fémjelzi. Ennyi hajóval egy kisebb tengert lehetne benépesíteni. Az elkövetkező évek folyamán a gyártmányok minőségének fokozása mellett az üzem dolgozói az úszó- művek további korszerűsítésére, tökéletesítésére törekednek. A hajószerkesztési osztályon most készítik elő a 49 méter hosszú 10,2 méter széles, óránként 500 köbméter munkateljesítményképességű új kotróhajó tervrajzát. Ennek az úszóműnek az építése gyártástechnikai szempontból a legnagyobb igényességet, a dolgozók részéről pedig a legnagyobb szakértelmet kívánja meg. Egyikben sincs hiány a hajógyárban, mert az utóbbi időben az itt gyártott úszóművek leszállítása után sok elismerést kapott az üzem a megrendelőktől. A hajóépítés nagy tempója mellett azonban még jut idő arra is, hogy ebben az évben mintegy másfélmillió korona értékben a nem hajóépítési program keretében a motoros turisták körében közkedvelt „guruló házakat" is gyártson az üzem. Ebben az évben adják át a komáromi hajóépítők a brnói ZJS sportszakosztálynak a 14 méter magas, segédmotorral és kormányművel felszerelt óceánjáró vitorláshajó törzsét, melynek külhéilemezeit az üzemben állították elő és szerelték össze. A komáromi hajógyár a gyártási program mellett — az egykori üzem hagyományaihoz híven — hajójavítással is foglalkozik. Ebben az évben hat és fél millió korona értékű ilyen természetű munkálatokat végeznek el. A hatalmas szerelőcsarnokok, óriási hajótestek láttán joggal mondják a látogatók, hogy gigantikus üzem a komáromi hajógyár. Az utóbbi években elért termelési eredmények is méltók az üzem nagyságához! Hetven év ... Ilyen hosszú időszak eredményekben gazdag munkáját lehetetlen összefoglalni egyetlen újságcikkben. Nehéz feladatot jelent ez doc. dr. Filip Holka CSc-nek is, aki mintegy ötszáz oldalon írja meg az üzem történetét az évforduló alkalmából. Néhány mozzanat kiragadásával azonban talán sikerült érzékeltetni annak az útnak a fő eseményeit, amelyet az üzem 1898-tól napjainkig tett meg. Kívánjuk a hajógyár dolgozóinak, hogy az idei jubileumi évben is sikeresen teljesítsék a könnyűnek nem mondható termelési feladatokat és a jövőben is olyan vízi járműveket készítsenek, amelyek külföldön és belföldön egyaránt öregbítik a fejlett csehszlovák ipar jó hírnevét. Az üzem büszkesége: A 2700 tonnás motoros teherhajó KOMLÖSI LAJOS N. LÁSZLÓ ENDRE: Joguk van rá NEKEM VAN JOGOM!.,. NEKED VAN JOGOD!... NEKI VAN JOGA!... É>s mindenkinek van rá joga!... Dé hogyan?,.. Es föleíht mi- kor?... Mikor művelődjön az a sok ezer munkás, aki minden nap hajnali négykor kel, hogy autóbusszal és vonattal munkába menjen és csak valamikor este keveredik haza?... Itt nem elég a jog! Itt más kell!... LEHETŐSÉG!... Nem tévedés, hogy ezt a szót csupa nagybetűvel írtam!... Mert az a szó sokkalta többet rejt magában, mint a jog!... A jog csak egy üres fogalom, három betű. ha nem áll mögötte — igazolásul — a LEHETŐSÉG! Sex horas dormire sat est junique, senique!... Hat órát aludni elég fiatalnak és öregnek!... — mondja egy ókori közmondás. A közmondás szerzője egy filozófus, aki nem végzett megerőltető fizikai munkát!... Szerintem egy o- I.van embernek, aki fizikai munkát végez és naponta négy, öt, hat vagy még több órát utazik a munkahelyére és visz- sza, aligha elég hat órai alvás! S még ha elég is lenne, a nap csupán huszonnégy órából áll! Az órákat nem lehet megszaporítani még nálunk sem!... Az ilyen emberek munkaidejét nem lehet lerövidíteni, mert erre nincsen — sem nálunk, sem másutt — anyagi fedezet!... S most pedig számoljunk csak egy kicsit! Hajnali négytől este hatig — ez tizennégy óra, tegyük hozzá a nyolc órát, amit alvásra kell szánniuk ezeknek az embereknek, akár akarják, akár nem. S ha összeadjuk, ez már huszonkét óra!... A nap teljes huszonnégy órájából tehát rendelkezésére áll még teljes két óra, azaz százhúsz perc! S a naponta utazgató munkás eldöntheti, — hiszen minden embernek szabad akarata van, — hogy mire szánja ezt a két órát!... Lám, lám!... Az egyik elolvassa az újságokat! A másik segít egy kicsit a ház körül! A harmadik kártyázik a szomszéddal! A negyedik átmegy a kocsmába egy sörre! Az ötödik a gyerekeivel foglalkozik! S így sorolhatnánk ezt a végtelenségig!... Csak sorolhatnánk, de azt már aligha mondhatnánk meg, hogy mikor művelődjenek!... Pedig nekünk öntudatos és müveit munkásosztályra van szükségünk!... S elképzelhető az öntudat műveltség nélkül?... Ma már aligha! Hiába van ezeknek az embereknek új házuk, mosógépük, jégszekrényük, TV-készülékük, s minden más, ami ma már szinte nélkülözhetetlen a modern háztartásban, ha éppen az hiányzik, amire a legnagyobb szükségük van még akkor is, ha nem érzik a hiányát!... Mert sokan nem is érzik! Ezek az emberek — vagy a szüleik — hozzászoktak már, hogy virradattői — alkonyaiig dolgozzanak talpalatnyi föl- decskéjükön!... Ezek az emberek megszokták már, hogy a családi élet csak abból áll, hogv gyerekek szülessenek!... Ezek az emberek hozzászoktak, hogy naplopásnak tartsák az olvasást, a tanulást!... Nem mi szoktattuk rá őket. hanem az előző évszázadok!... De a műit már nem teheti jóvá ezt a hibát, mert áldozatainak többsége már a földben porladozik!... Nekünk. a jelennek emberibbnek kel! lennünk, ha azt akarjuk, hogy a munkás valóban művelt és öntudatos ember lehessen! A műveletien munkásnak hiába mondjuk, hogy: TIÉTEK A GYÁR!.. TIÉTEK A FÖLD!... Helytelenül értelmezi, s ha esetleg elemei valamit, úgy érzi, hogy a magáét viszi!... A műveletlen munkásnak hiába mondjuk, hogy: NÁLUNK MINDENKI EGYENLŐ! .. A szerdahelyi vonalon utaztam egy munkástársammal, a- dott esetben tanúval, s a naponta utazó munkásokkal beszélgettünk! Az egyik elmondta, hogy négy gyereke van, ö e- gyedül dolgozik, ezernyolcszáz koronát keres és tíz év alatt' három szép házat épített!... Uraim, ez a csodálatos kenyér- szaporítás. azaz a pénzszaporítás meséje lenne, ha a három házat nem építette volna fel valóban!... DE FELÉ'PfTETTE! Vegyenek csak elő papírt és ceruzát!... Ne mérgelődjenek és ne kiáltsanak rám kígyót, békát! Ha már tíz éve ugyanennyit keres, akkor az kétszáztizenhat ezer korona!... Mennyibe kerü] a három kockaház?... Mennyibe kerül öt. illetve hat ember eltartása?... Ez nem integrálszámítás, mégcsak nem is négyzetreemelés!... Fejben is kiszámíthatjuk, hogy lehetséges-e ebből az összegből!... Nem, nem és nem! Ha mégis oly sokan megteszik, csodának lehetne minősí- hető. ha., ha hinnénk a csodákban! De a csodákban nem hiszünk! Valaki ugyan felvethetné, hogy ilyen „csodákra" nemcsak ezek az utazgató munkások, vagy a szövetkezeti tagok képesek, hanem az urak is!... Ez igaz, de én most kizárólag csak az utazgató munkásokra specializálom magam!... A „csodatevő“ és megfelelő műveltséggel rendelkező uraktól gondoskodjanak a még nagyobb műveltséggel, áttekintéssel és öntudattal rendelkező feletteseik! Száz szónak is egy a vége! Meg kell mondanunk, hogy a naponta utazgató munkásnak nincs ideje és lehetősége arra, hogy művelődjön, hogy esti iskolára járjon, sokat olvasson és szakkönyveket tanulmányozzon! Nem tudom, ismerik-e a kedves olvasók azt az ezópuszi mesét, amikor a róka vendégségbe hívta a gólyát és olyan lapos tányérra tálalt neki, hogy nem tudott abból semmit sem felcsipegetni és éhesen távozott... Az már nem tartozik ide, hogy a gólya, hogyan járt azután túl a róka eszén... Szemléltető példának legyen elég ennyi is!... Műveltség van, van rá joq is, csak éppen a lehetőség hiányzik ahhoz, hogy ezt az utazó munkásság magáévá tehesse! Mindig és mindenhol nagyon megbosszulta magát, ha a munkásságnak nem adtak lehetőséget a műveltség elsajátítására. s ezzel megfosztották annak a lehetőségétől, hogy a szó legszorosabb értelmében nagykorúvá váljon!... Más nemzet, más gazdasági, politikai rendszer hibáiból tanul az okos társadalmi rendszer, mi már okulhatunk a saját hibáinkból és baklövéseinkből is! Lehetővé kell tennünk, hogy a munkásság élhessen és éljen a műveltségre való jogával, még akkor is, ha nem látja, nem érzi pillanatnyilag szükségét!... Egy ötven-hatvan éves ember elmondhatja magáról, hogy neki arra már nincs olyan nagy szüksége!... Ez részben igaz is!... De gondoljunk a gyerekeire!... Gondoljunk azokra a gyerekekre, akik egy- vagy kétkönyves családból kerülnek fel a városi közép- és főiskolákra! (Az egy könyv a biblia, a két könyv a kalendárium Sok ezer emberről van szó!.. Tekintet nélkül a nemzetiségükre, a vallásukra, a politikai nézetükre — emberek, e- gyenjogú állampolgárok, tehát joguk kellene, hogy legyen — de lehetőségük is — a művelődésre!... Mint ahogyan arra ia joguk van — és most már talán lehetőségük is, — hogy erről alkalomadtán ők maguk beszéljenek! Tehát a jog csak a lehetőséggel együtt ér valamit!... S erre nem cáfolhat rá senkii------------------új ifjúság 3
