Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-09 / 2. szám
* ENNIVALÓ PROBLÉMA Azt gondoltuk, vannak problémáitok, csak bátorság nincs bennetek, hogy írjatok róluk. Megadtuk a lehetőséget: öt középiskolába küldtünk kérdőíveket, amelyek kérdéseket tartalmaztak az iskolai étkezdékkel és diákotthonokkal kapcsolatban. A kísérő levélben kértünk benneteket, névtelenül, tehát a következményektől való félelem nélkül válaszoljatok a feltűntetett kérdésekre. A ti véleményetekre voltunk kíváncsiak, arra, amiről még egymás között is csak suttogva beszéltek és ami éppen ezért több mint valószínű, igaz. Számoltunk azzal, hogyha kérdésünkkel az osztályfőnökhöz, Illetve az iskolaigazgatóhoz fordulunk a kérdőivet majd rajtuk keresztül kerülnek vissza hozzánk. Viszont az ilyen kísérlet eredménye ellentétben állt volna eredeti szándékunkkal és ezért a kérdőíveket egyenesen az osztályok címére küldtük. Körülbelül így: SPSS — KG Il/a — Lucenec; tíz-tíz kérdőívet küldtünk még a kassai gépipari, a duna- szerdahelyi mezőgazdasági technikum, a surányi gazdasági és a komáromi gépipari iskola tanulói címére. Szinte hihetetlen, számunkra megmagyarázhatatlan, de így van: az ötven kérdőívből csak öt jött vissza szerkesztőségünkbe. Mind az öt a losonci építőipari iskola tanulóitól, a- kiknek ezúton is köszönetünket nyilvánítjuk. Hogy hová lett a többi negyvenöt? Hová lett a tavalyi hó? Erre talán ti, vagy önök adhatnátok feleletet, akik kézhez kaptátok a kérdőíveket. Aztán még egy kísérletet tettünk. Kényszer-kísérletet, ami él is vette a kedvünket minden közvetített együttműködésiéi. Elkutyagoltunk a már említett iskolák igazgatóihoz (kivéve a kassait) megjátszottuk a kéregetőket és így jutottak •1 a kérdőívek hozzátok. Az út: mi — igazgató elvtárs — ti — igazgató elvtárs (illetve osztályfőnök, diákotthon vezetője, stb.) — és végül mi. Ugye, ez a sorrend a ti fejetekben is megfordult, amikor asztalhoz ültetek és nekifogtatok a kérdőívek kitöltéséhez. Az már kevésbé foglalkoztatott benneteket, hogy az őszinte feleletekkel többet segíthettek, mint árthattok magatoknak. Legalábbis nekünk ez volt a célunk. Mi lett a vége? Néhány az utolsó betűig egyforma, lemásolt kérdőív és néhány bátor, ügyes felelet. Mindegy. Köszönet az ilyen és az olyan együttműködésért is kedves ixipszilonok. * * * A „fa" elég nagy, »úgy hogy először kétfelé hasítjuk és megpihenünk. Így: iskolai étkezdék és intemátusok. Vegyük a dolog könnyebb oldalát, az iskolai étkezdéket, a menzát, esámcsogó-versenyek színhelyét, mert ha itt van a kutya elásva. akkor azon könnyen segíthetünk, lehetőségeink határán belül. Legalábbis könnyebb megfőzni egv jó paprikás krumplit, mint felépíteni egy új internátust, Meglehet, hogy a szakácsok nem értenek velem egyet, de kérdezzék meg az iskolaigazgató elvtársakat. DUNASZERDAHELY — Barátocskám, akkora rántott húst kaptam, hogy lelógott • tányérról. _ — Nagyon a szélére tették. A dunaszerdahelyiek étterme se nem kicsi, se nem nagy, csak éppen nem nekik való. öreg. De azt mondják: öregember, nem vénember. Nézzük hát. — Mi van ebédre? — Ez e! Csak úgy fejével a tányérja felé bökött, azt sem, tudta, kinek címezte a feleletet. ® — Ember, hát nem is tudod, mit eszel, csak eszel? — Nincs is ideje rám nézni és látom rajta, hogy idegesítem. Különben valóban nem tudom, mi az a valami a tányéron. csak látom: hús, krumpli, mártás. Étlapot, vagy valamilyen „felelős“ embert keresek a diákok között. Hát igen, létezik ugyan egy diákokból álló étkezési bizottság, amely a főszakácsokkal együtt összeállítja a heti étrendet. így is van ez rendjén — mondja a gyermeke gyomrát féltő szülő. De a kis papír, amelyre felírták, hogy hétfon rakott krumplit szeretnének a gyerekek, szerdán meg tejfölös húst, rejtélyes körülmények között eltűnik és aztán egész héten jó csuszával és csak a fene tudná megmondani még milyen tésztafélékkel tömik, vagy nem is tömik bendőiket a jövő agronómusai és mezőgazdasági szakemberei. Szegény szülők talán nem is tudják, milyen jól jön ilyenkor a szilvalekvár, vagy a dizsnózsír, amire otthon rá sem néznek. A szakácsok szerint sok gyerek válogatós és kényes, ha szót mer emelni, az önkényesen megváltoztatott étrend vagy a burgonyában talált cérna, hajszál, illetve más, oda nem tartozó anyagok miatt. Habár a diákok megeszik még a rántott cérnát is, szőke hajszál-körítéssel, ők mondták: ez a duna- szerdahelyi szakácsok új specialitása. Remélik, hogy ez az új étel majd pótolja az eddigiek kalóriatartalom-hiányát és meglehet, hogy szakácsaik valamivel bőkezűbbek is lesznek a diákokkal szemben. De ha lehet, ezentúl ne azt adják vacsorára, amit ebédre. Igaz a diákok már néhányszor megjátszották a jó kutya szerepét és este elfogyasztottak minden déli maradékot... Ha másként nem, legalább hónaponként változtassanak a megszokott étrenden. „Nagyon szépen kérjük!" A mezőgazdasági technikum diákjai mindezen kívül még tisztább munkát, több zöldség-félét, de főleg több húst, kevesebb tésztát és ha lehet, valamicskével nagyobb adagokat szeretnének 1968-ban. És még egyet: nem tudom kedves szakácsnő, hogy a tanulók férjhez akarják-e adni, de nem jó szemmel nézik, hogy nincs „bekötve a fejük“: Többségük jobbnak tartja édesanyjuk főztjét, mint a konyhait, viszont a káposztalevest, a majonéze» burgonyát és a rakott krumplit az iskola étkezdéjében kedvelték meg. Ez viszont dicséri azokat, akik iránt annyi kikötésük van. KOMÁROM * Dupla vagy semmi! A komáromi gépipari iskola étterme szép, modern, tiszta, Amikor ott voltam, akkora volt a tülekedés, hogy azt hittem, jeles bizonyítványokat osztogatnak ingyen. Egy véleményen vagyok azzal az ügyes lánnyal, aki azt javasolta, •A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Technikum a Komáromi Gépipari Iskola, a Surányi Közgazdasági Technikum és a Losonci Építőipari Iskola diákjainak éhes vallomásai MI LENNE VELÜK, HA AZ ISKOLAI ÉTKEZDÉKBEN KOSZTOLNÁNAK? meletek szerint járjanak étkezni a diákok, hogy ne kelljen étellel a kezükben állniok és várni, mikor üresedik meg egy szék. ! \ — Mi hiányzik legjobban az iskolai kosztból? — A változatosság. Viszont sok a hús, rizs, krumpli. — Gyümölcs. Télen ha kapunk is valamit, fele rohadt. — Az uzsonna. Tavaly volt, most nincs. — Mit kaptatok ma ebédre?, — Kacsahúst. — Tyűha. — Vacsorára pirítós kenyér lesz. _ 7 — Már csak ezt bírja el a napi „költségvetés". Természetesen a kacsahús drágább, mint a disznóhús vagy marhahús és — fényűzés. De rendben van, változatosság kedvéért talán megéri ezt is „beiktatni“ az étlapba. Viszont 17-18 éves kamaszoknak két pirítós kenyér és egy pohár tea, nem vacsora. Keveslik a tízórait is, mert reggel 7.30 órától 14.30 óráig vagyis hét óra hosszat (majdnem teljes munkaidő-hossz) az iskolában tölteni és amellet intenzíven részt venni a tanításon két félkaréj kenyéren, nagyon kimerítő és az utolsó tanítási órát már csaknem mindnyájan az ebéd gondolatával töltik el. Persze minden iskola szakácsainak meg vannak a maguk specialitásai. Itt a levest mosogató-drót és rongydarabkákkal tálalják. Ez megtörténik egy hónapban egyszer, viszont a diákok hetente kétszer-háromszor ugyanannak a levesnek örvendhetnek. Harmadszorra már tökéletesen megfőtt • krumpli benne. — Külön étkeznek tanáraitok? (kérdőív) — „Igen. külön, tanári asztalnál, nagyobb és jobb adagokat kapnak mint mi, mert nekik a szakácsnők is hízelegnek." Tudományosan bebizonyított tény, hogy 16-18 éves serdülőknél sokkal nagyobb a kalóriafogyasztás, mint a felnőtteknél. Azok a fiúk és lányok, akik kitöltötték az íveket, kicsinek találják a fejadagokat. Főleg a rántott karfiol, sült hú* és rakott krumpli ízlik nekik a legjobban. Főzzenek belőle minél több duplát. SURÄNY — Miért nem étkezel a surányi közgazdasági iskola étkezdéiében? — Mert nincs saját kórháza. Se gyümölcse, se sója és az étel bizony sokszor „retur" jegyet vált a konyhaablaknál. Nagyon sok problémára akadtam két-liárom lány kérdőívén. Viszont a többiek — nem tudni milyen ókoknál fogva — kitöltetlenül hagytak néhány kényes kérdést. Talán féltek a szakácsnő főzökanalától? Pedig magatok is nagyon jól tudjátok, hogy nem ártana, ha inkább mélyebbre engedné a zsírban, mikor a rizst vagy a krumplit „fényesíti“. Vagy ti még nem únjátok a sok mákos tésztát, knédlit? Akkor csak jó étvágyat továbbra is. Igazán csak rajtatok múlik, hogy az illetékesek felfigyelnek-e bajaitokra vagy sem. Talán éppen a barátnőd, aki megírta, hogy alig kapjátok meg a kijáró húsadag felét: miért nem adtad inkább neki kitöltésre a kérdőívet? A lányok többek között szeretnék, ha a szakácsnők az étrendet a diákokkal tárgyalnák meg, úgy, mint egy évvel ezelőtt. Akkor bizonyára minden héten lenne lencsefőzelék, rakottkrumpli és csevabcsicsi, mert ezek a surányi lányok kedvenc ételei. Ha ez valamikor így lesz, akkor aztán időben szaladjatok az ebédre, mert az utolsóknak most bizony sokszor csak egy kis kenyér és valamilyen mártás jut. A szakácsnők talán nem ismerik a kétszerj mérj, egyszer szabj — közmondást, vagy nem ellenőrzik pontosan a jegyeket. Az írjátok, hogy szólni a tradíciók ellen a legjobb esetben is szőrszálhasogatást jelent. Igen? Hát akkor csak hallgassatok továbbra is! Majd ti lesztek a néma leventék, és megkapjátok a ponty-díjat. LOSONC A vendég megrökönyödve nézi a pincért, aki hüvelykujját „benn felejtette“ a tányér lencselevesben. — Instállom, reumás az ujjam, nem bírja a hideget. — Hallod-e, akkor melegítsd a... — Instállom, az előbb még ott melegítettem. A losonci építőipari iskola szakácsnőinek nincs reumája, de akkor miért nyúlkálnak kézzel az uborkás és kompótos üvegekbe? Az itteni „körítés-specialitás": hajszál, cérna, légy, cigaretta-vég és a kekszhez egy kis kukac. Máskülönben a diákok meg vannak elégedve szakácsnőik íőztjével, csak 1. ne főznék egy héten háromszor-négyszer is ugyanazt az ételt. 2. Az ételekből neg hiányozna a fűszer és a zsír, kávéból a cukor, tésztából a túró. Tegyék az ételbe mindazt, ami bele tartozik. 5. Ha inkább azzal törődnének többet, hogy mit adnak a diákok elé és nem azzal, hogy feltétlenül adjanak valamit. 4. Ha valamivel tisztább lenne a köpenyük. 5. Ha az evőeszközöket és tányérokat tiszta vízben mosnák el. így legalább nem lenne mosogatóvíz szaga. 6. Ha több főzeléket és gyümölcsöt adnának. Mit várnak az 1968-as évtől? Lányok: Legalább olyan adagokat, mint a fiúk. Mi is ugyanannyit fizetünk, mint ők, szakácsaink mégis mini-adagokat adnak nekünk. Fiúk: Legalább olyan adagokat, mint tanáraink. Az is igaz, hogy néhányan közületek azt írták, hogyha az étterem és a konyha nem felelne meg a higiénia követelményeinek, nem engednék meg, hogy ott főzzenek. Ki nem engedné meg? Ki határoz afelől, hogy ilyen vagy amolyan környezet megfelel-e a követelményeknek. A diákok általában hetenként, kéthetenként járnak haza, kapnak csomagot. Mit tartalmaznak ezek a mozgó éléskamrák? Amint a kérdőívek mutatják, elsősorban gyümölcsöt, húsfélét és édességet. Feltétlenül fontos, hogy a szülő meg legyen terhelve ezekkel a kiadásokkal is, ha hónaponként becsületesen megfizeti a 300 korona kosztpénzt? „Nem kérnék a szüleimtől csomagot, ha több lenne a zsebpénzem, de naponta nem engedhetek meg magamnak még két vajaszsemlét sem, mert akkor nem jut mozira, sem könyvekre. Viszont valamivel ki kell egészíteni a kosztot, mert vegyék ahogy akarják, de én közvetlenül ebéd után vagyok a legéhesebb. És vacsora után is. Pedig csak 50 kilós vagyok (egy surányi lány mondatai). Tessék. Azt hiszem ehhez nem kell kommentár. Befejezésül jó lenne azt írni, amit kísérletünk kezdetén feltételeztünk, hogy a menzákon általában minden rendben van, ízlik az étel, a diákok egészségesek és a szülők nagy oromere szépen híznak. De ezzel a happy enddel becsapnánk diákjainkat, saját magunkat és a szakácsok továbbra is ülnének babérjaikon. Viszont az sem igaz, hogy minden úgy van, mint ahogy azt a diakok látják és leírták. Minden esetre hacsak egy szikrá- nyi igazság is van benne, azt hiszem az éppen elég ok lesz arra, hogy nemcsak a riportban említett iskolák, de a többi hasonló helyzetű iskola étkezdéjének szakácsai — különösen a foszakácsok — a saját gyomruknak tekintsék a diákok flyomrat is- Zácsek Erzsébet Megjegyzés: Szeretnénk azt hinni, hogy egy iskola sem tartja árulkodásnak, hogy a diákok iskolai ügyekről írták meg véleményüket. Az Üj Ifjúság a diákoké is, tehát' minden diák ószintén írhat iskolai életének napos és árnyas oldalairól. A RIPORT MÁSODIK RÉSZE AZ INTERNÄTUSOKKAL KAPCSOLATBAN KŐVETKEZŐ SZÁMAINK EGYIKÉBEN JELENIK MAJD MEG,
