Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-09 / 2. szám

* ENNIVALÓ PROBLÉMA Azt gondoltuk, vannak problémáitok, csak bátorság nincs bennetek, hogy írjatok róluk. Megadtuk a lehetőséget: öt kö­zépiskolába küldtünk kérdőíveket, amelyek kérdéseket tar­talmaztak az iskolai étkezdékkel és diákotthonokkal kap­csolatban. A kísérő levélben kértünk benneteket, névtelenül, tehát a következményektől való félelem nélkül válaszoljatok a feltűntetett kérdésekre. A ti véleményetekre voltunk kíván­csiak, arra, amiről még egymás között is csak suttogva be­széltek és ami éppen ezért több mint valószínű, igaz. Számoltunk azzal, hogyha kérdésünkkel az osztályfőnök­höz, Illetve az iskolaigazgatóhoz fordulunk a kérdőivet majd rajtuk keresztül kerülnek vissza hozzánk. Viszont az ilyen kísérlet eredménye ellentétben állt volna eredeti szándé­kunkkal és ezért a kérdőíveket egyenesen az osztályok cí­mére küldtük. Körülbelül így: SPSS — KG Il/a — Lucenec; tíz-tíz kérdőívet küldtünk még a kassai gépipari, a duna- szerdahelyi mezőgazdasági technikum, a surányi gazdasági és a komáromi gépipari iskola tanulói címére. Szinte hihetetlen, számunkra megmagyarázhatatlan, de így van: az ötven kérdőívből csak öt jött vissza szerkesztősé­günkbe. Mind az öt a losonci építőipari iskola tanulóitól, a- kiknek ezúton is köszönetünket nyilvánítjuk. Hogy hová lett a többi negyvenöt? Hová lett a tavalyi hó? Erre talán ti, vagy önök adhatnátok feleletet, akik kéz­hez kaptátok a kérdőíveket. Aztán még egy kísérletet tettünk. Kényszer-kísérletet, ami él is vette a kedvünket minden közvetített együttműködés­iéi. Elkutyagoltunk a már említett iskolák igazgatóihoz (ki­véve a kassait) megjátszottuk a kéregetőket és így jutottak •1 a kérdőívek hozzátok. Az út: mi — igazgató elvtárs — ti — igazgató elvtárs (il­letve osztályfőnök, diákotthon vezetője, stb.) — és végül mi. Ugye, ez a sorrend a ti fejetekben is megfordult, amikor asz­talhoz ültetek és nekifogtatok a kérdőívek kitöltéséhez. Az már kevésbé foglalkoztatott benneteket, hogy az őszinte fe­leletekkel többet segíthettek, mint árthattok magatoknak. Legalábbis nekünk ez volt a célunk. Mi lett a vége? Néhány az utolsó betűig egyforma, lemásolt kérdőív és né­hány bátor, ügyes felelet. Mindegy. Köszönet az ilyen és az olyan együttműködésért is kedves ixipszilonok. * * * A „fa" elég nagy, »úgy hogy először kétfelé hasítjuk és megpihenünk. Így: iskolai étkezdék és intemátusok. Vegyük a dolog könnyebb oldalát, az iskolai étkezdéket, a menzát, esámcsogó-versenyek színhelyét, mert ha itt van a kutya el­ásva. akkor azon könnyen segíthetünk, lehetőségeink hatá­rán belül. Legalábbis könnyebb megfőzni egv jó paprikás krumplit, mint felépíteni egy új internátust, Meglehet, hogy a szakácsok nem értenek velem egyet, de kérdezzék meg az iskolaigazgató elvtársakat. DUNASZERDAHELY — Barátocskám, akkora rántott húst kaptam, hogy lelógott • tányérról. _ — Nagyon a szélére tették. A dunaszerdahelyiek étterme se nem kicsi, se nem nagy, csak éppen nem nekik való. öreg. De azt mondják: öregem­ber, nem vénember. Nézzük hát. — Mi van ebédre? — Ez e! Csak úgy fejével a tányérja felé bökött, azt sem, tudta, ki­nek címezte a feleletet. ® — Ember, hát nem is tudod, mit eszel, csak eszel? — Nincs is ideje rám nézni és látom rajta, hogy idegesí­tem. Különben valóban nem tudom, mi az a valami a tányé­ron. csak látom: hús, krumpli, mártás. Étlapot, vagy valamilyen „felelős“ embert keresek a diá­kok között. Hát igen, létezik ugyan egy diákokból álló ét­kezési bizottság, amely a főszakácsokkal együtt összeállít­ja a heti étrendet. így is van ez rendjén — mondja a gyer­meke gyomrát féltő szülő. De a kis papír, amelyre felírták, hogy hétfon rakott krumplit szeretnének a gyerekek, szer­dán meg tejfölös húst, rejtélyes körülmények között eltű­nik és aztán egész héten jó csuszával és csak a fene tudná megmondani még milyen tésztafélékkel tömik, vagy nem is tömik bendőiket a jövő agronómusai és mezőgazdasági szak­emberei. Szegény szülők talán nem is tudják, milyen jól jön ilyenkor a szilvalekvár, vagy a dizsnózsír, amire otthon rá sem néznek. A szakácsok szerint sok gyerek válogatós és kényes, ha szót mer emelni, az önkényesen megváltoztatott étrend vagy a burgonyában talált cérna, hajszál, illetve más, oda nem tar­tozó anyagok miatt. Habár a diákok megeszik még a rántott cérnát is, szőke hajszál-körítéssel, ők mondták: ez a duna- szerdahelyi szakácsok új specialitása. Remélik, hogy ez az új étel majd pótolja az eddigiek kalóriatartalom-hiányát és meglehet, hogy szakácsaik valamivel bőkezűbbek is lesznek a diákokkal szemben. De ha lehet, ezentúl ne azt adják va­csorára, amit ebédre. Igaz a diákok már néhányszor megját­szották a jó kutya szerepét és este elfogyasztottak minden déli maradékot... Ha másként nem, legalább hónaponként változtassanak a megszokott étrenden. „Nagyon szépen kér­jük!" A mezőgazdasági technikum diákjai mindezen kívül még tisztább munkát, több zöldség-félét, de főleg több húst, ke­vesebb tésztát és ha lehet, valamicskével nagyobb adagokat szeretnének 1968-ban. És még egyet: nem tudom kedves szakácsnő, hogy a ta­nulók férjhez akarják-e adni, de nem jó szemmel nézik, hogy nincs „bekötve a fejük“: Többségük jobbnak tartja édesanyjuk főztjét, mint a kony­hait, viszont a káposztalevest, a majonéze» burgonyát és a rakott krumplit az iskola étkezdéjében kedvelték meg. Ez vi­szont dicséri azokat, akik iránt annyi kikötésük van. KOMÁROM * Dupla vagy semmi! A komáromi gépipari iskola étterme szép, modern, tiszta, Amikor ott voltam, akkora volt a tülekedés, hogy azt hit­tem, jeles bizonyítványokat osztogatnak ingyen. Egy véle­ményen vagyok azzal az ügyes lánnyal, aki azt javasolta, •­A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Technikum a Komáromi Gépipari Iskola, a Surányi Közgazdasági Technikum és a Losonci Építőipari Iskola diákjainak éhes vallomásai MI LENNE VELÜK, HA AZ ISKOLAI ÉTKEZDÉKBEN KOSZ­TOLNÁNAK? meletek szerint járjanak étkezni a diákok, hogy ne kelljen étellel a kezükben állniok és várni, mikor üresedik meg egy szék. ! \ — Mi hiányzik legjobban az iskolai kosztból? — A változatosság. Viszont sok a hús, rizs, krumpli. — Gyümölcs. Télen ha kapunk is valamit, fele rohadt. — Az uzsonna. Tavaly volt, most nincs. — Mit kaptatok ma ebédre?, — Kacsahúst. — Tyűha. — Vacsorára pirítós kenyér lesz. _ 7 — Már csak ezt bírja el a napi „költségvetés". Természetesen a kacsahús drágább, mint a disznóhús vagy marhahús és — fényűzés. De rendben van, változatosság kedvéért talán megéri ezt is „beiktatni“ az étlapba. Viszont 17-18 éves kamaszoknak két pirítós kenyér és egy pohár tea, nem vacsora. Keveslik a tízórait is, mert reggel 7.30 órától 14.30 óráig vagyis hét óra hosszat (majdnem teljes munka­idő-hossz) az iskolában tölteni és amellet intenzíven részt venni a tanításon két félkaréj kenyéren, nagyon kimerítő és az utolsó tanítási órát már csaknem mindnyájan az ebéd gondolatával töltik el. Persze minden iskola szakácsainak meg vannak a maguk specialitásai. Itt a levest mosogató-drót és rongydarabkák­kal tálalják. Ez megtörténik egy hónapban egyszer, viszont a diákok hetente kétszer-háromszor ugyanannak a levesnek örvendhetnek. Harmadszorra már tökéletesen megfőtt • krumpli benne. — Külön étkeznek tanáraitok? (kérdőív) — „Igen. külön, tanári asztalnál, nagyobb és jobb adago­kat kapnak mint mi, mert nekik a szakácsnők is hízelegnek." Tudományosan bebizonyított tény, hogy 16-18 éves serdü­lőknél sokkal nagyobb a kalóriafogyasztás, mint a felnőttek­nél. Azok a fiúk és lányok, akik kitöltötték az íveket, kicsi­nek találják a fejadagokat. Főleg a rántott karfiol, sült hú* és rakott krumpli ízlik nekik a legjobban. Főzzenek belőle minél több duplát. SURÄNY — Miért nem étkezel a surányi közgazdasági iskola ét­kezdéiében? — Mert nincs saját kórháza. Se gyümölcse, se sója és az étel bizony sokszor „retur" jegyet vált a konyhaablaknál. Nagyon sok problémára akadtam két-liárom lány kérdőí­vén. Viszont a többiek — nem tudni milyen ókoknál fogva — kitöltetlenül hagytak néhány kényes kérdést. Talán féltek a szakácsnő főzökanalától? Pedig magatok is nagyon jól tud­játok, hogy nem ártana, ha inkább mélyebbre engedné a zsírban, mikor a rizst vagy a krumplit „fényesíti“. Vagy ti még nem únjátok a sok mákos tésztát, knédlit? Akkor csak jó étvágyat továbbra is. Igazán csak rajtatok múlik, hogy az illetékesek felfigyelnek-e bajaitokra vagy sem. Talán éppen a barátnőd, aki megírta, hogy alig kapjátok meg a kijáró húsadag felét: miért nem adtad inkább neki kitöltésre a kér­dőívet? A lányok többek között szeretnék, ha a szakácsnők az ét­rendet a diákokkal tárgyalnák meg, úgy, mint egy évvel ez­előtt. Akkor bizonyára minden héten lenne lencsefőzelék, ra­kottkrumpli és csevabcsicsi, mert ezek a surányi lányok ked­venc ételei. Ha ez valamikor így lesz, akkor aztán időben szaladjatok az ebédre, mert az utolsóknak most bizony sok­szor csak egy kis kenyér és valamilyen mártás jut. A sza­kácsnők talán nem ismerik a kétszerj mérj, egyszer szabj — közmondást, vagy nem ellenőrzik pontosan a jegyeket. Az írjátok, hogy szólni a tradíciók ellen a legjobb esetben is szőrszálhasogatást jelent. Igen? Hát akkor csak hallgas­satok továbbra is! Majd ti lesztek a néma leventék, és meg­kapjátok a ponty-díjat. LOSONC A vendég megrökönyödve nézi a pincért, aki hüvelykujját „benn felejtette“ a tányér lencselevesben. — Instállom, reumás az ujjam, nem bírja a hideget. — Hallod-e, akkor melegítsd a... — Instállom, az előbb még ott melegítettem. A losonci építőipari iskola szakácsnőinek nincs reumája, de akkor miért nyúlkálnak kézzel az uborkás és kompótos üve­gekbe? Az itteni „körítés-specialitás": hajszál, cérna, légy, ciga­retta-vég és a kekszhez egy kis kukac. Máskülönben a diákok meg vannak elégedve szakácsnőik íőztjével, csak 1. ne főznék egy héten háromszor-négyszer is ugyanazt az ételt. 2. Az ételekből neg hiányozna a fűszer és a zsír, kávé­ból a cukor, tésztából a túró. Tegyék az ételbe mindazt, ami bele tartozik. 5. Ha inkább azzal törődnének többet, hogy mit adnak a diákok elé és nem azzal, hogy feltétlenül adjanak valamit. 4. Ha valamivel tisztább lenne a köpenyük. 5. Ha az evőeszközöket és tányérokat tiszta vízben mos­nák el. így legalább nem lenne mosogatóvíz szaga. 6. Ha több főzeléket és gyümölcsöt adnának. Mit várnak az 1968-as évtől? Lányok: Legalább olyan adagokat, mint a fiúk. Mi is ugyan­annyit fizetünk, mint ők, szakácsaink mégis mini-adagokat adnak nekünk. Fiúk: Legalább olyan adagokat, mint tanáraink. Az is igaz, hogy néhányan közületek azt írták, hogyha az étterem és a konyha nem felelne meg a higiénia követelmé­nyeinek, nem engednék meg, hogy ott főzzenek. Ki nem en­gedné meg? Ki határoz afelől, hogy ilyen vagy amolyan környezet megfelel-e a követelményeknek. A diákok általában hetenként, kéthetenként járnak haza, kapnak csomagot. Mit tartalmaznak ezek a mozgó éléskam­rák? Amint a kérdőívek mutatják, elsősorban gyümölcsöt, húsfélét és édességet. Feltétlenül fontos, hogy a szülő meg legyen terhelve ezekkel a kiadásokkal is, ha hónaponként be­csületesen megfizeti a 300 korona kosztpénzt? „Nem kérnék a szüleimtől csomagot, ha több lenne a zseb­pénzem, de naponta nem engedhetek meg magamnak még két vajaszsemlét sem, mert akkor nem jut mozira, sem köny­vekre. Viszont valamivel ki kell egészíteni a kosztot, mert vegyék ahogy akarják, de én közvetlenül ebéd után vagyok a legéhesebb. És vacsora után is. Pedig csak 50 kilós vagyok (egy surányi lány mondatai). Tessék. Azt hiszem ehhez nem kell kommentár. Befejezésül jó lenne azt írni, amit kísérletünk kezdetén feltételeztünk, hogy a menzákon általában minden rendben van, ízlik az étel, a diákok egészségesek és a szülők nagy oromere szépen híznak. De ezzel a happy enddel becsapnánk diákjainkat, saját magunkat és a szakácsok továbbra is ül­nének babérjaikon. Viszont az sem igaz, hogy minden úgy van, mint ahogy azt a diakok látják és leírták. Minden esetre hacsak egy szikrá- nyi igazság is van benne, azt hiszem az éppen elég ok lesz arra, hogy nemcsak a riportban említett iskolák, de a többi hasonló helyzetű iskola étkezdéjének szakácsai — különösen a foszakácsok — a saját gyomruknak tekintsék a diákok flyomrat is- Zácsek Erzsébet Megjegyzés: Szeretnénk azt hinni, hogy egy iskola sem tartja árulkodásnak, hogy a diákok iskolai ügyek­ről írták meg véleményüket. Az Üj Ifjúság a diákoké is, tehát' minden diák ószintén írhat iskolai életének na­pos és árnyas oldalairól. A RIPORT MÁSODIK RÉSZE AZ INTERNÄTUSOKKAL KAPCSOLATBAN KŐVETKEZŐ SZÁMAINK EGYIKÉBEN JELENIK MAJD MEG,

Next

/
Oldalképek
Tartalom